Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-16 / 159. szám
Ära hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap ** j\. Kl#lwi»<lií ail«k r*St*i *s*WtáM«Jl PO LITIKÄI NÄPILÄP. Sg$** é* lélévf UMsetétl o«ss Sogs-Jank ti. ^ *91 lé ini 200 S. ~ £&g hér* 70». — Felelő* szerkesztő j BKEZNÄY IMRE. Ssssk«»at6ség i Egtsr, htezmm. t vgoe^il Telefon *s<® 11. Az okos ember nemcsak hallgat, hanem gondolkozik is. És tudja, hogy az ilyen vad állításokból, hazug beszédekből semmit nem szabad, de nem is lehet elhinni. Az okos ember nemcsak néz, hanem lát is. Látja, hogy mi megy Oroszországban évek óta. Látja, hogy milliókat gyilkoltak már halomszámra az orosz nép jobbjaiból. Tudja, hogy sok-sok millió ember pusztul éhen a kommunizmus nagyobb dicsőségére. Tudja, hogy az anyák megölik gyermekeiket, hogy ne legyenek kénytelenek végignézni lassú éhhalálukat. Az okos ember tudja, hogy a kommunizmus megölte a mezőgazdaságot, az ipart, a kereskedelmet, elsorvasztotta a műveltséget, megakasztotta a fejlődést, a haladást . . . Az okos ember vissza emlékszik arra, hogy mit csinált nálunk a kommunizmus. Az ilyen embernek hiába beszél az alattomos bujtogatő, akire nagyon köny- nyen rá lehet teríteni a vizes lepedőt. Legyen tehát okos minden becsületes magyar ember. Ne csak hallgasson, hanem' gondolkozzék is, sőt hallgattassa el az ilyen gonosz nemzetölőket, — ha máskép nem lehet — hatóság utján. Ne csak nézzen, hanem lásson is minden józan, becsületes magyar és akkor — hiába uszítanak ezek az aknamunkások. Égy képviselő a szociáldemokratákról. Mozognak. Eger, 1922. július 15. Mozognak. Dolgoznak. Alatiomban. Titkosan. És mindig és mindenütt. A föld alatt turkáló vakondokhoz hasonlóan. Munkájuk szomorú eredménye ugyan még alig látszik, de ki tudja: mikor kezd fonnyadni a nemzet életének fája, melynek hajszál- és főgyökereit rágják a föld felszíne alatt? Igen, a börtönökből, az internáló táborodból, vagy a vizsgálati fogságból szabadul! kommícnisták s a kommunistaság- gal vádoltak százai, ezrei mérgezik a lelkeket országszerte. Minden politikai mozzanat, az élet minden jelensége, minden legkisebb eset alkalom nekik arra, hogy a fennálló társadalmi rend ellen áskálódjanak s felforgatásra törekedjenek. Egy- egy farizeus módon elejtett szó, holmi odavetett megjegyzés a kezdet. Azután jön az ismertetés, persze szemforgató farizeusság- gal; majd a bizonyítgatás, a rábeszélés, a <meggyúrás>. Végül pedig annak a bizonyos boldog jövőnek rajza, amely csak a kommün alapján alakulhat ki. Persze közben arról sem feledkeznek meg ezek a lélekmérgezők, hogy a ma súlyos helyzetét, az élet nyomorúságait mind a mai kormányzat terhére írják s belecsepegtessék az amúgy is elégedetlen lelkekbe a gyűlöletet. Ebben az aknamunkában ott van a veszedelem, hogy — kevés az okos ember. Annak ugyanis hiába beszél az ilyen gonosz bujtogató. Az okos ember tudja, hogy az ilyen vád mind hazugság. Az okos ember tisztában van vele, hogy az a bizo nyos boldog jövő nem fakadhat a kommunizmus, a proletárdiktatúra nyomán,— mint ahogy a bolondgombából soha sem lesz nemes gyümölcs. Budapest. A mai nemzetgyűlés ülését Gaál Gaszton elnök 10 órakor nyitja meg. Bemutatja Debreczen városának 2 rendbeli föliratát a határkiigazító bizottság igazságtalan működése, Kalocsa és Nyíregyháza kérvényét az indemnitási javaslat 8. §-ának módosítása tárgyában. Bemutatja továbbá Kalocsa és Kiskunfélegyháza városának kérvényét ugyancsak az indemnitási javaslatra vonatkozóan. Kiadják a kérvénybizottságnak. A házszabályok értelmében július 25-én déli 12 óra kor az összeférhetetlenségi állandó bizottság ülést tart, Lingauer Albin nemzetgyűlési képvistelő összeférhetetlenségi beje- lentéae tárgyában. Az indemnitási javaslat tárgyalása nái első felszólaló Erdélyi Aladár. Megállapítja, hogy Csonkamagyarországon csupán demokratikus agrár poltikát szabad folytatni. Elsősorban a falu népére kell gondolni. Foglalkozik a szociáldemokraták deklarációjával. Fölolvassa az 1916-ban megjelent szociáldemokrata pártprogra m mot, mely határozottan kijelenti,, hogy mindaddig nem szűnik meg az osztályúra lom, amíg a munkásosztályt elnyomják. Rámutat arra, hogy Franciaországban sok kai szigorúbban kezelik a szociáldemokratákat, mint nálunk. Hosszasan foglalkozik a szociáldemokrata párt propagandájával, kiáltványaival és kijelenti, hogy a szociáldemokratáknak nagy részük van a proletár diktatúra diadalra juttatásában. Célszerűnek tartaná, ha a kincstári és alapítványi birtokokat 80—100 holdas területekre parcelláznák. Végül kijelenti, hogy a kormány iránt bizalommal viselkedik és az indemnitási javaslatot elfogadja. fiyörki Imre beszéde elején megemlékezik a választások alatt megjelent plakátokról, amelyek Széchenyi István grófot, Ä Szent Ferenorendiek temploma. II. Majdnem harmadfél század előtt hangzott el utoljára a karcsú minaret légies ■ magasságáról a kaftános muezzin dallamos «la illaha ill' Allah» imára intő szózata. Szinte mesének hihetné valaki, hogy itt, Egerben, kilencven éven át olyan mohamedán világ volt, mint akár Konstantinápolyban, az akkori nagy török birodalom fővárosában. Ma már csak ez az egy emlék áll teljes épségben abból az időből, valamelyik török művésznek remek alkotása. Merészen és könnyedén szökik föl negyven méter magasságig. Finoman faragott kövekből összerótt tizennégy oldalát alul, a szélesebb talapzaton, a török imaszőnyeg ismert «szamárhátas» keretei enyhe be- mélyítéssel díszítik; fennt az arabs művészetben kedvelt cseppköves, sztalaktit modorban készült gyűrű támasztja alá a vaskorlátos karzatot. Aligha lehet hozzá hasonlókat találni közelebb, mint Konstantinápolyban, az 1609—14 közt épült Ahmedié-mecset minaretjeit, melyekkel az itteni valószínűen egykorú. Van még hazánkban három ép minaret a török időkből, de egy se közelíti meg az egrinek művészi szépségét. Sok szenvedéssel fizette meg Eger ezt a sajátságos, magára maradt, keleti ékességét. A török várőrség 1687. dec. 17-én hagyta el örökre Egert, a makiári kapun | át. Másnap, dec. 18-án, szintén azon keresztül vonult be ünnepélyesen gróf Ka- raffa Antal, a fővezér, alvezéreivel, mar- chese Doria Giovannival és a hős gróf Koháry Istvánnal együtt. Ők, az alvezé- rek, intézték a hónapokig tartó ostromot. Koháry István súlyosan meg is sebesült, mikor csapata élén a török őrség kirohanását a hatvani kapuig visszaverte. A jobb karját nem használhatta többé. Alig épült fel sebéből, mikor a diadalmas be- vonúlásban résztvett. A vezérek kíséretéhez csatlakoztak a jezsuitáknak, a minoritáknak és a ferenc- rendieknek szerzetes képviselői is. Ka- raffa úgy rendelkezett Eger fölött, mintha meghódított és nem visszaszerzett város lett volna. Ő adott át a jezsuitáknak és a minoritáknak egy-egy török mecsetet, isteni tisztelet céljára, azonkívül házat, telket és szőlőket. Palásti Andrást, a ferenorendiek gyöngyösi házfőnökét, Koháry István vette pártfogásába. Neki köszönhették a ferencren- diek, hogy a Szent Mihály plébánia-templom melletti roskadozó házban kaphattak hajlékot, a mai parochia helyén, a hatvani kapu közeiében. A helyi viszonyok nagyon megváltoztak a török uralom alatt. S ezért nem állítja a rendház krónikása sem egész biztosan, hogy azon a helyen lett volna, a híven őrzött hagyomány szerint, még a Szeráti Szent alapító életében létesített egri kolostoruk. Az egykorú történeti források megegyeznek abban, hogy a nagyrészt elpusz- túlt Eger jóformán, lakatlan volt a győztes sereg bevonulásakor. A menekülő törökök közül lassankint mintegy hatszázan visszaszállingóztak; felvették a keresztsé- get s ők lettek az új Egernek törzsökös polgárai. A törökökkel együtt vándoroltak be a görög nem egyesült vallású rác kereskedők is. Tőlük kapták a Szent Ágos- ton-réndiektől elrabolt templomot, a városnak minden útvonalról felötlő szép helyén, hol a mostani (II. József engedel- mével 1784—88. közt épült) kecses barokk templomuk áll. Kereskedők és iparosok telepedtek meg mindenfelől, többnyire németek. *
