Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-11-29 / 272. szám
A:?» 10 korona« ■ SB, Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk eL «Legged évre 660 K. — Egg hóra 200 K. Három mázsa pirosító. Eger, 1922. november 28. Különös cím. Nem vezércikk élére való. Mégis odakivánkozik, mert amint vérteden, sápadt, élet nélkül való arcot takar,— éppen úgy mögötte van egy halódó nemzet vigasztalan állapota. Igen, a pirosító, három mázsa pirosító mögött. A pénzügyminiszter a pénzügyi bizottságnak egyik legközelebb múlt ülésén a határszéli csempészet tengeri kígyóját panaszolta föl. Ilyen határok mellett, a- mellyel a trianoni béke «boldogította» Magyarországot, a valuta-rontó csempészet őrületét megakadályozni nem lehet Hiába a határőrség emberfölötti ébersége, hiába körültekintő, éjt nappallá tevő munkája: a csempészet vigan folyik. A legszigorúbb büntetés is hiábavaló. A könnyű pénzszerzés, a könnyű élet, még ha veszéllyel jár is, bűnre csábítja az embereket. A csempészet persze főként olyan cikkekben folyik, amelyek törölve vannak a behozatali lisztéről, mint fölösleges, Valutakonto holmik. így a napokban egy csempész bandát fogott el a határőrség, amely három, métermázsa pirosítót lopott be a Caonkaországba! Pirosítót, arcfestőkenőcsöt, amit űri kisasszonyok, szobalányok, falusi liliomok egyaránt jó pénzért vásárolnak... Pirosítót, amit megkell venni még akkor is, ha üres a kamra, üres a gyomor; akkor is, ha nincs cifra eipő, cifra ruha.. . Akkor is, ha ezzel rontjuk a mi szegényes valutánkat, mely már a kol dúsnál szegényebbekké tett bennünket. Mert a pirosítőért *jó pénzt» kell adni, a mi rossz pénzünkért vajmi keveset ad nak a jóféle szépítőszerből. Hát bizony kétségbeejtő ez az álla pót. Jaj annak a nemzetnek, amelynek ilyen leányai, aaszoayai vannak! Jaj annak a nemzetnek, amelynek leányai arcuk hamis viruláaát előbbre teszik szerencsétlen hazájuk sorainál! Nemcsak a halódó, élettelen, fehér arcot födi a pirosító, hanem halódó, élettelen lelkeket is takar. Olyanokat, amelyek már az erkölcsi mocsárban éviekéinek az elmúlás felé. És mi fel akarunk támadni? Szét akarjuk tépni a trianoni bilincseket? Mi, pirosítős asszonyokkal és csempész gazem berekkel ? óh, milyea naivság ez a hit! Óh milyen kacagtató, fájdalmasan őrjítő ez a komédia. . . A nemzet- és országmentő, az élet- és vagyonvédő Horthy-gyűjtésre minden adományt szívesen fogad, nyilvánosan nyugtat és rendeltetési helyére juttat az Egri képújság szerkesztősége. PÖLITJf EI! NÜPIL1P. J'-ffikióatíKKJ'.kfcsztői BREZNÄY 11E£. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefon szám 11. "ii'HtlH'H HinMMHiWi ÜIUTTTI—flfíTITnrflfTiTlínil»Tr«» ■!!I1IIIIIIIWIIIIIIlii Miért volt szükség vasúti tarifa-emelésre. A Máv. kiadása nem állt arányban a bevétellel. — Harmincegymilliárdos deficit. — A Csonkaországnak 7400 km-es vasútvonalán 35.800 vasutast kell eltartania. — A Máv. a békebeli színvonalra akarja emelni az utazási viszonyokat. Eger, 1922. nov. 28. Illetékes, megbízható forrásból érdekes adatokhoz jutott az Egri Népújság a vasúti tarifa-emeléssel kapcsolatban. Ezek az adatok azt magyarázzák, hogy miért voll szükség vasúti tarifa-emelésre. Sző sincs róla, hogy a Máv. mai megszorult helyzetében ne órtenők azokat a kézzelfogható okokat, amelyek a tarifa emelést szükségessé tették. Megértjük. Sajnos azonban, az újabb tarifa-emeléssel nem állnak arányban a nagyközönség kereseti viszonyai. A vállalatok, a bankok, a kereskedelmi s ipari üzemek és valljuk meg, maga az állam sincs abban a helyzetben, hogy az alkalmazottak fizetését progresszive a folytonosan emelkedő drágasághoz mérné g folyósítaná. S így nem lehet csodálkozni azon, hogy a nagyközönség első sorban a maga zsebét nézi, mely ma is olyan üres, mint a tarifa-emelés előtt volt. S ha azt tekintjük, hogy az Államvasutakat a kispénzű közönség tartotta fenn eddig is, a tarifa emelés javaslatba hozásánál teherbíró képességét is figyelembe kellett volna venni. Mert azt látjuk, hogy nemcsak a teherárú forgalom csökkent, hanem a személyforgalom is. Amit a Máv. megnyert a réven, elvesztette a vámon. De mielőtt kritizálnánk, lássuk azokat az okokat, melyek arra kényszerítet- ték az Államvasutakat, hogy emelje a tarifát: A Márnái a személyzet fizetése 17 milliárdot, természetbeni ellátása 13 4 milli árdot emészt föl; a dologi kiadás pedig 27 milliárdot tesz ki, ez összesen 57‘4 milliárd. Ezzel szemben a vasutak évi költségvetése 47 4 milliárd. Ebből beruházásokra nem telik. A vasutak bevétele a régi tarifa alapján nem tudta volna födözni a mtilt évi 31 milliárdos deficitet. Hogy ez kiegyenlíthető legyen, meg kellett volna indítani a bankőprést, ami egyáltalán nem kedvezett volna valutáris helyzetünknek. Legjobb megoldásnak kínálkozott a a tarifa-emelés. Az Államvasutak érvelése szerint ez újabb tarifa emeléssel is Magyarország vasúti tarifája a legolcsóbb, mert a személyvonat III. osztályán 250 km-es távolságban nálunk egy jegy 1080 koronába, Romániában 1120 koronába, Jugoszláviában 1834 koronába, Cseb-Szlovákiában 3120 koronába kerül. Az áruforgalomban az áj árútarifa nem éri el azt a magasságot, ami a békebeli árak és a fuvardíjak között volt. Például a búzánál a vasúti fuvar mázsánként az ár 3-5% a volt, ma csak 2 3% a 100 km. es távolságra. A tűzifánál 22‘5%-a volt, ma 8*/o a. Az árúfuvar terén sem éri el azt a színvonalat, amely a körülöttünk lévő országokban van. A tarifa nálunk 300 km-es távolságra 9800 K, Romániában 10.900 K, Jugoszláviában 20.160 K, Ausztriában 54,100 K, Csehországban 75 500 K. Roppant sújtja a magyar vasutakat az, hogy míg Nagymagyarországon 20.000 km.-es vonalon 62.700 volt, most 7400 km-es vonalon 35.800 a vasutasok száma. Mikor a Drágasági Bizottságban ezt a kérdést tárgyalták, a tarifa-emeléssel kapcsolatban a Máv. kijelentette, hogy erre azért is Bzükség van, mert a békebeli színvonalra akarja emelni az utazási viszonyokat. Ezért tervbe vette, hogy kocsiparkját gazdagítja, 180 mozdonyt, 180 személykocsit, 4000 teherkocsit építtet. De az épülő kocsipark költségeit jőré3zben a 16 milliárdos államkölcsönből fedezik. (Csak az ne történjék azután, hogy az új mozdonyokra és vasúti kocsikra rátegye kezét az antant. Szeik.) Szó volt a Drágasági Bizottságban a vasúti kedvezményről is, melyről nagyon sok meude monda járja. A lényeg az, hogy a vasút statisztikát állított össze az utazások alkalmával a jegyekről. Az eredmény az, hogy az utazók 62%-a fizet egész jegyet, 3ü*/»-a tisztviselő jegyet. Az utazók 10#/o-a utazik vasúti jeggyel, az úgynevezett rezsi-jeggyel és 5% a bérletjegyAmint értesülünk, a vasutak igazgatósága és a kormány között az a megállapodás készül, hogy a kedvezményes jegyekért a teljes illetékei az illetékes minisztérium térítse meg eseiről-esetre a vasúti pénztárnak. Ezzel kapcsolatban megszorítják a kedvezményes jegyek kiadását is; hogy mily mértékben, arra vonatkozóan terv még nem alakúit ki. Tehát a vasúti tarifaemelés nem nyújthat más vigasztalást, mint azt a reménységet, hogy a Máv. gondoskodni kíván az utazó közönség kényeiméről. Megszűnnek a folyosókon való ácsorgások, az ütközőkön az utazások, nem préselnek egy fülkébe harminc embert. Lesz jól párnázott ülésünk, külön dohányzó és nem dohányzó szakaszunk. Ha ez valóban így
