Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-11-24 / 268. szám
Ö EGRI NÉPÚJSÁG november 24. nappal nem adnak áramot, ami egyik városban sem rendszer s óriási kár, mert az éjjeli munkaerő drágább s a folytonos áremelés után még az a kényelme sincsen, hogy nappal dolgozhassák. Nem akarunk tanácsot adni, de ez a sívár helyzet már nem tarthat így sokáig s megoldást kell találni valami módon. A fogyasztó közönséget a végletekig nem lehet kiszipolyozni Ennek a megoldásnak bárha a beruházások, az adminisztrációs költségek, a létszám apasztása árán is, de jönnie kell! A tárgysorozat fontosabb pontjai a következők: A m. kir. belügyminiszter leirata az állami és vármegyei alkalmazottak részére folyósított egyszeri beszerzési segély meg adása iránt. (1, pont.) Előterjesztés a vágóhídi használati díjak felemelése iránt, a szemétszállítási, az építési és a hirdetési díjak fölemelése iránt. (3 — 6 p.) Jelentős Gárdonyi Géza írónak, mint a város halottjának eltemetéséről és indítvány mauzóleum létesítése iránt. (7. p.) — A város a Korona bérleti szerződését be mutatja. (8. p.) Előterjesztés a piaci és városi helypénzdíjtótelek felemelése iránt. (9. p.) Jelentés'a házhelyrendező bizottság üléséről és előterjesztés a házhelyek céljára kijelölt telkek árának újabb megállapítása iránt. (10. p.) Előterjesztés az egészségügyi bizottság újjáalakítása iránt. (11. p.) Az Egri Ipartestület kérvénye a székház felépítése céljából, részjegy jegyzése iránt. (13. p.) A dohánygyár melletti új vízvezetéki közkút megrendeléséről a tanács jelentése. (21. p.) Az Egri Gőzmalom R. T. ajánlata az utak javítási költségeihez való hozzá járulásárói (24. p.). Az egri posta helyzete a tarifa-emeléssel kapcsolatban. Tizennégy telefont szereltek le. — Már új előfizetők is jelentkeztek. — A forgalom kis mértékben csappant, azonban a csomagforgalom emelkedett. Eger, 1922. nov. 23. Á városban széltében-hosszában be szélik, hogy a íelefonleezerelési munkálatokat a szerelőmunkások alig győzik. Az előfizetési díj eddig 2700 K. volt, az új díjemelés értelmében 12,000 kor, Az igaz, hogy a díjemelés a régi előfizetési díjhoz arányítva nagy, de a mai viszonyokhoz képest nem mondható soknak. Akinek telefonra van szüksége, az szívesen fizet 1000 koronát havonként, legfeljebb luxuskiadásait csökkenti hivatala, vagy üzlete forgalmának az érdekében. S hogy mennyire igazunk van, iga zolja az a körülmény, amit sikerült megtudnunk, hogy 264 előfizető közűi csak 14 előfizető mondott föl s ezek közűi a legtöbb — hivatal. Csodálko*zunk, hogy éppen a közhivatalok szereltetik le telefonjaikat, amikor a telefon valóságos harmadik keze az adminisztrációnak. Különben —értesül tünk — hogy más új előfizetők jelentkeztek. A postán a fölemelt tarifa következtében a forgalom csak nagyon kis mértékben csappant, főként érezhető ez a forgalomcsökkenés az ajánlott küldeményeknél. A telefonbeszélgetések is redu kálódtak a távolsági forgalomban. Ezzel szemben a csomagforgalom emelkedett. A forgalomcsökkenés egyáltalán nem aggasztó, mert tarifaemelések utáu ez megszokott tünet, amely csak 8 — 10 napig tart s ezután ismét a rendes kerékvágásba lendűi minden. A levélforgalom is csökken'. valamivel, de ez már a portőmentes- ség megszüntetésekor kezdődött. Mikor jömiek már a magyarok? Eger, 1922. november 23 A cseh követség útlevélosztályán megszerzett «drága» vízum boldog tulajdonosa, nem bánja meg, hogy annyi tor túra után végre Felvidékünk drága földjére ér. Ha megérkezett, a magyarok oly áhí- tatos hittel veszik körűi, mintha _az ígéret földjéről jött volna. Első kérdésük, mikor jönnek már a magyarok? Ha azt mondja: nincs még arra kilátás, nőm hisznek neki. Mert ők abban a tudatban élnek, hogy hamarosan jönnek. Majdnem minden hónapban van terminusuk, amikor a magyarokat várják. Ha elmúlik, újabb tér ramusban bíznak. Reményüket csalódottan sohasem adják föl. Mi jóformán semmit sem tudunk szenvedéseikről, csak élünk a régi, a megszokott egykedvűséggel. Most az egész Felvidéket 4-5 nagy megyére osztották föl. Még pedig úgy, hogy egy-egy megyében 20%-kal kevesebb magyar legyen, hogy annál könnyebben elbánjanak velük. A megye székhelyét tót vidékre, oly távolra teszik a magyar részektől, hogy a magyar ember szinte el sem tud oda jutni. A főszolgabírói hivatalokban pedig cseh hiénák ülnek, akik a magyarnak sohasem adn-k igazat. A jegyzők közül csak azokat hagyták meg, akik vizsgát tettek a töt nyelvből. A vizsgán nem a tudás, hanem a «megbízhatóság* szempontjából engedték át őket. A magyarok polgárjogát semmibe sem veszik. Gyakori a házkutatás, letartóztatás. Egy magyar ember élete sincs biztonságban. Az iskolákat már erősen csehesítik. Minden iskolában ott függ Massaryk képe. A magyarok történelméről semmit sem tanulnak s egymásután csukják be a magyar középiskolákat. Magyar egyetem sincs, kénytelenek véreink Prágába menni fel sőbb tanulmányaik folytatására. A híva talokban mind csehek ülnek, akiknek sokszor fogalmuk sincs munkakörükről. Magyar könyvek beviteléről szó sem lehet. A megszállott területek magyar újságjai minden elismerést megérdemelnek. Az ember lelke éled, ha olvassa. Tüzes magyar hazaszeretetről tesznek tanúságot. Félelmet nem ismernek, bár szerkesztőiket egyre másra utasítják ki Szlovákiából. Űj támad helyettük. Néhány kommunista újság is van, de ezeket már alig olvassák. Mert a munkásokat is égeti már a cseh politika. Az ő gyermeküknek sem engedik, hogy anyanyelvükön tanuljanak s az állampolgárság poiitikai kálváriája az ő fejük fölött is ott tartja a pallost. így igen örvendetes az is, hogy a cseh pénzen kitartott Bécsi Magyar Újságnak is aliposaa megcsappant az olvasóközönsége.. Anyagilag.is tönkre teazik a magyarságot. Gyárakat, bányatelepeket egymásután szüntetnek be. A nagyszabosi papírgyár, a hires Rakottyai zománcedénygyár nincs többé. ,A tönkrement gyár újból csal^ akkor kezdheti meg működését, ha részvényeinek több mint fele a csehek birtokában van? A bankokra cseh igazgatóságot kényszerítenek s magyar bankoknak Prága sohasem küld pénzt. A magyar hitelszövetkezetek kénytelenek belépni a Dustróba, amelynek igazgatóságában nincsenek magyarok. De mégis legvégzetesebb a cseh birtokpolitika. 250 holdnál nagyobb birtok kisajátítható a rendes érték századrészén. A kisajátított részt csehek kapják. De kisebb birtok is kisajátítható, ha a köztársaság érdeke kivánja. A földbirtokos, kisgazda helyzete tűrhetetlen. Vérlázító dolgok ezek s igazán csak az érzi, aki Karmai közé került ennek a rablóbandának. Azért várnak olyan nagyon bennünket ! Felvidéki. Ticharich Zdenfea hangversenye. Eger, 1922. november 23. Vasárnap, e hőnap 26-án, nem mindennapi élvezetben lesz része városunk művészetkedvelő közönségének. Az Angol- kisasszonyoknak egy volt kedves növendéke, Ticharich Zdenka mintegy másfél órát kitöltő zongora-hangversenyt rendez — délután 5 órakor az Angolkisasszonyok intézetének dísztermében. Ez az európai hírű magyar művésznő, kit a hála gyöngéd szálai fűznek az' Angolkisasszonyokhoz, az UrleányokMária- Kongregációjának javára rendezi házi hangversenyét, hogy a szegények karácsonyi felruházásában segítse ezt a nemes célú egyesületet. A legtöbb külföldi újság írt magasztaló cikkeket erről a nagy művésznőről, aki már egész Európát diadalmasan járta be. Hangversenyei mindenütt ünnep számba mentek s a legteljesebb elismeréssel találkoztak : Olaszországban (Gior- nale d’ Italia, Tempo, Corriera della Sera, Popolo d’ Italia sib. stb.), Skandináviában (Arbeited, Morgenbladed, Bergéns Tídend, Aften Posten stb. stb.), Németországban (Berliner Lokalanzeiger, Allgemeiner Musik- zeituug, Deutscher Reichsanzeiger, Signale für die Musikalische Welt stb.), Ausztriában (Neues Wiener Tagblatt, Neue Freie Presse, Reichspost, Der Morgen stb.) és végre nálunk Magyarországon (Uj Nemzedék, Neues Pester Journal, Pesti Hirlap, Pester Lloyd s több tekintélyes vidéki újság is). A házi hangversenyre a Kér. Sajtószövetkezet könyvkereskedése és az Angolkisasszonyok portája ad ki jegyeket. A rendkívül tartalmas műsort leg közelébb adjuk s már most közöljük, hogy a művészi esemény városunk legelőkelőbbjeinek érdeklődését is fölkeltette, amennyiben megjelenésüket sokan kilátásba helyezték. *
