Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-11-23 / 267. szám
o KÖRI NÉPÜJ BAG 1922. november 23 A vasúti állomáson leszerelték a telefont. „Annak rendje és módja szerint!“ Eger, 1922. november 23. Beszélni ezerettünk volna a vasútállomással. Igazán nem azért, hogy kölcsönösen jőnapot és jóegészséget kíván junk egymásnak. Az az idő már régen elmúlt, hogy telefonon át udvaroljunk. Abban az irányban szeretnünk volna érdeklődni, hogy legközelebb hány % kai emelik a személy- ős teherárú tarifát. Újságírónak oz valóban kifogyhatatlan téma, j azután meg a vonatbeszöntetésekről akar j tunk megtudni egyet mást. Az ember iga- j zán nem tudj3, hányadán van a vonatokkal, j Annak rendje és módja szerint csen- j gettüuk. Annak rendje és módja szerint j jelentkezett a központ. Annak rendje és módja szerint megkezdődött a hallózás című enyelgés, melynek a végeztével megtudtuk, hogy kapcsolni nem lehet, mert az pályaudvaron leszerelték a telefont . . . annak rendje és módja szerint, fejezed be, kedves olvasó, aki már hozzászoktál ahhoz, hogy a mai rendkívüli világban minden annak rendje és módja szerint történik. Pedig itt valami nincs rendjén. Mert a mai napon legalább is harmincán érdeklődtek a központban: «Kérem, mi van avval a vasúttal?!» Azt mi belátjuk, hogy a telefonok leszerelése kényelmi szempontból jó, legalább nem molesztálják az utasok az állomásfőnökséget. Jó arra is, hogy a Máv. pénztárában benne maradjon pár ezer rongyos korona. De ha a pénz körforgását és az Államvasutak túlbuzgó takarékosságát vesszük, azt látjuk, hogy az fölösleges, mert az állam pénztára olyan, mint a római kút: ami az egyik medencéből kicsorog, belefolyik a másik medencébe. Túlontúl naív volt tehát ez az intézkedés. Furcsa is — valljuk be az igazat, — hogy akkor, amikor az egyik állami intéz- • * meny drágít, a másik pedig kivonja magát a forgalomból. Hát akkor mit szóljon a nagy közönség, amely tovább lát az orránál. Hogyne volna neki drága az, ami az államnak se olcsó. Hogy alkudjék meg a helyzettel és kapcsolódjék be a telefon- forgalomba, amikor a Máv. is leszereli a telefont. Mit szólna ahhoz a vasút, ha a M. Kir. Posta és Távirda, tekintettel a méregdrága vasúti tarifára, delizsáncon, jó öreg postakocsikon szállítaná a leveleket és a postacsomagokat? Mert ezek után nem várhatunk mást, mint azt, hogy az állami intézmények is konkurráljanak egymásnak. S végre is a vasút a közönség kényelméért van. Ez lenne az egyedüli intézmény a postán kivűl, mely a mi kényelmünket lenne hivatva szolgálni. A telefondíjakat alacsonyabb tarifadíjak mellett sem a Máv. zsebe fizette, hanem a mi zsebünk. S a mi zsebünk fizeti, ez ország lakosságának zsebe tartja fönn a Máv.-ot, személyzetét, vasúthálózatát, mozdonyait, kocsi-parkjait. S annyit csak megérdemlünk, hogy olyan naey városban, mint Eger, a pályaudvaron ne szereljék le a telefont, hogy a vasút ne kapcsolódjék ki a város telefonforgalmából és néha-néha adjon egy kis felvilágosítást nekünk, akik valóságos kis vagyonokat fizetünk egy rossz bádoghordó elszállításáért, vagy egy vasúti utazásért. Ennyi figyelmet csak megérdemlőnk . . . annak rendje és módja szerint! 36000 K-án felül 10000 K ig havi 1100 K 40000 « 45000 « « 1400 « 45000 « 50000 « 1800 * 50000 « «■ 60000 « 2300 « 60000 « 70000 « « 2900 « 70000 « 80000 « « 3600 « 80000 « 90000 « « 4500 « 90000 «■ 100000 « 5500 « 100000 « 110000 « 6600 « 110000 » 120000 « « 7800 « 120000 « « 130000 « « 9100 « 130000 « 140000 « « 10500 « adót fizet. Ezen felül a havi jövedelem minden ezer koronája után 7 5%-a havi adó. Azok az ügyvédek, mérnökök, orvo sok, akik az államnál, városnál, községnél vagy valamely vállalatnál vannak alkal mazva: fizetésük után a fenti skála szerint fizetik az adót; ha e mellett még magánfoglalkozást is űznek, az ebből szerzett jövedelem után 5, vagy 10*/«-ot fizetnek adóba. A házalók a kereseti-adót átalányösszegben fizetik. Az általános kereseti adó alá tartó zók minden évben február 16-ig kötelesek a jövedelmük bevallását a községnél beadni. Akik üzletükről mérleget készítenek, azok a mérleget zárt borítékban csatol hatják bevallásukhoz. A miniszter egyes foglalkozási ágakat könyvvezetésre kötelezhet (pl. ügyvédeket). Ha valaki bevallást nem ad, vagy a pénzügyigazgatóaág gyanúsnak találja a bevallást, az illető adózó költségére szakértőkkel becsülteti fel évi tiszta jövedelmét. Akik nagyobb számban alkalmaznak munkásokat, gazdasági cselédeket, azok munkásaik fizetéséről két példányban il- leunőnyjegyzóket kötelesek vezetni és az illetmények után járó adót a munkaadók kötelesek alkalmazottjaik . fizetéséből levonni és beszolgáltatni. Kisebb iparosok, kereskedők, gazdák alkalmazottjaik után illetménylisztát nem kötelesek vezetni, hanem átalányösszegben kiegyezhetnek, mely összeget alkalmazottjaik fizetéséből levonhatják. A kereseti adó kivetett összege ellen a kézbesítéstől számítva 30 napon belül a fölszólamlási bizottsághoz fölebbezhet az illető. Ennek határozata ellen a közigazgatási bizottsághoz való fölebbezés- nek van kelye. Ha valaki a bevallásból valamelyik jövedelmét kihagyja, az arra eső adó 25 % át fizeti büntetésül; ha bevallást felszólításra sem ad, akkor a kivetett adó 50°/» át fizeti büntetésül. Ha a munkaadó az illetmőnylisztából munkásokat kihagy : minden kihagyás után 5000 koronára büntetik. Ha a határidő lejárta után fizeti be az adót, 5°/o késedelmi kamatot fizet; ha kevesebb adót fizet be, annak ötszörösét fizeti még rá. Aki az adóbevallásban hamis adatokat vall be: az börtönnel és adója háromszorosától tízszeres összegéig büntethető. Akik általános kereseti adót fognak fizetni, azok községi pótadót a kereseti adó után nem fizetnek; a kereskedelmi és iparkamarai illetékeket a kereseti adó alapjául szolgáló jövedelmek után kell kivetni. n. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Elszakított véreinkért. Jorga román történetíró az erdélyi magyarok igazsága mellett. Eger, 1922. november 22 Sok mindent megszoktunk már az oláh hivatalos és «tudományos« köröktől. Örök igazságok tagadását, szemtelen fér dítések légióit. Éppen azért szinte hihetetlennek látszik az a hír, amit az erdélyi lapok röpítenek világgá Jorga Miklós oláh történetíróról, aki «kedvező tárgyilagossággal ír az erdélyi magyarok sérelmeiről.» Az egyik bukaresti újságban a Nea múl Romanesce-ben Jorga foglalkozik a magyarok azon memorandumával, amelyet a gyulafehérvári koronázás alkalmával juttattak a királyhoz. Jorga a többek között így ír ebben a cikkben : «Kötelezettsége ellenére Bukarest az erdélyi magyarok számára lehetetlenné tette, hogy megfelelő parlamenti képviselethez jussanak, amihez pedig nekik elemi joguk van. A legnyilvánvalóbb igazság a kérvényezők részén van, Araikor egy nép, amely kiragadtatott egy 800 éves ura lom alól, azt az óhaját nyilvánítja, hogy törvényes utón akar küzdeni nemzeti, jogainak megvédéséért, a politikai megértés nem tehet egyebet, mint hogy ilyen lelkűiét jelenségeinek örvendjen és bocsássa rendelkezésére az összes lehetőségeket, hogy ez a képviselet őszinte és sértetlen legyen. A magyarok jogainak konfiskálása lehetetlen politikai helyzetet teremtett, s a jövendő kormánynak kötelessége lesz ezt a söreimet orvosolni.» Az Adeverul cikkírója Jorga cikkével foglalkozván, szintén a magyarok pártjára áll Ős követeli a sérelmek orvos lását. Körmendy-Ékes Lajost hazaárulással vádolják. A pozsonyi «Népakarat» írja: Manapság nem nehéz hazaárulőnak lenni. Ha az ember végigolvassa a cseh és cseh szlovák lapokat, nem talál egyetlen számot sem, amelyben egész liszta nem volna ház a árulókról. Ha a legjobb szlovákokat is hazaárulással vádolják, csoda-e, ha mi magyarok mind egy szálig haza- árulók vagyunk a csehek szemében. Manapság jobban osztogatják a «hazaárulő» titulust, mint régebben a nemesi címeket. Persze bizonyítani sohasem tudnak a «derék» címadományozók. így aztán úgy lepereg rólunk ez a cím, mint a csellókról a szidás. Újabban a képvisalőház elnökségéhez 63 kiadatási kérelem érkezett, köztük Körmendy-Ékes Lajos kér. szoc. képviselőtől hazaárulásért akarják megvonni az «immunitást.» Minden magyart úgy áld meg a magyarok Istene, ahogyan az ország- és nemzet- ' mentő Horthy-féle nyomor-enyhítő törekvésre — vagyona arányában — áldoz.
