Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-11-07 / 253. szám

Ära 10 korona. Előfizetési dijak postai szállitással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negged évre 560 K. — Egg hóra 200 K, PÖLITISHÍ NÄPIL1P. Ftlefössxer&esstőt BREZNJIT IMRE. A belügyminiszter a magyar íaseizmusróL A kormány hatalmát akarják aláásni. Nyíregyháza. MTI. Vasárnap d. e. 11 órakor az Egységes-párt népgyűlást tartott Nyíregyházán a Korona szálló nagy termében, melyen megjelent Rakovszky belügyminiszter is több képviselő kísére­tében. A közgyűlést Szabó László, a nyír­egyházi Egységes párt elnöke nyitotta meg, üdvözölvén a belügyminisztert és a meg­jelent képviselőket. Majd Rakovszky bel ügyminiszter zúgó éljenzés közepette e- melkedett szólásra és a következő beszé­det mondotta: — Két ellentétes irányzat van a ma­gyar közéletben. Bátran elmondhatom, hogy a kormány és a kormánypárt olyan politikai irányzatot képvisel, mely az arany- középűton akar haladni. Azt az irányza­tot, ainely magát liberálisnak nevezi, szé­les e világon radikális és felforgató irány­nak tekintik. Ha őszinték akarnának lenni a liberálisok, meg kellene vallaniok, hogy az októbristákkal állanak összeköttetés ben, meg kellene vallaniok, hogy az ö blokkjuk nem liberális, hanem forradalmi blokk, amelynek az a célja, hogy ismét romlásba taszítsák az országot. — Az olaszországi fascizmusnak az volt a főcélja, hogy az ország rendjét és fegyelmét biztosítsa ; ezzel szemben a ma­gyar mozgalomról kénytelen vagyok meg­állapítani, hogy ők nem a fegyelem meg­erősítését és az ország érdekét igyekez­nek elérni, hanem kifejezetten arra törek­szenek, hogy a kormány hatalmát aláás­sák. A magam részéről minden hazafias, minden fegyelemerösítő és rendfenntartó szövetkezést szívesen és szeretettel támo­gatok. Kérem a magyar közvéleményt, óvakodjék attól, hogy a magyar állami fegyelmet aláássák. Rakovszky beszédét mindvégig nagy figyelemmel hallgatta a közönség. Szabó Sándor nemzetgyűlési képviselő beszélt ezután a nemzeti gondolatról. A Magyar Tudományos Akadémia részvétirata a Gárdonyi-családnak. Eger, 1922. november 6 A Magyar Tudományos Akadémia a gyászbaborult Gárdonyi-C3a!ádnak a kö­vetkező részvét-iratot küldte : *A Magyar Tudományos Akadémiá nak a mai napon tartott összes ülése, mély megilletődéssel értesült arról, hogy tiszte­leti tagja, a nagy magyar elbeszélő és mesemondó, Gárdonyi Gésa elhúnyt A megboldogult maradandó irodalmi munkásságával megörökítette nevét nem­zeti irodalmunk történetében és mint a magyar népiélek kitűnő ismerője, a ma­gyar nyelv mesteri kezelője, a történelem egyes korszakainak költői feldolgozója és h magyar népszínmű-irodalom munkása, j olyan regényeket, illetőleg színműveket 1 alkotott, amelyeket késő nemzedékek is gyönyörűséggel fognak olvasni. A Magyar Tudományos Akadémiá nak, mely öt évek hosszú sora óta tagjai közé számlálta és több mint két évé tisz­teleti taggá emelte, megnyugvására szol­gál, hogy az ö írói dicsősége fényt vetett Akadémiánkra. Ezért Akadémiánk teljes mértékben átérzi a nemzeti irodalom nagy vesztesé­gének súlyát és mély részvétét siet kife­jezni az elhunyt kitűnő költő és író tisz­telt családjának is. Budapesten, 1922. okt. 30 án tartott összes ülés megbízásából, Dr Balogh Jenő, főtitkár.» Szent-lmre-ünnep a főgimnáziumban. Poós Rezső mondotta az ünnepi beszédet. Eger, 1922. november 6. Tegnap, f. hó 5-én, vasárnap délután 6 órakor a ciszt. főgimnázium Magyaror­szág Nagyasszonyáról nevezett Máriá kon- gregáciőja, a magyar ifjúság védőszentjé­nek, szent Imre hercegnek, tiszteletére a főgimnázium tornatermében kedves ünne­pélyt rendezett. Ezek az ünnepélyek, me­lyek a főgimnázium ifjúságának kultúr- színvonalát mutatják, túlemelkednek az iskola falain. Kapcsolatot teremtenek az egri társadalommal, amely ünnepnek te­kinti a szárnybontogatő ifjúság kultur-es- téit. A meghitt, családias levegőben diák kori élmények mosolyognak az emberre. S az intők, rovások terhes feliege, a sok szekuuda,?drukk,jjnagy szurkolások színes mozaikként illeszkednek egymáshoz. Va­laha tragikum volt, most gyönyörűség. Amikor tapsolunk, mintha egy szürke kis diáknak tapsolnánk, aki a seregdajtők kö­zött van, nem veszi észre senki. Amikor hallgatunk, mintha ez a kis diák előlépne és mondaná: «Itt vsgyok. A tied vagyok. Csak neked sír a hegedűm húrja, csak neked énekelek, te nagy, szomorú legény...» ó, áldott falak. Embert faragtok a rossz diákból is. Megaranyozzátok a nyo­morúságot. S elkíséritek a diákot hosszú vándorútján. S visszahívjátok magatokhoz, hogyha fárad, ha csügged. . . Csupa szívesség és figyelem vala­mennyi szerzetes-tanár. Verőfény árad itt a szivekből. Mintha ez a verőfény mosolyogna a a klasszikus Csokonai nyitányban is, mely nagy zenei mélységeket megszólaltató hang- szereléssel zendűl üteg a zenekarban, He rovics Antal zenetanár vezetése alatt. Marek L. fg. IV. o. t. és Barankovies I. fg. VI. o. t. szavalatai ifjúi túláradó hév­vel szárnyalnak Imre herceg zsámolyához. Rássy Paulint taps fogadja, mikor a dobogóra lép. Énekelnek a vékonyka gye rekhangok, a sötét szinű alt, a férfias te­nor és basszus. Szt Imre herceg et és Vass Ave Máriáját adják elő kissé elfogődva, de ünnepivé magasztosult lélekkel. Az ünnepi beszédet Poós Rezső mon­dotta. Alapgondolata volt: Szent Imre zsoltártimádkozó éjtszakáinak és a világos­ságot szomjazó embernek szembeállítása. Ezt a gondolatot fejtegette szép, irodalmi stílusban, a közönség és az ifjúság nagy lelki gyönyörűségére. Egerland István fg. VI. o. t. a Con­cert 2 őt játszotta finoman és nagy tek- nikai fölkészültséggel, zongorán kísérte Murányi L. VIII. o. t., Tompa Béla fg. VIII. o. t. Rsffy: Cavatinejét és Hubai Cremonai hegedűsét játszotta nagy me­legséggel, lírai hévvel és virtuozitással. Biztos vonóvezetését külön is dicséret illóti. Zongorán Rakovszky I. VII. o. tan. kísérte. Az ünnepséget a kongregációé Him­nusz lélekemelő dallamai zárták be. S a közönség, — köztük sok vén diák — mint hajdan a csengetyűszóra, elgon­dolkozva sietett át a sötét Primuszon. Erősen csökken a munkanélküliség. Eger, 1922. november 6. Más esztendőkben ilyenkor már elöre- vetette árnyékát a tél minden ridegsége, amely főként abból származott, hogy nem volt munkaalkalom, amely keresethez jut­tatta volna az emberek ezreit. Most, országszerte arról érkeznek je­lentések, hogy mindenütt nagy mértékben csökken a munkanélküliség. A korona stabilizációja, továbbá a régóta esős időjárás viszi most, a máskor súlyos közgazdasági bajt a gyógyulás felé. A stabil korona lehetővé tette, hogy az összes ipari szakmák és üzemek foko­zott munkáslétszámmal dolgozzanak; üzem- körüli egyre bővül, úgy hogy, már a kis­üzemek is képesek, szakmunkások fölvéte­lére. Főleg asztalosok, cipészek, gyári munkások számára ajánlanak sck munka­helyei. Országos átlagban 100 munkaerőre 120 fölkínált munkahely jut. A földműves munkások tekintélyes része sincs kenyér nélkül. Az esős időjá­rás miatt igen sok termény maradt beta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom