Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-13 / 156. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1922. július 13. Egy egri mérnök a románok által megszállott területek viszonyairól. . (Saját tudósítónktól.) Eger, 1922. július 12. Egy egri mérnök, aki családi ügyek elintézése céljából hosszabb időt töltött a románok által megszállott területen, megfigyeléseiről és tapasztalatairól a következőkben nyilatkozott az Egri Népújság tudósítójának: — A román vízumot várakozáson felül, ig6n gyorsan megkaptam. A határátlépés is minden nehézség nélkül történt. Különösen magyar részről sok tapintattal és jóakarattal találkoztam. Aradon 8 napot töltöttem és éppen akkor értem oda, amikor a budapesti Opera tagjai Máder Raoul vezetésével vendégszereplésük első állomására érkeztek. Megérkezésem után azonnal jelentkeznünk kellett a Sigurancánál. Ott terjedelmes jegyzőkönyvbe vették személyi adataimat, főleg azt, hogy miért jöttem «román terület»-re. Sokat visszautasítottak ős köteleztek arra, hogy «Romániáit azonnal hagyják el. Én három napig jártam a Sigurancát, míg végre 8 napra szóló tartózkodási engedélyt kaptam. Persze sok mindent megfigyeltem s bizony első tapasztalataim elég rossz hatással voltak reám. Ügy vettem észre, hogy a megszállott területen élő véreink kezdenek beletörődni a román igába. Igaz, hogy a román kormányzat sem nyomja már őket olyan fojtogatőan. Több szabadságot élveznek és most már az oláh bot, korbács sem működik olyan gyakran és irgalmatlanul, mint a megszállás első hónapjaiban. Az intelligencia közül igen számosán ki akarnak jönni a megszállott területről, de a román kormány minden rendelkezésre álló eszközzel vissza akarja őket tartani. Bár sokan tétováznak, hi szén tudják, mily szegények vagyunk; milyen kedvezőtlenek a megélhetés és lakás- viszonyok. A magyarországi viszonyokról kitűnő értesüléseik vannak, mert nincsen olyan nap, hogy magyar újság be ne kerüljön valamely hivatalos, holmi baksist imádó személy közvetítésével. Maga Arad teljesen megváltozott. El van oláhosítva s rengeteg oláh fordul meg benne. Békeidőben sohasem láttam annyi oláhot Aradon. Erdély és Románia belsejéből egész móc-karavánok lepik el néha a főutakat és ott, az utcán, az aszfalt szélén fogyasztják el egyszerű eledelüket: a máiét. Régebben a rendőr nem tűrt meg oláh utas-csoportokat az utcán, mert — piszkot csináltak; most az oláh rendőr beszédbe ereszkedik és «kezel» velük. A közigazgatás is teljesen oláh. A magyarokat — ha esküt tettek is — lassan elbocsátják, mert nem bíznak bennük. A legelőkelőbb hivatalok élén teljesen is kolázatlan senkik állanak, akik a hivatalos ügyeket hallatlan korrupcióval intézik. Érthető is, mert nyugdíjuk ezidősze- rint nincs az oláh tisztviselőknek. Itt szedik tehát össze magukat s mikor érzik, hogy eleget szereztek: tovább állnak. Aki sokáig szolgál, azt kinevetik, mert annyira szamár volt, hogy nem tudott meggazdagodni. A magyarok társadalmi érintkezése persze sok kívánni valót hagy maga után. A társadalmi összejövetelek nem eshetnek meg oláh résztvevők nélkül, — hiszen másként nem is engedélyeznék ezeket. Aradon 5 magyar újság jelenik meg. Kitűnő hírszolgálatuk van — ők ugyan azt mondják, hogy Becsen keresztül kapják a híreket — de, amint fenntebb mondtam, minden nap kapnak magyar újságokat. Aradon felváltva magyar és román színészek játszanak. A magyar színészek előadásait zsúfolt házak hallgatják, a román társulatéit pedig bizony igen gyéren látogatják. Ez észrevehetően fáj az oláhoknak és hír szerint, a magyar előadásokat legközelebb meg fogják szüntetni. Arad az ipar és kereskedelem szempontjából: holt város. Mindenki Bukarest felé orientálódik és így a határszéli Arad, a nyersanyagok beszerzése és cikkek értékesítése szempontjából, teljesen holtpontra jutott. A legnagyobb gyártelepek, mint pl. a Neumann-malomtelep, amely bőkében naponta 2 — 300 vaggon őrleményt termelt, beszüntette üzemét, mert nincs exportja. Az élet drágának mondható. Drágábbnak mint nálunk, persze, ha átszámítjuk a valutát. A gabona és hús azonban olcsóbb. Mindennek fölfelé megy az ára, akárcsak nálunk. Azt mondják, hogy ott is a magyar viszonyok miatt drágul meg minden. A ruházati cikkek is sokkal drágábbak, mint nálunk. Szóval: nincs már ott sem az az Eldorádő, ami kőt évvel ezelőtt volt. Ami a magyarság helyzetét illeti, a kisebbségi jogokat most már annyira-ameny- nyire respektálják, Goldis László is ezt hangoztatja már és követeli, hogy a magyarságot is vonják be a román politikába. Szó van Erdély elszakadásáról, aminek érdekében úgy az erdélyi oláhok, mint a magyarság is összefogott. Az egyszerűbb emberek, földművesek, fuvarosok sírják vissza legfeltűnőbben magyarságukat. Mondogatják, hogy nem jól van ez így és jobb szeretnének Magyarországhoz tartozni. Törekvéseiket még mindig sok bántó dologgal korlátozzák így: még ma is bedeszkázva áll az aradi Kossuth szobor, Grithának, a volt «magyar» csendőrőrmesternek, mint rendőrprefektusnak jóvoltából. Állandóan kutyakorbáccsal jár az utcán és saját szavai szerint, ő a «második atyaúristen»! Sokat szenvednek így tőle az aradiak, de hát nem tehetnek ellene semmit, mert igen nagy kegyeltje az oláh kormánynak. Aradról Nagyváradon át Nagybányára, majd Kolozsvárra mentem. Visszafelé jövet, az Arad—íövisi vonalon még most is ezrével hevernek a második sínpáron azok a vasúti kocsik, amelyeket az oláhok tőlünk elraboltak. Persze, ezek már igen rossz állapotban vannak: az idő ront- ja-bontja őket. Hiszsn ar oláhok nem tartják ezeket forgalomban. Az utazásról szólva, megemlíthetem, hogy mi igen drágának tartjuk a Máv. tarifáját, holott az oláh vasutakon lei ben kell annyit fizetni, mint nálunk — koronákban ! Minden városban arról értesültem, hogy végrehajtják a földbirtokra vonatkozó kisajátításokat. Elsősorban a magyar főurak birtokait oszlik szét az oláhok között, aztán jönnek eéttk az államiak. Az oláh királyságbeliekét, akik a régi birodalomból mentek át s nagy földbirtokokat vásároltak, természetesen érintetlenül hagyja a földbirtokrendező bizottság. A múlt évben még nem merészkedtek oda ezek az ó-romániaiak, most már egész vígan élnek a Magyarországtól elrabolt földön. 170 koronában állapították meg a rézgálic árát. Be kell jelenteni a készleteket. Eger, 1922. július 12. A kormány vasárnap közzétett intézkedése szerint bejelentési kötelezettség alá vette az olyan rézgálickészleteket, amelyek az előállításukkal vagy forgalombahozata- lukkal foglalkozó egyének vagy cégek birtokában, kezelésében vagy őrizetében el adatlanul vannak s amelyeket már eladtak ugyan, de még nem szállítottak el a vevők. Amelyeket jmár elküldőitek, de az átvételről értesítést még nem kaptak. Nem esnek bejelentési kötelezettség alá az 500 kilogrammot meg nem haladó készletek, továbbá amelyet birtokosa saját szőlőjében, kertészetében, vagy mezőgazdaságában való felhasználás céljából beszerzett és át is vett. A bejelentést a f. hó 9-i állapotnak megfelelően haladéktalanul, de legkésőbb július 15-ig kell megtenni írásban a földmívelésügyi minisztériumhoz. A rézgálickészlotek a forgalomból el nem vonhatók és azok rendes kereskedelmi úton a hazai szőlőgazdaságok permetezési céljaira, vagy vetőmagcsávázási célra kiárusítandók. A július 9 ike után eladott rézgálicért követelhető legmagasabb ár kilogrammonként 170 korona. Ha a rézgálicot eredeti gyári csomagolásban szállítják, ebben az összegben a csomagolási ár is bent foglaltatik. A földmívelésügyi miniszter,.amennyiben annak szükségét látná, a készleteket a legmagasabb ár figyelembevételével igénybeveh8ti és a a gazdaközönség rendelkezésére bocsáthatja. A rendelet áthágása szigorú büntetést von maga után. Szinház és Művészet. Heti műsor :• Csütörtökön, 13 áu: Hollandi menyecske. A) 20. Pénteken, 14 ón : Elnémult harangok. S. Fáy Szeréna asszony, a Nemzeti Színház örökös tagjának eíeő vendégjátéka. Bérletszünet. 30%-kai fölemelt helyárak. Szombaton, 15-én: Bánk bán. S. Fáy Szeréna asszony, a Nemzeti Színház örökös tagjának második vendégjátéka. Bérletszünet. 30% kai fölemelt hely árak. Vasárnap, 16-án, délután 4 órakor: Az elvált asszony. Papp Manci, Marczinka Vica, Bánffy Anni, Nagy Pál és Baghy Gyula fölióptével. Rendes helyárak. , Vasárnap, 16 án, este: Hollandi jngjh nyecske. Bérletszünet. t/1 ' Az árnyhalász. ' Színmű 4 felvonásban. Irta Jean Sarment. — Fordította, Bárdos Arthur. Rendező Andai Ernő. Jean Sarment a francia irő-generáció egyik tehetséges tagja. A lármás francia sajtó «Az árnyhaiászt» kissé túlbecsülte. A nagy reklám, amely szívósan verte a dobot Jean Sarment mellett, európai hírnevet szerzett a darabnak, amely olyan, mint egy szín tanulmány, egy dús palettáról vázlatosan fölrakott kép. Hiányzik belőle a befejezettség.
