Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-11-03 / 250. szám

EGRI NÉPÚJSÁG

1922. november 2.

Az idő is borongó,. mint a gondolkodó bánat. Violásan szürke felhőzet bámul a kopaszodó fákra, melyekről időnként aláhűll egy-egy levél... S ez a levél elkorhad, de jövő tavaszon hajt helyette Elás. Gárdonyi Géza, a tavasz nekünk nem hoz vigasztalást, nem ad második Gárdonyi Gézát, csak űj virágokat a sír • hantodon.

Akik a temetésre érkeztek.

Az ország részvéte impozáns módon nyilatkozott meg. Képviseltette magát a kormány, a főváros, a tüdős társaságok, stb. Megjelentek: a kormány képviseletében Kupcsay Felicián dr. min. tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémiát és a Kis faludy-társaságot Négyessy László dr. képviselte, a Petőfi Társaságot pedig Szávay Gyula. A székesfőváros nevében megje leniek Pintér Jenő dr. tanker, c. főigazgató, irodalom-történetíró, törvényhat. bi zottsági tag és Zilahi Kiss Jenó városi tanácsos. A Nemzeti Színház Rózsahegyi Kálmán és Zöllner titkár által képviseltette magát, az Otthon írók és Hírlapírók Körét, valamint a Magyarországi Újság írók Egyesületét ős a Színpadi Szerzők Egyesületét Kállay Miklós iró, az Ébredő Magyarok Egyesületét Budaváry László v. nemzetgyűlési képviselő és Hir György képviselte. A Nép és az Élet szerkesztősége nevében Benárd Ágoston volt népjóléti miniszter, a Pesti Hírlap nevében Kosztolányi Dezső jelent meg. Ott láthattuk Gaal Mózest, az illusztris ifjúsági írót. Részt vett a temetésen Bognár Elek dr. min. tanácsos, az elhunyt iskolapajtása és fia, ezenkívül számos fővárosi és vidéki újságíró. Megjelent a Bocskay Gábor Egyesület, a Verbőczi Bajtársi Szövetség 8 a Felvidéki Főiskolai Hallgatók Egyesülete stb. stb.

A koporsót az Eszterházy-térre viszik.

Tíz óra után néhány perccel a koporsót leviszik az Eszterházy-térre, hol egy kisebbszerű ravatalt rögtönöznek s a ka- taíalkra ráaggatják a koszorúkat.

Á ravatal körül hatalmas félkörben áll a tengernyi nép, melynek első soraiban láthatjuk a helyőrség tisztikarát, a vármegye, a város, a közhivatalok, az ál lamrendőrség tisztikarát, az Egri Ügyvédi Kamara küldöttségét, a Jótékony Nő egyletet, a Kér. Szociális Missziótársulatot s a Jogakadémiát. Tizenegy óra előtt né hány perccel érkezik az Egri Öak. Tűzoltó és Mentő-Egyesület zászló alatt, utána pedig a Postás Altisztek Egyesülete a zöídsalyem Máriás zászlóval. A Koszorús- és a Polgári Dalkör a lépcsők előtt áll föl, gyászbavont zászlók alatt. Á székes egyházba vivő lépcsőkön és a terraszon inozdúlni is alig tudó emberáradat áhíta- tos csöndben várja a szertartást; az Esz- terházy.-tér legkisebb zugában is emberek szorongnak. A Széchenyi utcán, a Líceum előtt és a Káptalan utcán helyezkednek el az iskolák és az a sok ezerre menő, ha talmas emberlömeg, amely már kiszorűlí az Eszterházy-térről és Istenhozzádot akart mondani a nemzet halottjának. Többsu pár szál virágot tartanak a kezükben. Neki szánták, neki hozták.

A koporsó előtti széksoron ül özv. Gárdonyi Sándorná, a boldogúlt író édes anyja. Beesett, öreg szemében a fájdalom rakott bágyadtan hunyorgó tüzet. Mellette áilnak, bslfelől, unokái, Gárdonyi Sándor

a

és Gárdonyi József dr. Jobb felől Csórja Ignácné úrasszony, a jő szomszédasszony, vigasztalja. Ott van Frinth László, az író ^legrégibb barátja.

Megkezdődik a gyászszertartás.

Féltizenegykor az érseki palota felől utca nyílik az ember-tömegben: Szmre- csányi Lajos dr. érsek jön nagy papi segédlettel, hogy megáldja és megszentelje azt a halottat, aki nemcsak az országnak, hanem a magyar kereszténységnek is legnagyobb írója volt. Tömjőnfiist kápolnás illata terjed a levegőben. Megkezdődik a gyász-szertartás. A Koszorús Dalkör ajkán, Grőnay Andor karnagy jeladására, zokogva búg föl a Requiem aeternam dona ei, Domine, majd a két dalkör gyászának koszorúját helyezi el megható gyászdala.

A búcsúbeszédek.

A gyász-szertartás után Trak Géza h. polgármester vett búcsút Eger város nevében Gárdonyi Gézától, aki 25 éves egri tartózkodása után leszállt remete lakából, hogy az egri várban pihenjen meg.

. . . Meghalt Gárdonyi Gáza, nincs már a kúriának lakója, de halhatatlan lelke örökké közöttünk lebeg. Büszkén soroljuk relikviáink közé azt a választ, melyet a városi tanácsnak küldött, mikor róla nevezték el a Gárdonyi utcát:

— Egerben oly gazdag lelkek laknak, mint sehol máshol.

Újból üjineplésre készültünk, de a tragikus sors keresztül húzta számításain kát. Ravatalod köré gyűltünk, ahol csak a test nyugszik; lelked fölemelkedett az égi magasságba 8 kérünk, hogy ápold a hazaszeretet szent tüzet. E nemzetnek is mét élnie kell, mint ahogyan föltáihadott a török sírokból. És mosÜindűlj el utólső utadon, új pihenési helyedre; oda, ahol a magyar vitézség győzelmet vett a pogány fegyvereken, amelyet megénekeltó), az egri várba, kis kúriád közelébe.

Ezután Kupcsay Felicián dr. a kormány nevében búcsúztatta a megboldo- gűlt porhüvelyét.

—. . . Siratunk téged, Gárdonyi Géza. Siratjuk azt a szent háromságot, amely a a lelkedben lakott. Szivedben-lelkedben magyar ember voltál. Siratjuk benned a nyelv-újítót, a gazdag mesemondót. Siratjuk benned a legnagyobb, a tegideáli sabb néptanítót. Szűk voit neked a tanterem és iskola lett számodra az egész világ.

Budapest székesfőváros törvényhatósága nevében Pintér Jenő dr., tanker, kir. főigazgató búcsúzott a nemzet nagy író játói, aki immár a halhatatlanság ösvényeire lépett.

Majd Négyessy László dr., a Tudományos Akadémia és a Kiafaludy-Társaság nevében emlékezett meg akegyelet hangján.

—. . . A «nagy veszteség» után téged is el kellett veszteni Gárdonyi Géza. Megtörve, sírva állunk ravatalodnál s.fájdalmasan tekint foléd az egész haza. Kihűlt porhüvelyed befogadja az áldott anyaföld, de a szellemed itt marad közöttünk, könyveinkben, lelkűdnek bája, hite, ize- reteíe. Két koszorút hoztam neked, Gár donyi Géza. Az egyik koszorút a Magyar Tudományos Akadémia küldi neked, amelynek tiszteleti tagja voltál. Küldi a magyar sző egyik legnagyobb mesterének, a nyelv tovább építőjének. A Kisfaludy-Társaság küldi a másik köszörűt, nagy szeretettel tagtársának, a magyar regény, a novella, rajz és a színmű mesterének. Te, Gárdonyi Géza most kigyúlt csillaga az égen, mely az egri vár fölött fogsz ragyogni, dicsőség éa üdv neked!

A Petőfi-Társaság és a győri Kisfaludy-Társaság virágait helyezi a koporsóra ezután Szávay Gyula. A Petőfi Társaság

volt az irodalmi társaságok között az első, amely érdemeit elsőöl elismerte és tagjává választotta.

— Te egy nagy családnak, egy tudós társaságnak vagy szeretett, megsiratott gyermeke, aki gyászba borítottad az egész országot. Arany és Jókai után benned gyászolja a nemzet legnagyobb íróját. Amikor, mi, irodalmi társaságok versengtünk érted, lehetetlen volt meg nem hajolnunk e város nagy előjogai előtt. Hol is tudtak volna ily szép, ily meleg, ily bensőséges temetést adni neked ? Hol tudtak volna olyan szép sírhelyei biztosítani, mint álmaid várában ?

Egyik versedben azt írtad: «Mikor a szónok a sírnál beszél és végül mondja: «Hát Isten veled,» ne le a földbe integessen nékem, fölfelé nyújtson búcsúzó kezet.» Mondom tehát,Isten veled,Gárdonyi Géza. Fölfelé intek búcsúzó kezet.

A gyász menet.

A koporsót, melyet Petrovits Gyula dr. apátkanonok kisért az utolsó útra, az egri írók és hírlapírók vették le a katafalkről és vitték nagy, magasztos csendben a halottas kocsira, melynek a tetejét elborították a koszorúk. Elül vitte a koporsót Breznay Imre, Setét Sándor dr., középen Pogonyi Antal, Nemecsek Aurél; a harmadik pár Kelemen Andor és Jakab József volt. — A koporsó után haladt födetlen fővel a gyászoló család, Frinth László, a küldöttségek, az újságírók, a hatóságok képviselői * a közönség.

A temetési menet élén fölsírt az egri m. kir. honvedgyalogezred zenekarának lélekbevágó gyász-indulója. Fekete folyam ként hömpölygőit a gyász-menet a Káp tálán utcán át, ahol az úttest két oldalán levett kalappal mondott búcsút a magyar nemzet nagy halottjának. Csend volt mindenütt, amerre a fekete zászlók eiha ladtak. Az ablakokban, az erkélyeken, mindenütt emberek, egriek; akik úgy fogadták a kihűlt tetemet, mintha templomban állanának. Lerepültek a fejekről a kalapok és keresztet vetettek az asszonyok. Az ajkuk szögletében egy kérdés vonag- lott, amelyre a koporsó adta meg a választ: Gárdonyi Géza szive megszűnt dobogni éa nem ír többé. Ó, hogyne érezték j volna a veszteséget!

Amerre a menet elhaladt, égtek a gyászfátyollal bevont villamos lámpák; bágyadtan, halványan pislogtak. Elhomályosította fényüket a gyá3z ás az új csillag, melynek a fénye kisugárzik a koporsó- ből és m8gdicsőűiten hirdeti a magyar géniuszt időtlen-időkig.

Gárdonyi Gézát körülbelül tizenötezer ember kisérte utólső útjára, megriadt szí vének szomorú dobogásával. Tizenötezer szív dobogása zengte neki a gyász-indulót, tizenötezer szív, e hatalmas hangszer, j melynek minden húrján tudott ő játszani. És hol ríkatoít, hol nevettetett ; hol felhők között, hol a földön bolyongott és muzsikált a szívek húrjain.

Ez az átváadorlás a másik, a szebb világba — gyönyörű, fenséges diadalmenet volt.

Mikor a menet a vár alá érkezett, az egri írók és újságírók csoportja leemelte a halottas kocsiról a koporsót és a törökkertig vitte, itt fölváltotta őket a budapesti írók és hírlapírók csoportja: Farkas Sándor, Kállay Miklós, Berec Sándor dr., Tóth Kálmán, a Nép munkatársa, Kosztolányi Dezső és Szávay Gyula. Bognár Elek dr., min. tanácsos, az író földije, föl-