Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-10-25 / 243. szám

Ara 6 korona, Eger, >922. október 25 szerda. XXXIX. évf. 243 sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk eL £ Segged évre 400 K. — Egg hóra 140 K, 1 Ä faj védelem ügyével sokat foglalkoznak mostanában. Sőt, mind nagyobb hullámokat kezd ver­ni ez az ügy, úgy a pártkörökbsn, mint a jobb és baloldali sajtóban. Némelyek új kérdésként, mások mentőötletként kezelik. Pedig maga a gondolat, hogy szük­sége van a magyar fajnak védelemre, nem új keletű, meri ez összefüggésben van a ma­gyarságnak a történelem folyamán hányt- vetett életével. A legrégibb magyar alkot­mányban is fölfedezhető a magyar faj vé­delme. A legutóbbi századok politikusai pedig nyíltan hirdetik ennek szükségét. Gróf Széchenyi István már az 1840 es években hangsúlyozta ennek fontosságát. Elfogulatlanúl látta nemzete sorsát az idegen elemek előretörése következtében s azt a veszedelmet, amely ebből szár­mazhat a honalapító magyar fajra. Még pedig két szempontból. Először a fajvé­delmet magával a magyar fajjal szem­ben, másodszor az idegen törekvések meg­bénítására. Széchenyi szerint szükséges a 'magyar faj magyarosítása, mert a ma­gyarság lényege: «az erkölcsnek és az erénynek magyaros, a magyar fajt jel­lemző nyelvi, történeti sajátságoktól meg­szabott formája». A fajmagyarosítás tehát a magyar kultúra fölemelését jelentette, mert csak ez adhat erőt az idegen bálvá nyok beplántálása eilen. A nemzeti öntu­dat védelme és terjesztése nem történhe­tik külső eszközök által. Vannak magyar bűnök: a hiúság, önáltatás, szalmatüzű lelkesedés, restség, irigység, pártviszály, amelyek kiiriandők. Ezek Széchenyi gon dolatai a magyar faj védelmére. A külső országokból jött idegenekkel szemben a tájvédelmet a galíciaiak be­vándorlása tette szükségessé. A nagy ve nes években bevándorlási törvény meg alkotását sürgeti Kölcsey Ferenc. És Szé­chenyi István jósolja: «Ha nem alkotunk szigorú bevándorlási törvényt, elveszítjük a faj romlatlan jellegét és egy zagyvalék nép leszünk !» Ugyancsak fajvédelmi szem­pont vezette Deák Ferencet, a haza böl­csét, amikor az 1866. év februári föl- irati javaslat tárgyalásakor a zsidőeman cipációnál hangsúlyozta: «Óhajtok egy bevándorlási törvényt, de ezt nemcsak a Mózes vallását követőkre kívánnám meg­állapítani.» Mindezt elmondjuk, mert sokan sze rétik «kurzuskérdéssé» tompítani a magyar fajvédelmi gondolatot, holott közel egy évszázadon át a legbölcsebb és legmagya- rabb törvényhozóink állandó gondja volt. Azonban közel egy évszázad óta el­intézetlenül húzódik ez a kérdés. És ha ez sokáig így húzódik még tovább, nem le*z rm gvar fai, mely védelemre szorúlna! POLITIKAI MÄPSLÄP. S-ftieiőst Kmfceggtő: B8EZN1Y IMRE. ■ Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Ahol a szívek a zsebekben dobognak! A kisgazdák tüntetőén kivonultak a törvényhatóság közgyűléséről. — Demonstráltak . a vármegyei inségadó ellen. Eger, 1922. október 24. Ma délelőtt 10 órakor tartotta a tör­vényhatósági bizottság rendkívüli közgyű­lését Bobory György dr. főispán elnöklete alatt. De mielőtt a rendkívüli közgyűlés­ről imánk, álljunk meg egy szóra! A fő- méltóságú kormányzó abban a reményben fordult az országhoz, hogy inségenyhítő fölhívása nem fog süket fülekre találni, különösen a teherbíró osztályoknál nem. Jogosan remélhette, hogy elsősorban azok kapcsolódnak bele a mozgalomba, akiknek van félteni és veszteni valójuk ; jogosan remélhette, hogy a kisgazdák, akik úgy­szólván irányító szerepet visznek a poli­tikai életben s irányítói az ország sorsá­nak, elsősorban állanak az akció mellé. S nagy általánosságban olyan szűkkeblű- séget és vétkesen könnyelmű zsugori ma­gatartást tapasztalunk éppen a tehető­sebb osztályok köreiben, hogy sokszor arra gondolunk, súlyos leckét érdemelné­nek, ha ez a lecke nem sebezné meg halálosan a nemzetet! A törvényhatósági bizottság legutób­bi közgyűlése V* kgr. búzát szavazott meg holdanként az inségakciő céljaira. S ezt a határozatot azonban teljesen érthetet­len okokból megfelebbezték. óvást emeltek a határozat ellen, akiknek milliókat adott a magyar föld, akik sok mással hirdetik a haza- fiságot, s akkor, amikor tenni kellene a nemzetért valamit, amikor áldozni kellene, nem is vért. nem is életet, csak a milliár dós vagyonok morzsáit, akkor vége a haza fisíignak, a véres szájú pohárköezöntők- nek é3 jön a rideg begombolkozás. Ezért vau rajtunk az Isten verése. Itt mindenki őbégat és fájdalmakat kürtöl, újjászüle­tést sürget, nemzeti megújhodást, de ami­kor filléreket kér tőle a haza, akkor el­hallgat és sunyit pénzes zsákjain. S negy­vennyolc órával később kész a parlament­ben százezrekért harcolni, adóeltörlések-' ért, egyéni érdekekért. Azok, akik fillére­ket sem adtak a hazának, milliókat köve­telnek tőle! Hitványság, hitvány, alacsony gondolkozás! A mai közgyűlésen, amikor az ínség- akció ügyében mérsékelten kivetett inségadó névszerinti megszavazására került volna a sor, a kisgazdák egy kivételével tüntetőén eltávoztak! De amikor kérni kell, amikor köve­telni kell valamit az országtól, akkor zárt hadosziopokban hömpölyögnek a Fórum Hungarumra. S azt az e y kisgazdát akit ha- 4 ! zaszeretete maradni kényszerűéit, Tóth Csepreghy Andrásnak hívják. Az alattomos önzés lappang a lelkek­ben s Magyarország nem áll talpra ad­dig, míg azt «onnan» ki nem égetjük. Bobory György dr. főispán üdvözlő Bzavai után Hevesi Gusztáv vm. másodfő- jegyző ismertette a múlt gyűlés állásfog­lalását az inségadőra vonatkozóan. Az állandó választmány javaslata értelmében az inségadó céljaira holdanként */, kgr. búza, vagy ennek megfelelő értékben és mennyiségben más termény szolgálna — természetben. A szőlőbirtokosok még ezen­felül kát. holdanként 5 liter bor árát, li­terenként 60 koronában, adnák át az in- ség-akciő céljaira. Azokat a gazdálkodókat, akiknek egy fél kata8ztrális hold, vagy ennél kisebb szőlőjük van, a bor adó alól mentesíteni javasolta. Plósz István v. nemzetgy. képviselő elfogagásra ajánlotta az indítványt. S amikor Bobory György dr. fő­ispán elrendelte a névszerinti szava­zást, a kisgazdák tüntetőén kivonűl- tak a teremből! A választmány javaslatát elfogadták. E határozat alapján a szőlősgazdák ke­vesebbet fizetnek, mint amennyit a város kivetett. Ezután a törvényhatóság az ipari vállalatok inségadőját állapította meg, az állami adót véve alapúi: p. házadő az állami adó 100#/o-a, az I. osztályú kereseti adő 200%a, a Ill ik osztályú kereseti adó 300%-a, a IV-ik osz­tályú kereseti adó 100% a lett. A nyilvá­nos számadásra kötelezett egyesületek és vállalatok adója az állami adó 3008/o-a, a tőkekamat-és a járulékadó pedig 200%-a. így körülbelül 70 milliót várnak s ebből az összegből javítanák ki a megyei utakat. Nem történt fontosabb esemény a közgyűlésen. Elég fontos volt a nemzeti áldozatkészség megnyilatkozása! Jaj ne­ked,, szegény Magyarország, itt a szívek a zsebekben dobognak! (J. J.) MMR *,*J*JI—Iliin—nTnr—^-grmmnni ni imurr Petöfi-estóly Hatvanban. A Petőfi ce» ­íennáriumot a magyar vároeok és közsó gek is megünnepiik. Már itt ott serényen készülődnek is a lángeszű magyar költő születésének évszázados fordulója inegün- neplósére. Hatvan község társadalma is ünnepelni készül a nagy lángelmét. De­cemberben Petőfi estélyt rendeznek a tár­sadalmi egyesületek bevonásával, amely iránt már most fa tjerv érdeklőds *

Next

/
Oldalképek
Tartalom