Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-10-20 / 239. szám
Ara 6 korona. Eger, 1922. október 20. péntek XXXIX. évf. 239. sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész ésfélévielőfizetéstnem fogadunk el. Negged évre 400 K. — Egg hóra 140 K, POLITIKAI NAPILAP. PeMós szerkesztőt BREZNHY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefon szám II. A keleti politika kulcsa — Magyarország. Eger, 1922. október 17. Jean de Bonnefon francia újságíró érdekes kijelentést tett a napokban egy budapesti újságíró előtt: «Magyarország megítélésében — mondja a francia — a legutóbbi tizennyolc hónap alatt lényegesen megváltozott a külföld felfogása. Magyarország kivívta a külföld nagyrabecsülését s el fog következni az az idő, amikor Nyugat országai teljességgel belátják, hogy a keleti politika kulcsa csak Magyarország lehet.» A francia újságíró most a mi vendégünk. Illik tehát neki szépeket mondani — rólunk. Vájjon higyjünk-e jóslatában s készpénznek vegyük e ránk nézve kedvező megállapításait? A legutóbbi idők keserves tanulságai után kiábrándultunk a délibábos szavakból. Félünk az idegenektől. Olyanok vagyunk, mint a primitiv emberek, akik valósággal félnek a kultúrember mesterkedéseitől: mert a barátkozásnak még mindig megadták az árát. Jók voltunk mindenkihez. Magasztaltunk mindenkit, akik itt ügyünket szánták; tejben-vajban fü- rösztöttük és agyonünnepeltük azokat, kik e csonkaországot látni jöttek földünkre. S otthon? Elfelejtettek, agyonhallgat tak bennünket. A rossz hír levegője any- nyira ellepte a magyart, hogy nem is számított már az a véletlenül jött egy-két meleg sugár, ha az az igazság sugara volt is... Egy idő óta azonban mintha hinnénk, hihetnénk a gyűlölet ködének ritkulásában. . . Tagjai lettünk a Népszövetségnek... írnak már rólunk angol és francia világlapok. Snem azt, hogy barbárok vagyunk. És helyettünk a csehet, oláht kezdik Bzid- ni. Most még ugyan csak szordinóval, de az a fő, hogy már szidják, ütik. Majd megy az még komolyabban is! Csak várni kell rá. Most a gyulafehérvári koronázás alkalmából is beszéltek rólunk a nagy lapok, melyeknek minden betűje súlyos irás. És nem ellenünk, hanem mellettünk. Jelek ezek. Biztatóak. Lelkesítőek. Idő kérdése minden. A mi ügyünk is. A keleti politika kulcsának jósolnak bennünket. Mi régen tudjuk, hogy azok vagyunk és azok voltunk, mióta magyar lakik a Kárpátoktól az Adriáig! De még mindig nem hiszik el nekünk, csak jósolják. A saját tapasztalatukon kell azzá lennünk. Ellenségeink is, mi is szolgáltatjuk ehhez az anyagot. Minél többet, annál jobb ; purgatorium ez az állapot, melyen a bűnös magyarnak keresztül kell mennie, hogy újra elfoglalhassa régi örökét! Egy történelmi becsű erdélyi levéltár pusziidéban van. Pótolhatatlan veszteség fenyegeti a magyar tudományos világot. — Pálmay József történész erdélyi levéltárának anyagáért 56.000 koronát Ígért egy egri kereskedő. — Országos érdek, hogy megmentsük a levéltárat. Eger, 1922. október 19. A világháború nevezetes esztendejében, 1914 ben, kezünkbe került szoblahői Pálmay József magánlevéltárának katalógusa, mely az erdélyi nemesi családok iratait 1526-től 1849 ig foglalja magában. Hatalmas levéltár, mely műzeális értékű ős a nemzeti történelemmel szorosan ösz- szefüggő adatokat tartalmazza. Már akkor csodálkoztunk, hogy ez a levéltár magán- tulajdon s a Nemzeti Múzeum nem tett lépéseket, nem is tartotta kötelességének, hogy ezt a levéltárat megszerezze. Pálmay Józseftől, aki most Egerben él, érdeklődtünk a levéltár sorsa felől. (Kiszámíthatatlan veszteség érné a magyar tudományt, ha ez a levéltár elkallódnék !) S megnyugodva vettük tudomásul, hogy Pálmay Józsefnek sikerült a levéltárat az oláh megszállás és az oláh vandalizmus elől megmentenie! Az első oláh betörés idején, 1916 ban, a levéltár Balmazújvárosra került, hol mintegy fólesztendeig őrizte az ev. ref. eklézsia. Ezután még két évig rejtegette Erdélyben Pálmay a levéltárat s az 1918 iki oláh invázió után magával hozta Egerbe. S itt más hiányában egy egerek pusztításainak kitett s tűzveszélyes helyiségben helyezte el. Ilyen előzmények után a történész — látva, hogy a becses levéltárat a pusztulás veszélye fenyegeti — elhatározta, hogy a 35 éven át nagy fáradtsággal és anyagi áldozatok árán (nem egyszer falu- ról-falura ]árva) összegyűjtött székely tör táneti vonatkozású okiriígyűjteinényót á- rűba bocsátja. A kulturális célt szolgáló s a hazai nagyok, valamint a nemes családok életével szorosan egybeforrott hazai történelmi vonatkozású levéltárért egy félmillió koronát kért Pálmay József. A Népies Irodalmi Társaság előbb 150,000 később 200,000 koronát Ígért a gyűjteményért. A vétel azonban, a társaság anyagi helyzetében beállott változás miatt, létre nem jöhetett. Kuriőzumképen megemlítjük, hogy egy egri kereskedő <56,000 koronát ajánlott fel a levéltár papiros-anyagáért. Tudomására jutott az eset Szmrecsányi Miklós ny. min. tanácsosnak, a tudomány mindenkori istápolójának, hogy a levéltárat egy egri kereskedő sajtpapirosnak szeretné fölhasználni. S hogy az elődök iránti kegyelet-sértést megakadályozz j, sikerült is közbenjárásával az illetékes tudományos körök érdeklődését fölkeltenie. A közbenjárás eredményeként egy tudományos intézmény kiküldötte egyik tudós tagját a levéltár tudományos szemszögből való megvizsgálására. Minthogy azonban ez a tudományos intézmény sem nagyon bővelkedik anyagiakban, a levéltárért csak 80,000 koronát Ígérhetett. Egy levéltárért, (egy egész élet munkásságáért !) mely az Apor (Opur) család levéltárának nagy részét öleli fel, 80,000 koronát ajánlottak akkor, amikor egy kereskedő, mint sajt-papirosért Ígért érette 56,000-et! Megengedhető-e, hogy az Apor-csá- lád levéltára, melynek okmányai Apor Lázárral és Apor Péterrel (a memoár-íróval) foglalkoznak, szemétdombra kerüljön? Nincs az Apor családnak olyan tagja, aki ettől a szégyenteljes pusztűlástől megmentené e levéltárat ? Elnézheti-e a magyar tudományos világ, lelket fölmarő szégyenpír nélkül, hogy a mészáros vagy kereskedő marhacsontot, vagy keserű túrót csomagol egy eredeti kufsteini levélbe, vagy valamelyik család eredeti nemesi oklevelébe ? S egyáltalán pótolhatők-e ezek az eredeti nemesi összeírások (conscripíiok, insurrectio- nalis összeírások), ha megsemmisülnek ? Soha, soha ! S elnézheti e a kormány, hogy — mi, akik kultúr-államaak hirdetjük magunkat — ez okleváitár saját nemtörődömsége folytán rothadjon meg a szemétkupacokban ? Még a sötét balkáni népek is féltékenyek ősi történelmükre, genezisükre és kegyelettel megőrzik azokat az erkölcsi dokumentumokat, amelyeken fölépült s amelyekkel összeforrott nemzetük ? Vagy itt kezdődnék a Balkán? Azt az arcúlcsapást, mely a magyar tudományos világot érné e levéltár könnyelmű elpusztításával, sohasem lehetne elfeledni, letagadni, levakarni a művelt külföld előtt. Országos érdek, hogy megmentsük e fontos, történelmi becsű levéltárat! Pálmay József mondja: *A nemzeti történet az egyesek történetéből szövődött s azon épült; azon egyesek történelmén, kik a múltban jogokat szereztek nekünk /» E hazai történelem nevében követeljük, hogy a levéltárat a legilletékesebb •tényező, a kormány mentse meg az enyészettől és a pusztűlástől! «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen*