Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-10-08 / 229. szám
EGRI NÉPÚJSÁG 1922. október 8. 2 Az Egri Népújság kis pártfogolt]a. Mit ír a «Siketnéma Oktatás» Magyari Kálmánkáról? Eger, 1922. október 7. Bizonyára jól emlékeznek még olvasóink a siketnéma-vak kis Magyari Kál- mánka nevére, akit az Egri Népújság vett védőszárnyai alá, pénzt, ruhát gyűjtött neki és Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő közbenjárásával el is helyezte a Vakok Budapesti Országos Intézetében. Eddig nem sokat hallottunk kis párt' fogoltunkról. Most, a «Magyar Siketnéma Oktatás» című szaklap hoz róla igen érdekes és megnyugtató tudósítást. «A vakok-intézetében — Írja az uj- ság — külön csoportba sorozottan részesülnek oktatásban a vak-sikeínéma gyermekek. Négy van egy ilyen csoportban, akik közül 3 leány és 1 fiú. A bárom leány halló és látőképessőgét a későbbi korában vesztette el s így beszédtanulásuk fejleszthető. Súlyos feladatot ró azonban a csoport vezetőjére, Deschenssky Nándor tanárra, Magyari Kálmán oktatása. E szim patikus fiúgyermek jelenleg 10 éves és 4 éves korban vesztette el agyhártyalob következtében látó és hallóképességét. A fiúcska teljesen vak és síketnőma, azonban igen figyelemreméltó intelligenciával bir. Már jőíelkű pártfogója, Nagy János dr. is megjegyzi fölvételi kérvényén, hogy «a gyermek nyomorék ugyan, d9 értelmes arckifejezésű s nagyon üdvös volna reá a hozzáértő, gondos környezet.» Magyari Kálmán a múlt évben vétetett föl az intézetbe. Amikor szülői behozták, első dolga volt hivatalos helyiségemben az összes érzékelhető tárgyakat fölkutatni, a maga módja szerint átvizs gálni és felette örvendett, ha olyan tárgyat fedezett föl, melyeket már a szülői házban is ismert és használt. Intelligenciáját azonnal észrevettem, mert a tárgyak apró részeit is kitapogatta. Ezt a nézetemet azonnal közöltem Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselővel és megnyugtattam őt aziránt, hogy megfelelő szakoktatással a gyermekből értelmes, beszélni tudó, hasznos munkás lesz. A gyermeket Gertrúd irgalmas nővér nagy szeretettel gondozza és neveli; hogy ez nem ment eleintén minden nehézség nélkül, — az csak természetes. De a nővér meleg szíve és a kedves fiú iránti szeret8te győzedelmeskedett a már-már leküzdhetatlennek látszó nehézségeken s ma már Magyari Kálmánka az intézetnek becézett növendéke. Szereti őt mindenki, a vak gyermekek csak úgy, mint a vezető ős oktató személyzet. És Kálmánka erre méltó is. A munka és fáradtság gulya a vele foglalkozó tanárra esik, aki szeretettel és szakértelemmel tanítja, neveli. Szerinte a hangos beszédet meg fogja tanulni és a társalgási beszédet is el fogja sajátítani.» Horthy-gyűjtésünk. — A pénzügyigazgatóság számvevőségének és a Dobó István-társaságnak adománya a Horthy-akcióra. Kaptuk a következő sorokat: Az Egri Népújság tek. Szerkesztőségének Eger. A kormányzó úr Ő Főmélíósága által, az ínségesek segélyezése tárgyában kibocsátott magas felhívás a mi lelkűnkben Í3 megértésre talált s bár a mai ne héz megélhetési viszonyok között alig vagyunk képesek magunkat fenntartani, mégis, figyelembe véve azt, hogy egy reánk jövő szigorú tél küszöbén, hány és hány magyar testvérünknek még annyi sincs, mint amennyit á jóságos Isten nekünk juttatott, — s bár azt mondhatjuk, hogy szánktól vonjuk el a botévő falatot: mégis egyhangúan elhatároztuk, hogy ami tőlünk telik, azt az inség-akciő céljaira juttatjuk. A csatolt jegyzék mulatja, hogy kire mi esett illetményei után. Eme 3707 koronát kitevő összeget oly kéréssel küld jük meg a tekintetes Szerkesztőségnek, hogy azt illetékes helyre eljuttatni szíveskedjék. Hazafias üdvözlettel Vanyek József, m. kir. p. ü. számv. I. oszt. főtanácsos, számvevőségi főnök. A jegyzék szerint adomáuyoztak e nemes célra: Vanyek József 225 K, Toronykeőy Albert 190 K, Czillinger Lajos, Hornyánszky Adorján, Kiss Jenő és Benedek Arnold 163—163 K, SíellerGóza 159 K, Linksch Gyula 161 K, Kajetán Endre Szilassy István és Czapek József 160—160 K, Ferrári Nándor 150 K, Balogh Gyula 149 K, Sávoly Lajos és Egressy János 148 — 148 K, Gál Margit, Jősvay Ottilia, Puy József, özv. Hajnal Ernőnő éa Egressy Jánosáé 126—126 K, Beréayi Gyula 152 K, Vattay István 149 K, Jősvay Zoltán 119 K. Németh József 108 K, Magyary Teréz 87 K. Hasonlőkép kaptunk a Dobó István jótékony társaságtól, mint a tagjai között eszközölt gyűjtés eredményét, 2630 koronát. E két összeggel eddigi gyűjtésünk 75.375 K 52 fillérre emelkedett. KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL. Külföld: Magyar ezredekeí küldenek a szerbek az albán fölkelők leverésére. — A mudániai megegyezés állítólag nem sikerül — Az angolok stabilizálják a márkát. — A tőt kérdés nemzetközi kérdéssé vált az európai sajtóban. — Életbelépett a Duna egyezmóny. — Nem alakult meg a cseh kormány. — Nagy vasúti tarifa emelés lesz Németországban. — A szocialisták élesen támadják Seipel kancellárt. — Büíow herceg is kiadja emlékiratait. — i Egy francia tiszt Berlinben rálőtt egy né- j met kereskedőre. — New-Yorkban 7000 ! bankár gyűlést tartott. — Szerb csapat- ; összevonások a Dráva mentén. Magyarország: Diiip Kumár Roy, Ben- gália legkiválóbb drámaírója, Budapestre j érkezett. — A pénzügyminiszter sürgeti az adók befizetését. — A francia diák- szövetség kiküldöttei Budapestre érkeztek. — Á kiviteli illeték fölemelése óta megcsappant a lisztkivitel. — Az élőállat kivitel óta 200°/o kai emelkedett a hús ára. — Stinnes Budapestre jön. — A közélelmezési miniszter ellenőrizteti a malmok lisztárait. — A kereskedelmi miniszter hazaérkezett Páriából. — Abony 5 milliót ad a Horthy akcióra. — Coburg herceg följelentette voít tisztviselőit. — Nagy áradatok vannak a Duoántúion. — Székesfehérváron római leletre bukkantak.. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen . Parádi levél. Irta \'özv. Molnár Albertné. 1922. szeptember. A parádi park évszázados fái között írom e sorokat. A XVIII-ik század vége óta fennálló gyógyító helyet szeixiéiyes tapasztalásból, vagy legalább hírből mindenki ismeri. Magyarország mai körülményei között azonban, miután már elvették tőlünk csodás életerőt adó klimatikus helyeinket: a magas Tátrát, Erdélyt stb. min den figyelmünkkel ema pár üdülő hely felé keli fordulnunk, mely megmaradt még számunkra. A Balaton partján épült helyek fejlődéséről örömmel olvasunk, de mindent el kellene követni Parádfürdönek, a Mátra hegység e bájos, üde menyasszonyának, felkarolása, fejlesztése érdekében is. Egy fiatal orvos, tanársegéd, németországi tanulmányútja alkalmából azt hallotta nagynevű német professzortól, hogy Párádból világfürdőt akarnak csinálni s hogy ennek az eszmének előrevitf le érdekében ő is eljön hozzánk. Ez mindenesetre szép és nagy gondolat, a keresztülviteléhez azonban ötletes, vállalkozó szellemen kívül, sok pénz szükséges. Nálunk most minden oly kicsiny, hogy verseny semmi téren ki nem fejlőd hetik. Míg nem építenek megfelelő meny- nyiségű szállót s modern fürdőházat: addig több vendéglőről, kávéházról, tejcsarnokról, cukrászdáról szó sem lehet. A parádi vasas-arzén források, melyek vegyi összetételüket tekintve kiállják a versenyt a hasonló külföldi gyógyszerekkel (Rencegnó, Levico stb.), valamint a többi jótékony forrása, méltók volnának valami új, impozáns fürdóházra, melyben a viz-szolgáltatás is zavartalan lenne. Oly kedves, derűs hatású a ragyogó fehér fürdőszoba, melynek színes ablaküvegein pajkosan játszik, kandikál be a napsugár, (mint a francensbadi «Kaiser- bad»-ban vagy a mi Margit szigetünkön a nagy fűrdőházban) s a jól gondozott, virágos, öntözött parkból illat száll felénk. A meglévő szállókat, fürdőházat, az igazgatóság, a jóságos Kopál Gyula igazgató vezetésével és a jeles fiatal fürdő- orvossal, dr. Lestyán Pállal, a legnagyobb gondossággal kezelteti. Az ő odaadásuk, igyekezetük, tapintatuk, igazán minden elismerésre, minden hálára érdemes. Arról nem tehetnek, hogy nincs elég lakás. Tapasztaltam, milyen csaták folynak a szobákért s bizony nagy türelem kell az igazgatóság- részéről is a sok ideges emberrel vaiő tapintatos bánásmódhoz. S bánthatja ókét, hogy a közönség csöndesebb magatartására vonatkozó többrendbeli írásbeli kérelmük mind hatás nélkül maradnak s így a pihenésre vágyó betegek, kik nagy áldozatokat hoznak üdülé sükért, nyugalom híján csak fél-eredményt érhetnek el. A nagy parkban, esős időben a födött sétahelyen, elég tere volna a gyermekeknek is a játékra, s nem kellene a szálló folyosóin pufogtatni a labdákat, hangos kiabálással kísérve a műveletet. Mit várjunk azonban a kisebbektől, mikor a felnőttek, társaságban hazatérve, megállnak a lépcsőházban s késő esti órákban is, hangos beszéddel, aj tőcsapkodással, énekkel, kacagással verik fel az alvókat ? Külföldön ilyen magaviseletét nem tűrnek el, de tapasztaltam, hogy ott a magyarok is másként viselkednek. Vájjon itthon nem tartják érdemesnek? . A vendéglőt Reigl László bérli, ki maga néz fáradhatatlanul utána, hogy vendégeit kielégítsék. Nagyon tevékeny, igyekvő, előzékeny. Bizonyosan nagyszerűen meg fogja valósítani az igazgatóság által tervbe vett, kötelező penziót is, oly módon, mint a külföldön, sőt a tátrai helyeken is szokásoa volt. Gyöngébb szervezetű, beteges emberek szívesebben esznek többféléből kevesebbet, mint két fogásból 1—1 adagot. S mindenek felett arra kell törekedni, hogy ezeket elégítsék ki első sorban. Penzió rendszerhez kevesebb személyzet kell s - egy 4 — 5 fogásos ebéd, sokkal nagyobb gonddal elkészíthető, mintha húszfélét csinálnak. Ma ez nem lehet! Meg kell tehát csinálni a penzió-rendszert, amint legjobban lehetséges, hozzáférhető árakon. S hogy ki ki zavartalanul étkezhessek a maga családjával, barátjával, kis asztaloknál, igazságosan adagolva kell fölszolgálni, mint a fen temlített helyeken is szó-
