Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-09-29 / 221. szám
Isaák Gyula alispán Hevesvármegye Törvényhatóságának és az összes, kormányzata alá tartozó közhivataloknak nevében, mély hodolattallidvö- zölte a főmélíóságú kormányzót. Az alispán hangsúlyozta, hogy Magyarország népe teljesen át van hatva attól a tudattól, hogy mivel tartozik nemzetének. E törekvésben a főméltóságú kormányzó fenséges példaképül szolgál. Trak Géza h. polgármester a város közönsége nevében fejezi ki hódolatát. Babocsay Sándor v. országgyűlési képviselő a társadalmi és jótékony egyesületek nevében üdvözli a kormányzót. Egy kínai bölcs mondását idézi: «Nem szabad éheztetni a népet.» Az ínség akció megindításáért (nem akar szerénytelen lenni) alattvalói köszönetét fejezi ki a kormányzónak. A kormányzó beszéde. Magyarország kormányzója a következő szavakkal válaszolt: Ennek a városnak dicsőséges múltja örök emlékezetű, arany betűkkel van bevésve a nemzet történetébe. De ez a múlt nemesek dicsőséggel övezi e falakat, hanem kötelességet is ró az utódokra, a mai nemzedékre. Ma a hazával szemben kötelességünk a türelem, a kitartás, a munka. Olyan időket élünk, amidőn válságok érik egymást Európaszerte, az államok életében. A háború és forradalmak megzavarták a lelkek egyensúlyát ős a gazdasági’élei zökkenései nyomorhoz és ínséghez^ vezetnek. Az ínség pedig az alattomos izgatásnak, a romboló szellemnek melegágya. A mi helyzetünk kedvezőbb, mert erőnk az ős magyar anyaföld, amely megtenni, amire szükség van. De e nehéz időkben csak úgy tudunk megállani, ha nem engedjük, hogy munka nélkül maradjanak és ínséget szenvedjenek azok, akik dolgozni akarnak. Bizton számítok arra, hogy megértéssel fogadták hivó szavaimat, amelyek nyomorba jutott, honfitársaink segítségét célozzák. Hisz’ e város falai között élés folytatja fenkölt szellemű működését az Érsek Ur Őaagy- méltősága, ki messze világító példaként járt elől mindenkor, amikor a haza, vagy a társadalom tettrekssz áldozatkészséget kívánt tőlünk. Arra kérem miadannyiukat, hogy egyesüli erővel és jövőbe vetett biza lommal munkálkodjanak továbbra is a haza sorsának jobbra-fordultán s éljen szivükben az a hazaszeretet és"lelkesedés, mint egykor elődeikében, amikor e város falain emberfeletti bátorsággal és kitartással védték az országot és a nemzet jövőjét. Köszönöm az üdvözlő szavakat. Díszebód a vármegyei laktanyában. A kihallgatások után a kormányzó a vármegyei laktanyába hajtatott, ahol a helyőrség tisztikara tiszteletére díszebédet adott. Az ebéd alatt Ludwig György altábornagy mondott köszöntőt a kormányzóra. Kiemelte, hogy katonai erényei ős nagy szervező ereje emelték a roppant áldozatos munkával járó kormányzói székbe, amelyben bölcs előrelátásával már eddig is mőrhetlen szolgálatokat tett a nemzetnek. Biztosította a nemzeti hadsereg törhetetlen ragaszkodásáról. Ebéd után katonai szemlét tartott a kormányzó, mely után beszédet intézett a katonákhoz. Kifejezte előttük a nemzet köszönetét s hangsúlyozta, hogy ne hallgassanak a mételyező ámííők szavára, hanem törhetetlen hűséggel tartsanak ki a zászló mellett, amelyre fölesküdtek. Ezután elvonúlt a katonaság a kor* mányzó előtt, aki házigazdájához hajtatott. A színházi est. A Nagyúr tiszteletére ős az inség- akció javára este 6 órai kezdettel a Czakó- társulst a város társadalmával karöltve, a Városi Színházban díszelődást rendezett. Táblás ház volt. Az emelet középső pákolyában ült a kormányzó Szmrecsányi Lajos dr. érseb társaságában. A páholyokban, a földszinten mindenütt, Eger társadalmának színe-java foglalt helyet. A közönség felálláas >1 fogadta a kormányzót, kit több szám után lelkesen ünnepelt. Pontban hat órakor gördült föl a függöny s Kéler ünnepi nyitányába kéz dett az Egri Ének- és Zeaeegylet Zenekara Huszthy Zoltán karnagy vezetésével. Mint mindig, úgy most is kifogástalan ősz játékot produkált. Az erő ős lágyság, a- mely ezt a színmagyar motivumú zeneművet áthatja, a bámulato m szabatossága ős a művészi finomságú játékerő vén, pompásan érvényesült és nagy hatást keltett. A zenekar élvezetes játéka után Breznay Imra mondotta el ünnepi prolőg- ját. Az alkalmi gondolatokkal átszőtt jam- buaok a közönség szivéhez szóltak és nagy mértékben emelték az ünnepi hangulatot; utána percekig üanepelték a kormányzót. AztánJTihanyi Béla énekelte el Kázrnór- Szántó »Csak menni, csak menni» gyönyörű dalát. Tihanyi elemében volt, tökéletes éneke, meleg hangja most is nagyon tetszett a közönségnek. Majd Huber «Fohászát» adta elő a szokott precizitással az egyesített dalkörök énekkar^, Gróaay Andor karnagy vezetésével. A Bánk bán II. felvonása következett ezután. A szereplók : Bihary László (Bánk bán), Marossy József (Petur bán), Ungváry Ferenc (Bieberach), Vámos Jenő Mikhál bán), Udvardy Jenő (Simon bán). Mindegyikről csak jót mondhatunk, csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólnunk. Mindannyian kitünően oldották meg feladatukat. A nagy magyar klasszikus örökszép tragédiájának ez a része is beleillett ebbe az Ízig vérig magyar ünnepségbe. Utánna a régi magyar, de annál szebb táncot, a palotást járta el a következő 8 pár, a közönség osztatlan tetszése mellett: Mészöly Szilvia, Derec3key János, — Radies Ilonka, Pálik Tibor, — Elek Évike, Wind Gyula, — Wettstein Nusika, Ná- náe^y Mihály, — Marsső Manci, Kádár László, — Boüka Micike, Nánássy Zoltán, — Krajnák Sárika, Barta Béla, — Halász Loncika, Jakab József. Végül Pappváry—Szabados Hiszekegyét énekelte el az Egri Dalkör és az Egri Polgári Dalkör, méltó befejezésekő- pea az emlékezetes szép Gstnek, melyről a kormányzó nagy megelégedéssel nyilatkozott. ✓ Vacsora az érseknél. Este 8 órakor Szmrec?ányi Lajos dr. érsekfőpásztor vacsorát adott a kormányzó tiszteletére, amelyen a kor iá/.yző, kísérete, a székeskáptalan, a katonai és polgári hatóságok képviselői veitek részt. Vacsora után a kormányzó a pályaudvarra hajtatott s külöuvonatán töltötte az éjtszakát, mely a kora reggeli órákban hagyta el a pályaudvart. Prolog a Horthy Miklós kormányzó tiszteletére s az általa kezdeményezett Ínség enyhítő mozgalom javára — 1922. szept. 28-án — í rendezett díszelőadáshoz. Irta és elmondotta Breznatj Imre. Vadult vihar zúgott hazánkon át, Száguldva, törte zúzta nemzetünk. . . S népünk, aki a hősi harcokon A glóriát hordozta homlokán, Lezüllött, meghasonlott önmagával, Úrrá lett rajta sok rút szenvedély. Tölgy volt Hazánk, mi vas-keményen állt Minden vihart egy ezredéven át. . . Majd tépve, törve, lombtalan busong S a pőre törzsbe’ nem kering remény. Gyökérzetőnek életét a szú Rövidre fogja, hogyha nincs segély. Hatalmas szikla volt Hazánk soká. S népek viharzó tengerében állt, Hiába törték tajtékos habok. A büszke bércbe villám is bevágott: ■Rendült alapja és — szilárdan állott. Ám lopva jöttek férgek ezrei, A szikla talpat ásva szüntelen, Míg gyönge lett és szinte meghajolt. Kis hija csak és majdnem összeroppant, Bár fólvilággal oly soká dacolt. «A tölgy kidől!» . . . «A szikla ingadoz !> «A nemzet sírja már már készen áll!» — ! K íján kívánság oly sok ajakon, Ám köny rezeg a honfiak szemén S busán susogtuk : «... Elveszett a Hon!..» De jött egy ízig-verig nagy magyar, (A Zrínyi lelke újra született,) Kiről regél majd Otrantó fia: Erős, kemény. S miként Odysseus, Hajóhoz kötve küzd az ellen ellen. San’ Giovan’ di Medua körül Mint új magyar Kund, süllyeszt sok hajót. Kemény a lelke. Úr a tengeren. Úr önmagán ős úr az ellenen. S mikor halomra dőlt a szép világ, Melyet — mint ifjú — egykor itt hagyott; Mikor karunk megbénította ármány És itt maradtunk fegyver nélkül, árván: Mint Archimedes, új pontot keres, A hontalannak új hazát szerez. A dőlibábosjAlföíd nagy szive Szeged felől jön hajnal pirkadás: Midőn megörült szenvedély előtt Vörösben úszik az egész világ. Dacos kezében új sereg terem; Magyar sereg, mit Zrínyi álmodott, így lett Szeged, az új szent Pusztaszer, Bölcső, ahonnét új jövőnk fakad, Sastollal indúi új keresztes had. . . S a nagy magyar kezében ott a kard! Mint Zrínyi dörgi: «...Ne bántsd a magyart!» És szörnyű három éve fáradoz (Három századra i: eok ezeuvedés, Percekre is nagyon kevés öröm . . .) Hogy álljunk, éljünk sok gonosz között. Mert ellenünk van az egész világ, Prédára lesnek rossz szomszédaink. Kivűl-belűl sok aljas áruló . . . Kibírta ezt is a szegény magyar, Mert itt a Jog s Igazság Istene . . . Előtte jár vezére, a Nagyúr, Tüzoszlop puszták tévelygőinek. De hajh! a gondnak gond a gyermeke. Minden bajból csak új nagy baj fakad: A háború nyomába’ jár nyomor. Hideg szoba... Sáppadva kér a gyermek... Kicsinyke mécs... Korán aggott anya... Elhalt, eltűnt, vagy képtelen dologra Oly sok családnak érdemes feje. Árván maradt sok özvegy ifjú korban És árva e sok hősnek gyermeke. Lakása puszta sok szegény családnak, A tűzhelyén nincs, csak kiüűlt hamu; Élelme gyér, ruhája oly szegényes Mind szánalomra méltó vértanú. Hideg szoba... Sáppadva kér a gyermek... Kicsinyke mécs... Korán aggott anya... Hazám e nagy nyomorba’ újra a Nagyúr Lett & segítőd, lelkes gyámolod. A férfiszív, mely harcban oly kemény volt, Enyhült meleggel fogja pártodot.
