Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-09-13 / 207. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1922. szeptember 13. A közigazgatási bizottság ülése. Mód felett elszaporodtak a határ-tolvajok. — Hiányos a mezörendőri felügyelet. Eger, 1922. szeptember 12. Ma, f. hó 12-én, kedden, délelőtt 10 órakor tartotta a közigazgatási bizottság Isadk Gyula alispán elnöklete alatt rendes havi közgyűlését. Isadk Gyula alispán megnyitó beszédében örömmel jelentette, hogy Magyar ország kormányzója Hevesvármegye főispánját, dr. Bobory Györgyöt is vitézzé avatta. Javasolta, hogy a bizottság a főispán vitézzé avatása feletti örömének jegyzőkönyvben adjon kifejezést és a főispánt ebből az alkalomból üdvözölje. A bizottság egyik érdemes tagját, Lipovniczky István dr. miniszteri tanácsost az ország Nagyura a közigazgatási bíró Sághoz itélőbíróvá nevezte ki. A volt pénzügyigazgatő búcsúlevelet intézett a bizottsághoz, melyben hazafias támogatásáért és jóindulatáért köszönetét mondott. Az alispán javasolta, hogy hosszú ügybuzgó működéséért a bizottság elismerését és kinevezése feletti örömét iktassa jegyzőkönyvbe s erről Lipovniczky István dr, kir. közigazgatási ítélőbírót értesítse. A közigazgatási bizottság az alispán javaslatát egyhangúan elfogadta. Borhy György bizottsági tag szóvá tette a mezörendőri felügyelet felületességét és hiányosságát, melynek következ- ményeképen nagyon megszaporodtak a határ tolvajok, akik «nappal alszanak» és éjjel lopni járnak. Ezzel kapcsolatban rá mutatott arra, hogy a munkanélküliségnek az oka a henyeség, a munkakerülés, a dologtalanság és a könnyű élet utáni vágyakozás. — Erre a körülményre felhívta a közigazgatási bizottság figyelmét egyrészt azért, hogy a mezőrendőri szolgálat intenzívebb legyen, másrészt azért, hogy a Horthy-akciőban csak a munkaszeretők részesüljenek segélyben. Plósz István bizottsági tag előadta, hogy a községi elöljáróságok nem járnak el kellő súllyal a mezőrendőri kihágásokkal szemben. Javasolta, hogy a mezőős hegyőröket golyós fegyverrel lássák el. Hevesi Gusztáv másodfőjegyző kijelentette, hogy ez a javaslat a törvényhatósági bizottsághoz tartozik, amely a mezőőrök fegyverrel való ellátása érdekében az illetékes minisztériumhoz folyamodhatik. Néhány bizottsági tag a vármegyéi utak «beteg állapotát» tette szóvá. Tóbiás József kir. műszaki tanácsos válaszában kijelentette, hogy a sérelmeket orvosolni fogja. Az állategészségügyi jelentés elhangzása után Széky Péter dr. fölemlítette, hogy lépfenés esetekben a falvakban a kellő elővigyázatossággal nem járnak el. E körülményre fölhívta Osinger Nándor állategészségügyi főfelügyelő figyelmét. A legközelebbi ülés október hó 10-én lesz. — A jelentésekről lapunk hír-rovatában tájékoztatjuk a közönséget Pályázzak-e, vagy ne ? Eger, 1922. szeptember 12. Azt mondják, hogy egész életemben tudós hajlamaim voltak. Mindig szerettem i és bújtam a könyveket s ami kis pénzem I volt, könyvekbe öltem. Ha könyvtáramat ma kellene megvásárolnom, kiadhatnék érte — persze, ha lenne miből — egymilliót. Érthető ennélfogva, hogy izgatnak a tudományos kérdések és pályázatok. Érdeklődéssel olvastam ezeket most is, míg végre ráakadtam egy nyelvészeti tételre, amely a következőképen szól: Az -ít képzős igék felszólító alakjainak történelmi fejlődése. Jutalom 100 korona. A pályamunka tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen Kezdtem gondolkozni a kérdésen s rájöttem, hogy nemcsak kedvem volna a kidolgozáshoz, hanem valamelyes hajlamom és tudásom is. Persze, az anyagi oldala nem csiklandozott, mert elvégre is egy kilogramm zöldbab ám kit lelkesítene. Mielőtt azonban hozzáfogtam volna, mégis csináltam egy kis számítást. Kell a pályamunkához legalább: 5—6 ív fogalmazó papiros 12 K 5 ív jó írópapir .... 20 K ajánlott levél díja .... 18 K nagy boríték ......................... 2 K jeligés levél borítékja . . 1 K bekötési díj....................- . 8 0 K legalább 2 toll.................... 6 K összesen 139 K, Éppen mikor erre az eredményre jutottam, bekopogtatott hozzám egy asztalos, aki egy 300 koronás jegyzéket hozott. Midőn pedig látta az arcomon, hogy so- kallom, azt mondotta: — Igaz, hogy nem adtam a munkához semmit, de egy félnap (értsd: 4 órát) dolgoztam rajta. Ezért csak megérdemlők 300 koronát. Kifizettem és elgondolkoztam azon, hogy nekem (az anyaggyűjtést és előtanulmányokat nem számítva) legalább is 3—4 nap kellene a pályamunka megfő galmazásához azért, hogy 39 koronát ráfizessek. És némi gondolkozás után elhatároztam, hogy békében hagyom az «-ít képzős igék felszólító alakjainak történeti fejlődését.. Nem pályázom a dicsőségre, mart azon egy zsemlyét sem tudok venni, míg a 39 koronáért mégis csak adnak vagy hat zsemlyét. (Most jut eszembe, hogy ha megnyerem a 100 koronát, postán küldik el az én költségemre (5 K 50 fill.) s a kézbesítésért is fizetek 2 koronát, tehát nem 39 koronát fizetnék a dicsőségre, hanem 46 korona 50 fillért.) Nem pályázom s 7 zsemlye tiszta hasznom lesz . . . * Ebben az a szomorú valóság, hogy ezt a tudományos pályázatot csakugyan kihirdették. (bi.) A Hatvani Katolikus Kör — mint Hatvanból írják — most ünnepelte fenállásá- nak 25 éves fordulóját. A díszközgyűlésen elhatározták, hogy egy szegénysorsú tanuló segélyezésére alapítványt tesznek ás tagjai tevékeny részt vesznek a Horthy akció munkájában. KIS HÍREK a nagyvilágból. Külföld: Benesők aníimonarchikus, a szocialisták demokratikus kormányt követelnek. — Kemál hajlandó a fegyver szüneti tárgyalásra. — Katonai tüntetések vannak Athén utcáin. — Még mindig tart a bécsi nyomdász sztrájk. — Felbontották Petár király végrendeletéi. — Venizelosz francia védelem alatt visszatért Athénbe. — A Hamonia nőmet gőzös ezer utassal eleülyedt. — Megszakadt a német-belga tárgyalás. — Amerika visszaadja a legyőzött államok polgárainak vagyonát. — Ti- zedrészőre devalválják a rubelt. — Indiá ban kiújult a mohamedánok lázadása. — — Anglia hozzáfog Oroszország kiaknázásához. — Csehország nem kap Bőcsből műkincseket. — Anglia csapatokat küldött Kisázsiába. — Finnország és Moszkva között éleshangú jegyzőkváltás folyik. — Katasztrófa fenyegeti a német újságokat. Magyarország: Zsidó gimnázium lesz a fővárosban. — Rövid zárlat volt a Dohány utcai zsidó templomban. — Nyomorog a Felvidék földműves népe. — 8000 korona a tiszántúii búza ára a terménytőzsdén. — Ludendorff a szociáldemokrá cia elleni harcra buzdítja a keresztény magyarságot. — Frigyes királyi herceg 41 milliót juttatott Zita királynénak. — Budapesten még semmit sem tudnak a magyar-jugoszláv határrendező tárgyalásról. — Búzavalutát követel a kisiparosok kongresszusa. — A románok elkobozták Zselénszky és Károlyi Gyula grófok arad- megyei birtokait. — Október l én kezdőd nek a cseh-magyar tárgyalások. — Szendy Árpád zeneszerző meghalt. Tüntetések Konstantinápolyban. Konstantinápoly. A török győzelmek örömére .Konstantinápolyban nagy ünnepélyeket rendeztek, amelyek alkalmával több helyen beverték az antantmissziók ablakait. Az óriási rendőri kirendeltség ellenére a tömeg pusztítja a görög üzlete két. A rend nem állott helyre. Az antant- parancsnok kiáltványt bocsátott ki, amelyben elismeri az ünnepség jogosságát, de elitéli a randzavarást, amelynek meggát- lé(sára statáriumot hirdeted ki. Kairó. A Kemálisták győzelme következtében óriási tüntetések voltak. London. 2 üteg készen áll a Konstant! nápolyba való indulásra. Szinhá£;es Művészet. onna Vanna. E darab bölcsője az az áramlat volt, mely hadat üzent a klasszikus drámának és tragédiának. A modern dráma forradalma akkor kezdődött, amikor Tolsztoj Leó sárbarántotta Shakespeare zsenijét és a kritika kíméletlen bárójával akarta por basújtani a britt óriást. Tolsztoj tévedett, ezért igazságtalansága megbocsátható. Nem Shakespeare zsenije volt törpe, hanem az ő lelkében bontakozott ki egy új irány, mely ellensége volt a pózoló, szertartásos tragédiáknak. Jött a naturalizmus Emilé Zola-val. Nem volt létjogosúltsága; lesöpörte a színpadról Hoffmansthal, Maeterlinck, Strindberg szelleme. E három, merőben ellentétes, egyéniség teremtette meg a modern drámát és befejezték az irodalmi forradalmár Tolsztoj művét. Maeterlinck visszamenekül a múltba. Fantáziájának zengő gitárja mellett teremti meg a múltat, azaz Wilde-i képzelt mását, mely forró és misztikus, mint egy rubinokkal átszőtt hímzés; igazgyöngy ezüst pohárban, a hazugságában igaz művészet csillogása, bíbor alkonyok kék sziklák fölött, amelyek drágakövekké válnak a fényben .. .Bár sohasem voltak azok. Maeteriincknél összeolvad a múlt a jelennel, a modern kor emberei sírnak a Monna Vannában. Mert csak egy lehet a kor, a jellem, a temperamentum, az emberiség vergődése időtlen-időkig: a művészetben a művészet. Ez Maeterlinck. Ha az asszony halált mutat, azt hiszitek, hogy ha a tintát, villanyt és az idegen kézzel való leíratást nem számítom. (Lehet, hogy valamelyik barátom hajlandó lemásolni szívességből)
