Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-09-08 / 204. szám

Ära 5 korona Eger, 1922 szeptember 8. péntek XXXIX. évf. 204. sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész ésfélévi előfizetést nem fogadunk el. Negged évre 350 K. — Egg hóra 120 K, POLITIK HLÍ NAPILAP. Felelős szerkesztő s 8REZNSY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. «a Súlyosabban adóztassák meg azokat a nagybirtokosokat, akik külföldre viszik a magyar állam 'pénzét. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését 7« 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Valkó Lajos kereskedelmi minisz­ter a statisztikai hivatal által módosított alakban eszközlendő statisztikai adatok gyűjtéséről szóló jelentését terjeszti be. Az 1897 dik évi 35-dik törvénycikk sze- rint ugyanis a statisztikai felvételeket csak a statisztikai hivatal terve szerint lehet eszközölni, minthogy azonban szükséges­nek mutatkozott, hogy a termelési statisz­tika másképen vétessék fel, a termelési statisztika adat-rendezése is szükségessé vált. Kéri erre vonatkozó jelentésének a közgazdasági és a közigazgatási bízott ság elé való terjesztését. A jelentést ki­adták a két bizottságnak. Az adójavaslat általános vitájánál Kiss Menyhárt szólal föl elsőnek A javaslatot nem fogadja el. A lét minimum alapjául egy gazdasági cseléd évi konvencióját kívánja venni. Igazság­talannak tartja a földadót, mert a föld alapja a kataszter, amelyen fölépült, igaz­ságtalan kataszteri érték, mely nem felel meg a föld alapértékének. Múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy azokat a nagy birtokosokat, akik állandóan külföldön él­nek és ott költik el a magyar állam pén­zét, súlyosabban adóztassák meg, legalább is kétszeresen. Sürgeti a földadó-reform végrehajtását. A javaslatokat nem fo gadja el. Elnök jelenti, hogy Hegymegi Kis Pál indítványt nyújtott be, mely szerint az in­terpellációk ne szerdán és szombaton, ha­nem kedden és pénteken legyenek. A dön­tésről a legközelebbi ülésen tárgyalnak. Prónay György báró : Beszéde elején rámutatott arra, hogy igen hálás szerep az adójavaslatok ellen felszólalni, de an­nál nehezebb és hálátlanabb mellettük szólni. Ő az utóbbi szerepre vállalkozik és kijelenti, hogy a javaslatokat elfogadja. Szerb terrorcsapatok garázdálkodása. Eger, 1922. szeptember 7. A szerb megszállás alá került teriile teken nagyon leromlottak a közbiztonsági viszonyok. így az egyik szabadkai magyar nyelvű napilap szerkesztőségét szétrom­bolták. A tettesek a Nacionalna Omladina tagjai voltak. Ez a tevékeny «kulturagyesület» bot­tal, revolverrel pótolja azt, amit az amúgy sem keztyűs kézzel dolgozó szerb köz- igazgatás elmulasztott. Néha még a szerb hatóságokat sem kirnéiik. Csapataik hol itt, hol ott tűnnek fel és nem ismernek maguknál nagyobb urat. De különös elő­szeretettel mógis magyar, horvát, német kisebbségeket kezelik. A szerkesztőségrom- bolás utáni délutánon Tazián. ottani kü- löníiményük, Ajanovils Hírapolija bos- nyák nemzetgyűlési képviselőt verte vé­resre. Ugyanebben az időben a terroristák két föembere lazító körúton volt Dalmá­ciában. Gyűléseket tartottak, amelyeken tettre buzdították az Omladina egyébként is tettrakész tagjait. A «Tribuna» ogész nyíltan a balkáni szerb rendszeri és Pri bicsevícs belügyminisztert teszi felelőssé az eseményekért, de egyben egyszerűbb, simább megoldást ajánl. Nem terrorcsapa­tokat kell küldeni — tehát hivatalosan küldték ki őket — az olyan lapra, amelyik írásaival az állam tekintélyét csorbítja, hanem be kell szüntetni azt. Hát ez legalább őszinte volna, az ta­gadhatatlan. De bizony nagyon furcsa az olyan eljárás, amit a Magyar Párt kor­mányhatározattal engedélyezett zentaí nagygyűlése körül tapasztalunk. Zentát valósággal megszállották a terroristák. Duhajkodnak, verekednek és minden al kaimat megragadnak, hogy a magyarokba belekössenek. Nem egy ilyen eset a rend­őrség előtt végződik, természetesen úgy, hogy a magyarok fogva maradnak, a ga­rázdálkodó omladinistákat pedig kieresztik tovább erőszakoskodni. Sőti Ádám dr. ügyvédnek, a Magyar Párt elnökének ab­lakait ismételten beverték. A rendőrség azonban nem tudja kinyomozni a tette­seket. Tőrök diadal - rabnépek öröme. Eger, 1922. szeptember 7. Török testvéreink, jóemiékű fegyver­barátaink harci sikerétől hangos Európa. A «beteg ember», mely már — amint orvosai hitték — utolsókat szusszant a nagy háborúban, csodálatosan új életre kapott. A sevresi béke, amellyel az európa- hődító antant gúzsba kötötte, eltemette Törökországot, volt az az életerőtől duz­zadó mag, amelyből kipattant az újraélni- akarás első hajtása. A görögöket, akiket a mindenható antantprotektor vezényelt a haldokló tö­rökre, hogy megadja neki a kegyelem­döfést, csúfosan megvertek Kém 1 légé nyei. Olyan csúfosan, hogy a nagyantant békecsináló nagyurai aggódva néznek a Boszporus felé, ahol a fölkelő félhold hinti szét a dicsőség, a föitámadás első, biztató sugarait. És Franciaország, a gloire «dicső» népe a nagy veszedelem láttán egyszerre felejt mindent ea kényszeredett mosollyal ajkán, tétovázva nyújtja kezét a lenézett, az agyongyötört, nsgyhatalmak érdekszfé­rájának malomkövei közé került, jobb sorsra érdemes nemzetnek. Hát a sevresi és valamennyi más békének, amit a világ végezetéig tartónak hirdetnek még ma is a győzők — csak ennyi volna az értéke? Gondoltuk ugyan, de sohasem hittük, hogy ilyen könnyen, szinte játszi módon fosztanak szét azok az erőbegyek, amelyeken a rettenetes sev­resi, saint-germaini, versaillesi, trianoni békéket fölépítették. A festett falak egyik deszkájának zuhanása reményt gyújt a rabnépekben, akik közé mi is tartozunk. Reményt a föltámadásra, mert látjuk, hogy a fenye­getésekkel befojtott nemzeti önérzet kitö­rése könnyen halálos döfést ejthet az erő­szak embertelen, gyilkos politikáján. A török nemzet példát adott az an­tant verembe zárt rabjainak. Örülünk, hogy éppen ő adta, mert a legyőzött nem­zetek között egyetlen egy nép sein volt az antant szemében olyan lenézett,"olyan becstelen, mint a török, amelyet még arra sem tartottak érdemesnek, hogy Európa levegőjét szívja. Ha tehát a szerinte tunya, a félvad, a kulturátlan török így lehűtötte a hatal­mi lázat, mi lesz, ha a német, ha a ma­gyar unja meg a fojiogatást, a temérdek oldalbavágást, az apró tetvek kellemetlen ezexntelenkedését ? Mert a német is, meg mi is tartjuk magunkat olyan legényeknek, mint Kemal katonái, így minden reményünk megvan árra, hogy Középeurőpa görögéinek is lesz még Affion-Karahissárja. Török testvéreink, kikkel egy árok­ban harcoltunk esztendőkön által, atyafi- ságos örömmel üdvözlünk benneteket, mint az antant örök békéinek megdöntőit. Mert örök békéről nem tud a törté­nelem, ilyen nincsen. . . «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» KIS HÍ REK A NAGYVILÁGBÓL. Külföld: Görögország már szívesen kötne fegyverszünetet a törökökkel. — A Sorbonne januárban ünnepli meg a Petőfi centennáriumot. — Óriási kommunista összeesküvést fedeztek föl Amerikában. — 18 án kapja meg Ausztria az olasz köl­csön első részletét. — Ma tárgyalta a nép- szövetség az osztrák kérdést. — Megkez-- dődötí a belga német tárgyalás. — A kis- antant be akar jutni a népszövetség taná­csába. — Dalmáciában zendülés ütött ki a földreform miatt. — Bécsben még min­dig nem jelenik meg újság. — Az olasz szocialisták új harcra készülnek a fascis- ták ellen. — Megáll az osztrák bankóprés, mert sztrájkba lépnek a bankjegynyomda alkalmazottai is. — Németországban üzem- | be helyezték a drótnélküli telefont. — i Humbert olasz herceg és Beatrix spanyol hercegnő jegyesek. — Ä cseh propaganda tér­képeket térj észt Magyarország fölosztásáról. Magyarország: Korányi Frigyes báró Párisba utazóit a jővátételi tárgyalásra. — A népszövetség egyesületei októberben tartják főt. ínácsi ülésüket Budapesten. — Tóth Ferenc gépész, Orbán rendőr gyii kosa. — Purgly Lászlóné, a kormányzó sógornője öngyilkos lett. — Kápessy mi­niszteri tanácsos özvegye öngyilkos lett, meri nem tudott megküzdeni az élet nyo­morúságával. — 4 milliót jövedelmez a Kerepesi-temető. — A müncheni érsek üd­vözölte a magyar katolikusokat. — A bu­dapesti rendőrség őrizetbe vette Rasputin barátnőjét. — Kőszeg alsó részét elöntötte az árvíz. — Csehország fél az űj magyar ; papírgyárak versenyétől. — Eladták a ki­rályi ház borait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom