Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-09-07 / 203. szám
Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 K. — Egg hóra 120 K. PÖLITIKII NAPILAP. Felelős szerkesztőj BREZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. R> Nagyatádi Szabó gazdasági programmja. Merkantilis politika nem szolgálhatja az agrárérdekeket. - A létminimum alapja egy gazdasági cseléd évi bére legyen. Budapest. A nemzetgyűlés mai ülését az elnök fél 11 órakor nyitotta meg. Győrffy Imre mentelmi ügyének megsértését jelenti be és elmondja, hogy szeptember 3-án, Becsből Budapestre jövet, irat táskájában a bécsi Jövő egy példányát hozta magával, amelyet a határon el akartak tőle kobozni és a különböző hatóságok a határon és a további állomásokon hosszabb- rövidebb ideig őrizetbe vették. A bejelentést kiadták a mentelmi bizottságnak. Nagy Ernő mentelmi jogának megsértését és személyes megtámadtatását jelenti be. Ezután személyes kérdésben szólal fel. Reflektál Prőnay György báró tegnapi fel Bzőlalására. Az adójavaslatok általános vitájának folytatásánál Pallavicini György őrgrőf szólal fel elsőnek. Kifogásolja, hogy a kormány nem terjesztette be kellő időben a szakértekezlet elé a törvény-javaslatokat és így az érdekelteknek nem áll módjukban kellőképen véleményt adni róluk. Úgy látja, hogy ezeken az adótervezete ken merkantilis politika vonúl végig, amely politika pedig éppen nem .szolgálhatja az agrár-érdekeket. A földadónak búzaórték- b9n való kirovását igazságtalannak tartja, mert a búza stabilis értékmérő. Sürgeti a földadó-reform végrehajtását, mert a mai állapot a többtermelós megakadályozására, sőt végeredményben a termelés csődjére vezethet. — A létminimum alapja egy gazdasági cseléd évi bére legyen. így nagyon természetes, hogy a létminimumosok közé fognak tartozni az állami tisztviselők is. | 1922. szeptember. Az iskolai élet beköszöntött. A gyermekek szomorú szívvel búcsúztak el játékaiktól és fáradt, vén lélekkel indúltak el az új iskolai évnek. Nekünk nincsenek gyermekeink, de meg tudjuk érteni a szülök bánatát és az ő mélységes levertségüket, mint ahogy megértették ők a mi fájdalmunkat, mikor gügyögő apróságaik az első lépést tették, magyar földön s az első szót mondották ki magyar nyelven. S most bitorolt cseh földön, cseh isAz állami tisztviselők ép úgy adómentességet élvezzenek, mint más állami szervek, pl. a katonaság. Az idegen missziók ne élvezzenek adómentességet; fizessenek ők is forgalmi és fényűzési adót. Németországban éppen az idegeneket adóztatják meg erősen. Utána nagyatádi Szabó István szólal fel. A kormányt már több ízben megvádolták azzal, hogy a választások idején nem tájékoztatta programmjárói a választókat. E támadások minden alapot nélkülöznek. A földművelésügyi minisztériumban a beterjesztett javaslatok egész sora vár elintézésre: háztartási iskolák, mező- gazdasági iskolák létesítése, a gazdasági oktatás kibővítése, uj földművelési iskolák létesítése stb. A legközelebbi időkben ezenfelül a közbirtokosság legelőinek karbantartásáról kíván rendeletet kiadni. Az állategészségügyet illetően is a rendeletek egész sora fog megjelenni. A baromfitenyésztést is fejleszteni fogja a földművelésügyi minisztérium. Nagy szorgalommal folyik a tejszövetkezetek újjászervezése. Ezzel két célt akar elérni. Először, hogy több tejet termeljünk, hogy a városok tejszükségletét mindenkor fedezni tudjuk. Tiltakozik az ellen az állítás ellen, mintha a földadó nem volna súlyos adó. A kormányzó pártnak igen súlyos a helyzete, mert a legnépszerűtlenebb dolog ilyen javaslatokkal előállni. A kormány az országot ki akarja vezetni rettenetes helyzetéből. Az elnök az ülést 2 órakor felfüggeszti, hogy 5 órakor folytassa. (Lapunk zártakor az ülés még tart.) kólában igyekeznek kitörölni az apró gyermek szivéből mindazt, amit az anyatejjel és a dajkamesókkel beszívott magába. Mert ma Szlovenszkóban a kisgyermekeknek nem tündérmeséket mondanak, hanem legendákat Rákócziról, a kurucok- rcl, Kossuthről, Petőfiről. S a hatéves gyermek is tudja már, hogy Árpád szerezte a hazát. Augusztus végén, séta közben, betértem egyik ismerősöm birtokára. Az egész család a gyerek-szobában volt. Előkészítették a gyerekeket az iskolához. Egyik fiuk, hatodikos gimnazista, megcsókolta Petőfi verskötetét és elzárta a könyvszekrénybe. — Nem szabad Petőfi-verset olvasni a cseh gimnáziumban, — mondotta szomorúan. Hatéves kislányuk, Marika, a babaruhákat rendezgette. A babája magyar ruhában képviselte kis úrnője hazafias politikai nézeteit. — A gyerekekkel nem hagyjuk őket barátkozni, — mondotta a barátom. — Nagyon félünk. A gyereknek eljár a szája. A magyar gyereket pedig csak a szülő nevelheti. Az igaz, hogy. a cseh érzéseket nem nagyon kell lefaragni, mert lehűli a gyermeki lólekről, mint a falra hányt borsó, de hát ki tudja ? . . . S úgy elfelhősödött az arca. Szomorú volt nagyon a gyerekek búcsúzkodása mindenütt. Mert ha játék közben a betelepült csehek rájuk kiáltottak, hogy csehül beszéljenek, azt válaszol ták: «A játék tud magyarűl is, tőtúl is. A játéknak mindegy. De mi csak magyarul akarunk játszani. És játszani szabad.» Magyarúl tehát még csak játszhattak a kis megszállott magyarok, de tanúlni már csehül kellett. S dicsekvésképpen mondhatom, hogy a cseh nyelvből és irodalomból a magyar diákok mindig «csehül» állanak; akárcsak a cseh szlovák történelemből és földrajzból. Van bukás bőven. Ez most a «kunszt» a magyar diákok között: mindent jelesen tudni, kivéve a cseh nagyok érdemeit és irredentizmusból hősiesen megbukni egy tárgyból. Űgyi3 átmennek a pótvizsgálaton. Mikor az elemi iskolások iratkoztak, történetesen én is ott voltam. írattam a sógorom Il-ik elemi iskolás fiacskáját. Mikor a szemüveges tót tanító beírta a nevét, a kis gyerek önérzetesen felkiáltott: — Ipszilonnal tessék, tanító úr, kérem. — Miért ipszilonnal? — érdeklődött közönyösséget színlelve a tanító. — Mert nagyapukám is, apukám is, én is, magyar nemesek vagyunk. A tőt tanítónak elhomályosult a szem üvege. Megtörülte . .. Szeptember harmadikén, a város egyik pástján katonásdit játszottak a gyerekek. Tót gyerekek voltak. — Vigyázz! jobbra át! balra át. Szakasz, indúlj! — kiabált a parancsnok a gyerekeknek. Közéjük léptem. Szigorú hangon kérdeztem, miért nem beszélnek csehül. — Mi tótok vagyunk és nem vagyunk csehek. Mi szlovákok vagyunk ! — kiabáltak össze vissza. — Csak szlovákúl beszélünk. «. A magyar ifjúság Szlovenszkóban. Nem szabad Petőfi-verset olvasni a cseh-gimnáziumban. — A magyarruhás baba. — «Ipszilonnal tessék, tanító úr.* — Bukások irredentizmusból. — A tót magyarok és a magyar tótok. (Az Egri Népújság felvidéki tudósítójától.)
