Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-08-17 / 185. szám

2 mm NÉPÚJSÁG 1922. augusztus 17. Miirt sztrájkolnál; a salgótarjáni is a nagybátonyi bányászol;? A pótmüszakok eltörlését kívánják. — A szociáldemokraták követelése (8 órai munkaidő) nem teljesíthető. Eger, 1922. augusztus 16. A salgótarjáni bányászok sztrájkba léptek, letették a csákányt, a szeneskocsik kocsisai kifogták a lovakat, a gépészek megállították a több ezer lóerővel dolgo­zó gépóriások lendítő kerekeit. Megállt a munka. A bányászok szüntették be, nem mintha kifáradtak volna, vagy elemi, tit­kos hatalom — bányalég, vízbetörés, futó homok — mindannyi báuyamanők avat­koztak volna be a bánya üzemébe — nem, hanem emberi akarat parancsolt «meg­állj >-í ott, ahol éjjel és nappal egyaránt szakadatlanul folyt a munka ás a bányá­szok ezrei naponta fel és alá jártak, most nem szállnak le a bányákba. Nem is ün­nepelnek. Rühájok közönséges — munka­ruha. Az arcokon sincs semmi ünnepi, in­kább dac, harag sugárzik a szemekből. A kantinosok ellenben aratnak, fogy a sör, a bor, a pálinka, folyik a kártya, csopor­tok alakulnak, tárgyalják a bányászproblé- mát. Otthon az asszony és a gyerekek ta­lán már fogyasztják az utolsó kilő 47 fil­léres lisztet, a 4 koronás zsírt, a 30 fillé­res krumplit, az 1 koronás cukrot, nyúz­zák a férfiak a 40 koronás ruhát ős a 20 koronás bakkancsot. Ha a bányászok amúgy is kis kamarája kiürül, a korcsma- kontóra pedig többe nem hiteleznek, ak­kor a nagy kürt szavára, talán újból bá nyába szállnak a sztrájkolok. És addig? Addig várnak, várnak ... Mi hát a sztrájk oka ? Miért zúdíiota e rémet a bányász-nép a szenvedő ország ra ? Miért keli naponta 100 vaggon szenet elvonni a forgalomtól? Azért, mert a szociáldemokrata vezé rek, az új szocialista képviselők, kenyér helyett vívmányt akarnak adni a bányá­szoknak, És miben áll vívmányuk? A póton! - szakok eltörlésében. Értsük meg a helyzetet. Bánya- és gyárüzemeink 12 órai nap­pali és 12 órai éjjeli munkára vannak be­rendezve, vagyis a munkás egyik héten nappal, másik héten éjjel dolgozott 12 órát. A szocialisták régi törekvése: a 8 órai munkaidő. E szerint három és nem két műszakból állana a nap, azonban en­nek kivitelére sem eiegedő munkás, sem kellő számú lakás nem áll rendelkezésre. A 8 órai munkaidő mellett 16 órán át, vagyis reggeli 6 órától esti 10 óráig megy az üzem, de este 10 órától reggeli 6 óráig áll. A sztrájkot megelőzően a munkások hetenkint csütörtökön, pénteken és szom­baton 12—12 órát dolgoztak és a 4 óra több munkáért a napi kereset 50 %-át kapták pénzben és élelmiszerekben. En­nek következtében a bányák képesek vol­tak a szükségletet, a keresletet kielégíteni. Ezt a három napi 4—4 órai műsza­kot nevezik pótraüszaknak ; a beszünte­téséért most folyik a harc. Se a bánya- vállalatok, sem az érdekelt munkások nsm hajlandók engedni. És a szociáldemokrata vezérek? Óh, a képmutatók! Kifelé adják az érdektelent, a munkások előtt harcot hir­detnek. Kétszínű politikát folytatnak, ami­től falnak megy a munkás, mit megérez az egész ipar, sok háztartás, nem szólva a társulatok veszteségeiről. A vállalatok szintén elszántan kitartanak a pőtműsza- kok mellett, minden béremelésre hajlan­dók, arról azonban, hogy a pótműszako­kat eltöröljék, nem mondhatnak le a bá­nyaüzemek termelőképességének lényeges csökkentése nélkül. Alkalmam volt egy kiváló szaktekin­téllyel e tárgyban eszmecserét folytatni, aki a következő nyilatkozatot tette: — A salgótarjáni é3 a nagybátonyi bányászok munkabeszüntetése tisztán agi­táció műve. A szociáldemokrata szakszer­vezetek programmponíja a 8 órai munka­idő, ennek kivitele most és a közeljövő­ben lehetetlen. Lehetetlen pedig azért, mert: 1. ninc3 elegeudő szakképzett munkásunk három üzemszakra, csupán kettőre, 2. nincs elegendő lakásunk, ahová a három műszak több emberét elhelyez­zük. A bányász eddig a sorsával meg volt elégedve, most sem kér több bért. Ellenben a sztrájkba belekényszerítette a szakszervezet, amely különben az erősza­kon épül fel ős terrorból él. A mi üze­münkben felvilágosítottuk erről a munká­sokat és a kohó- és martin-műveknél, ahol inkább kézi-, mint fej munkára van szük­ség, meghonosítottuk a napi három mű­szakot, de a hengerdékben ez már kivihe­tetlen, mert egy hét alatt nem lehet szak­képzett hengerészt nevelni, ahhoz évek kellenek. A mi salgci bányászaink dol­goznak rendesen, ők nem kérnek a sztrájk­ból, a forró kása megégette egyszer a szájukat! Jó bányász-emberek! Nem ti vagy­tok a rosszak, nem ti vagytok a munka­kerülők, nem ti vagytok az elégedetlenek, hanem akik vezérekké tették magukat, kiknek nem az fáj, ami nektek fáj, akik­nek van még kenyerek holnapra és az- utánra, akik féltik farizeusokként az első­séget, kik vakon ragaszkodnak a betű­höz, ameJyről jól tudják: a betű öl. Meg­öli a bőkét, a családok, a lelkek, a haza nyugalmát. Nem furcsán hangzik e a fületekbe: Világ proletárjai egyesüljetek ! Ha tetszik a kiáltvány — jő, egyesüljetek! Egyesüljetek a ke­reszt ós nem a vörös lobogó alatt! Nyissátok fel szemeiteket ős lássatok végre tisztán. (Dr. Cs. L.) Kis hírek a nagy világból. Külföld: Ma véget ér a londoni kon­ferencia. — Olaszország a francia követe­léseket támogatta a londoni konferencián. — Megkezdődtek a III. Intornacionálé kongresszusának előtanácskozásai. — Az osztrák kormány nem engedi el Schóberí Amerikába. — A kisantant Marienbadban tanácskozik. — Ismét duplájára emelik a fizetéseket Ausztriában. — Nordchliffe lord meghalt. — Németországban és Fran­ciaországban motortalan repülőgépekkel kísérleteznek. — Monarchists puccsiervek készülnek Becsben. Magyarország: Jánossy Zoltán nem mondhatta el ünnepi beszédét a debre- czeni nyomdászok jubileumán, mert a rendőrtisztviselő megvonta tőle a szót. — 727 vitézt avatott fel Magyarország kor­mányzója. — József főherceg is részt vett a jászapátii tornaversenyen. — A saint omeri francia földrajzi társaság 20 tagja Budapestre jön. — Még mindig tart a soffőr-sztrájk. — Budapesten a vérhas pusztít. — Kigyűlladt egy gyorsvonat Ve- csés és Üllő között. — Tercsényi hírlap­írót vallásgyalázás miatt elítélték. — Jó­zsef főherceg kisjenöi birtokát lefoglalták a románok. Színház és Művészet. Héti műsor: Csütörtökön, 7-én «A kis kadét» A. 31. Pénteken, 18-án este 8 órakor a Vár­színház, Egervárosi Színház tagjainak ren- f dezésében rendes helyárakkal nagy Revű- estet rendez. A gólya. Bohózat 3 felvonásban. Irta Margaret Mayo. Rendező: Gzakó Pál. A gólya bohózat, mely egyszer leg­alább is megnevetteü az embert, — három felvonásban. Szerencsére nincs még egy felvonása, mert az ember lefordulna a székről dühében. Közben azon gondolkoz­nék, hogyan lehet a XX. száradban ilyen ostoba és hülye szellemtelenséget föltálalni a közönségnek? Az emberi őstulajdonsá gok örök törvényeit pofozza Margaret Mayo. Többet ront, mint javít. Nem ne­vetségessé teszi az alakjait, hanem undort ébreszt, mely az idegekre megy. A gyer­mekekkel való üzérkedés (bármin t van is az Amerikában), ízléstelen ós mesüge alap­motívuma a darabnak. A szereplők azonban szívval-lelekkel játszottak. U. Dinnyéssy Juliska (Kitty) komoly humorral játszott. (Szinte szenve­dett a hülye darab játszása közben). Gza­kó Pál (Hardy Alfréd) a csökönyös férfi jellemét groteszk karikatúrába gyúrta. Baghy Gyula (Jink Jimmi) játékának a visszhangja a közönség harsogó nevetése volt. A kis Orbán Viola a tanácsokat osz­togató fiatal asszony szerepében naív és gyermekes volt. Szilágyi Marcss, Bara­nyai, Koppány Bözsi jók voltak. Ä kis kadét. Romantikus daljáték 3 felvonásban. Szö­vegét és zenéjét írta: Farkas Imre. Ren­dező: Solymossy Sándor. A romantika bájos levegőjében ját­szódik Le r. darab. György herceg fel­áldozza boldogságáéra szerelméért a trónt. S azt vezeti oltár elő, akit valaha kis ka­dét korában szeretett. . . Szentiványi Béla (György herceg) iátéka, elegáns megjele­nése D’Arrigőra emlékeztet. Papp Man- czi (Katyi) üde és «heles» operett paraszt­lányt alakított. Ifj. Latabár Kálmán (Matyi tisztiszolga) most is jóízűen mókázott ós bravúrosan táncolt. Bánffy Annie (Maris ka) finoman énekelt. Baghy Gyula (a rő- gene) paralitikus operett-hbreeget játszott. Földessy Sándor a pattogó ezredes szere­pében jó volt. A rendezés nem volt kifo­gásolható. Marczinka Vicza meggyógyult. A Ozakő társulat kedves és népszerű táncos szubrettje, Marczinka Vicza meg­gyógyult. — Amint értesültünk, a tempe­ramentumos kis primadonna több szín­igazgatótól kapott ajánlatot, Marczinka Vicza azonban nem fogadta el s a jövö színi idényre ismét a Czakő-társulathoz szerződött ei — táncos szubrett szerep körre. Örömmel látjuk, hogy a szerződés a tehetséges, fiatal művésznő szerepkörét is meghatározta, mert az elmúlt szezonban nagyon sok olyan szerepet játszattak vele, amely sehogyan sem illett bájosan pajkos egyéniségéhez. Hogy pedig Marczinka Vicza mit jelent az egri színházlátogató közönségnek, bizonyítja az a körülmény is, hogy a kedvenc-versenyt 5250 szava­zattal nyerte meg. Helyreigazítás. Wettstein Nusi úrleány neve tévedésből került a péntek esti «Nagy rövü-est» műsorába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom