Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-08-12 / 182. szám

Ára 5 korona. Eger, 1922. augusztus 12. szombat. XXXIX. évf. 182. sz. Előfizetési dijak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 K. — Egg hóra 120 K. Halottrablók. PÖLITÍ IÄ1 MÄPIL1P. Felelőn szerkesztő< BREZNIY IEEE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. „Aki korán nevet, hamar sír.“ A keresztény sajtó nem felekezetek ellen harcol, hanem a nemzetrontó faji törekvések ellen. Eger, 1922. augusztus 11. Megdöbbentő s mindig újabb meg újabb nemzetrontó gazságokról, trükkökröt hullik le a lepel. Ami a koronával történt a közelmúltban, ismét nem egyéb, mint hitvány, lelketlen bitangok garázdálkodá­sa, akiket a meggazdagodásnak feketébb- nél-feketébb ördöge űz, hajt a könnyű va­gyonszerzés után. A rothadt magyar pénzügyi világ­nak örök szégyene marad, hogy akadtak kebelében olyanok, kik zürichi spekulánsok­kal szövetkezve, megrabolták halott nem­zetünket. Mert halottrablás volt az, amit elkö­vettek. A zürichi árfolyamot mestersége­sen szabályozták Zürichben, Prágában, Belgrádban. A valutaforgalom irányító helyein csoportok alakultak, amelyek a magyar koronát piacra dobták és mivel az értékpapírok árfolyama nem emelke­dik a valutának megfelelően, olcsó pén­zen szerezték meg ipartelepeink részvá uyeit, hogy befolyást gyakorolhassanak a halott ország iparára, kereskedelmére és részvényeire. Aztán vásárolni kezdték az ingatlanokat a gyenge valutájú országok­ban. Már Becsben potom áron megvettek egy egész utcát, erdőket, bányákat, ipar­telepeket. Nálunk raég nem ment ennyire a do­log s hisszük is, hogy az államkormány­zat erélyes keze a spekulánsok és börze­ügynökök nyakára csavarja azt a pány- vát, amit ezek a magyar vagyon bezse- belésóre vetettek ki. Nincs, nem lehet többé pardon! A belügyminiszter akaszíófát Ígért sivár köz­gazdaságunk piócáinak, hisszük, hogy meg i3 adja. Mert a legutóbbi napok fejvesz- tettsége, a pánik, amely a leromlott züri­chi kurzus nyomában támadt, nagymér­tekben próbára tették ismételten a ma­gyar idegeket, amely pedig már az idők mostohasága folytán úgy is eléggé meg van viselve. Komoly próbára tették sok magyar vagyoni helyzetét, megélhetését és kétségessé mindennapi kenyerének meg­szerzését is. Megfogyasztották a nemzeti vagyont, mely pedig, viszonyaink között, egyedüli alapja gazdasági létünknek és boldogulásunknak. Jöjjön hát, de mielőbb, az erélyes kéz, ha kell, az akasztófa, mert elvégre élni akarunk s nem lehetünk kiszolgál­tatva tovább a pénz tizenhárompróbás őrültjeinek, «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában 1 Amen.» Budapest. M. T. I. A liberális sajtó örömujjongásban tört ki a keresztény lapok megrendszabályozására, amelyet Bethlen gróf miniszterelnök tűzött ki legközelebbi céljául. Gömbös Gyula, a kormánypárt ügy­vezető alelnöke a következőket mondotta munkatársunknak: c A miniszterelnök rossz­hiszemű beállításnak tulajdonította azt a nyilatkozatot, amely a keresztény ma­gyar sajtó megrendszabályozására irá­nyult volna. Szó sincs arról, hogy a mi­niszterelnök figyelmeztetésében a keresz­tény irányzat érintve lenne, mindössze azt célozta ez a figyelmeztetés, hogy a lapok tartózkodjanak a törvénybe ütköző izgatásoktól. A miniszterelnök úr figyel­meztetésében inkább jóakaratot látnak. Más forrásból úgy értesülünk, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök a leg­határozottabban kijelentette, hogy esze- ágában sem volt figyelmeztetésével a ke­resztény irányzatot érinteni. Budapest. MTI. Wolf Károly a mi­niszterelnöknek a napokban megjelent nyilatkozatáról a következőket mondotta: — A nemzetgyűlés többségi pártja az agrár-kerösztény gondolat jegyében ál­lott a választőközönsóg elé. Ezt az irány­zatot meg is fogja tartani, a liberálisok mesterkedése ellenére is. A keresztény A várm. tisztviselők sérelmesnek tartják az Eger, 1922. augusztus 11. A kormány, hogy a közelmúlt idők­ben a vármegyei alkalmazottakat érdem­telenül ért mellőzéseket valamiképen jővá- tegye, törvényjavaslatot nyújtott be a nemzetgyűléshez. A vármegyei alkalmazottak illetmé­nyének rendezéséről szóló törvényjavaslat az elszenvedett jogsérelmeket nemhogy or­vosolná, hanem még hátrányosabb hely­zetbe hozza, pl. az árvaszőkek fogalmazó karát. Megfosztja őket már előbbi törve nyékben biztosított jogaiktól. Az egyenlő­ség elvének mellőzésével, a segéd- és ke zelószemélyzetnek nem adja meg azt az előmeneteli lehetőséget, amely minden ál­lami ágazatban lévő segéd- és kezelő eze-, mélyzetnek már régen meg van adva. Megvonja a lehetőséget attól, hogy az önálló vezető-helyen lévő főtisstviselö egy meghatározott rangosztályből előre léphessen pl. főjegyző, árvaszéki elnök. Amikor ezen állás betölthetéséhez főis­kolai képzettség szükséges, akkor egyes állami ágazatban meg van adva a lehető­sajtó nem felekezetek ellen harcol, hanem a nemzetrontó faji törekvések ellen és a magyar nép szent jogaiért. E küzdelem­ben mindenkor tiszteletben tartja a tör­vényes rendelkezéseket. — De én nem ismerek egy olyan bün- i tető rendelkezést sem, amely a magyar-faj | természetadta erkölcsi és gazdasági érde- | keinek érvényesítését felekezeti izgatásnak : minősítené. A miniszterelnök űr semmi I esetre sem szándékozott kijelentésével a j keresztény nemzeti irányzat ellen állást | foglalni és így azt hiszem, hogy a liberá- i lis sajtóra is találni fog az a magyar köz­mondás : «Aki-korán nevet, hamar sír». A magyar lelkekben a jogaiért érvénye­sülni akaró törekvés a mai kor szellemé­nek megnyilvánulása, amely előbb utóbb egy táborba terel mindenkit, aki a keresz­tény Magyarországért akar küzdeni. Budapest. MTI. A mai nemzetgyűlés jelentékeny többsége, a meg nem alkuvó keresztény nemzeti irányzat szükségessé­gének tudatát hordja lelkében. Wolf Ká­roly eme szavai élénken dokumentálják azt a nemzeti törekvést, amely országun­kat ismét naggyá és erőssé teszi. A libe­rális sajtó orgánumok felhördülései túlsá­gosan koraiak. illetmények rendezéséről szóló javaslatot ség, hogy érettségivel a VII ik rangosztály is elérhető. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete közgyűlésében reámuíat e sérelmekre. Emlékiratát a nemzetgyűlés közigazgatási és pénzügyi bizottsága a legrídegebben visszautasította. Megmozdúlt az egész csonka Magyar- ország vármegyei alkalmazottainak sere ge. Talpra állott s már kéri, hogy sérel­meit, amiket a múltban szenvedett, hozzák helyre. Tudatában vannak annak, hogy ök a kormány exponensei, ők hajt ják végre annak akaratát, helyettük szen­vedték 6l a forradalmak és a tanácsköztár­saság kínjait, amikor rajtuk végig gázol­tak őrdemetlenül. Megyei nemzetgyűlési képviselőink is megérthették tiszteletteljes, jogos kéré­seinket. Dr. Nagy János kezében van már sérelmeinket föltáró emlékiratunk. Bízunk, hiszünk s tudjuk, hogy ügyünk kezeikben a jog és méltányosság nevében közöttünk megnyugvást jelentő eredményt fog elérni. Egy vármegyei tisztviselő. A vármegyei tisztviselők helyzete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom