Egri Népujság - napilap 1922/2
1922-07-29 / 170. szám
/ 2 teásat EGRI NEPÜJ SAG1922. július 29. BSS9^WföaC!S»^C.-'t' Külföld: Nitti újabb cikket írt a franciák engesztelhetetlen politikája ellen. — Ausztriában 20 millió korona egy kgr. arany. — Newyork utcai forgalmát, hogy a baleseteknek elejét vegyék, fényjelekkel irányítják. — Nikolajevics Nikoláj nagyherceg, az orosz hadsereg volt főparancsnoka, aki eddig Olaszországban élt, átköltözött Bajorországba. — A szovjet meg tiltotta a keresztelést. (És még mondja valaki, hogy a kommunizmus nem ellensége a vallásnak!) — Turkesztánban, Enver pasa Vezetésével, erős antibolsevista mozgalom folyik. — Bajorországban tetőpontra hágott a kommunista izgatás, miért is az idegenek tömegesen menekülnek onnét. — A román bükkfa öle 7000 koronába kerül, ami, mázsánkint 360—380 koro nának felel meg. A kéményseprők panasza. — A segédmunkások megyeszerte abbahagyták a munkát. — Eger, 1922. július 28. Nem egy ízben foglalkoztunk már a a kéményseprők díjazásával és helyzetével. Foglalkoztunk pedig azért, mivel nagyon fontos közügynek tekintjük. Elvégre, ha más iparágakban szüntetik meg a munkát, az érezteti ugyan a hatását, de csak lassankint és egyeseknél. Itt azon ban — különösen a nyári nagy melegekre való tekintetből — igen könnyen származhatnak váratlan katasztrófák, amelyekért mégis csak kell valakinek vállalnia a felelősséget. Már pedig ez a katasztrófa, holmi nagy tűz alakjában, nagyon könnyen be- következhetik itt is, ott is, ha a kéménye két nem tisztítják rendesen. Ez viszont lehetetlen, ha — aminthogy tegnaptól így van — a munkások kiállanak a munkából. A mesterek ugyan kötelesek dolgozni a szabályrendeletben megállapított díjért, de körzetüknek csak csekély részét tudják elletni maguk. Hát még az olyan esetben mi történik, mikor valamelyik körzet tulajdonosa — mint Egerben is van rá eset — özvegyi jogon gyakorolja ezt az ipart. De nézzük, hogyan áll ez az ügy kezdettől fogva ? 1912 ben 20 fillér volt, a kéményseprés alapdíja, melyet talán 1914-ben 40 fillérre, majd 1919. augusztusban 1 koroná ra, végül 1921. nyarán 3 koronára emelt a törvényhatósági bizottság. Ennek az évnek elején, a folyton fo koződő drágaság miatt, ismét emelést kértek a vármegyei kéményseprők a az állandó választmány javasolta is, hogy emeljék 6 koronára az alap-egységárat, de a júniusi közgyűlés elutasította a kérelmet. Ez most fölebbezes folytán a belügyminiszterhez kerül, de ha még a kéményseprőknek adna is igazat a döntés, októbernél hamarább alig lehet belőle valami. Már pedig két-három hónap alatt akár tízszer is leéghet a fél-vármegye. Tekintsük most az érem másik oldalát s mérlegeljük: jogos-e a kéményseprők kérése. Ma egy kéményseprő-munkásnak ha- vonkint 3000 K a fizetése. Ennek a nyomorúságos fizetésnek tudható be, hogy nem lehet sem elegendő számú, sem megfelelő szakképzettségű segédmunkást alkalmazni, mert a kéményseprő munkások u. n. «elitje» már más keresetforrás után nézett. Ez áll különösen a járási munkakerüleíekre, ahová munkást alig lehet kapni egyrészt az óriási fáradság miatt, másrészt mert a mai nemzedék nem akar istállókban hálni, sárban, hóban napokat gyalogolni s — koplalni. És mindezt nyomorúságos fizetésért nem is teheti. Nem lesz érdektelen a kéményseprő munkásság helyzetének ismertetése, mely békében is csak tengődött. Amíg egy ács , asztalos-, kőműves-, stb. munkás napi keresménye meghaladja a 300—350 K-t, ad dig a kéményseprő munkásnak egy egész heti keresménye annyi, vagyis egy más ipari munkás naponta többet keres, mint egy kéményseprő egy hét alatt. A szokásos mellékkereset se jöhet rendszeresen számításba, mert a közép osztály maga söpri tűzhelyét, kályháját, lóvén a nyomortól ő maga is földig sújtva. Mindezek után senkit sem lephet meg, ha a közeljövőben kéményseprő munkás csak azokon a helyeken lesz, ahol a mellékkereseti lehetőség némikép pótólja a fizetés hiányát, mert a kéményseprő munkásság 50 százaléka már eddig is más foglalkozás után volt kénytelen nézni. Az ilyen faluző segédmunkás koplal, pláne ha családos. Heti 600 K-nájából legalább 300 K t kell a családja részére otthon hagyni, míg a másik 300 K neki még kenyérre is nagyon kevés egy héten át. Viszont az is tisztára lehetetlenség, hogy a munkaadó és családja meg tudjon élni e mostani katasztrófáiig drágaságban. Már most mit csinál az az öreg, vagy beteg mester, kinek kerületében 1200—2000 kémény van csupán és a tarifája ezzel szemben csekély 3 K ? Ha azt vizsgáljuk, hogy a legszükségesebb élelmiszerek békebeli árai (1012) milyen arányban állottak a kémény seprésének szintén békebeli árával (20 fill.) azt látjuk, hogy ha nem is a legkedvezőbb, de elviselhető arány állott fenn közöttük. íme a statisztika: 1912-ben: 1 kémény egyszeri tisztítása 20 fillér 1 liter tej 16 « 3 kilogramm burgonya 20 « 4 tojás 20 < 1 kgr. kenyér 16 « Ha most ezzel szemben megkíséreljük a kéménytisztítás rhai (1922) árát ösz- szehasonlítani ugyanezen élelmiszerek szintén mai (1922) áraival, oly megsemmisítő aránytalanságot tapasztalunk, mely minden szónál jobban megvilágítja a helyzetet és egyben bizonyítja a kéményseprő munkásság igazságát. Itt is a statisztikát vesszük elő. 1922 ben : 1 kömény egyszeri tisztítása 7 K 1 liter tej 20 « 4 kgr. burgonya 160 « 4 drb. tojás 44 * 1 kgr. kenyér 80 « Még nagyobb az eltolódás a munkabérek, a szerszám és a ruházat árai között: 1912-ben 1922-ben Egy munkás fizetése 80.— K 3000 K Orosz kéménykefe 3-60 « 1200 K Egy létra, vagy kötél 5.— « 600 K Szarvasbőr dolgozó ruha 60'— « 50000 K Dolgozó papucs 4— « 800 K Kérdjük most tisztelettel az illetékesektől, hogy az árak és a munkadíj ily aránytalansága mellett hogyan és miként rendezzék be háztartásukat, hogyan és miből fizessék munkásaikat, miből vegyenek szerszámot, hogyan és miből ru- házkodjanak és végűi milyen kedvvel és lelkiállapottal végezzék fontos tűzrendészed feladatukat a kéményseprők ? Nem akarunk különösebb szószólói lenni semmiféle társadalmi osztálynak, vagy iparágnak. Ezt a helyzetet is csak azért tártuk fel, mivel nyilván látható, hogy áz elbánás nem méltányos. Ezen segíteni kell addig, míg nem késő. Segíteni kell minél hamarább, mert könnyen lehetnek szomorú következményei. És még egyet! A kéményseprők kérelmét azért utasította el a törvényhatósági közgyűlés, mert nem teljesítik kötet lességüket úgy, mint kellene. Nem tudjuk, hogy mennyiben és hol igaz ez az érvelés. Ahol igaz: ott tessék fegyelmit indítani és elmozdítani a hanyag mestert. Ezt azonban csak abban az esetben lehetne megtenni, ha kapunk a helyére mást, jobbat, megbízhatóbbat. A mai tarifa mellett azonban ez lehetetlen. Ne öntsük ki tehát a fürdővízzel a gyermeket is, hanem keressünk és találjunk megnyugtató megoldást, még pedig minél előbb! Cseh (i) gazság. Eger, 1922. júliu9 28. Ungvárről írják, hogy a városi tanács a napokban átiratot kapott a zsupá- ni hivataltól, amely az összes városi magyar tisztviselők elbocsátását rendeli el. A zsupán ugyanis ma, három óv után állapítja meg, hogy* az ezidáig dolgaikat lelkiismeretesen végző tisztviselőket nem nyilvános pályázat útján választották meg és így jogtalanúl ülnek helyükön. A zsupán rendeletö, amely nagyszámú magyar tisztviselőt foszt meg kenyerétől, természetesen nagy izgalmat keltett a városi polgárság körében. A középiskola felvételi vizsgálatai. Eger, 1922. július 28. A vallás és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az I. osztályú felvételi vizsgálat eredményét az elemi iskolai bizonyítványra rávezessék, sőt azt is, hogy ha a felvételi vizsgálat nem sikerűi, erről az illetékes középiskola igazgatósága hivatalosan értesítse annak az elemi iskolának igazgatóságát, melyben a tanuló ta nulmányait végezte. Az elemi iskola azután, ha új bizonyítványt ad ki, arra rávezeti a vizsgálat sikertelenségét is. — Ez a rendelet megakadályozza azt is, hogy egyes tanulók, akik esetleg több középiskolában hiába próbálkoznak felvételi vizsgával, végül valahol mégis átcsusszanjanak és szaporítják a gyönge tehetségű középiskolásoknak amúgy is nagy számát. Törvényszéki bélyegek. Újabb bélyegfajtával gazdagodott az oüíratbélyegek hatalmas, nagy családja. Hétfőn léptek életbe ugyanis a törvényszéken forgalomban levő ügydarabok felbélyegzésére szükséges törvényszéki bélyegek. Ezeket a törvényszéki bélyegeket 0 35, 0 50, 1, 2, 4, 5, 8, 10, 20, 40, 50, 100, 200 és 500 koronás címletekben bocsátották ki.
