Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-11 / 8. szám
EGRI NÉPÚJSÁG adóból befolyt 37,760.964 K, hadmentességi adóból 31,907 K, hátralék 211.422 K, jog- illetékből 805.506 K, díjjövedékből 3158 K, dohányjövedékből 2,278,438 K, fogyasztási és italadóból 6,621.514 K, jövedelemadóból 4,922.424 K, hadinyereségadóből 10,748 527 K, fényűzési forgalmi adóból 1,270.790 K, vagyonváltságból 30,840.918 K. Kóczián Gyula dr. kir. ügyészségi elnök olvassa fel ezután jelentését. Letartóztatott személy voH a múlt hónapban 214; 165 férfi, 49 nő ; a hónap utolsó napján a létszám volt 211, 157 férfi, 44 nő. Az amnesztiarendelet értelmében szabadlábra helyeztek 13 politikai foglyot, 10 pedig továbbra is fogva maradt. Munkakerülésért 3 nőt tartóztattak le. Szökés nem fordult elő. Majd Jer mi Sándor Osinger Nándor és a gazdasági felügyelő olvassák föl jelentéseiket. Graefl Jenő sürgeti az utak kavicsolását. Azután panaszolja, hogy a debreceni vonalon egyiptomi sötétségben ül az éjjel utazó. Talán az egri vonalon jobbak az állapotok ? ... A fehér vásár. Ninc3 kereslet. — Az egész vásárt az Eger, 1922. január 10. Emberemlékezet óta fekete volt Egerben a «fehér» vásár. Csúnya, ködös arca volt. Nagy, halina csizmákban gázolt a tér- digsárban. Sárgacsíkos, piros falusi pa- raplék alá menekült az eső elől, amely a sátorponyvákon dobolt nem éppen szívet vidámítő, perregő ütemeket. Most azonban csakugyan fehér volt. Hermelin-prémet borított a nyakába. Hópehely virágeső zuhogott csöndes érkezése elé. Ezüst- csillogású szőnyegek simúltak a lábához. Jött, mint a tél koronás királya s bús dal- lamú csengettyűk szólása üdvözölte : zengtek a kis ércharangok a lovak nyakában. Kényszeredett jókedv kiáltozása rebbent föl a sátorok közül. Olyan volt, mint a varjú károgás. Lomha szárnyakkal hasította a levegőt: «Frre csak, erre csak, erre, Mindenki a magáét seperje, Hagyja ott a. csokoládost, Ide süssön, babám már most. Rúzsás a level papírja, Rúzsássabb lesz, hogyha írja. Nótásközvet adok rája, Hagy tanújjon a babája. Fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete a rádás notec fedele. Tera néném, Gazsi bátyám. Kentek se maradnak árván, Itt a naptár ezúj évre, Bornyadzásra, étetésre. Almoskönvet kap az álmos, A legény, ha nagyon lányos. A jány, hogyha naon unja, Kezdheti a zálmot újra. Húsz korona nem ár érte, Pesta huszonötér kérte. Szivarszopkát kapott Panna, Hagy füstöljön a havanna. Megbukott a gyáros, itt a portékája Húsz korónért legyen Öné a retyemutyája. A farsangban minden lánynak akadjon babája, Tudassák, ha egy-egy legény a kötélnek ugrott, Húsz korónért kapnak nálam illő staffirungot A vásár egyébként, leszámítva egy pár nagyhangú kiabálót, nagyon csöndes Kereslet alig van. Érdeklődők sincsenek Az árűsok fagyoskodva várják a jósze rencsőt. Határozott, kialakult árak nincse aek. Minden úgy megy, ahogyan veszik A férfi ruhák 2—3000 korona, a női télikabátok 1500—3000 korona, a férfi tő likabátok 2000—6000 korona között válta koznak. Téli alsó ruhák párja 800—1000 korona, gyermekeknek való kezes lábas 200 korona. Mindenütt hangzik a kétségbeesett: «Na, mennyit ád érte?» A csizma párja 2000—2100 korona. Veszteségre adják.A női cipó 800—900—1000 korona. A bundások komoly vevőre nem találtak. 10,000 korona egy bunda. Mellre- való 2000—3000 korona. üzlettelenség jsüemzi. — Bajazzo alszik. Az asztalosok adtak el aránylag a legtöbbet — de veszteségre. 1500 koronáért adtak egy ágyat, asztalt 1000 K-ért, szekrényt 1500—3000 K-ért, sublótot ugyancsak ebben az árban. Az egész vásárt az üzlettelenség jellemezte. Egyfogatű szekeret 15,000, kőtfo- gatút 20—22,000 K ért kínáltak. Nem akadt rá vevő. Az állatvásárban csak girhenc lovak voltak, mag rosszűl táplált csikók. Elvétve akadt teherbíró igásló is. A kupecelc verejtékezve «dolgoztak«, futtattak, rimánkodtak, káromkodtak, hiába, nem volt pénz — kidobni való. Nemes mént nem lehetett látni. Hogyan is hoznák ki a vérraént ebbe a hidegbe? A lovakat 5000—12,000 koronára tartották. Egy pár erős igavonó ló 50,000 koronáért kelt el. De ez az eset valóban «fehér holló« volt, A vágómarhának volt keletje. Kötött húsú, izmos barmok, sőrék 28 koronáért keltek élősúlyban, a hitványabbakat 22—25 koronán vették. Vágóborjakat 2000—3000 koronáért adtak. Feltűnően sok borjút szállítottak Budapestre. A zsírsertés kilója 70—75—80 korona j volt, hússertést 65 K-ért vettek. Kis mala- i cokat 700—800—1000 koronáért adtak, a l j pecsenyének való 200—300 koronán kelt. Jő süldőt már 1500 koronáért lehetett venni. Nagyjában így alakultak az árak. A vásár gyér közönsége szótlanú! ballagott a sátorok között. Nem volt komédiás bódé Csak egy világhírű szuggeráló nő fanomén kiabálta szét vacogó fogakkal nyomorúságát. Nem állt a sátora előtt senki. A szomorú hangulattal egy ragasztót árusító fiatalember küzködik: «Ha cserép, nem veréb; Ha bögre, eltörve; Porceglány s nem talány; Tört fatál jóra vál. Repedt majolika Ki lesz igazítva Evvel a szerrel, Nem szerelemmel, Bekenődik, Ha cserép, ha fa, ha üveg ... Nem kell hozzá szemüveg. Kezelni hidegen, Ajánlom melegen. Rá ez a ragasztó, Nincs semmi borzasztó. Na, kicsi, mit nevet? A csorbát ki lehet Köszörülni. De bajazzó nem kacag. Oda a vidámság. Tél van. Bajazzó fehér himű mezők alatt alszik. (J. J.) Rubinek Gyula temetése. Budapest, 1922. január 12. Ma délelőtt kisérték utolsó útjára Rubinek Gyula, volt földmívelésügyi és kereskedelemügyi minisztert, Kecskemét th. város I. kerületének képviselőjét. Á temetés alkalmával impozáns módon nyí latkozott meg a nagy «gazda« iránti részvét nemcsak a politikai pártok és a nemzetgyűlés részéről, hanem a közélet egyéb tényezői részéről is, hisz Rubinek munkássága nemcsak a politikáé, hanem a magyar közgazdaságé is volt. Rubinok Gyulát a Köztelek dísztermében ravatalozták fel. A díszes koporsó mindkét oldalán gyertyák és kandeláberek égtek. Már kora délelőtt sokan megláto- gatták a ravatalt, hogy utolsó «Istenhoz- zádot« mondjanak a híres magyar közgazdának. A temetés szertartása délelőtt 11 órára volt kitűzve. Már jóval a temetés előtt Zsúfolásig megtelt a terem a különböző gazdasági szervezetek küldöttségeivel, a nemzetgyűlés tagjaival s az elhunyt jőbarátaival. Megjelentek még Horthy Miklós. Magyarország kormányzójának képviseleté ben Bethlen István gróf miniszterelnök, József kir. herceg Álgya ezredes kíséreté ben, ott voltak kivétel nélkül a kormány tagjai és Bottlik József aiclnök vezetésével a nemzetgyűlés számos tagja. Pont 11 óra volt, amikor Nemes Aa tál püspök megkezdte a gyászszertartást, amely után az Operaház énekkara énekelt gyászdalokat. A szertartás után gr. Somssich László búcsúztatta el Rubinek Gyulát, majd gróf Bethlen István beszélt a kormány nevében. «Én is hozok néhány babért erre a koporsóra — úgymond — amelyben Rabinak Gyula nyugszik. Egyik hivatott vezére volt ő a magyar gazdatársadaloia- nak, amelynek keretében kétségtelenül maradandó, nagy érdemeket szerzett. Ez volt az ő első működési helye, hol erőit a legnagyobb mértékben kifejtette. A forradalmak és a kommunizmus után vetette csak magát a politika hullámaiba, azért, hogy összegyűjtse azt a tábort, melynek érdekében annyit dolgozott. Amikor jöttél, szétszórt kéve volt a magyar társadalom, a most, mikor elmentéi, rendekben áll az igaza mellett. Ez a te legnagyobb jutalmad és dicsőséged». Majd nagyatádi Szabó István méltatta érdemeit, azután Bottlik József beszélt a nemzetgyűlés, Tahy Jakab pedig a földmívelésügyi minisztérium tisztviselői nevében. A gyászünnep után megindult a maiiét a Rákóczy-úton át a Kerepesi úti temetőbe. Rengeteg nép, kocsik ős autók kisérték utolsó tátjára a magyar nép igaz barátját és védelmezőjét. Kis hírek a nagy világból. A Tisza por ítéletét kikézbesítették a védőknek. — A budapesti gyorsvonat ki siklott a bécsi pályaudvaron. — A kor mány fokozatosan visszafejleszti a kivét« les intézkedéseket. — Budapest felkészül a pestis járvány ellen. — KisérletképeB 2 mezőgazdasági ős 2 -ipari polgári iskolát állít fel a kormány 8—8 osztállyal. — Lenint is meghívták a génuai gazdasági konferenciára. — Az ántánt bécsi képviselői sürgetik Ausztriát, hogy gazdasági tekintetben egyezzen ki Magyarországgal. — Németország megkapja a fizetési haladékot. — Bethlen ma este utazik Bécsb* — Népszavazást kér egész Baranya. — Elfogadták az ír egyezményt. — Mérges gázokkal ezután nem szabad harcolni. — Pincékben akarják elhelyezni a főváros szegényeit. — Visszatelepítik a menekülteket. — Készül az uj kereskedelmi törvény — A pénzügyigazgatőságokhoz osztják bo a fölösszámú közalkalmazottakat. — Szögeden spanyoljárvány dühöng. — A kor-
