Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-03-12 / 59. szám

2

EGRI NÉPÚJSÁG

mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammBrnmammmmmmmmm

„Nekünk milliók boldogulása kell!“

Borbély Maczky Emil főispán beiktatása. —

Eger, 1922. március 11.

Miskolcz. M. T. I. Ma reggel 8 órakor érkezett Miskolczra Bethlen István gróf miniszterelnök. Az ünnepélyes fogadtatáson megjelentek Lichtenstein László dr., Szentpáli István, Miskolcz város polgármestere, Hodobay dr. helyettes polgár- mester, Görgey László főjegyző, a tiszti kar, ólén Ludwig kerületi parancsnokkal, Hosszufalussy főszolgabíró, a rendőrség részéről Tódor Árpád; Csorba József, a miskolczi mezőgazdák egyesületének elnö ke, Zalárdi József és Róbert Emil volt nemzetgyűlési képviselő, Berényi üzletvezető és mások.

Bethlen István gróf miniszterelnököt viharos éljenzés fogadta.

A bemutatkozások után Szentpáli 1st ván, Miskolcz város polgármestere üdvözölte a miniszterelnököt és kíséretét.

Bethlen így válaszolt:

— Tisztelt uraim! Megengedik, hogy pár szóval megköszönjem az üdvözlést és azokat a szavakat, amelyeket a polgármester úr hozzám intézett. Szíves örömmel jöttem Miskolcz városába, mert hiszen ma lesz installációja annak a főispánnak, akit, mint elsőt adott az egységes párt ennek a vármegyének. Ma itt ünnep lesz, mely ünnep keretében reméljük, hogy a magyar polgárság kiküszöbölve a pártoskodás szellemét, egy egységben tömörül össze. Remélem, hogy ez egy jobb kor kezdete lesz, kezdete egy jobb kornak, mikor megérti a magyar a magyart és karöltve fog össze, hogy hazánkat felépítsük.

A tisztelgések után díszruhás hajdúk között a pályaudvar előtt várakozó kocsikhoz vonultak és a városba hajtattak.

A beiktatás.

A főispán installációjára díszes közönség töltötte meg a vármegyeház tanácstermét.

Pont 10 órakor jelennek meg te vármegyei előkelőségek. Zsóry alispán elfoglalja az elnöki széket. Zúgó éljenzés közepette vonulnak be a kormány tagjai, a miniszterelnökkel. Zsóry alispán üdvözlő szavai nyitják meg az ülést és a következőket mondja:

Tekintetes törvényhatósági bizottság! Az 1920. évben első ízben összeült törvényhatósági közgyűlésünk kimondotta, hogy mindaddig, míg Magyarország területi integritása vissza nem áll, minden köz

Emlékezzünk régiekről.

— Részletek Breznay Imre előadásából, melyet a Kér. Iparoskor múlt vasárnapi kulturdélutánján tartott. —

II

A céhek a kontárt (Pfuscher) meg nem tűrték, s ha munkát vállalt, lefoglalták a szerszámait. A * sokadalmakon» {vásár) a cóhmester egy másik társával mindent megvizsgált s csak azt leheteti eladni, ami teljesen kifogástalan volt.

Mellőzve a segéd és inas tartására, továbbá a remeüelósre vonatkozó részletes intézkedéseket, csak még néhány érdekes dolgot említek fel a céhszabályokból.

A mester s éppen úgy a segéd *ta- karódzás»-kor, tehát nyáron tiz, télen kilenc órakor tartozott otthon lenni, különben bírságot fizetett. (Ács céh szab. IS. p.) Mig vasárnap és ünnepeken az isten- tisztelet tart, korcsmába menni tilos. (Különben is hiába mentek volna, mert a városi szabályok szerint vasárnap délelőtt nem is volt szabad italt mérni.) Korhely- két főt (Blaumontag)*) nem szabad tartani, mert az káros az erkölcsökre. Ezért a legény egy heti bérét vesztheti, vagy há*) Ma suszter-vasárnapnak hívják.

A pártprogramm váltó« — mondotta Bethlen.

gyűlésünk alkalmával elsősorban tiltakozásunkat fejezzük ki a trianoni békeszer ződés el'en és egyúttal ezt a tiltakozást a magyarok legújabb imájával kezdem meg: Hiszek egy Istenben . .. stb.

A jelenlevők fölállva és hangos szóval mondották az alispán után az imádságot,

Ezátán áttéft a tárgysorozat egyetlen fontos pontjára. Bejelenti, hogy a kor mányzó úr ő főméltósága (hosszú éljenzés) Borsod , Gömör- és Kis Hont vármegyék főispánjává Borbély Maczky Emilt nevezte ki. (Hosszas éljenzés.) Az alispán igy folytatta :

— Február 28-án tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésünk határoza iához képest tiszteletteí felkérjük Öméltóságát hivatali esküjének letételére, hogy ezáltal a főispáni székbe való ünnepélyes beiktatása megtörténhessék. A hagyományhoz hűen felkérem Brezovay László urat, hogy az ő vezetése melleti Bottlik István és Gyürky Gyula főszolgabíró urakból álló' küldöttséget vezessen a főispán ur Öméltósága elé. Szíveskedjenek ői az ünnepélyes eskütételre meghívni.

A küldöttség átmenvén a tanácsterem melletti szobába, fölkérte a fölavatandő főispánt az eskü letételére.

A főispán eskü-tótéle.

Zúgó éljenzés közepette lépett be Borbély Maczky Emil főispán.

Zsóri György alispán ekkor szólásra emelkedett:

— Közgyűlésünk üdvözli főispán urat s a február 28 iki határozatból kifolyólag felkérjük őt, hogy méltóztassék a hivatalos esküt letenni.

A főispán a fennhangon olvasott eskü-mintát ismétli:

— Én, Borbély Maczky Emil, es küszöm a mindenttudó és mindenható Istenre, hogy Magyarországhoz és annak alkotmányához hű leszek, Magyarország törvényeit, törvényes szokásait, valamint alkotmányos rendeletéit megtartom, hivatali elöljáróim nak engedelmeskedem, a hivatalos titkokat megőrzőm, hivatali kötelességemet pontosan teljesítem és főisDáni tisztségemben mindenben eljárok. Is ten engem úgy segéljen! (Nagy éljenzés).

Ezután Zsóri alispán felkérte az esküt tett főispánt az elnöki szék elfoglalárom napi »^restomot» kap. (Kőműves céh szab. 14. p.)

Tévednénk, ha azt hinnők, hogy a régi polgároknak nem volt szórakozásuk. Dehogy nem ! Ott voltak az u. n. s még a múlt század második felében is divatos «lakozáiok», amikor a céh tagjai családjaikkal együtt társaságos mulatságokra jöttek össze. Igaz, hogy itt is nyakukon volt a céh szabály, mert akik «egymás közt magokat . . . böcstelen szókkal illetik» két font viasz büntetést fizetnek a Szt. Mihály oltárára. «Ha penigh valaki az Asztalt veri, vagy borát elönti, négy font viaszai tartozik az Czéhnek.» (Csizm. céh szab. 17. p.)

Az erkölcsi élet a maihoz képest nagyon tiszta volt. Nagyobb bűneset csak igen-igen ritkán fordúl elő s a bűnös akkor is csak a legritkább esetben kerül ki az iparos osztályból.

A XVIII. század polgára nagyon jól tudta, hogy egy egy félrelépés az egész életre megbélyegezheti s megfoszthatja az annyira óhajtott közbecsüléstől.

Aki rossz életű volt, azt — mikor már látták, hogy nem lehet megjavítani — kizárták a céhből és igy megfosztották mestersége gyakorlásának jogától. A férfiakat a részegeskedésért, káromkodásért

sára és többek között a következőket mondotta:

— Méltóságod nem idegenként jött közénk . . . Önzetlen hűségével, munkálkodásával már korábban is megnyerte bizalmunkat.

Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! Azt mondják, hogy a pálmák a rájok rakott terhek alatt felnólnek. Méltóságod fiatal ugyan, de a főispáni teendők nagy teherként fognak Méltóságodra nehezedni, ugyanúgy, mint a pálmákra. Méltóságod akaratereje is növekszik s mi ezennel ünnepélyesen Ígéretet teszünk, hogy a jövőbe irányuló munkájánál odaadó és hű munkatársai leszünk, hogy ezáltal széttépett hazánk érdekében végzett és végzendő munkájában Méltóságodnak segítségére lehessünk. A mindenható Isten áldását kérjük Méltóságod munkásságára. (Hosz- szan tartó éljenzés és taps.)

Borbély-iVSaczky Emil főispán beszéde.

Ezután a főispán lépett az elnöki székre:

Tekintetes törvényhatósági bizottság! A kormányzó úr őfőméltósága a magyar kir. kormány előterjesztésére engem Borsod, Gömör és Kishont vármegye főispánjává nevezett ki. Először van szerencsém önök között megjelenni. Engedjék meg, hogy — mielőtt ősi szokáshoz híven prog- rammomat kifejteném, — először is az előttem elhangzott meleg üdvözléseket köszönjem meg. A kormány részéi’ől ért nagy megtiszteltetést nem kerestem; engem nem a hatalom vágya vonzott, hanem a munka, az az hazánk iránt égő nagy szeretet, mely ma mindenkit arra kötelez, hogy erejét, tudását, munkabírását hazája szolgálatába állítsa !

Az államnak első rendű kötelessége, hogy figyelmét a legfőbbre, a termelésre fordítsa. (Hosszan tartó éljenzés.) Mert ha a gazdának terem, ez termelés lesz. (ügy van, úgy van. Éljenzés.) Hive vagyok a kisgazda pártnak, mert hiszen kötelességünk minél több független és önálló polgári pártot teremteni! (Úgy van, úgy van). Nekünk nem ezrek és tízezrek, de milliók boldogulása kell. A gyors és jó földbirtok reform keresztül vitelének vagyok a hive. (Zugó éljenzés és szűnni nem akaró taps.)

Kérem mindnyájukat, támogassanak engem, mert neküna nem szónokló hazafiakra, hanem tettrekész férfiakra van szükségünk. Felhívom a vármegye min- gen rangú polgárát és polgárnőjét, sorakozzanak egy táborba és teljesítsék azt a. kötelességet, amit a haza reájuk rótt Hogy

rendszerint 50 pálca ütésre ítélték s az ítéletet vagy a városháza udvarán, vagy a «Piarczon levő Deresben» hajtották végre. Valami Borbély Márton nevű iparos egy 1706, febr. 7 én kelt végzés szerint azért «verettetett megh Ötven pált- zával a mások példájára,» mivel «Isten ellen rútúl káromkodott és szitkozódott, tudniillik attával, teremtettével .... az édes annyát is Láncosteremtettének szíttá.»

Ha valaki ismét visszaesett a bűnbe, akkor a férfit a Szt. Mihály temploma előtt felállított kalodába tették s ott tartották világ csúfjára egy két nap, rendszerint vasárnap, vagy nagy ünnepeken (husvét- kor, pünkösdkor). Igen sokszor megesett, hogy a megátalkodott káromkodót, részegest hóhérral korbácsoltatták ki a vá rosból.

A nőkre is isen szigorúan alkalmazták a hazai és városi törvényeket. Amelyik leány tiz óra után házon kívül járt, vagy ha az asszony részeges, rágalmazó, pletykás volt, — a piacon felállított vaskalitkába tették ki valamelyik hetivásáros napon egv-két órára.

A XVIII. századbeli egri polgárok életét mindemellett általában szorgalom, munkaszeretet s nyugodalmas jólét jellemzi. Az ipart nagyra becsülték s bizo-