Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-04 / 77. szám
EGEI NÉPÚJSÁG főparancsnokságát maga vette át- s belefolyt a hadműveletek intézésébe. Legfőbb törekvése azonban az volt, hogy a békét minél előbb biztosítsa. Erre utasította külügyminiszterét is s az ő kezdeményezésére folytak a svájczi tapogatózó tárgyalások, aminek következtében küldötte el Károly Sixtus herceghez azt a levelet, amelyben békehajlandóságát kifejezésre juttatta. Ezzel az ifjú király egyáltalán nem gondolt a szövetségi hűség megszegésére, hanem az erőviszonyok helyes mérlegelésével, jó szívének engedve, gátat akart vetni a további katasztrófáknak. Belső politikája. Meggyőződése volt, hogy — amikor igénybe veszi a monarchia legsúlyosabb véráldozatát — ki kell elégítenie a széles néprétegekat, befolyáshoz kell őket juttatnia. Tudta, hogy a választói jog demokratikus átalakítása elkerülhetetlen. Mikor ennek Tisza ellene szegült, kész volt inkább tőle megválni, de szándékától nem állott el. A kezdeményezés formába öntése Esterházy Móric grófra, majd Wekerlére hárult, kik azonban a munkapárttal szemben nem tudták akaratukat érvényesíteni. A forradalom. 1918-ban, a bolgár front széttörése u tán válságos lett a helyzet. Ekkor hívta a király Andrássy Gyulát a külügyminiszteri székbe. De ekkor már minden hiábavaló volt. Mig ő Becsben volt, hogy tárgyaljon Lamaschchal, addig Magyarországon kitört a forradalom, mely hátba támadta a fiatal királyt. A rend helyreállításáról már szó sem lehetőit sem itt, sem Ausztriában, ahol a forradalmi kormány Károlyt Eckertschauba internálta. Ekkor adta ki a sokat vitatott eckertscbaui levelet, amelyben azonban a trónról nem mondott le. Innen 1918. decemberében Svájcba ment és Pranginsban óit családjával teljes visszavonultságban. A két magyarországi út. 1921. búsvétján érkezett meg Károly Magyarországra, hogy ismét átvegye az uralmat. A külső és belső polititikai helyzet következtében azonban ez lehetetlen volt. Távozása előtt azonban kiadta prok- lamációját, amelyben kijelentette, hogy a 67-es kiegyezést és a Pragmatika Szankciónak a feloldhatatlanságra és elválaszt- hatatlanságra vonatkozó részét megszűntnek tekinti. Második visszatéréséneii szomorú következménye volt száműzetése, a- mely testben, lélekben megtörte a jobb sorsra érdemes uralkodót. A gyászbaborult nemzet. A király halálhíre szétröppent immár az egész országban, a kényszei’határokon túl is. Gyász borult a hivatalos világra, a politikai életre és fájdalom üli meg a lelkeket a mártir király tragikumán. A Budapesti Közlöny szombati rendkívüli száma gyászkeretben jelent meg és a következő szövöget tartalmazza: «Hivatalos. f Ó Császári és Apostoli Királyi Felsége IV. Károly, ma, 1922. évi április hó l-án, Funchalban, az Urban csendesen elszenderült.» IV. Károly király halálának hírére a kormányzó űr Őfőméltősága Zita királynénak a következő részvéttáviratot küldte: «Zita császárné ős királyné őfelségének Funchal. Mélyen megrendülve vettem e percben a hirt őfelsége elhúnytárói. A kifürkészhetetlen végzet kioltotta ifjú, nemes életét. Ravatala körül a magyar nemzet imában egyesülve osztozik a felséges család bánatában. Kérem felséges Asszonyomat, méltóztassék fogadni legmélyebb részvétem kifejezését. Horthy Miklós. A m. kir. kormány feje, Bethlen István gróf miniszterelnök, Zita királynéhoz az alábbi részvéttáviratot intézte: «IV. Károly király Őfelsége halálának hirőí megrendülve fogadta a nemzet és Felséged gyászában részt vesz osztatlanul az egész magyar uép. A m. kir. kormány nevében kérem Felségedet, hogy bánatában a legmélyebb részvétem kifejezését elfogadni méltóztassék. Bethlen István gróf s. k. miniszterelnök.» A koPmány a király halála alkalmával utasította a katonai és polgári hatóságokat, hogy középületekre és laktanyákra tűzzék ki a gyászlobogót. Tegnap, vasárnap — ugyancsak rendelet folytán — a színházak és mulatóhelyek előadásai szüneteltek, a vendéglőkben és kávéházakban tilos volt a zene. A belügyminiszter pedig a tegnapra hirdetett összes politikai gyűléseket betiltotta. Eger és az egri egyházmegye gyásza. Vasárnap reggel már a kora reggeli órákban az összes középületeken és sok magánházon is gyászlobogó lengett. Amint a király halálhírét megerősítették, Szmrecsányi Lajos dr. érsek körlevelet adott ki, amelyben kegyelettel áldoz a tragikus véget ért ifjú király emlékének. «Vallásos lelkületének soha meg nem ingott hithűségóben, — írja többek közt, — ős Istenbe vetett bizalmában érte őt váratlanul a halál, bizonyára nem mint ellenségeinek szövetségese, hanem talán inkább mint további szenvedései ellen a legbiztosabb oltalom. Mély gyásszal telik meg lelkünk kiszenvedett királyunk ravatalánál, s éghez emelkedve fohászkodunk, hogy a legnagyobb fényt és hatalmat Ígérő életének komor elborúlása után az ö- rök világosság fényeskedjék neki«. Elrendeli továbbá a főpásztor, hogy az egri- főegyházmegyé minden templomában ünnepélyes gyász-istentiszteletet tartsanak ez ifjan, számkivetésben elhunyt királyért. A nemzet gyászát az egri egyházmegyében mindenütt hirdetui fogják a harangok és minden pap szent misét ajánl fel a királyi halottért. A királyt a bécsi kapucinusok sírboltjában helyezik örök nyugalomra ? Országos gyász. — Az utolsó óhajtás. — Külföldön nagy a részvét az özvegy királyné és árvái iránt. A király halála. London. M. T. I. Funchalből jelentik: IV. Károly király halála április 1-én, délelőtt 11 óra 30 perckor következett be. Becs, ápr. 2. A M. T. I. magánjelen- tóse: A Neues Wiener Journal írja, hogy a bécsi körök ériesülésa szerint Zita kis b rályné állapotában a kirájy elhunyta következtében hirtelen rosszabbodás állott be. A királyné állítólag idegsokkot kapott, Mulatságok és népgyűiések tartása tilos. Budapest. A M. T. I. jelenti: IV. Károly király halála alkalmából a belügyminiszter valamennyi vármegye alispánjához és valamennyi rendőrfőkapitányhoz a következő rendeletet intézte: IV. Károly király Őfelségének halála a magyar nemzetet gyászba borította. A nemzeti érzés megköveteli tehát, amikor a király halálára való tekintettel a mai naptól, 1922. ápr. 18 ig, minden mulatság és mindennemű, akár politikai, akár egyéb népgyűlés tartásának tilalmát rendelem el. Ezért felhívom az alispánokat és rendőrfőkapitányokat, hogy az említett időtartamon belül netán már engedélyezett mulatságok és népgyűlések rendezőit az elrendelt tilalomról haladéktalanul értesítse. Tájéko- zódásképen az esetleg benyújtott újabb kérelmeket is, a rendeletre való hivatkozással, utasítsa vissza. IV. Károly utolsó kérése az angol királyhoz. Becs. Ápr. 2. M. T. I. magánjelentése. Neues Wiener Tageblatt jelenti: A legutóbbi hetekben Károly király levelet intézett közvetlenül az angol királyhoz, amelyben azzal a sürgős kéréssel fordult hozzá, hogy a nagyköveti értekezletnél ne csak kedvezőtlen anyagi helyzetének megjavítása érdekében lépjen közbe, hanem legyen szószólója abban a tekintetben is, hogy számára más lakóhelyet jelöljenek ki. A halálhír és a franciák. Parii. A király haláláról szőlő hír, melyet a Havas-ügynökség londoni távirata legelsőnek terjesztett el a francia fővárosban, a közönség mély megindulással fogadta. Az özvegy és az árvák iránt általános a részvét. Az esti lapok közük a hivatalos jelentést, de semmi közelebbi részletről nem tudnak, A hir megerősítése esti 7 óráig nem érkezett meg. Bécsi iapqk a kiráiy haláláról. Bées. ápr 2. M. T. I. magánjelentése: A bécsi lapok hasábosán tárgyalják Károly király elhunytat. A Reich Post, amely a halálhírt gyászkeretesen közli, a következőket írja: Mindig csak a legjobbakat akarta, mindig testestől-lelkestől a jő mellett volt. Természete visszariadt az erőszaktól. A megpróbáltatásokat igazi fejedelmi keresztény módjára viselte. A Neue Freue Presse ezeket írja: Károly király mikor trónját elfoglalta, hasonlíthatatlanul nagy és tövises feladat előtt állott, mint valamennyi elődje. Valószínű, hogy az ő helyében egy Isten áldott lángész sem lett volna képes az eseményeknek más irányt adni, a monarchiát az összeomlástól megóvni. Hol temetik el a királyt? Becs. M. T. I. magánjelentése: Károly király holttestét, amíg az ántánt nem döntött végleges nyugvőhelyéről, ideiglenesen Funchalban fogják eltemetni. A bécsi lapok szerint az elhunyt király környezetében azt szeretnék, ha a bécsi kapucinusok sírboltjában helyeznék örök nyugalomra, hogy ha temetése a legszerényebb és a legegyszerűbb formák között menne is végbe. Utalnak arra, hogy az elhunyt császárnét is hasonló módon temették el Ostanban, anélkül, hogy az állami hivatalok ez ellen kifogást emeltek volna. Mindenesetre még bizonytalan, hogy az osztrák állami hivatalnokok ezzel a kérdéssel szemben mikép fognak viselkedni.
