Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-18 / 14. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG Heltai csőd-hírét keltette Czakónak. Akit tejbe-vajba fürdetnek Sátoralja-Újhelyen. — Számolt a keresztény kurzussal. — Czakó fizetésképtelen? — «Rossz akaratú koholmány. — Ragaszkodom a városhoz«. Eger, 1922. jan. 17. Nagy keletje van az egri színháznak. Sohsem hittük volna, hogy a jámbor liliputi Városi Színház, amelynek a tetőjét még békeidőben sem fenyegette rászaka- dással a kultúráért való rajongás, egy makacs és Heltai részéről nevetséges verseny középpontja legyen. Mert a kultúra békeidőben is pénzbe került s a színigazgatók mindig panaszkodtak Egerre, sőt Heltai maga is siránkozott. Volt oka rá, amennyiben nem egyszer játszott ürés falaknak. Az Egri Népújság többször szóvá t9tte a színészek nyomorúságos helyzetét'és többször felhívta a várost, hogy pártolja a színművészeiét — már csak az emberiesség szempontjából is. A Heitai-társaság egy-két tagja a művészetpártolást úgy hálálta meg, hogy trágár vicceket tálalt fel a közönségnek és a kabaré-estéken pedig történelmi nagyságainkat profanizálta léha megjegyzéseivel. Ezért nem keli Heltai Hugó Egerben s ezért nem látogatták a színházat. Heltai, ez a Don Quichote lovag, már Isten tudja, hányadszor rohamozza meg a város, illetve a szinügyi bizottság sáncait. Minden áron visssa. akar jönni! Minden eszközt felhasznál — és nem válogatós ! Az Egri Népújság Heltait nem vette komolyan s igyekezett a humor fegyverével észre téríteni. Nem használt. Talán ez a komoly hangú cikk kijózanítja és meggyőzi őt arról, hogy egy város szerződése í és adott szava meg rém másítható és határozott tiszteletlenség j Holtaitól, hogy a városi erkölcsöket megingathatóknak véli. Mert ez a sok ostrom csak erre enged következtetni. Újabban is elküldte egyik megbízottját, aki Bayer Henrik v. tanácsosnak, a szinházügyek referensének előadta, hogy Czakó Pál budai színigazgató fizetősképtelen lett, az egri színházról lemondott, tehát kéri a maga számára a színházat. A társulata tatőtől-talpig keresztény, ő számolt a keresztény kurzussal, (persze üzletember) s a nem kóser elemeket a szélnek bocsátotta.. Sátoraljaújhelyen ünnepük az egész társulatot, valóságos extázisba túladnak-az emberek, ha az ő művészetéről beszélnek ős az arcukon any- nyira ragyog a megelégedés, hogy 'Sátoraljaújhelyen egyáltalán nincsenek rászorulva villámra, világító gázra, vagy petróleumra. Téved, kedves Heltai. A zsid<| művészt Eger mindig megbecsülte s megbecsüli a jövőben is. De a ligeti bódékból kikerült sihedereket soha se nézi művésznek. S még a művészből is száj as ripők lesz akkor, amikor malacságokat vág száz meg száz piruló leány ős asszony fejéhez. Sohasem vált és sohasem lesz művész abból, aki a halott nagyságokat nem tiszteli, Ez a mi igazságunk választóvize! De hogy poentirozzuk a dolgot, sebtében megjegyezzük (Hic Rhodus, hic sal- ta!): táviratoztak Czakónak, igaz-e, hogy csődbe került? S a táviratra azonnal megérkezett a válasz : Nemigaz. Rosszakaratú koholmány. Hűséggel ragaszkodom a városhoz, mely szeretettel fogadott. Czakó. Hogy Czakó Pál nem hagyja magán száradni Heltai rágalmazását, bizonyosra vesszük. Ez a legújabb mód, amivel Heltai vissza akart törleszkedni a városhoz. Ródliláz Egerben. Ródií-pálya mindenütt. — Kicsinyek-nagyok mulatsága. — Öncsinálta ródlik. — Tüzek a pályán. — Mancika csuszkáit, — de eltört a mécses. Eger, 1922. jan. 17. Nagy öröm «Izraeli ben. Temérdek hó esett; fehér a város, fehér az egész határ. Kora délután már megindul a vándorlás a rődli-pályák felé s mindenki ki akarja venni a részét a tél egyik legkedvesebb mulatságából. Egerben nincs kimondott ródli-pálya. Hol ide, hol oda rándulgatnak hát ki a rődli hívei: és minden megfelelő helyet ródli-pályává avatnak. És míg a nagyok nem kímélnek semmi fáradságot, hogy a városon kívül keressenek alkalmas lejtőt, addig a gyerekek az ereszkedés utcákat, domboldalakat keresik fel és ott passziózzák ki magukat. A Csíky Sándor , Györgyényi-, Tárkányi Béla-utcák, Tisztviselő-telep, Szépasszonyvölgy-utcza, Vécsei völgy csak úgy visszhangzik úgy délutánonkint a gyermekzsivajtól. Csak a nagyoknak van általában rendes ródlijuk. Ezek társaságban igyekeznek már kora délután kifelé a Baktai-űti pályára vagy másfelé. A kellemes, az egész-, ségre megbecsülhetetlen délutánt alaposan kihasználják. Fáradtan, vonszolják maguk után hazafelé aztán a zsinegre kötött rőd lit villanygyujtás után. A gyerekek készsége sokkal egyszerűbb ; láttam háromféle öncsinálta ródlit is a különböző ródlipályákon. Az egyik kis ködmönös fiú tűzifadarabokból rótt össze magának ródlit. Bizony alig volt nagyobb, mint egy kisebbfajta fatálca. De azért «működött«, még pedig elég finoman. Igaz, hogy néha nemcsak a ródlin csúszott, de hát egy «sport gyerek* oda sem néz ilyen csekélységeknek. Egy másik akőshordó fenekéből csinált ródlitalpat és rászögezett néhány deszkadarabot. Ez már ügyesebben is csúszott lefelé, sőt gavallér volt, amennyiben egy Maris névre hallgató kislányt is vitt «ródii« ján a háta mögött. És amikor leértek, végigsimogatta a szemével kicsi hölgyét és mondogatta neki: — Minő jő vöt ugy e Maris? Az meg hálálkodva mondogatta: — Jó ám, nagyon jő, mikor a zakka- nőn gyöttünk! A harmadik fajta «rődli« már egészen takaros kis gyerekszánkó volt; ezen már hárman is csúsztak lefelé a lejtőn, fiúk, lányok vegyesen. A mulatságnak persze mindenütt van nézője elég. Még pipázó atyafiak is gyönyörködnek a gyerekek örömében és fitymálják a mulatságukat; ez is másként volt akkor, amikor ők gyermekek voltak. Egyes helyeken még villamgyujtis után sem szűnik meg a rődlizás. Tegnapelőtt még este 8 órakor is ródliztak a Ka- csapartcn diákgyerekek —■ a legteljesebb villanyfény mellett. De igazi ródlival és hasalva haladtak rajta lefelé. Vasárnap mégis a baktai-űti pályán volt a legnagyobb a mulatság. Már messziről tarka képet mutatott a lejtős magaslat. Színes kabátok, fehér hősapkák, vadonatúj sárgára fényezett ródlik látszottak a fehér havon színpompás ellentétként a távoli szemlélő előtt. Itt-ott kigyúlt néhány tűzköve is, amelynek magas lángjánál rődiijukra telepedtek azok, akik már kifáradtak az izomerősítő sportban. Sőt akadt egy kis harapnivaló és pár üveg borocska is, amit még föl is forraltak a lobogó tűznél, ami bizonyára jól is esett a fáradt sportolóknak. Mikor jövök hazafelé, muffos apré leánygyerek áll az egyik ház előtt és sír keservesen. Szeméből csak úgy potyogtak a könnyek és végigfolytak halavány kis arcán. Megszólítom: — Miért sírsz, kislányom? — Elestem. — Talán csúszkáltál? — Ühüm. < — Piát miért csúszkáltál ? — Mert nincs ródíim, sem korcsolyám. — Aztán hogy hívnak? — Manóinak. ... De még folyton, sír és keserves ábrázattal nézegeti havas harisnyáját. Egy csengős szán suhan el mellettünk. Mancika nézi, nézi és hallgatja a gyönyörűséges csengőmuzsikát. Hosszai, vágyakozva néz utána ős mire hazaér, egészen megvígasztalődik. Kis hírek a nagy világból. Városokban titkos, községekben nyilt szavazást akar a kormány. — Sátoraljaújhelyen nagyszabású kémkedést fedeztek fel. — Megalakult az új francia kormány. — Ausztriában kormányválság készül. — 900 munkás ős 42 hóeke takarítja a havat a fővárosban. — Az osztrák pénzügyminiszter tőzsdei tippeket adott környezetének és a valutabejelentósi kötelezettséget is elárulta a bankoknak. — Beniczkyt kihallgatta a vizsgálóbíró. — Sigray Antál gróf és Mocsonyi Sándor földbirtokos kardpárbajt vívtak, amely Mocsonyi megsebesülésével végződött. — Poincaré és Lloyd George között ellentétek merültek fel, a- mennyiben Poincaré nem hajlandó tűrni, hogy Anglia szabja meg Franciaország kettős poütikáját. — Németország 12 millió dollárt törlesztett amerikai adósságaiból. — Még egy hónappal meghosszabbítják a földváítság kedvezményes lerovását. — 18 ezer koronát kap Becsben egy kikötő munkás — Nagyeenk küldöttségileg kórt« Ostenburg szabadonbocsájtását. -r- A riporterek álarcosbálján 5 ezer ember vett részt. — Négy francia tiszt ellopott egy németországi Napoleon emléket. — Általános sztrájkkal fenyegetőznek az osztrák államhivatalnokok. — 40 állam képviselője vesz részt a génuai konferencián. — 500á család készül kivándorolni Erdélyből Bra ziliába. — Ellenforradalmár csapatok Mea- kulow vezetésével elfoglalták Nikolajewet és már nincsennek messze Vladivosztok tői. — Lengyelországban kiütéses tífusz dühöng — Trieszt, Pola, Trient, Zára I. Viktor Emánuel-szobrot kap. Influenza Miskolczon. Tekintettel a mis- kolczi influenza járványra, Miskolcz polgármestere elrendelte a megbetegedések kötelező bejelentését.
