Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-26 / 21. szám
Ära: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. £gc?, S922. iaauór 26 csütörtök. XXIX évi. 21. •». tíijafe postai szállítása *.* f'jé®s és félévi előfizetést ásás {og«4aak el. Üá£s®«d évre 150 Sí. — Egg bér» 601. ■••■ POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNHY IMRE. Sserkcsátsdség í Ege?, Liceam, Kkdébintali Ltcearai mjemdss. Tel«?©® ás ám 11. illúziók országa... Eger, 1922. jau. 25. «A magyar nemzetnek mindig az volt a hibája, hogy túlbecsülte önmagát és lebecsülte ellenfeleit. . . Illúziókba kergetik ezt a nemzetet azzal a politikával, amelyet akkor kezdtek meg, mikor ezt a szerencsétlen kísérletet tették és illúziókba vezetik, amikor ezt a politikát tovább akarják vinni«. Ezt mondotta többek között Bethlen István gróf, Magyarország miniszterelnöke parlamenti nagy beszédében, Nagy sikere ▼olt, a kisgazdapárt ünnepelte. Némelyek azt ajánlották a miniszterelnöknek, hogy a beszédet nyomassa ki és szórássá szót a nép között. Mi ennek az ünnepeltetésnek fényéből elvenni nem akarunk. Bethlen érdemeit sem akarjuk kisebbíteni, mindössze pár megjegyzést fűzünk beszédének föntebb idézett soraihoz. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a magyar nemzet mindig túlbecsülte önmagát és lebecsülte ellenfeleit. Ez nem egészen így van. A közelmúlt élénk cáfolata ennek az állításnak, amikor lebecsültük önmagunkat és túlbecsültök ellenfeleinket. Közel állottunk ahhoz, hogy visszatérjen a nemzet koronás királyával a törvényes jogrend, a közszabadságok egyedüli biztosítéka, de ez nem történhetett meg, mert hűbéresévé szegődtünk az antantnak m úgy táncolunk, ahogyan az 'utódállamok fütyülnek. Vagy életképes oz a nemzői éa bolügyei- aek korlátlan intézését, függetlenségét meg í tudja oltalmazni a kihasználó, kiszipolyozó gyámkodás ellen, vagy annyira rothadt j már, hogy csak a szomszédok irgalma j tartja benne az életet és megérett arra, hogy gyámoltalanságával, bűnös megalkuvásával együtt elsöpörjék a föld színéről. A kormány mindig a trianoni szerződést tartja paizsúl maga elé s nem látja be, hogy a nemzeti presztízs kérdése forog kockán. Mert a koldús is úr a maga vityillőjában. Védi a jog. Magánlaksértést követ el az, aki hozzá behatol, de Magyar- ország háza szabad prédája volna franciának, angolnak, olasznak, szerbnek, románnak, esetinek, osztráknak ? Szó sincs róla, Magyarország nemzetközi helyzete olyan, hogy az európai egyensúly megóvása ér deliében íalpraállása kívánatos! Magyar- ország az európai béka őrszeme s ha rászabadítanák az utódállamokat, a szlávság abszolút hegemóniával fenyegetné Európát. Vagy azt hiszik, hogy az orosz rémnek nem üt egyszer utólsó órája? Tehát nem becsüljük le az erőnket, ha tisztában vagyunk nemzetközi helyzetünkkel. «Illúziókba kergetik ezt a nemzetet azzal a politikával, amelyet akkor kezdtek meg, amikor ezt a szerencsétlen kísérletei tették és illúziókba vezetik, amikor ezt a politikát tovább akarják vinni« — mondotta a miniszterelnök. Nem így van! Azok ringatják illúziókba az országot, akik forradalmasítják a népet a szabadkirályválasztás eszméje- i vei. Mi lenne itt ? Nem Isten kegyelméből, hanem az ántánt kegyelméből való királyság lenne. Nem az ország, hanem az antant választana királyt. Az antant addig tartja sakkban az országot, amíg lehet, amíg az föl nem ébred. Elgondolható e, hogy az antantot érzelmi kérdések és jóindulat vezetik Magyarország iránt? Neki azért n«m ízlik, a Habsburg, mert szüksége van a magyar piacra, mert olyan király-bábot akar ültetni a magyar trónra, akit tetszése szerint rángathat. S Magyar- országnak ugyancsak beborúlna. Ha az: antant ráparancsolna az országra, hogy a megválasztott király örökösödési jogát törvénybe iktassák, Bethlenek megtennék, mert «nem szabad az ellenség erejét lebecsülni*. Hol marad akkor a szabadkirályválasztás joga? Ki ringatja tehát illúziókba a népet? Az é, aki ismeretlen sors elé viszi az országot és fenyegető forradalmaknak veti oda martalékúl, vagy az-e, aki azt mondja: A független Magyarország nem tűr gyám kodást maga fölött. Tisztelet adassék a nemzetnek! Nöegyleti gyűlés. A Havesmegyei és Egervidóki Jótékony Nőegylet választmánya holnap (pénteken) délután 5 órakor gyűlést tart a Szociális Misszió helyiségében. Tekintettel a tárgy fontosságára, az alapító éa választmányi tagok, valamint a tisztviselők megjelenését kéri az elnökség. A festőművészet problémái. — Részletek Tróján Alfonz főgimnáziumi tanár vasárnapi előadásából. — Minden rajz, vagy festmény térbeli dolgok ábrázolása sík felületen, tehát optikai csalódás, mert két kiterjedésben három kiterjedést mutat. Lefesteni csak a látható világot lehet, csak azt, ami szemünk útján jut tudomásunkra, festői nyelven formát és színt; más egyebet fizikailag festeni lehetetlen. A kép készítésének és élvezésének eszköze a szem; maga a látás az ész munkája: végtelenül komplikált lélektani és értelmi folyamat. Ériem természetesen a rajzi látást, mert másféle látás is van, de ezt bajosan tudnám lerajzolni. A rajzi látás is kétféle: festői és szobrászt. A szobrásznak három kiterjedésben kell látnia, a festőnek azonban úgy, ahogyan a szem lát, illetve a fényképező gép: a harmadik kiterjedést jelekkel kell kifejeznie. Ez a kifejezésmód pedig külön tudomány: a látszattan, a perspektíva. De ez csak a kezdet. Mert bármilyen formációt (pláne állati vagy emberi alakot) kell ábrázolnunk: tisztában kell lennünk annak szerkezeté j vei, anatómiájával. Ismernünk kell a csőn- j tok és izmok összefüggését, imlköuésük törvényeit; el kell képzelni, mintegy szem mel körültapegatni, hogy mi van a ruha alatt, a bőr alatt. Szóval a rajzi látásnak egyik íőfeltétele a konstruktiv látás. A formák érzékeltetésének elengedhetetlen föltétele továbbá a fény és árnyék törvényeinek alapos tudása. Azután, ha mozgó embert vagy állatot rajzolunk: ismernünk kell a mozgás szabályait, amiről pl. a lónál csak a legújabb időben a pillanatfölvétel oszlatott el minden kétséget. A látás helyességéhez tartozik még a színek hű visszaadása, sötétségi fokozatuk : rátörjük helyes megválasztása; a testek felületének, a textúrának, feltüntetése. Elvégre egy szikladarabot meg egy női vállat mégsem lehet egyformán festeni. E vázlatosan felsorolt szempontok összesége teszi a helyes rajzi látást, amit épen úgy kell megtanulni, mint a beszédet. A művészek is századokon keresztül | tanulták, szellemi kincseiket nemzedékról- I nemzedékre adva át. Persze a művészi hatás független az esetleg kifogásolt követelményeklől, amelyek utóvégre is tudományos dolgok. Egy műremek értékéből mitsem von le annak látszattam, bonctani vagy megvilágítási hibája, ha az — nem kellemetlen. Sőt gyakran készakarva csinál a mester ilyesmit, mert a művészi hatás úgy kívánja. Mikor eny'Tuturista infuzórium erre hivatkozva feleslegesnek jelent ki minden tanulást, hiszen Michelangelo és Tizian is túltette magát az anatómián: — akkor Aesopus meséje jut eszembe a felfuval- kodott bókáról; mert művészetről csak az értelem után lehet szó, nem pedig előtte : aki dadogni sem tud, az nem irhát hős- költeményt! A látás tehát nem fiziológiai, hanem lelki tény és szorosan összefügg alkotó valóságunkkal. Teljesen egyéni, még pedig nemcsak a művész látása, hanem mindenkié. Közismert dolog, hogy egy hétköznapi esetet, esküvőt, temetést, amit százan és százan látnak, két szemtanú sem tud egyformán elmondani. Miért? Mert a látási impressziók özönéből csak azokat fogja fel, amelyek az ő egyéniségére hatnak. Mindenki csak a magáét látja, aminthogy ugyanazon ütésre más hangot ad a hordó, a rézüst, és a levesestál. Már most egy festőre, aki különben is érzékeny lélek, ilyen impresszionisztikus ütés a legkülönbözőbb hatásokat teszi, aszerint, hogy az illető milyen temperamentum : energikus, flegmatikus, tragikus, vagy romantikus. Semmit sem festettek annyit a vilá gon, mint madonnaképet; de csak rá kell néznünk akármelyikre, hogy rögtön megismerjük az alkotó művész egyéniségét. Rafael boldogan szerető anyának festi: szinte szégyenli szépségét a nézők élűit, csak gyermekének él, benne keresi minden örömét. Tizian madonnája előkelő úrnő, aki a világ Megváltójának anyjához ülő méltósággal fogadja az emberiség hódolatát. Murillo női eszményképét festi meg benne, akihez csak minden földi salaktól
