Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-03 / 2. szám
Ára: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. Eger, 1922. január 3, kedd. XIIX. ávf. 2. »», áltfös®tési dijsk postai szállítása i! ! is félévi előfizetést nem fogadunk el j évre 150 K. —■ Egg hér* 50 K. POLITIKAI NAPILAP. Feldós szerkesztő: BREZNÄY IMRE. Ss&rkegsidségi Eger, Lleeasä. EisdőMvatsl i Licanmi figosd& Telelőn saám 11. A szegényekért. Eger, 1922. január 2. Semmiféle szekularizációtól nem féltem a kereszténységet, az Egyházat. Még ar vagyon szekularizációjától sem. Mert az igaz kereszténynek s az Egyháznak még inkább, nem mondom, hogy közömbösnek, de fölényesnek kell lennie a vagyon iránt. Ha azonban a sseretetet szekularizálják, akkor a kereszténységnek lényege, az Egyháznak csodatevő ereje vész el. Mindig is úgy volt, hogy a keresztény életnek fokmérője az irgalom gyakorlása volt s az Evangélium földi diadalűtját a szeretet, az irgalom hősei és intézményei jelezték. Minél nagyobb és általánosabb volt a nyomor a földön, a keresztény irgalom annál nagyobb hősöket, állított, annál hatalmasabb intézményeket teremtett a köznyomor enyhítésére, megszüntetésére. A nagy nyomor még nagyobb versenyre, még nagyobb áldozatokra ragadta a keresztény lelkeket. Az Evangélium ereje, ha nem betűkben marad, hanem élő szívekben buzog : nem tud kifáradni, nem tud kimerülni. Ilyen az igaz kereszténység! Mi van ebből ma, a keresztény ébredés idején? Hol vannak a nagy elhatározó cselekedetek, a hősies példák?! Pedig oly nagy ma a tér, oly fenyegető a nyomor, hogy mindenki, akinek vagyona van, aki fölösleggel rendelkezik : nagy áldozatokra és egyszerű életmódra, öntóegtagadásra köteles a maga jól felfogott érdekében, puszta önzésből is a társadalom nyugalmáért, vagyonának békés, nyugodt bírásáért. Mi más a bolsevizmus, mint hatalmas büntetés a háborúban nagyra nőtt önzésért, igazságtalanságokért?! De ki tanult a bolsevizmus szörnyűségeiből? Talán csak azok, akik csinálták, hogy másodszor majd— alaposabban és ügyesebben csinálják! De mások nem igen tanultak, mert az önzés még nagyobb arányukban pusztít most. A vagyonnal való hivalkodás még kirívóbb, a dőzsölés, a konjunktúrán könnyen szerzett vagyonnak pazarlása még nagyobb, mint azelőtt. Másrészt meg a magukra maradt szegények, nyomorgók, munkára képtelenek, árvák, özvegyek, elaggottak keserűsége és irigysége csordultig telt. Hát keresztény ez a magyar társadalom ? Hiszen szíve megdermedt az önzéstől, lelke meg beleveszett az anyagias élvezetekbe ! Idegen hatalmak képviselői, a pápai nuncius kénytelen leckét adni a magyar társadalomnak, hogy keresztény kötelességeinek tudatára ébredjen! A nyomor sivatagján csak kis erecs- kéknek látszanak még azok a nagy áldozatok is, melyeket egyes nagy lelkeit hoznak az irgalom oltárára. Ma nagy összefogásra, együttes munkára, intézményes áldozatra van szükség, hogy az embereket, sőt hogy a magyar társadalmat mentsük. Ha az önkéntes szeretet nem tudja ezt a nagy összefogást megteremteni, akkor a hatalomnak kell valóra váltania. Sajnos, a hatalmi szóra, a törvény kegyetlen szavára van ebben a nem keresztény, de önző világban szükség. A nemzetgyűlés törvényt hoz arról, hogy a törvényhatóságok, városok külön adók kivetésével teAz újévi üdvözlések és egyúttal a politikai programmadások elmaradtak, mert a pártvezérek nem tartózkodtak a fővárosban. Egyedül Friedrich István volt Budapesten, akit Dr. Weisz Konrád a Wenk- heim-palotában a Keresztény Nemzeti E- gyesülés pártja nevében üdvözölt, s amely üdvözlésen Friedrich választói is szép számban gyűltek össze. Friedrich dr. Weisz Konrád szavaira válaszolt és meleg köszönetét fejezte ki az üdvözlésért. Friedrich az ünnep után az Egri Népújság fő városi tudósítójának azt a kijelentést tette, hogy az új egységes párt alapja nem kizárólag a legitimizmus lesz, hanem az ezeréves alkotmány helyreállítása. Eger, 1922. jan. 2. Hevesvármegye hazafias rokonőrzésének adott kifejezést Szilveszter napján, amikor átiratban üdvözölte Sopron vármegye alispánját és Sopron th. város polgármesterét. Az 1922-ik esztendő első napja a magyarság nemzeti ünnepe lett, Magyarország integritásának «újéve«, moly biztató előjel arra, hogy az egységes határokon belül fölépült nemzet testben és lélekben összeforrva a honfoglalás útjára lépett. Hevesvármegye az elsők között üd vözölte Sopront a nemzeti feltámadás napján. Az átírat szövege így hangzik: Kedves Barátaink és Atyánkfiái! Annyi küzdelem, megalázás, megpróbáltatás, gyász és fájdalom után végre az újév napja egy kis örömet hoz a minden jog és igazság felrúgásával kirabolt, megcsonkított ás íealázott nemzet életébe akkor, amikor Szent István koronájának egy kicsiny, de annál fényesebben csillogó éke kerül vissza Sopron város és környékével a halálra sebzett ország testéhez. Kétszeresen kedves nekünk ez a tény. Kedves, mert a visszacsatolás tényében látjuk első megnyilatkozását annak, hogy remthessék elő azokat az összegeket, melyek a nyomor enyhítésévé szükségesek. Erre a törvényre támaszkodhatik E- ger város polgármestere is, hogy a szegények konyháját minél előbb megnyithassa. De ez a törvény lehet alapja annak is, hogy a szegények intézményes, rendszeres gondozása érdekében tiz évvel ezelőtt a városhoz benyújtott szabályrendelet-tervezetem valóra váljon. Nagy János dr. Az indemnitás vitája a múlt év utolsó napjával nem ért véget és ezzel az ország belekerült az exlexbe. A politikusok nyilatkozata szerint az exlex nem jelent semmit, csak persze a kormánynak kellemetlen. Az állapot úgy látszik hetekig elhúzódik. Az ellenzék nem annyira a felhatalmazás ellen, mint inkább a kormány ellen való bizalmatlanságának ad kifejezést. Nagyatádi Szabó István ós Bethlen István gróf miniszterelnök is holnap érkezik a fővárosba. A kisgazdák értekezletet tartanak, amelyen körvonalozzák álláspontjukat a jövőre nézve: támogatják-e a kormányt, vagy nem. a győzelmi mámorban elvakult antantállamok is kezdik belátni azt a rettenetes igazságtalanságot, amit rajtunk elkövettek, de még kedvesebb azért, mert ez volt az első őszinte és spontán megnyilatkozása egy elszakított terület lakosságának, akik dacára az osztrák kommunisták bőkezűen kidobált millióinak, hűségesen és tántoríthatatlanúl kitartottak az őket egy ezredéven át boldogító magyar állameszme mellett. A visszacsatolás alkalmából Hevesvármegye közönsége nevében lelkűnknek melegével és testvéri szivünk minden szeretetővel köszöntünk Titeket és egyben dacos magyar hittel és Istenbe vetett bizalommal küzdünk tovább a mindnyájunk szeme előtt lebegő nagy és mindent átfogó célért: Magyarország területi integritásáért. Eger, 1921. dec. 31. A vármegye közönsége nevében: Isaák Gyula alispán. Kedves Barátaink és Atyánkfiái! így szólítja meg az átirat a soproniakat. Ó, lesz e idő, amikor minden magyar ember így köszönti Csonka-Magyarország fiait: «Kedves Barátom és Atyámfia! ?< A belső politika eseményei. Elmaradtak az újévi üdvözlések. — Friedrich nyilatkozata az egységes pártról. — Az ex-lex. ^-■2XXimisßt.’saBai!fi^».7saysiasaaasr)assnamimmm^aiamtBmaaa |M M w t nini I imHIMlM—lim—II■—II—■*!■■■ in—Lili „Kedves Barátaink és Atyánkfiái!“ Hevesvármegye üdvözli Sopron vármegye alispánját és Sopron th. város polgármesterét
