Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-06-26 / 142. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1922. június 25. Városi közgyűlés. Eger, 1922. június 2*1. Ma, szombaton, délelőtt 10 órakor tartotta Eger város képviselőtestülete rendes havi közgyűlését Trak Géza h. pol gármester elnöklete alatt. Napirend előtt Trak Géza h. polgár- mester kegyeleíes szavakkal parentálta el a képviselőtestület haiottait, Stészel Sándor irgalmasrendi perjelt és Csank Béla vámfelügyelőt. A közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy az elhunyt képviselők érdemeit jegyzőkönyvben megörökíti és Stészel Sándor elhunyta iránt érzett részvétét az egri irgalmasrendi házfőnökség nek kifejezi, valamint részvétiratot intéz Csank Béla özvegyéhez is. Ezután rátértek a tárgysorozat részletes tárgyalására. Kálnoky István dr. h. főjegyző a házhelyekre újabban jelentkezettek névjegyzékét igényjogosultság megállapítása céljából beterjeszti. 265 igénylő jelentkezett, 183-nak igényjogosultságát elismerték, 83-at visszautas! tottak. Az igényjogosúltak egyharmada földmíves. Többen kifogásolták, hogy az igény jogosultság elbírálásánál a 7-es bizottság : nem járt el eléggé körültekintően, mert sok arra érdemes polgárt kihagytak a névjegyzékből. Kálnoky István dr. cáfoló szavai után a testület a névjegyzéket egy igénylő nevének törlésével elfogadták. Jelenti azután a főjegyző, hogy a székes-főkáptalan a vincellériskola mögött 166 személyiség számára adományozott házhelyet. E házhelyeket felülvizsgáló bizottságba Timon Bélát, Ringelhann Bélát, Bárány Gézát és Preszler Miklóst delegálták. A bizottság elnöke Csekó Gábor, pápai preiátus. Stészel Sándor elhalálozása alkalmával megüresedett képviselőtagsági helyre póttagúi Ungerleider Jenő órást hívták be. A piaci és vásári helypénzdíjtételeket 150 °/o-al emelték, a városi szeszfőzde használati díját pedig 1 liter 80 fokos pálinka után 40 koronában állapították meg. Elhatározta a közgyűlés, hogy a fölemelt villamos egységárakat április hő 2 lkától számítja. A piaci sulymérték szerint való árulás a képviselőtestület csökönyösségén ismét megtört. Nagy János (malom-utcai) módosítási javaslatára a közgyűlés kimondotta, hogy a kofákat kötelezik a súly- mértékkel való árúsításra, a termelőket azonban nem. A Kossuth-téri keramit burkolat ki- ja vitására két ajánlat érkezett be a tanácshoz. Az egyik Közel Ferencé 49,500, a másik Takács Istváné, 80,510 koronás költ ségvetéssel. A közgyűlés Közel ajánlatát fogadta el. A tárgysorozat fontosabb pontja volt a Makiári úti szenny víz levezető-csatorna építése. A 41 — 43 és 35 ik számú házak előtt az árokban mindig felgyülemlett a poshadó víz, mely megfertőzte a kör nyék levegőjét. A csatorna építését (körülbelül 25 ezer koronába kerül), a képviselő- testület határozatilag kimondotta. A közgyűlés ezután kisebb fontosságú ügyeket tárgyalt és intézett el. Hegyen-völgyön lakodalom’. A szeszélyes gólyamadár. — Szomorú számok. Eger, 1922. június 24. Az úgynevezett népmozgalom, — amelyen az egyes időszakokban történt házas ságkötéseket, születéseket és halálozáso- j kát értjük, — mindig érdekes és tanulságos. Érdekes azért, mert benne van a lakosság közállapotának képe; tanulságos, mert bevilágít a társadalom életének belső viszonyaiba. Az Országos Statisztikai Hivatal most adta ki a népmozgalomra vonatkozó je leütését a íolyó év első negyedéről. Ismételjük, hogy igen érdekesek és tanulságo sak azok a szürke számok, különösen a mai nagyon szomorú időkben. A jelentés mindenekelőtt azt mutatja, hogy a nehéz viszonyok ellenére ma is szívesen házasodnak a fiatalok. Ez azt mutatja, hogy olyformán gondolkodnak az emberek: — Kelengye nincs, bútor nincs, mert azt ma megfizetni nem lehet. A helyzet javulására várni szintén hiábavaló, hiszen akkorára, — lehet — hogy megőszülnek a párok. Egy bútorozott szobácska mégis csak akad s ez, legalább egyelőre, elég a- lapot nyújt a tűzhely megalapításához. így gondolkodnak tehát s egyszerűen megesküsznek a jegyesek s van bőven hegyen-völgyön lakodalom. Az elmúlt évnegyedben 23.920 házasságot kötöttek, tehát ezer ember közül tizenkettőn házasodtak meg. Zalában és Somogybán volt a legtöbb «lagzi», a városok közül pedig Szegeden és Hódmezővásárhelyen, ezekben a gazdag'alföldi városokban, ahol még most is kakastejjel sütik a kalácsot. E házasságok között 4000 vegyes házasságot kötöttek, mely szám nagyrésze katolikus és reformátusok között jött létre, míg keresztény-zsidó vegyes házasság összesen 227 volt. Ez azt jelenti, hogy a házasságot kötő zsidók kö zül minden tizedik egy kereszténnyel lépett házasságra. A gólyamadár is igen jól viselkedik. 64.336 élő gyermeket hozott és helyezett el vendégszerető magyar családoknál. És mivel leginkább az Alföld a gólyamadár igazi tanyája, a kecskeméti házakhoz Iá 1 togatott el a legtöbbször, de sűrűn megfordult Arad és Bereg megyékben is. Hódmezővásárhely klímája azonban, nem tetszhet neki, mert keveset járt ott, úgyszintén Huszt-megyében is. A halálhoz azonban még nagyobb kedvük volt az embereknek, mint a születéshez és házassághoz együttvéve. Itt már ilyenformán igen szomorú adatokra bukkanunk. Tizenháromezerrel több halottunk volt az idei első negyedévben, mint a tavalyiban. Az idén összesen 51.664 ember költözött el örökre sorainkból. Legtöbb halottja volt Esztergom, Hajdú, Csanád, Bács bodrog és Szabolcs megyének, a városok közül Pécsnek, Bajának. Legkevesebb ember halt meg Miskoiczon, pedig tífuszjárvány is pusztít benne már hónapok óta. (Hja, ott az Avas!) A halál okai között a tüdővész és az influenza szerepel feltűnőén emelkedő arányszámmal. Összegezve az adatokat, míg tavaly a végleges szaporodási arányszám 8.8 volt, az idén ez leesett 6.4-re. Lassú pusztúlást jelent ez, a leginkább fajmagyar népnek szomorú kallódását. Jegyzők jótékony estélye. A pétervásárai járás jegyzői kara július 9-én Párád-fürdőn jőtékonycélú műsoros estélyt rendez. Ezt megelőzi u- gyanott, a délután tartandó palóc népmu- latság, befejezi pedig tánc. Az előkelő estélyen kiváló budapesti írók, művészek is szerepelnek, mint Horváth József operaénekes, Madai Gyula dr. tanár, Sala D., a Belvárosi Színház tagja stb. A jegyzői kar és a fürdő-igazgatóság mindent elkövetnek, hogy a gyönyörű hegyi fürdőhelynek a folyó idényben ez az első estélye a legkényesebb kívánalmakat is kielégítse. A népmulatsá gon a környékbeli palőcság sokszínű, pompás tájviseletében jelenik me. Belépő-jegyek a fürdő-igazgatóságnál válthatók. A vasúti összeköttetés minden irányban kitűnő. ES£ KS3Z£!S£m8£lEaESBi]9SE3&5IB£!ea£&K115S Ébred a magyar önérzet. ‘ Eger, 1922. június 24, A napokban járta be a sajtót az a vérlázítő híradás, hogy az antant kémeket fogadott ellenünk, akik mint antantbizottságok járják be az országot és «elrejtett» fegyverek után kutatnak. A vészhír felrázta a könnyen lankadó nemzeti öntudatot és jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy az antantbizottságok nem kedves és szives vendégszeretettel látott vendégei a kirablott magyar földnek. A napokban az egyik dunaadonyí uradalom tiszttartója tagadta meg az antantbizottság megvendégelését, amikor az összekötő tisztet ős a- csendórséget fehér asztalához ültette. A tiszttartó azzal tes sékelte ki a fegyverek után kutató antantbizottságot, hogy a «magyar ember so hasem látta szívesen a végrehajtókat»! Most az egyik, Szabolcsmegye területén garázdálkodó antantbizo'tságot tessékelték ki hasonló módon. Az elrabolandó dolgok utáni kutatásban kiéhezett antantbizottság autójával beállított az egyik uradalom tiszttartójához és ebédet kért. A tiszttartó kereken megtagadta ez tőlük és kiutasította őket a portáról, mondván: «Magyar ember nem etetheti az ellenségeit!» A magyar összekötő tiszt ellenben a gazda vendége volt. Az antantbizottság előtt pedig a környéken mindenütt bezárultak az ajtók s még pénzért sem kaptak harapnivalót. Ne forduljon tehát többé elő olyan eset, ami a Pécsre ránduló antantbizottsággal történt: «Valósággal dáridőkatcsap- tak a vonatban s lukullusi lakomákat rendeztek. Sőt, még hölgyek is voltak társa ságukban. A határrnegállapító bizottság vonata egy kidőzsölt korcsma képét mutatta. Délelőtt 10 órakor az egyik szerb már a teli sörös üveget az ablakon keresztül dobta ki. Az ablak kitörött. A padló papír süteménytálcákkal volt tele. Szivarok, cigaretták dobozokban hevertek a kocsiban. A vonatkisérő személyzet szintén illuminált állapotban volt. «A mi pénzünkért, a mi verejtékünkért!» Németországban már régóta «kibánnak» ezekkel a különféle idegen bizottságokkal. Ott hiába mennek be még a vendéglőkbe is ; ott ugyan nem kapnak egy falat ételt, egy korty italt sem. Persze, hol vagyunk mi önérzet dolgában Németországtól ? Mi van a kékkővel ? Eger, ,1922. június 24. A szőlősgazdák csak annyit tudnak róla, hogy nincs, vagy ha valahol nagy- nehezen lehet kapni, hát 200 koronát kell fizetni kilójáért. A <szabadkereskedelem» azonban tudja, hogy most van a kékkőnek a keresete. Különösen az utolsó pillanatban jött kis eső után mindenki siet permetezni, a «szabadkereskedelem» tehát eldugta, hogy kilóját 200 koronáig felhajtsa. Tavaly még a földmívelési minisztérium gondoskodott a kékkő egy részéről és így szabályozta a kékkő árát 30—50 korona kö zött, de a «szabadkereskedelem* nevében minden oldalról támadták a kormányt, hogy ne foglalkozzék az állam üzletekkel. Bízza ezt a vállalatokra, ne fojtsa el a •szábadkereskedelmet*. Az állam a nyomásnak engedett és az idén nem avatkozott a kékkő szállításába. Ü8 rá is fizetnek a gazdák a »szabadforgalom» hangzatos jelszavára. Mert kékkő van az országban. A gyárosok 300 vaggon kivitelére kértek enge-
