Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-06-17 / 135. szám

ätöteccttei dl|*k p«atai szállítás* & géss te léiért előBsrttet asm fogadunk «1. äin*d érré 100 E. — Egg hón SOK. ­Felelős szerkesztő: BREZNAT IMRE. SsevkcsstStégi Ege», Llceess- üaáófeivfttal * Líceumi agcmáai felefoa «sík 11. Eger, 1922. junius 15. Gyászlobogók lengenek középületein­ken. Meghalt az Egyház egyik ember- szerető intézményének, az Irgalmasrend- n8k, egy fáradhatatlan harcosa, elköltö­zött közülünk az emberszeretetnek egy magasztos szolgája. Meghalt Stészel Sándor, az Irgalma- sok egri kórházának mintegy húsz év óta perjele, ujjáépítóje, városunk közéletének egyik oszlopos munkása. Csillag futott le a munkás magyar élet egéről. Olyan csillag, amely nem hi­deg fényt sugárzott, hanem meleg szerete­det osztott egész életén át. Stészel Sándor egy egész emberéle tét áldozott arra, hogy emberek fájdalmát enyhítse, egészségét oltalmazza,életét ment­se. Az általános emberszeret6ten kívül el­pusztíthatatlan magyar faji érzés vezette s mint Eger szülöttében, csodálatos mértékű volt a tiszteletreméltó lokál patriotizmus. Sok-sok ezer embertársa áldja az emlé­két, valamint számtalan hálás ember el­haló gondolata száll hozzá a kórházi ágyról. 1909. október 24-én, mikor az Irgal masrend egri kórházát fölszentelték, egy szép emlékezetű nap került Eger város történetébe s belekerült egy pár érdemes név, jövőjébe pedig az emberszeretetnek egy gyönyörű alkotása. De egyetlen név sem került bele oly érdemesen, mint a Stészel Sándoré. Méltán mondhatta akkor az Irgal- masrend magyarországi tartományának főnöke, Thúróczy Kornél: ... Az intézet vezetését és gondozását átadom főtiszte- telendő Stészel Sándor perjel úrnak, aki az intézet újjáépítése körül kifejtett rend­kívüli buzgalmával erre a terhes officium- ra hivatottságát igazolta . . •« Valóban igaza volt a rendtartományi főnöknek, mert olyan sáfárt állított az egri ház élére, aki napról napra gyarapította az Irgalmasrend erkölcsi tőkéjét, szaporí­totta érdemeit. S ha általános emberi vonatkozásán kívül figyelembe vesszük azt, hogy mit tett Egerért és Hevesvármegyéért a há­borús évek megpróbáltatásainak idején, ha számbav6sszük, hogy csak azért tartott fel 1916 tói sebesült-kórházat, hogy a szen­vedő földiéit közelebb hozhassa család­tagjaikhoz : a mi hálánk elmúlhatatlan, annak kell lennie. Stészel Sándor számtalan édes anyá­nak, hitvesnek és gyermeknek szívébe ír­ta be a saját nevét, mely ott marad e szívekben utolsó dobbanásig, Eger törté­netében pedig időtlen-időkig .... Valódi ember volt tetőtől talpig. Érző szív, megértő lélek, áldozatos egyéniség. Olyan, aminők már sajnos, csak elvétve akadnak a mai sivár korban. Méltó arra, hogy kegyelettel őrizzük meg az emlékét. * Stészel Sándor István Egerben szü­letett 1860. július 6 án, tehát 61 éves múlt. Szülői derék iparosok. Olyanok, akik a múlt századokban a bensőséges hit, a komoly munka, a kitartó szorgalom, a becsületes egyszerűség és a szerény megelégedettség mellett — a megalapozott jólét megteste­sítői voltak. Már a nagyapja, Stészel Fe­renc is tekintélyes polgára Egernek, akit a múlt század harmincas és negyvenes éveiben nyolcszor ültetnek a cőhmesteri tisztesszékbe az egri becsületes csizmadiák. Ebben a szellemben nőtt fel Stészel István is, mint a ciszterciek gimnáziumá­nak tanulója. És ezt az egyenes gondol­kodását egész munkás életén át megtar­totta. Szorgalma bámulatos. Energiája ki­fogyhatatlan. Senki sem. mondotta volna róla, hogy elmúlt hatvan éves : olyan ele­ven, olyan friss volt testben-lélekben egy­aránt. Az Irgalmasrendbe 1880. jan. 29-én lépett s egyszerű fogadalmat 1881. febr. 19 én, ünnepies fogadalmat pedig 1884. dec. 8-án tett. Működött mint segédorvos: Pozsonyban (1881 ig), Nagyváradon (1881 —1885.), Váczon (1885.), Budapesten (1885 —1886., 1890—1896. és 1899—1903.), Pé­csett (1886—1890.), Zágrábban (1896—1897.), Nagyváradon másodízben (1897—1899.) Egerbe 1903 ban Budapestről jött perjel­nek. És az a 19 éVj. amit itt töltött, az óriási fejlődés ideje volt az egri rendház­ra és kórházra. Emlékezetes, hogy 1907-től 1909-ig épült az űj hatalmas kórház Kauser Gyu­la műépítő tervei szerint. Hozzátehetjük azonban, hogy a Stészel Sándor vezetése és ellenőrzése mellett. Őrködő szeretető minden szabad percét az építőállványon töltette vele s 1909-ben büszke elégedett­séggel tekinthetett a befejezett nagy mun­kára, midőn a kórházat 1909. október 24- én fölszentelte Szmrecsányi Lajos püspök. Elmondhatta Stészel Sándor, hogy ki­csiny, szegényes, a kornak már régőt2 meg nem felelő kórházat vett át ős hatalmas, díszes, mindenben mintaszerű kórházat hagy utódjára. Ezt a nagy érdemet méltányolta Rend­je, midőn 1914-ben kormánytanácsossá (de­finitiv) választotta Stészel Sándort, aki ily minőségben azóta is legbensőbb munka­társa volt Thúróczy Kornélnak, a magyar- országi rendtartomány főnökének. Az egri házat szinte bámulatos gaz­dasági érzékkel, soha ki nem merülő ta­lálékonysággal tudta fenntartani a nehéz háborús években s az azt követő zavaros gazdasági viszonyok között. És e roppant gondok mellett, me­lyeknek rúgója a kifogyhatatlan ember­szeretet volt, még maradt ideje sok más közéleti tevékenységre. Évek óta tagja He­vesvármegye törvényhatósági bizottságá­nak s ennek kebelében több albizottság­nak legszorgalmasabb munkása. Egervá- ros képviselőtestületének szintén régóta tagja s elnöke az egészségügyi szakosz­tálynak, tagja az egri r. k. Iskolaszék­nek stb. Közgazdasági életünkben is sokat te­vékenykedett, amennyiben: az Agrártaka- i ékpénztár r. t.-nak, a Pőtervásárai Gőz­malom r. t.-nak s az Egri Hordó- és Fa- árúgyár r. t.-nak igazgatósági tagja volt. 1916. óta a Vöröskereszt II. oszt. tisz­ti keresztjének tulajdonosa; díszelnöke az Egri Polgári Dalkörnek, elnöke a Makiári I. negyed fertálymesteri testületének stb. Betegsége, amely Űrnapjának hajna­lára kioltotta nemes életét, nem újabb ke­letű. Tavaly még sikerült operációval el­odázták a katasztrófát, de most tavasszal már nem tudott rajta segíteni az az orvosi tudomány, amelynek egész életén át olyan nagy szolgálatokat tett. Hetek óta tartó kínos szenvedésétől váltotta meg a halál. Rendtársainak szeretete a kórházban ra­vatalozta fel. Temetése szombaton (június 17-ón) délután 4 órakor lesz az Irgalmasrend templomából. Haláláról az Irgalmasrend egri háza a következő gyászjelentést adta ki: «Az Egri Irgalmas rendház tagjai szomorodott szívvel jelentik, hogy szere­tett házfönökük: főtisztelendő Stészel Ist­ván Sándor rendi kormánytanácsos és per­jel, f. évi június hő 15 én hosszú szenve­dés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 62 éves korában, az Úrban csönde­sen elhűnyt. Kedves halottunk lelke üd­véért f. évi június hő 17-őn délelőtt 10 ó- rakor a rendház templomában szent mise- áldozat fog bemutattatni, délután pedig 4 órakor hűlt tetemét a Kisasszonyról ne­vezett sírkertben fogjuk elhelyezni. Eger, 1922. június hó 15-én. Áldás és béke po raira!» Gyászjelentőt adott még ki az elhűnyt családja, az Agrár Takarék R. T., a Péíer- vásárai Gőzmalom R.-T., az Egri Hordó- és Faárű gyár R.-T., az Egri Szőlőműve­lési R.-T. Az Egri Polgári Dalkör gyászjelen­tése a következőképen szól: Az Egri Polgári Dalkör őszinte és mély fájdalommal tudatja mindenekkel, akiket illet, hogy felejthetetlen díszelnöke, Stészel Sándor, az Irgalmasrend egri perjele, rendi kor­mánytanácsos, stb. stb. munkás életének 62. évében, hosszú szen­vedés,. a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után, 1922. június 14-őp éjjel elhűnyt. Drága halottunkat, aki mintaképe volt a becsületes, munkálkodó hazafinak, f. hónap 17-ón délután 4 órakor temetjük az Irgalmasrend egri házának templomá­ból s nekünk oly kedves emlékét híven és kegyelettel őrizzük meg. A hosszú élet fáradhatatlan munkája után legyen az 6 része örök nyugodalom s az örök világosság főnyeskedjék neki. A temetésen részt vesznek Gossmann Antal fölszentel püspök vácról, Thúróczy Kornél rendtartományi főnök, Mura Fülöp a budapesti rendház perjele, Zöldessy Ba­lázs váci irgalmas rendi perjel, Kmetony Mátyás váczi irgalmaerendi áldozőpap és a megboldogult budapesti ismerősei, jó- barátjai. A temetést Gossmann Antal v. püspök celebrálja nagy segédlettel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom