Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-05-25 / 118. szám
3 EGRI NÉPÚJSÁG Azonban nagy bajban van az állam, a magyar.haza. Neki is levágták kezét, lábát, csak a törzse maradt meg. Szegény, nyomorult — éppen úgy, mint az elesettek özvegyei, mint a béna, kezetlen, lábatlan katonák. Szegénysége, lerongyolódása folytán nem tud méltóan segíteni édes gyermekein. De a magyar társadalmon belül vannak olyanok, akik tudnak, akik nem érzik annyira az idők mostohaságát, akik szerényen, de mégis emberi módon élik át életüket nap nap után. Vannak olyanok, akiknek földi javakat adott az Isten, akik viszonyítva másokhoz, még elég tűrhetően, sőt jólétben élnek. Ezekhez fordulnak tehát Csonkamagyarország hadi özvegyei, árvái és rok- kantjai. Segítsék meg őket, adjanak jószágukból, keresetükből egy keveset. E- végből a hadiözvegyek és rokkantak egyesülete június hó 4-én és 5-én gyüjtőnapot rendez, amelynek eredményéből egy foglalkoztató Otthont fognak létesíteni. Az «Elesett és rokkant hősök napjai» lesznek ezek, amelyeken hazafiúi kötelessége a nemzet minden tagjának a legmesszebbmenő, szeretetteljes, megértő, a- nyagi és erkölcsi támogatásban részesíteni a hősöket, mert nemzetünk jövőjének és megmentésének egyik kútforrása a hősök tisztelete. Magyar foglyok oláh. börtönökben. Egy szabolcsi úriasszony látogatása a jilavai erődben. Eger, 1922. május 25. Egy szabolcsmegyei úriasszony, aki oláh fogságban lévő férjét látogatta meg a Bukarest melletti jilavai erődben, a következő szomorú tapasztalatait beszélte el egy újságírónak. »Szatmáron laktunk két kis gyermekünkkel, amidőn egy éjtszaka férjemet elhurcolták. Később tudtam meg, hogy Kolozsváron megtalálhatom. Gyermekeimet Szatmáron hagytam magyar barátaimnál s magam neki vágtam a nagy útnak és meg is érkeztem Kolozsvárra. Ott ődöng- tem egyik parancsnokságtól a másikig, pártfogást kerestem miudenütt, ahova csak bejuthattam. Találkoztam sokakkal, kik hasonló szomorú sorsban várták azt a boldogító percet, amikor tán bejuthatunk a börtönök mélyére s magunkhoz ölelhetjük a miénket. Elmentem a börtönük elé, hogy minden bejövő embert megszólítok. Egyszer aztán egy oláh tiszt emberségből magáévá teszi ügyemet. Saját felelősségére bevisz a kaszárnya-udvarba. A kapunál elém ugrik egy őr, nekem szegzett fegyverével vissza akar téríteni. De egy pofont kap ^z oláh tiszttől és az út szabad. Bejutok a kaszárnya belső udvarába és onnan egy nagy terembe. És egyszerre nyílik az ajtó, majd belép egy hosszú szakállas ember, aki mikor meglát, felhördül s elvágódik a terem padlóján. Magához ^tér, összeszedi erejét .és összeölelkezünk. Én voltara az erősebb: mert ő, az erős férfi, mikor 3 hónapi fog; sága után magános, sötét cellájából először került világosságra, rám borulva úgy sírt, mint a gyermek. Csak rövid az együttlét perce. Már künn is vagyok csakhamar ismét a nyüzsgő, fájdalmas életben. Aztán jöttek a hadbírósági tárgyalások, jött az ítélet, amely után elvitték őt és még másokat. Oláh földre, a Bukarest melletti jilavai erődbe. Ismét újabb kálváriák jöttek, míg végre 2 héttel ezelőtt, sikerült ott is meglátogatnom. Kilencen vannak egy nagy teremben. Sándor Imre kolozsvári bankigazgató, Irányi Kamill szatmári ref. lelkész, Szerafin pater, Dr. Csernáth ügyvéd, Tamás Bandi, Sükösd Géza, Kovács János főhadnagyok, Soltész Laci, Székely Bandi gimnáziumi tanulók. Itt már emberibb sorsuk van a kolozsvári börtönhöz képest. Nappal kimehetnek az erőd udvarára; tanulnak, mosnak, főznek. Élelem dolgában azonban nagyon szegények. Olajban főtt káposzta a főeledelük, de az őr jó pénzért ad nekik tojást és más egyebet is. Újabban remény van rá, hogy vagy politikai fogolycserében hazajöhetnek, vagy amnesztiát kapnak a Mariora eskü- vőjekor.« Kis hírek a nagy világból. Külföld : Csehország közvetít a német jóvátétel ügyében. — Prágában »Tót köztársaság* felírású bélyegeket foglaltak le. —-Japán a magántulajdon és szabadforgalom tiszteletben tartását követeli a szibériai szovjettől. — Az olasz miniszterek vendégségben voltak a szovjetdelegátusoknál. — A szerb és görög király szarvas vadászatra mennek Máramarosba. — Ma kezdődik Párisban a döntő tanácsko?ás a jóvátételről. — Cáfolják a francia nagyköveti változások híréi. — Az angol kormány kékkönyvet ad ki Génuáról, — Folynak a készülődések a hágai konferenciára. — Sötét bálteremben, foszforeszkáló ruhában táncolnak a párisiak. — 90 korona lesz Becsben egy reggeli lappéldány. — Lloyd George aggodalommal nézi az oroszok hadikószülődéseit. — Poincaré ismét harcias beszédet mondott. — Ludendorff azt hangoztatja, hogy Németországnak ismét szüksége van a császárra. — Németországban új ezüstpénzt vernek. Magyarország': Állandóan növekszik a főváros idegenforgalma. —Jövő héten kezdődnek a magyar-cseh tárgyalások. — A vidéki városok polgármesterei a miniszter- elnöknél jártak. — A főváros felkéri a kormányt a tétényi sertés vásár megszüntetésére. — Búd államtitkár Budapestről irányítja a bécsi tárgyalásokat —Máhely Lajos előadása alatt az Akadémia elnöke és főtitkára tüntetőleg elhagyták az üléstermet. — Dollárhausse volt a valutapiacon. — Milliós kakaócsempészést fedezett fel a pénzügyőrség. — Saláta-krach van a budapesti piacon. — Tegnapelőtt este véresre vertek egy csapat plakáttépőt a József- körúton a szociáldemokraták. — Eddig 13619 magyar gyermek üdült külföldön.— Az államvasúti mérnökök országos ülést tartanak. A Máv. új személy- és podgyászdíjszabást készít. A Magyar Lloyd értesülése szerint, a magyar államvasuti hálózaton érvényes személy- és podgyászdíjszabást ezelőtt tíz évvel adták ki utoljára. Azóta abban gyö keres változások történtek, melyeket a vas- utintézetek pótlék-füzetek alakjában érvény esitettek. Ez természetesen a díjszabás áttekinthetőségének rovására történt. A tíz évvel ezelőtt közreadott eredeti díjszabási rendelkezésekből az idők folyamán jóformán alig maradt meg egyéb, mint a Vasúti Üzletszabályzat alanyi intézkedései. A tárgyi intézkedések teljesen megváltoztak. Sok régi berendezés, mint például az éves bérletjegyek intézménye, teljesen kiveszett a vasúti gyakorlatból. Ellenben a szünetlenül haladó közlekedési technika új dolgokat termelt, példának említjük ezek közül a sinautót, mely ezúttal szintén bevonul a magyar vasutak személy- ás podgyász- díjszabásába. Az új határozmányok közül kiemelhetjük és mutatóba közöljük a következőket : A jegy nélkül talált utas a menetdíj kétszeresét, de legalább 60 korona pötille- téket tartozik fizetni. A vészfék indokolatlan működésbe hozatala, az egyéb törvéM«,.. . jahaj... a diák útra kél. i *Meg ne mondd a mamádnak». — A kis j szivem zsebe. — A szellemes d<flog. — Sub rosa. — Kérlek, ha majd intek, vágjatok j bele. — De csak halkan s a vonaton majd j teljes gőzzel. — Na, készen vagytok? «Azért, hogy én sápadt diák vagyok». — No most, a bevágás. «Kilenc kislány szeretője vagyok». A tizedik el van tűlem zárva»... Barna arcú diákok énekeltek az egervári állomáson. Dalolt velük a nap, a hársfa lombja és az ég. Dalolt velük százhúsz kirándűiő diák lelke. Hátizsákosán, bottal, elemózsiával, felöltővel és hasznos tanácsokkal fölszerelve várták a vonatot. A keblükön ragyogott kék-fehér mezőben, a ciszterci rend címere, az aranybetűs M. O. R. S. A perronon aggodalmas képpel álldogáltak a papák és a mamák. Időnként odamentek a diákok vitatkozó csoportjához és felhős arccal húztak hátra egy két kisebb diákot a «negyedikesek» vagy «ö- tödikesek» közül. — Te, na cigarettázz, mert ha megtudom, kikapsz. Ne igyál vizet, ha fölmelegszel. Az ablakon ki ne hajolj. — Jaj, kis fiam, az egyik sor ablakot ne hagyjátok nyitva a kupéban, mert cúgot kaptok. — A fákra ne mászkálj. A cipőt, nadrágot ne szaggasd, ne virtuskodjál. — Fogadj szót, édes, a tanár uraknak. — Annyit mondok, hogy ne egyél mindent összevissza, mert ha betegen találsz hazajönni, akkor... akkor... jaj neked ... S a másik pillanatban a papa már ölelgette a gimnázium IV. és V. o. t—ét, aki akkurát olyan, mint ő volt gyerek korában, különben nem szorúlna tanácsokra. — Nesze, itt van ötven korona. Hozz valamit az öcsikédnek. De meg ne mondd a mamának. Az ötven korona suttyomban az V. o. t. zsebbe vándorol. A mama félrehúzza a diákot: — Janikám, tedd el gyorsan. Harminckét korona. Kis szivem, hozzál valamit az öcsikédnek. De meg ne mondd az apádnak. A harminckét korona is elhelyeződik a kis szivem zsebében. Papiros, ceruza van a kezemben; járkálok a diákok között, arra számítva, hogy pajkos diák vicceket sikerül elcsenni. De nem sikerült. A diákok minden vígságuk mellett is komolyak, mintha é- reznó a lelkűk, hogy oda, ahová mennek, már csak néhány lépés a csonkaország határa. Bartók Egyed dr. és Braun Jácint, akik az ifjúságot rajongásig szeretik, mosolygó arccal járkálva ügyelnek a rendre. Hozzájuk lépek. Megemelem a kalapomat. Barátságosan fogadják a köszöntést. — Százhúszan megyünk, — mondja Bartók. — Teljes rendben, díszlépésben vonúltunk el az apátúr előtt. Olyan nagy volt a meghatottsága az apát úrnak, hogy egy szót sem tudott szólni. És Werner főigazgató úr is megindúltságtól fátyolos hangon búcsúzott el tőlünk. Szerencsés utat kivánok a profesz- szóróknak s a diákok közé vegyülök. — Mondjanak valami szellemes dolgot, — kérlelem a hosszúnadrágosok csoportját, akik már VII ikesek és cigarettáz- niok is szabad. — Hát a «Molnár és gyermeke» c. színdarab, — tűnődik az egyik. — Ez a legszellemesebb darab a világon, mert olyan kisértetjárás van benne, hogy huh..! — Van-e hamuba sült pogácsa a «szerdásban» ?
