Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-05-14 / 109. szám
Ára hétköznap 2 K, vasár** és ünnepnap 3 K. £3*?, ssa2. május 14. vasárnap, xxix. évi. 109. *? eitsK p«wu s**uirt***‘ ■í*Smí ét félév! aléfistftist nets iogadcnktl >ü«l*d évr« ISO E. — Igj bér* 80 E. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNHY IMRE. Sse?k«sst6cég> Ege», SieééfKlrstai ( Mcenmi ngéssfe ftitfSB síén 1! A belső politika hire! Még nem döntött a kormány a népgyülési tilalom ügyében. — Ma 102 gyűlést tartanak Budapesten. — A belügyminiszter a választás rendjéről. Budapest. Politikai körökben az a hír terjedt el, hogy a kormány május 21-én népgyűlési tilalmat rendel el. Illetékes helyről szerzett értesülés szerint a kormány ebben a dologban még nem döntött. Budapest. Holnap vasárnapra a fő- kapitányságon 102 gyűlést jelentettek be. A gyűlésekre megfelelő rendőri tisztviselőt küldenek ki, ezenkívül gondoskodik a főkapitányság a mozikban és a színházakban megfelelő karhatalomról. Budapest. A választások zavartalan lefolyásához szükséges, életbeléptetendő rendelkezésekről Klebelsberg Kunő gróf a következőket mondotta a Magyar Hírlap munkatársának: Minden legkisebb rendbontó kísérletet a legteljesebb szigorral fogok elnyomni és minden rendelkezésemre álló eszközt fel fogok használni arra, hogy a rsndet az egész vonalon fenntartsam. Azok az elemek ellen, amelyek arra számítanak, hogy a választások i ideje alatt turbolenciát csináljanak, közben I fogok járni úgy, hogy a legkisebb rend ' bontásért a kormányhatalom legteljesebb j súlyával találják magukat szemben. A földmunkások figyelmébe. Eger, 1922. május 13. A szociáldemokrata párt, amely eddig úgyszólván csak az ipari (különösebben: a gyári) munkásság körében szervezkedett s onnét robbantotta szót az országot, — mostanában új talaj ugarát kezdi szántó- gatni. Igen erősen rávetette magát a vagyontalan földmunkásságra, az úgynevezett «nincstelenekre». Mellőzve most azt, hogy ennek a szónak merőben ellentétes jelentését fejtegessük s kimutassuk, hogy a «nincstelen» szóban lévő két tagadásnak állító (tehát a vagyonosságnak megfelelő) jelentése van: — ehelyütt csak arra mutatunk rá, hogy a vagyontalan földmunkásság, a nincstelen osztály, tulajdonképen önmaga alatt vágia a fát, midőn a szociáldemokrata szervezetbe bevonul. A szociáldemokrácia ugyanis végelemzésben nem ismer magántulajdont. Hiszen a kommün alatt is csak azért nem mertek a törpebirtokhoz nyúlni, mert tisztában voltak vele, hogy a magyar föld népe azonnal felborítja a proletárdiktatúrát. Természetes ennélfogva, hogy ideiglenesen nem hogy az apró birtokokhoz nyúltak volna, hanem még adómentességet is biztosítottak a számára. Nem csináltak azonban titkot belőle, hogy ezek az apró bir toktestek beleszívődnak a szocializált nagybirtokokba, vagy pedig önmagukban kell egyesülniük egy-egy nagyobb birtok testté, amelyben részesedésre gazdálkodnak majd a volt tulajdonosok. Ez a tiszta valóság, melyet nemcsak ésszel, hanem ököllel is föl lehet érni. S ebből az igazságból természetesen követ kezik, hogy aki pl. a szociáldemokrata s a vele egy húron pendülő Rassay-pártot támogatja: az eleve lemond arról, hogy neki, saját magának földecskéje legyen valaha. Mit parancsol, mit követel tehát a józan ész ? Azt, hogy ha valaki — föld nélkül lévén — földhöz akar jutni, amely az ő sajátja legyen: ne támogassa azt a pártot, amely még a mostani földtulajdonosokat is meg akarja fosztani kis birtokaiktól. Az tehát a józan és okos tennivaló, hogy olyan jelöltet támogasson, aki a nincsteleneknek is akar juttatni földet. A Bethlen-kormány és az Egységes párt programmjában benne van a földbirtok-reform becsületes végrehajtása. A sok-sok akadályozó körülmény elhárítása után teljes lendülettel megindult a munka nemcsak nálunk, hanem országszerte. Aki tehát nem akarja, hogy ez a munka ismét megakadjon, az józan ésszel nem segíthet abban, hogy felboruljon a helyzet, hanem ahhoz az Egységes párthoz áll, amely nyugodt és biztos megélhetést akar teremteni a nincstelenek számára is. A Magyar Tárista Egyesület Egri Bükk- Osztályának szervező bizottsága felkéri a tagsági ívet aláírókat, hogy ma (vasárnap) délelőtt 11 órakor, a Vármegyeház dísztermében tartandó alakúló közgyűlésen teljes számban megjelenni szíveskedjenek. „Hol kell a föld?“ — Egy kortesfogás leleplezése. — Eger, 1922. május 13. Az Egri Népújság egyik legutóbbi számában arról cikkezett, hogy a válasz tők ne üljenek föl az Ígéreteknek. Egyút tál a legerősebben elítélte az olyan jelölteket, — legyenek azok akár egriek és megyénkbeliek, akár az ország bármely kerületében, — akik lelketlen ígéretekkel csalogatják magukhoz a jóhiszemű szavazókat. Sajnos, ennek a helyes elvnek hirdetése ellenére is sokan vannak, akik bíznak a lehetetlen Ígéretekben és engedik, hogy elámítsák őket. — «Kedves Urambátyám, hol kell magának föld? Az Érsekkert mögött? . . . Rendben van. . . Meglesz...» És a jelölt úr veszi a jegyzőkönyvét s nagyobb hitelesség okáért be is írja annak a szegény embernek a nevét, aki hisz az ígéretben. Jámbor polgártársam, aki felülsz ennek a beszédnek és hőkusz-pókusznak, de kiábrándulsz majd álmaidból! Még pedig hamarosan. A földbirtokot nem a jelölt és nem a képviselő adja, hanem a földbirtokren dezö bíróság. Ennek tagjai valamennyien talpig becsületes, meg nem vesztegethető, józan itéletű bírák, akiket eskü is köt arra, hogy legjobb meggyőződésük és az igazság szerint Ítéljenek és osszák szót a földet. Itt tehát a képviselőnek semmi szava sincs. Ugyanilyen becsületes, mindent mérlegelő elvek szerint állítják össze azoknak a névsorát, akik földhöz akarnak jutni s személyük és anyagi helyzetük megfelel a törvény követelményeinek. Itt sincs szava a képviselőnek. Végül pedig csak olyan birtok, vagy birtokrész kerül felosztás alá, amelyre igy intézkedik az Országos Földbirtokrendező Bíróság. Már pedig ott sem igen hallgatnak a képviselőkre. Mi haszna van tehát ezekből az Ígéretekből a szegény szavazónak? Mit remélhet abból, hogy neve és kívánsága bekerül a «jelölt úr» noteszébe. Semmi. Szíves figyelmébe ajánljuk ezt a hiszékeny lelkű választóknak. Ne akadjanak horogra! Nagy az adó! Eger, 1922. május 13. Kortes jelszavak puffognak most mindenfelé. Választási bűzbombákat dobálnak a tömeg közé, melyek megszédítik kör.y- nyen azokat, akik csak kalaptartónak használják a fejüket. Ilyen puffogó jelszó a mostani választási idényben, hogy nagy az adó. Hát akármilyen képviselőt választanak, egyik sem fogja tudni az adókat le- jebb szállítani. Eddig sem a képviselők szeszélyétől függött az adó nagysága, ha nem az állam szükségletétől. Most meg sok más egyébtől -is. Először is most azért nagy az adó, mert a pénzünk értéke alacsony. Egy békebeli korona, most 130, 185 koronának felel meg. Tehát csak látszatra nagy az adó, igazi értékben kevesebb, mint a békében. Vegyünk egy példát! Ha egy cipész a békében 14 korona adót fizetett, az több volt mint egy fél pár cipőnek az ára, ha ez sajnos most ezer koronát fizet, ez is ma nem több, mint egy fél cipőnek az értéke. Ma némelyik gazda egy puttón cseresznye árával, vagy egy mázsa búza, vagy egy hektó bor értékével kifizeti az adóját. Megtehette ezt a békében? Másodszor azért sok ma az adó, mert a háború vége felé, a forradalom, kommunizmus alatt nem fizettek a polgárok adót, ős most két-három évi adót kell egyszerre befizetni. De ennek nem a mostani képviselők az okai. A harmadik oka meg a nagy adóknak az, hogy az állam háztartása ép ügy többe kerül ma, mint az egyszerű emberek háztartása. Ahogy a napszámos többet követel ma a munkájáért, hogy meg tudjon élni, maga az állam is többet követel a polgároktól, hogy meg tudjon élni. Adót csak egy esetben nem kellene fizetni, ha az állam megszűnnék, de akkor megszűnnék a polgárok őlet-|és vagyonbiztonsága is. A kommunizmus alatt nem volt adó, mert nem volt állam, de nem volt ám biztonságban az emberek élete és vagyona sem. Rettegve kellett még a pincébe is menni a gazdának, lopni a saját borát. Bizony a pásztort is meg kell fizetni, hogy a legelőre kihajtott állatot őrizze, hát az államot is meg kell fizetni, amiért a polgárok vagyonát és életét őrzi.
