Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-05-11 / 106. szám
a mm népújság Eger város egy műemlékéért. (Felhívás az egri Minorita-templom megmentésére.) . Eger, 1922. május 10. «A köz érdekében töltött munkás életem pihenője gyanánt jöttem e város vendégszerető falai közé, ahol szeretett testvérem, annyi kedves rokonom porai nyugszanak az Űr kertjében. Lelkem azonban nem találta meg a megnyugvást, ami első kelléke volna a pihenésnek, mert nem találja meg az Úr templomában azt az áhítatot, amely kizár lelkűnkből minden más gondolatot, az Úr szolgálatának fölajánlásán kívül. Sérti a szememet, bántja műszaki tudásomat s fáj a lelkemnek, hogy amikor belépnek az Úrnak e fölszentelt hajléké ba, ezt a remek épületet, az oltalmába járó hívek a romlás oly fokára engedik jutni, hogy annak a romhalmazzá változása csak idő kérdése. Nincsen falainak az esőzéstől s a romboló fagytól biztosan védő tetőzete s oldalairól lemállott a védő burkolata. Most, amikor az önhibánk okozta züllésből újra talpra akarunk állani: ezt csakis csekély erőinket összegezve, erős hatalommá forrasztva tehetjük. Első teendőnk legyen itt az Űr házának megvé dése. Tegyük ezt minden mellékgondolat, minden érdek kizárásával, csupán avval a töredelmes magunkbaszállással, amellyel elkövetett vétkeinket jóvátenni igyekszünk. Mindnyájunk vétke ugyanis az, hogy elődeink által épített ez a remek templom, ilyen állapotba jutott. Kétszeres vétke azoknak, akik ezt anyagi erejűkkel megakadályozhatták volna. Többszörös vétke ez azoknak, akik a kellő szakértelemmel és intelligenciával ezt előre tudva, ás látva közönyösen elnézhették és meg nem akadályozták. Felhívom tehát azokat a keresztény katolikus testvéreimet, akik önzetlen odaadással Istennek a hajlékát a pusztulástól az utolsó órában megóvni s azt újra az Ó szent nevéhez méltóvá tenni óhajtják, lelkes közreműködésüket önként felajánlva az Egri Népújság szerkesztőségében Eger, i922. május 10. Zöld vásárnak hívják a tavaszi, illetve a májusi vásárt az egriek, A tegnapi, tegnapelőtti zöld vásár, bár a hagyományok szerint a reménység színeiben pompázott, nem váltotta be a vérmes ígéreteket. Kereslet alig volt, ellenben kiváncsi, pénztelenül ődöngő vásári tömeg annál több, annál nagyobb. A ruhafélék éppen olyan drágák voltak, mint a háztartási cikkek s az állatvásárban a tízezreseket dobálták alku közben. A kirakodó vásár. Tehát nézzük a közszükségleti cikkeket. Posztó kalap 300—400—500—600 — 1500 kor. Szalmakalap, mely «azelőtt» (azaz a jő világban) 10—12 krajcárba került, most 200—250 korona. Egy öltözet ruha 9—10,000 kor., de már négyezerért is lehetett olcsóbb minőségűt kapni. Olcsó nyári mosó munkásruhákat 1300 koronáért vásároltak. Egy méter jobb szövet 2—3000 korona volt, olcsóbb 1200—1500 egy közös értekezlet megtartására való elhatározásukat a kitett íven, nevök aláírásával, jelezni szíveskedjenek. Egy katolikus testvéretek.» Egész terjedelmében adtuk ezt a meleghangú felhívást, mely egy Egerből rég elszakadt s most öregségére ide visszatért — érdemes férfiú tollából származik. És szívesen vállaltuk azt is, hogy az aláírókat összegyüjtsük, mert evvel szolgá latot teszünk Istennek, -a Hazának, Egernek és a művészetnek. Az egri minorita templom ugyanis gyönyörű barokk műemlék, melynek restaurálására már a Műemlékek Országos Bizottsága is megszavazott 200 ezer koronát. Az egri Főkáptalan legutóbb 50 ezer koronát, Török Kálmán prépost, kanonok pedig külön 10 ezer koronát ajánlott meg. Nagy összegek, de a mai viszonyok között nem elegendők. Hiszen csak a két torony tetőzetének teljes rendbehozatala többe kerül 300 ezer koronánál. Maga az egri Rendház sem bír többet áldozni, mint amennyit eddig tett. Tavaly 77 ezer, az idén pedig már 40 ezer koronát költött reá, hogy legalább a templom tetőzetét rendbe hozassa s a be csurgó víztől megóvja a templom hatal más arányú boltozatait. Azt hisszük, senki sem gyanúsít av val, hogy nem tudunk titkot tartani, ha eláruljuk, hogy a Műemlékek Orsz. Bizottságának figyelmét Szmrecsányi Miklós nyug. miniszteri tanácsos hivta fel erre a gyönyörű műemlékre. S nagyrészt az ő hathatós közbenjárásának köszönhető,hogy tettekben i,3 megnyilvánult az Orsz. Bizottság jóakarata. Bízunk benne, hogy amit az ő — Egerért és a művészetért rajongó — lelke úttörőén megkezdett: Eger közönségének szivében is visszhangra talál s nem várjuk hiába a csatlakozó aláírásokat. Úgy legyen! koronába került. Pepita-szövetet 240 koronáért adtak. Egy méter angin eladási ára 170, zefiré 140—200 korona volt, a karton métere pedig 100—260 korona. A durvább házi vászon 70 kor. (zsáknak, e- setleg konyharuhának való), finomabb házi vászon métere 180—200 korona, sőt 250—270 koronáért is keitek a vásznak. Egy kendő 140—300 korona, kis ruha 360 kor. Egy pár cipő 800—900 kor., papucs 420 kor. A csizma 1600 koronától 2400 koronáig ment. Egy karika cérna 50 kor., hímzés métere 140 kor., harisnya párja 260 kor. Á mezőtúri edények (csobolyő, fazék, tál stb.) 100—90—80 korona között ingadoztak. A seprő (annak se volt túlságos nagy kelete) 15 kor., cirok darabja 30 kor., nyeles párja 50 kor. Teknő 1300—500—250— 110 kor. Kosár 75—100 kor. Rocska 200, kupa 180 kor. Az asztalosok között volt úgyszólván leglanyhább a kereslet. 1800 kor. volt egy ágy, ruhaszekrény 4000 kor., asztal 1300— 1400 kor., szekrény 3000 kor. A díványt 5—6—8—9000 koronára tartották. Az iparosokra általában nagyon szomorú világ járt: nem az eladó, a vevő szabta meg az árakat. Az állatvásár. Az állatvásáron a vevők valósággal úsztak az ezresek tengerében. Simmen- thali tehenet, svájci tejelőt 28—30,000 koronánál nem adtak alább. Magyar tehenet 22,000 koronáért vettek. A malac ára is borsos volt, de nem is kelt. Hogyis kelt volna, amikor 1250 koronáért kis, kócos görcsöket kínáltak. A süldőket 2500, 3000 koronára tartották. Hasas disznó 3400 — 4000 koronába került. A lóvásárban már valósággal arisztokratizálődiak az árak. Egyéves csikókat 15—22—25,000 koronára tartottak. Erős igáslő párja 100,000, hámba fogható csikók párja 120,000 korona volt. Egy hátasló 80,000 koronáért kelt el. A satnyább, úgynevezett fiáker- gebék, párját 25—30,000 koronáért vesztegették. Muszkalő is szomorkodott a vásári ménes között. Kaukázusi gereblyék voltak 30,000 koronáért. A lószerszám párját 4—6000 koronáért adták, egy lóra valót pedig 3500 koronáért. Aki pedig megszomjazott, vagy megéhezett a vásárban, az betérült a Módos Ig- nácné Lacikonyhájába, amely már békeidőben is a leghíresebb volt. Minden a régiben volt, csak a régi 20 krajcáros La- cipecSenyékért kellett 40 koronát fizetnie s a — Módos Ignácné hajába vegyültek már azóta ősz szálak. A főgimnázium! Zenekör hangversenye. A ciszterci Rend egri Szent Bernát főgimnáziumának ifjúsági Zeneköre vasárnap (14 én) este 8 órakor rendezi szokásos évi hangversenyét, melynek igazán gazdag programmja a következő: 1 Csokonai-nyitány: Kélar op. 129. 2. Rássy Paulin tanár-elnök beszéde. 3. Finn dalok: Pácius Frigyestől. Előadja a főgimn. vegyeskara. 4. Scene de Ballet: Beriot op. 100. Hegedűn játssza: Tompa Béla VII. o. t. a zenekar kíséretével. Szünet. 5. Bagdadi Kaiifa nyitánya: Boial- dieu. 6. Magyar egyveleg : Állaga G. Előadja a főgimn. vegyeskara. 7. Fantasia appassionata H. Vieuxtemps. Hegedűn jásszá Egeriand István V. o. mtn., zongorán kíséri: Harman Miklós VI. o. t. 8. Egyveleg. Tordai-Kalovits «Mikes» c. színdarabból. Előadja a főgimn. vegyeskara zenekari kísérettel, 9. Rákóczi induló. Jegyeket, mint már jeleztük is, a Sajtószövetkezet könyvesboltjában lehet kapni. Számozott ülőhely 30 K, állóhely 15 korona. A hangverseny bizonyára méltán illeszkedik be a főgimn. ifjúsági Zeneköré- nek eddigi magas színvonalú sorozatába. Örömmel állapíthatjuk meg ugyanis, hogy az ifjúsági zenekar és énekkar (mint azt több szereplésénél tapasztaltuk már az idén is) kiheveri lassankint a háborús é- vek s a forradalom okozta ideiglenes hanyatlását, átmeneti nehézségeit. Újra lüktet benne a pezsgő életerő, sarkallja a nemes törekvés. Nem lehet kétségünk, hogy közönségünk megfelelően méltányolja az ifjúság dicséretes munkáját evvel az alkalommal is. Mérsékelt volt a kereslet a vásárban. Séta az árak tengerében.
