Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-05-09 / 104. szám
Ára: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K. £««v, 1922. május 9. kedd. XXIX. évi 104. %t SüffSntésl dijak postal Htftllittsagi Mfásc is félévi előfizetést neu» fogadónk el. segged évre 180 S. — Sgg hóra 50 K. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztőt BREZNAY IMRE. Saesketstficég i Ege?, License iialóklvatili Lieeami agondsí Telefon isin 11. Hol van az az ember? A függetlenségi párt pártonkivüli jelöltje kifejtette tegnap, hogy miért nem támogatja a kormányt. Hogyan támogathatna olyan minisztériumot, amely: nem rendezte az alkotmányjogi kérdéseket; nem törte le a drágaságot; nem stabili- •záltd pénzünk értékét; nem állította visz- sza a jogrendet idebenn és tekintélyünket odakinn stb. stb. Erre kiáltotta közbe valaki: Hol van az az ember P / Igenis, ez a kérdés. Erre a kérdésre pedig nem felelet az, hogy «majd megkeressük Igazán ne tessék keresni. Még a Diogenes lámpásával sem érdemes kutatni az ilyen, kormányelnöknek való embert. Úgy se lehet találni. Olyan ember, aki mindezeket meg tudná csinálni, — nincsen. Nincs pedig azért, mert nem abban az egy emberben van a hiba, hanem az emberekben. Csaknem minden emberben. Hogy csak egyetlenegyet ragadjunk ki a sok teendő közül, a drágaságot említjük meg. Ezt se tudta letörni a kormány. Hogy is tudta volna, mikor az önzés lett úrrá minden vonalon ? Mindenki a pénz után kapkod. Az is, akinek nincs ; az is, atdnek sok van. (Az utóbbi talán még jobban.) Az anyagiasság legyűrt minden nemesebb érzelmet; kiölt a lelkekből minden áldozatos készséget. Mai napság vajmi kevés ember kapható arra, hogy önzetlenül szolgáljon a közjóért. Nagyon kevés az olyan ember, aki az állam iránti minden kötelességének pontosan eleget tegyen s a mai szörnyű világban reánk szakadt roppant terheket zúgolódás nélkül viselje. Még kevesebb az olyan szív, amely megindúlna szorongatott embertársának nyomorúságán. Evvel a nemzedékkel nem lehet a drágaságot letörni. Az ilyen polgársággal nem lehet a pénz értékét stabilizálni. Nem lehetne reális közgazdasági politikát csinálni még akkor sem, ha a régi határaink között élnénk. Ahol ugyanis mindig az *én* az első: ott senki más nem juthat szóhoz. Ott mindenkinek koppan a szeme, ha második, vagy harmadik személy. Nálunk pedig így van. Mindenki a maga nótáját fújja, de nem ügyel arra, hogy más is muzsikál. Nem is törekszik reá, hogy a többihez alkalmazkodjék. így persze nem is lehet szó összhangról, egymás megértéséről, a közösség érdekeinek méltánylásáról, vagy éppen tiszteletéről. Itt csak a mai nemzedék gyökeres megváltoztatása útján lehet sző a helyzet javú- lásáról és megjavűlásáról. De hol vannak azok az emberek, akikkel azt a sok minden gyönyörű célt el lehet érni, vagy meg lehet csinálni? fa első \fitczi-telcHb<iHtatáj JMesmcgyelien. Füzesabony ünnepe. — Hellebronth Gusztáv altábornagy, a Hevesmegyei vitézi szék kapitánya Czeglédi Pétert és Antal Imrét beiktatta Ssmrecsányi Lajos dr. egri érsek által adományozott vitézi birtokba. (Kiküldött tudósítónk jelentése.) Nagy ünnepe volt vasárnap Füzesabony közönségének. Ekkor iktatta be Horthy Miklósnak, Magyarország kormányzójának, a Vitézi Szék főkapitányának megbízásából vitéz Hellebronth Gusztáv altábornagy Czeglédi Páter és Antal Imre volt altiszteket az egri érsekség által a Vitézi Széknek fölajánlott vitézi telekbe. A hivatalos kiküldöttek délelőtt 9 óra 40 perckor érkeztek meg a füzesabonyi állomásra. Ekkor érkezett Gyöngyöspüspökiből Vitéz Hellebronth Gusztáv altábornagy is, továbbá az egri helyőrség képviseletében Steiner Károly ezredes és Vitéz Gály Jenő őrnagy. Hevesvármegye képviseletében Puchlin Lajos vm. főjegyző, Hellebronth Pál, Hevesi Gusztáv, a központi járás képviseletében pedig Tö- mösváry János dr. szolgabirő jelentek meg. Az egri érseki uradalom képviseletében pedig Preps Tivadar és Turner Dezső. Reggel 8 órakor Less -Lajos füzesabonyi plébános ünnepies szentmisét mondott, amely után díszközgyűlésre gyűlt össze Füzesabony község képviselőtestülete. Itt Gaál István, a község bírája méltatta a nép jelentőségét és fölkérte Mag* nin Alfréd községi főjegyzőt a vendégek fogadására. Az ünnepélyre Füzesabonyba érkezett hivatalos személyek a községházára hajtattak, ahol a kitüntetett két vitéz és a képviselőtestület tagjai várták a vendégeket, majd Less Lajos elnöklete alatt küldöttség hívta meg Hellebronth altábornagyot és a vitézeket a beiktatás foganatosítására. A községháza előtti téren gallyakkal és zászlócskákkal díszített emelvény állott, amely körül már ott várakozott az ünneplő közönség, az iskolák növendékei tanítóikkal és a földműves dalárda, amely a Himnuszba kezdett, amikor a Vitézi Szék kapitánya és kísérete elfoglalta helyét az emelvényen. A dalárda éneke után Magniu Alfréd főjegyző ünnepelte Vitéz Hellebronth Gusztáv altábornagyot, Hevesvármegye szülöttjét, Puchlin Lajost, a vármegye képviselőjét, a hadsereg jelenlévő tagjait, az ór- sekuradalom képviselőit és a bensőséges ünnepre megjelent közönséget. Aztán a magyar vitézségről szólt, arról a nagyszerű magyar erényről, amelynek nincs párja az egész világon. Ennek a magyar vitézségnek két képviselője áll most itt előttünk — akik nem kényszerből, hanem becsületből, magyar szivük sugallatából küz- dötték végig a világháború orkánját és akik akkor sem dobták el a fegyvert, a- mikor már nem akartak itt kecsületes magyar katonát látni. Külön-külön ismertette aztán a beiktatandó vitézek tetteit." Beszél Czeglédi Péterről, aki 2 nagy, 2 kisezüst, 2 bronzéremnek boldog tulajdonosa. Három orosz ágyút fogott el érte, egy egész ellenséges századot vert ki vonalunknak már elfoglalt fedezékéből a Doberdón, egy ellenséges tábori őrsöt zavart el helyéről Dél- tirolban, megzavart munkájában egy angol járőrt a Monte di Bellán, oroszlánként harcolt Kirlibabánál s magával ragadta embereit. Antal Imre mellét arany vitézségi é- rem, két nagy, 1 kis és 2 bronzérem díszíti. Mint a 29. brigádhoz beosztott huszártiszthelyettes, szakaszával megrohamozott egy kozákcsapatot s felvette a harcot az orosz vonal ellen addig, amíg a dandártörzs és 1 üteg ágyú biztos helyre nem jutott. Elfogott 3 kozákot, amely u- tán ő szedte össze az orosz támadás folytán szétszórt csapatot, Charsownál a hátbatámadás veszélyétől mentette meg a saját csapat egy részét, Halicsnál pedig másfél zászlóalj oroszt fogott el a csapat, a- melyet ő vezetett a támadásra. A Dnyesz- ter partján, Smielova mellett, a Fundo Moldovánál, éppen olyan becsülettel meg állta a helyét, mint ott, ahol az arany vitézségi érmet kapta. Vitéz szókkapitány úr! Kérem, jelentse meg Magyarország Nagyurának, hogy vannak ipég a csonkaországban, hála Istennek, olyanok, akik magyar szívük sugallta tettükkel is oda tudják harsogni az ellenségnek, hogy *ne bántsd a magyart /» A nagyhatású szavak után Hellebronth Gusztáv altábornagy, szókkapitány mondotta el avató beszédét. Mindenekelőtt megköszönte a közönség megjelenését. A részvétel ebben az ünnepben annak a jele, hogyha község magyar lakói átérzik azt, hogy a vitézség a magyar legszebb erénye, fajának legsajátosabb tulajdonsága. Örömmel jött ide, hogy beiktassa vi- y tézi birtokába azt a két derék vitézt, akiket a Vitézi Rend főkapitánya érdemesnek talált Eger érsekének nagylelkű adományára. A főjegyző úr már elsorolta a vitézek cselekedeteit. Az ő érdemük nemcsak abban van, hogy szolgálták a hazát és részt vettek a hazai földet védő háborúban, hogy veszélynek tették ki életüket, hisz ez elvégre — kötelesség. Ez hála, a
