Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-23 / 92. szám
3 Ezek persze kijelentették, hogy csak a vizsgálóbírónak lett volna joga a filmet lefoglaltatni éa hogy az ilyen filmek terjesztésének korlátozása csak Magyarországra vonatkozik, a külföldön való tér jesztés és előadás, a rendelkezések értelmében, szabad! íme, tehát a külföldi propaganda volt a célja a temetésről készített filmnek, — saját jogászaik kijelentései szerint. Persze a hat koporsó, a nagy tömeg, megfelelő szöveg, kitűnő lett volna az «üldözött» faj «igazának» bizonyítására. Viszont az érdekelt ipari körök a magyar filmipar teljes lezüllósét várják ennek a magyar riportfilmnek az elkobzásától. Persze, a magyar filmgyárak nagy politikusok, de elfelejtik azt, hogy nem csináltak külföldi használatra «alkalmas» fii met az ő pártfogóik nagyszerű munkáiról. Nevezetesen nem a szétzüllött hadsereg hazaözönléséről. a «magyar» követek belgrádi fogadtatásáról, a diatatúra kikiáltásáról, a kommün borzalmairól, amelyek mindegyike legalább is volt olyan szó morú, mint az erzsébetvárosi halottak temetése. Tehát gondoljanak a másik oldalon erre is, mielőtt húznák a nagyvilág számára a vészharangot! mm népújságA kioszk-építés ajánlata a képviselőtestület legközelebbi közgyűlése elé kerül. Hisszük, hogy nem fog elzárkózni a kioszk fölépítése elől, amennyiben az bizonyos idő múlva ügy is csak a város tulajdonába megy át. S Eger közönségének régi álma megvalósúkia. Egyébként az Egri Egyházmegyei Takarékpénztár és az Egri Forgalmi R. T. komoly garancia arra nézve, hogy amit Ígér, mag is tartja és a tervet a város igényeinek szem előtt tartásával valósítja meg. Rémeket látnak a franciák. Páris. Messier képviselő a kamarában interpellációjában rámutatott arra, hogy a jelen órákban, a rapallói szerződés megkötése után, kérdésessé vált, vájjon Franciaország szövetségeseivel teljesen egyetértésben léphet-e fel Németország teljes megszállása végett. Kérdi, vájjon számolt e a kormány annak a lehetőségével, hogy diplomáciai nyomás útján érje el a szükséges elégtételt. Ha igen, akkor melyek azok az elővigyázati rendszabályok, amelyeket a kormány igénybe venni szándékozik, hogy Németország minden újabb támadó kísérletét megakadályozhassa. Új javaslat a Felvidék autonómiája tárgyában, A Lidove Növi írja: Tegnap a tót néppárt végrehajtó bizottsága ülést tartott, amelyen Hlinka bejelentette, hogy a tőt néppárt újabb javaslatot fog tenni a Felvidék autonómiájának tárgyalására. — Ugyanakkor elfogadták Modre’k szenátornak azt az indítványát, hogy hivatalos nyelvnek a mostani cseh-szlovák kifejezés helyett, a filológiai szempontnak megfele lóén, a cseh és jugoszláv kifejezést használják. Elhatározták, hogy küldöttséget a- lakítanak, amelynek tagja lesz Hlinka, továbbá egy szenátor, egy képviselő és egy újságíró. A küldöttségnek az lesz a feladata, hogy Genuában. vagy valamely más nemzetközi fórum előtt, haladéktala- lanúl terjessze elő a tótok követeléseit. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.» Kioszk épül az Érsekkertben? Az Egri Forgalmi R.-T. Márkus Béla mérnök terve alapján építtetné föl a kioszkot. — A legközelebbi képviselőtestületi közgyűlés elé kerül az építés ügye. Eger, 1922. április 12. Régi vágya volt már Eger közönségének, hogy az Érsekkertbo valami mulatót építsenek, ahol kellemesen eltöithet- ne néhány órát, vagy séta után frissítőkkel üdíthetné föl magát. Bizony, akaratlanul is a Városliget kényelme jut az ember eszébe ilyenkor, ahol egymást érik a kioszkok, uzsonnázó paVillonok, hol katonazene, tiroli citerás, mandolinos zenekar, különböző szimfonikus zenekarok szórakoztatják az embert, míg az aranysárga, ezüsthabos söröskancsők előtt ül. Ha kell cukrászsütemény, van; ha kell málnaszörp, van; ha kell újság, van; ha keli egy kis vajas uzsonna zöld hagymával, van; ha későre marad az ember, meg is vacsoráz- hatik. S közben elsétálgathat a fák között, hallgatva a zenét, a döngicsóiő méhsket, vagy a bogarak brummogő repülését. Mert nyáron így szeretünk szórakozni, már t. i. azok, akik fürdőre nem mehetnek. Milyen mozgalmas, élénk lehetne az Érsekkert, ha épülne benne egy kioszk, ahol jő két órás séták után az öreg urak megihatnának egy pohár söröcskét, a hölgyek egy kis tejecskót, vagy jegeskávét tejszín habbal. Jó tágas lenne, szép lenne, dísze az Érsek kertnek, a városnak. A kioszkban tarthatnánk meg a mu- | latságokat. Attrakciókig fölléphetnének benne, lampionos kerti ünnepélyek tanyája lenne. Haj, haj, da jó lenne. Úgy látszik, hogy nem hiába sopánkodtunk. Az Egri Forgalmi R. T. ilyen kioszkot akar építeni az Érsekkertben. Három építészt bízott meg a terv elkészítésével s Márkus Béla oki. mérnök, építőmester empír stílusú tervét fogadta el. Az Egri Népújság munkatársának módjában volt megtekinteni a tervet. A kioszk hasonlít a klasszikus kor épületeihez, vagy legalább is olyan érzést vált ki az emberből, mintha az a leheltet, mely belőle árad, a hellenizmus levegője volna. A középpontban van egy főépület, széles háromszögű homlokzat díszítéssel. Ebből az épületből két fedett, oszlopos folyosó nyílik ki, mint kát szárny. Amellett, hogy a kioszk szép, gyakorlati is, mert úgy hat, mint egy nagyobb épü letcsoport része. Minden nagyobb, nehézség nélkül lehet méreteiben fejleszteni. Márkus Bála terve általában nagy tetszéssel, elismeréssel találkozott ésszak- féríiak. állítása szerint, végtelen ügyesen oldotta meg feladatát. Rab magyaron földjéről. Ott, ahol az Ipoly a Dunába torkollik, a hegy tövében kicsi falu van. Kanyargó utcája a magyar haza felé néz, mintha kitárná karját, segítséget kérne, szabadulást a cseh Holubár fogságából. Lakói színmagyarok. Hajdanta reformátusok; most »dicsértessékkel« köszöntének. E falu Helemba. A magyar oldalról kompon jut át az utas. A halembai oldalon két cseh finánc várja a járó kelőket. Az Ipoly fövenyében paraszt leánykák mossák lábaikat. Egyikök pacsirta ajkán felzendül a lengyel himnusz templomos dallama: Szent oltárodnál térdre kúllva kérünk, Szabad hazánkat, óh, add vissza nekünk! Az öreg rávesz arca kígyói, ökölbe szorított kézzel int a fináncok felé. Elhagyva a falut, a párkányi piacról asszonyok jönnek. Enyalegnek a cseh csendőrökkel; tréfa, tréfát követ . . . Istenem ! gondolom magamban, e nám- berek nem érzik tán a rabbilincset, a szájkosarat, a betolakodott rablók csuklószorítását. Szinte megkönnyebbülök, mikor ez elszomorító kép elmúlik. Végre utazunk, csupa magyar diákok, akik Esztergomból szöktek át. Mennek haza. Rákőczy indulót dúdolnak, a konduktor nem meri leinteni, magyar. Léván vásárosok ülnek kupémba. A diszkurzus már tót. A parasztemberek meg- tollasodva dörzsölik kezüket, az iparosok tele vannak panasszal. Bemutatkozik egy gyáros. — Kachelman sörgyár igazgató — vagyok. Iparunk pang. Munkatársainkat kénytelenek vagyunk elbocsátani, mert a cseh sör kiszorítja a miénket és a múlt évben milliós veszteségünk volt, Pozsonyban összehívtuk rendelőinket gyűlésre, hogy bojkottálják a cseh sört, de megne- szelte Micsura zsupáné az értekezlet re in fecta feloszlott. Előbb már a magyar vonalakon Pozs- gay, a rozsnyói sörgyár igazgatója mondotta : Munkásainkat mi és a többi sörgyár is elbocsátja. Rendelés nincs. A cseh árú mindenütt kiszorít minket. Mi a csehek koióniája vagyunk. Uram ! itt minden pusz íul: ipar, kereskedelem. A parasztnak eddig jól megy, de hallom, jönnek a nagy adók, felocsúdik az is. Csak szikra kell és kigyűl az elégületlenség lángja! Végre csinál vagyok, egy kis vidéki városkában. Tót feliratok. A boltokban magyar beszéd. Elkeseredett iparosok, ke reskedek, mélyen megsértett magyar intelligencia — özönével ontja panaszát. A hivatalokban csehek ülnek, kik dús fizetést élveznek s szükségleteiket Prágából, Brünn- bői szerzik, a szegény iparosnak, kereskedőnek egy fillér sem" jut. Az iskolákban csehül tanítanak, Huss János, Massaryk most a cseh szentek, kívülük senki más. Folyik a csehesítés és a huss-propa- ganda. A tankönyvek, a tanárok, a felügyelők csehek. Érdekes eset a sok közül. Március 15. van. Néhány lelkes magyar tanuló az iskola helyett a templomba megy. Másnap az igazgató elő kerülnek. Kezdődik a ka- pacitálás, nyomon követi a fenyegetés. Az eredmény nulla, a tanulók tántoríthatatlanok. Beidézik a szülőkét, de azok is bátran magyaroknak vallják magukat. Nézzünk más esetet. Történelmi óra van. Az előadás tárgya természetesen Huss. A VI. oszt. gimnazista leány röviden csehül elmondja a leckét. A tanár nógatja tanítványát: többet, többet. Az önérzetes diák felelete: Ha a tanár ur Nagy Lajos, Mátyás királyról csak néhány szóval emlékezett meg, én se mondok többet Hussról. Magyar tanárnőm megtanított, kik voltak e nagy királyok, engem a cseh könyv nem tévesztett meg. — Az ügynek folytatása a tanári konferencián volt. Éppen egyik ismerősömnél voltam, mikor a kis vidéki város káplánja lőlek- szakadva beront, hogy az elemi iskola igazgatója föl akarja őt jelenteni Pozsonyban a tanügyi referensnél, mert a csehek vezetése alatt álló »SzokoD-tól tiltotta a gyermekeket és a tótok j égisze alatt működő »Orel« t ajánlotta. A cseh Szokol a polgári iskola tornatermében van, itt csö- pögtetik a gyermekek leikébe a cseh szellemet játék, zene, tánc, olvasás, tornázás között. A tótok ez ellen az Őreit létesítik, ami fáj a cseh vezetőknek. A káplán igaza tudatában kérdőre vonta a cseh igazgatót, mire az hátrálőt fuvatott. Északmagyarországon a csehek csupán egy magyarnyelvű középiskolát tűrtek meg, az érsekujvári gimnáziumot, de ott valósággal üldözik a magyar diákot. Több migt a fele elbukik, míg a csehnyelvű iskolákban kevés tudománnyal is boldogulni lehet. A cseh uralom csak a cseh nép és
