Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-09 / 82. szám
A felszólalások április hő 12. napjától bezárólag írásban nyújthatók be, A felszólaló köteles felszólalását indokolni és mellékelni, illetőleg bemutatni azokat az okirati bizonyítékokat, amelyeknek megszerzése egyeseknek módjukban állhat; azokra a bizonyítékokra pedig, a- melyeknek megszerzése egyeseknek nem állhat módjukban, akként köteles felszólalásában utalni, hogy azok feltalálhatok, vagy beszerezhetők legyenek. Atinak, aki fel akar szólalni, minden hatóság, közhivatal, közhivatalnok, lelkész, nyilvános jellegű intézmény, egyesület, a- lapítvány és nyilvános számadásra kötelezett vállalat köteles haladéktalanul rendelkezésre bocsátani mindazokat az adatokat, amelyek a felszólalásban felhozottak bizonyítására szükségesek. Eger, 1922. április 8. , Érdekes levelet kapott egy ferenc- j rendi atya a Teraesmegye északi részén fekvő Máslak községből. A levél, mely f. óv március 26-ikárői kelt, ólénk világosságot vet a román megszállott terület személy- és vagyonbiztonságára. Formaruhás rablók békésen utazó erdélyi magyarokat támadtak meg. hogy kifosszák őket a j «Pénzt, vagy életet!« nagyromán jelige szerint, Ismerjük ezt a nációt még abból j az időkből, amikor kiraboltak bennünket. Úgy látszik a nagysoló kultúra C3ak máz rajtuk s kitör belőlük az alattomos oláh vér, a lesből támadó, orgyilkos, garázda rabló-szellem. A lovélböí a nyilvánosságot érdeklő sorokat közöljük. «Amint Temeshidja erdejét elhagytuk«. .. . Nem mulaszthatom el, hogy mint testvéred, tudomásodra ne hozzam azt a hajmeresztő szerencsétlenséget, amely a napokban őrt. Ugyanis nővérem, sógorom, a fiuk és én március 2'3-án kocsin Temesvárra mentünk a nagy József napi vásárra, hogy egy lovat eladjunk. A lovat délután 3 órakor adtam el. A passszus kiállítás öt óráig tartott s utána néhány perccel haza siettünk. A lovat 4650 lei-ért adtam el, Összesen 5300 lei em volt, mert hazulról is vittem pénzt arra az esetre, ha a lovat nem tudnám eladni. Amint Temeshídja erdejét elhagytuk és útban voltunk Temesfüzes felé, este 8 &ÍT.EI JN BPÜi íiÁQA felszólalás olyan változásra is alapítható, amely az összeírás óta állott elő. A felszólalásban űj bizonyítók is felhozható. Á felszólalást a központi választmányhoz kell intézni és városokban a polgár- mesternél, községekben a községi (kör) jegyzőnél kell benyújtani. A felszólalónak, amennyiben kívánja, a felszólalás átvételéről elismervényt kell adni. A felszólalásokat benyújtásuktól kezdve április hő 17. napjáig bezárólag a fent- jelzett órákban és helyen naponkint közszemlére keli kitenni ős azokat le lehet másolni. A felszólalásokra mindazok, akiket a felszólalás joga megillet, április hőnap 15. napjától 17-ik napjáig nyújthatják beírásban észrevételeiket. óra tájban két formaruhás román rabló támadt ránk. Sötét volt. Megrántották a lovakat és megállítottak. Romártól kiáltották: -- KI van itt ? ! Kicsodák önök? De alighogy kimondották e néhány szót, már ütéseket is kaptam az arcomba, a fejemre, úgy hogy majd szörnyet haltam. A sógor felugrott és a rablóknak akart menni. Az egyik oláh, aki a lovakat tartotta, jobbjával revolvert szögezett ránk. — Le a kezekkel, vagy lövök! Látván, hogy tehetetlenül fekszem, sógorom egyedül a két fegyveressel szem beszállni nem mert. S már az ő karjára is mértek egy pár jó* irányzott csapást. A sógor leszállt a kocsiról ős alkudozni kezdett a románokkal. Ezek azonban lerántották róla a prémes kabátot, ! kihúzták a zsebóráját ős mellének szegez | ték a revolvert. «Pénzt, vagy életet« — kiáltottak a sógornak, akinek csak 100 leu je volt, mert 2000 leu ért bevásárolt. A 100 leu nagyon kevésnek bizonyűlt. Engem is lerántottak a kocsiról. A sógor még mindig verekedett. Tudtam mindjárt, j hogy miről van sző. — Kezeket föl! —- mordűltak rám. | Pénzt, vagy életet! — Nincsen — mondom (számodra!) í s a revolvert félkézzel mindig oldalt lökirrrwaai uh mmnmmmmamimsmmmmmmmam tem. Egyik kezemre ugyanis tehetetlen voltam. Fölszakították ruháimat, pénzestáskámat felhasították. A táskát gyorsan mag ragadtam s a kocsiba dobtam. Egészséges karommal pádig mellén ragadtam a rablót. Ekkor azonban mind a ketten megtámadtak, letépték rólam a ruhát, úgy, hogy alsóruhában maradtam. Mikor végre mégis megtalálták a kocsin a pénzt, románál elkezdték : — Kutya nőmet! S egyéb szidalmakkal illettek. Elképzelheted, micsoda borzalommal fogadtak otthon iiy veresen és alsóruhában! Szigorú vizsgálatot indítottak. Bátyád, György. Ne kívánkozzék vissza senkise a román impérium alá! Kis hírek a nagy világból. Külföld: Robbanó bombákat ős 4 láda kézigránátot foglalt íe a rendőrség Linzben. — Zita királynét Wigt szigetére akarják internálni. — A franciák a Követségek útján való tárgyalást akarják visszaállítani. — Poincare harcias beszédet mondott a «fölfegyverzett» Németország ellen. — Meghiúsult a nemzetközi «Vörösblokk» terve. — Nem alakult meg a horvát ellen- kormány. — A Szovjet amnesztiát ígér Wrangel tábornoknak. — Bajorország Franciaországhoz akar csatlakozni. Ötös kordon védte Berlinben a bolsevik) vezéreket. — Az angol felsőház leszavazta a kormányt. —■ Pilsudszky meglátogatja a román királyi párt. — Páriában a német jóvátétel javára elárvereznek egy világhírű bélyeggyüjteményt. — Kristályedénybe tették a király szivet. — Amerika Anglia adósságéit elengedi. — A kultusz- kormány a nyáron megkezdi a magyar- angol diákcsere akciót. — Az amerikai magyaros gyűjtést indítottak a királyné számára, ami már meghaladja a 100 ezer dollárt. — Az angol király takarékoskodik — Vladivosztoknál harcban állanak a fehérek a vörösekkel. — Az ántánt a nőmet állainrendörség feloszlatását követeli. Magyarország: 370 ezer választó lesz Budapesten. — A miniszterelnök Génuába utazott. — Becsbe szoktok az erzsébetvárosi merénylet tetteseit?) — Az osztrákok elhurcoltak egy magyar plébánost Nyu- gatraagyarországon. — A budapesti Egyetemi kör 50 éves. — Újabb 500 ezer koronás jutalmat tűztek ki a pokolgépes merénylők kézrekerííójőnek. — Óriási halb*Román formaruhán rablók támadása Temesfüzes mellett. •Pénzt, vagy eleteti« — «Kutya németi« — A román megszállott terület személy- és vagyonbiztonsága. Szakács Antal emléke. 1806. tavaszán ünnepe volt Egernek. Leleplezték azí az omlókét, amely egy derék egri fiúnak, Szakács Antalnak,* hősi halálát örökítette meg. Az emlék ma is megvan a Samassa József téren : az úgynevezett tisztilak előtt. De olyan helyen, ahol — a tér rendezése következtében — hozzáférni bajos. Pedig az ilyen emlékműnek az lenne a célja, hogy az utódokat önfeláldozó tettekre ösztönözze, serkentse. Ügy kellett volna tehát a gyepágyakat elrendezni, hogy kényelmesen oda mehessen mindenki s elolvashassa az emlékmű felírását: Vitéz Szakáts Antal Szakasz vezetőnek a cs. és kir. Gróf Haller 12. sz. huszárezredből, ki 1859. ngárhó 4-én Rivoltánál császárja s' honáért áldozá hősileg életét; példás vitézi tette elesrnerése s’ maradandó emlékéül ezrede tulajdonosa s’ a tiszti kar által emeltetve. Hogy mi volt az a hősi tett, mely a 12. sz. Haller huszár-ezred tulajdonosát és tisztikarát ennek az emlékműnek felállítására késztette : felvilágosítást ad róla egy harctéri levél, mely 1860-ban márc. 9-én kelt Veronában. A levelet Soltyk, a Haller- huszárok akkori ezredese, intézte Egér- város közönségéhez s benne — a többek között — így ír: «Az olaszországi utolsó hadjáratjalatt a gr. Haller, 12-ik számú huszár ezi’ed minden előfordult alkalommal, valamint a cs. k. hadseregnek, melyhez tartozik, úgy az országnak, honnan derék katonáit nyeri, becsületére vált. Az ezred vitézeinek legvitézebbjei közé tartozott Szakács Antal, szakasz-vezető, ki azon alkalommal, midőn ő 1859. július 4-én Bánhidy Adolf alhadnagy vezénylete alatt 15 öd magával Maníuától le Gratie felé portyázaton vala, és Rivoltában az ottani lakosok árulása miatt egy francia afrikai vadász század (chasseursTi'Afrique) által mind élűiről, mind hátulról megtámadtatok egymaga mintegy 20 ellent harcképtelenné ión, és magát mindaddig hősileg tartá, inig fenmaradott 9 fegyvertárainak sikerült magukat keresztülvágni, mire ő nyita előttük utat; de végre a sok szúrás, vágás és egy golyó okozta sebei miatt kimerültén lováról lehanyatlott és elfogatván, ott dicsőén nyert sebei következtében meghalt . . . . > Majd így folytatja: •Mint ezen kitűnő ezrednek, mely ily derék daliákat számlál soraiban, parancs noka, kötelességemnek tartom a vitézek vitézének emlékezetét egy maradandó emlék által megörökíteni.» A levélben arra kéri még Soltyk ezredes Eger hatóságát, hogy a felállítandó emlékmű számára alkalmas helyet jelöljön ki s erről értesítse őt. A városi elöljáróság legalkalmasabbnak vélte erre azt a nagy és forgalmas teret, mely a Pyrker László által építtetett és Egernek ajándékozott tisztilak előD, mindenkinek szembetűnővé tette a hős emlékét. Mellőzve most az egyszerű mű leírását, csak azt említem meg, hogy Budapesten készült Marschallko szobrász műtermében. Nem márvány, nem bronz, nem műremek, de nekünk, egrieknek igen kedves, mert egri fiú hősiességéi örökíti meg. Az egri plébánia anyakönyvezek tanúsága szerint ugyanis Egerben született Szakács (ás nein: Szakáts) Antal 1833-ban junius 12 ón. Édes atyja Szakács Mátyás egyszerű földmíves, édes anyja pedig Holló Erzsébet volt, ki 1840-ban halt meg. Ezután atyja másodszor nősült s ettől kezdve a kis Antal gyereket édes mostohája, Ma- rácz Mária, nevelte. 1854 ben, huszonegy éves korába« sorozták be s egész katonai szolgálatát a józanság, becsületesség, kötelességtudás jellemezte. Pontos, lelkiismeretes szolgálatával mindig kitűnt. Legjobban pedig akkor, midőn huszonhaíéves életét feláldozta.
