Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-01-10 / 7. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG Rubinek Gyula meghalt. Az ország lakosságának 98 százaléka királyságpárti. — Kiss Menyhért megvédi a Hangyát. Budapest, 1922. január 9. A nemzetgyűlés mai ülését 10 órakor nyitja meg Gaál Gaszton elnök. Mély meg- illetődéssel parentálja el Rubinek Gyulát, a kecskeméti I. kor. nemzetgyűlési képvi­selőjét. Ezután Kiss Menyhért szól hozzá az indemnitás vitájához. Méhely Kálmánnal szemben azt mondja, hogy az ország la­kosságának 98°/o a királyságpárti. A meg­indított köztársasági propaganda ellen be­szól, majd áttér a tisztviselőkérdésre. A tisztviselőket osztályozni kell megbízható­ság és hűség szempontjából. Az adóbe­hajtástól függ a gazdasági konszolidáció. A pénzügynél még több egyént kell al­kalmazni. Az oktatással kapcsolatban meg említi, hogy az agrárjellogeí a népisko'á- ban, a kereskedelem gazdasági jelleget pe­dig a középiskolában kell kidomborítani. Védelmébe veszi a Hangyát, mely altruis­ta gondolatot vitt a kereskedelembe s ren­geteg hasznot nyújtott a kisgazdáknak. További támogatását ajánlja. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a pénzügyminiszter természetbeni ellátásban részesítsa a magánalkalmazottakat is, to­vábbá az üzletnélküli kisiparosokat és földnélküli földmiveseket is. Törvényhozá- silag meg kell tiltani a fényűzést és a ti- vornyázást, valamint a láncolást. Kívánja a felekezeti béke helyreállítását. Kéri a kormányt, hogy tartson ki minden táma­dással szemben és a keresztény gondola­tot vigye diadalra. Ugrón Gábor az indemnitást bizalmi kérdésnek tartja. Az adókivetés és behaj­tás fontos. Azonban bizonyos aránytalan­ságokat meg kell szüntetni. A végrehaj­tást lehetetlenné teszik a jóvátételi tartó zások és a tisztviselők fizetései. Örül, hogy a miniszterelnök ki akar békülni a mun­kássággal. Hangoztatja a kivételes törvé­nyek megszüntetésének szükségét. Ez a nemzetgyűlés megérett a feloszlatásra. Ál­talános, titkos, községenkinti választójogot akar. Szünet után Temesváry Imre, Hege­dűs György és Dinich Vidor beszélnek. Az ülés tart. Séta a 100 évvel Eger, 1922. jan. 9. Az «Egri Népújság« főszerkesztője, a Katolikus Kör kulturdélutánján vasárnap ily címen tartott előadást. Evvel kapcso­latban ma a kővetkező levelet kapta: Tisztelt Szerkesztő Űr! Ma délután egész a régi Eger vilá­gába andalított vissza ötnegyedóráig. Megelevenedtek előttem Eger régi utcái, házai, középületei, hidjai s nagy élvezet­tel kisértem gondolatmenetét és egész megifjított a régi jó világ, amelyet gyer­mek szemmel, ifjú leiekkel éltem át. Tisztelettel kérdem: nem lehetne azt s különösen a bárok meg rococo művészi emlékekre vonatkozó részt, kiadni a Népújságban? Nagy örömet szerezne véle igen sokunknak. Őszinte tisztelettel Eger, 1922. jan. 8. egy az öregek közül. Az elismerésért hálás köszönetét mondva, illendő, hogy válaszoljak a kér­désre. A válasz, sajnos, tagadó egyelőre. Nincs módomban, hogy megírjam, mert nem érek reá. Honnan vennék ón két- három napot annak a hosszá előadásnak írásba foglalásához V ezelőtti Egerben. Másrészről fölösleges is, mert vau arra illetékesebb, avatoUabb toll: a Szmre- csdnyi Miklós dr. nyug. miniszteri taná­csos tolla. Valóságos szerencséje Egernek, hogy az ó izig vérig művészi lelke pártfo­gásába vette a mi művészeti emlékeinket. A líceumi képtárt már rendezte s kataló­gusa immár másodszor jelent meg, javítva és bővítve. Kitartó buzgalommai kutatja a XVIII. századbeli Eger művészi képét s ő nyitotta ki az ón szememet is. Hálás köszönet érte, hogy tanácsai, Útmutatásai, felvilágosításai — értékessé tették előadá­somat s lelket vittek az ezer meg ezer apró adat soraiba. Bizton remélem, hogy ha az Isten : kedvez az ő ideális életének és munka- ! kedvével arányban lesz az egészsége: i nagy értékeket várhatunk tőle. Én meg majd csak továbbra is hor­dom — mint húsz év óta állandóan — a porszemeket a régi Eger rekonstruálásá­hoz s talán annak is eljön az ideje, hogy 1 egységes egész történeti műben adhatom. Bresnay Imre. Kis hírek a nagy világból, A miniszterelnök Schőberrel tárgyalni fog Bécsben január közepén. — Andrássy visszautasítja Bethlen támadásait. —- Lloyd George Prágában akarja megtartani az európai gazdasági konferenciát. — Buda­pestre érkezett az oroszországi túszok má sodik csapata. — Exlexben is kell luxus­adót fizetni. — De Valera lemondott az ír köztársaság elnökségéről. — A rendőrség megtiltotta a hipnotikus előadások megtar­tását. — Berlinben a polgári pártok kezébe került a hatalom. — A selmeczi főiskolá­sok fáklyásmenetet rendeztek Thurner polgármester tiszteletére. — Okuma volt japán miniszterelnök meghalt. —■ Vizkereszt napján 131 magyar túsz indult Rigából hazafelé. — A német távíró és telefonvo­nalakat fegyveres örök védik a tolvajok ellen. — Osztenburg fogva marad, — Bú- várhajőknak tilos kereskedelmi hajókat megtámadni. — Ölasz részről cáfolják az olasz-magyar titkos szerződős hírét. — Bethlen nem lépett be a kisgazdapártba. — A canessi konferencián Anglia 80, Olasz­ország 120 millió arany márkára szállí­totta le követelését. — Amerika részt vesz Európa újjáépítésében. — A kormány sza­bályozza az adománygyűjtést. — Hegedűs Gyula aradi vendégszereplését megenged­ték a románok. — Márkus Emilia Pozsony­ban vendégszerepel. — A portorosei egyez­mény megélénkítette a magyar külkeres­kedelmet. — Az iskolák hétfőn mindenütt megkezdődtek. — Súlyos pénzbüntetést szabtak a Ounard-hajóstársaságra Ameri­kában, mert a kvótán fölül szállított ki magyarokat. — Svájcban 0 95 ben állapí­tották meg a magyar valutát. — Az oszt­rák ágyúk závárzatát ellopkodják. — 75 ezer munkanélküli van a fővárosban. — A kommunista viselkedés miatt elbocsáj- tott alkalmazottak ügyük revízióját kérel­mezik. — A felvidéki tótok memorandu­mot intéztek a cseh elnökhöz, amelyben autonómiát követelnek. — A román kor- mány aranyat ad el. — Megszűnt a Va­sárnapi Újság. — Echo National cim alatt uj francia lap alakult, amelynek Cleme*- ceau lesz a főmunkatársa. — A pilzeai hadosztálybírőságnál most kezdik tárgyalni ama 300 ember ügyét, akik a mozgósítás­kor nem vonultak be. Rubinek Gyulá­nak Nemes Antal tegnap föladta az utolsé kenetet. — A Leon Ramusiro francia tor- pedőrombolőn történt robbanás 24 embert megölt, és 42 őt megsebesített. — A spanyol kormány higanyműveit bérbe adta a lon­doni Rotschild cégnek. — Manillából 1* koleraeseteí jelentenek. — Odessza köze­lében nagy tőzegtelepeket fedeztek fel. Még egy kis reminiszcencia dr. Maczki Valórról. Eger, 1922. január 9. A Hevesvármegyei Hírlapot Maczki Valérrai együtt néhányan huszonnyolc év­vel ezelőtt alapítottuk a közérdek szolgá­latára. (Nem is volt abból egyikünknek sem egy garas ára hasznunk se). Hírlapunk élt is huszonöt évnél tovább. A bolseviz- mus söpörte el a föld színéről. Alapításunkkor is kitört Maczkiból az egészséges humor. Egyikünk azt indítvá­nyozta, hogy a lap címe Hevesmegyoí Híradó legyen. Hát még mi — lecsap Maczki — nem elég «adó« van már úgyis, mi is szaporítsuk azt. Persze nem is lett abból Híradó. Én voltam a lap főszerkesztője, ő pedig írogatta abba a tartalmas vezeti cikkeket. De hiába ő pap volt, én pedig világi ember, az akkori idők különböző állásfoglalásra utaltak bennünket, aminek következtében cikkeit többször megcsilla- goztam és pár szóval eltérő felfogásomat jeleztem. De az ő erő3 egyénisége nem sokáig tűrte a megcsillagozást. Nyilt levélben be­jelentette kilépését a szerkesztőségből, ki­jelentve : nem szerei olyan kocsin ülni, amelyen a kocsis kivágja a hátul ülő szemét. Én természetesen szintén nyilt levél­ben válaszoltam, hogy hatalmas képessé­gét mély sajnálattal fogjuk nélkülözni, de elhatározásának helytállóságát belátom. Azt azonban mégis megjegyzem, hogy én nemcsak hogy ki nem akartam vágni sen­kinek sem u szemét, sőt az az óhajtásom, hogy mindenkinek meglegyen az a biz® nyos és kitűnő «sentus viden3« e. De ez a körülmény őszinte barátságunkon és az én nagyrabecsülésemen mit sem változta­tott. Búcsúztató soraimat ő Í3 megelégedés­sel fogadta. Nem szeretek egyes társadalmi osz­tályok között különbséget tenni, mert min­den kategória arra méltó tagját feltétlen® tisztelem és csakis Maczki hajthatatlan, nyakas függetlenségi politikai magatartá­sának jellemzésére írom meg, hogy amikor nekem, mint országgyűlési képviselőjelölt­nek Zichy János gróf kultuszminiszter volt az ellenjelöltem, ő volt az egyetlen pap, aki reám szavazott^. „ Nem keresem a talán egészen termé­szetes okot, de mégis stílszerűnek találom, hogy a róla szóló gyászjelentést a Heves­vármegyei Hírlapot kiadó és kezdettől mai napig az én elnökségem alatt álló Egri Nyomda r. t. nyomatta ki. Babóesay Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom