Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-03-31 / 74. szám
i£k#>á*ÉttÍl «íjtó MállitiMAi •dr-físf és félévi előfizetést tiem fogadirak el. #i«Bgied évse 150 K. — EgB hóra SOK. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő t BREZNAY IMRE. Sa<Mke«*tdség s Ege*, Licmum,, %iftd4M?ai&21 Líceumi ísg^aidsi • felefon mám 11. Rossz a hírünk a külföldön. Terror, rablás, gyilkosság, ( Térbosszú. Ezek a hírek vannak forgalomban rólunk', Európa államaiban. Magyarország a külföld szemüvegén Balkán, Ázsia, a legsötétebb Afrika. Mesék egész légiója kering rólunk. Mit a gonoszság kieszelni, kimondani merészel, azt mind ránk kenték. Rossz hir — kegyetlen ellenség. Fölbukkan itt is, ott is. Jár szájról-szájra. Aki a rossz hir középpontjában áll, azon veszi észre magát, hogy az emberek kerülik, messziről fogadják a köszönését. Csonkamagyarörszág hitelét — saját- fiai, a hűtlen «emigránsok» rontják. Mit a kommunista bécsi sajtó mocskos szájjal kiabál, ami szennyet, piszkot csak elszór a német nyelvű sajtőbah, azt átveszi a külföld, igaznak tartja s a barbárnál alább becsüli a magyart. Védekezni nem tudunk. Elvégre minden rágalmat megcáfolni lehetetlenség. A bécsi, berlini, svájci, párisi, londoni, amerikai, prágai, belgrádi, bukaresti sajtóval nem polemizálhatunk állandóan. Az angol Daily News, a bécsi Arbeiter Zeitung, a berlini Rückwerts, a párisi La Lanterne, stb. szocialista, agressziv-sajtó tüzel; hamut, lávát szőr a keresztény kurzusra, a megujhődni akaró Magyarországra. A külföldön éló magyart, ha bátran magyarnak vallja magát, üldözik; ha letagadja nacionáléját, keresethez jut. A Az én uj Nadrágom. Magyarázattal kezdem, mivel tudom, hogy a «nadrág* szó ezelőtt még csak tíz ével is «shocking» volt a művelt társaságban. Éppen azért nevezte el az ánglíus «inexpressible»-nek, ami magyarul tudvalévőén annyit jelent: kimondhatatlan. Igaz, hogy ebben a «tűrhetőbb* névben semmi ésszerűség nem volt. Hiszen az értelmes hangcsoport rendszerint foga- lomjelzó és így — amint természetes is — mindenkor a fogalmat juttatja eszünkbe. Most már: akármely szóval jelöljek is valamely fogalmat, a szó kimondásakor csak az a fogalom juthat eszembe és semmi más. Egyrészt ez az ésszerűség bátorított arra, hogy címnek merjem használni ezt a lenézett szót. Másrészt úgy vagyok vele, hogy szerintem manapság meg kell becsülni ezt a ruhadarabot, mert bizony akkor is lóhátról néz reám, ha gyalogos ember viseli. . ' Ma igen nagy dolog a Nadrág; kivált a szegény ember szemében. Régente csak ruhadarab volt, amelyért leszúrtunk 4—5 forintot, vagy ha nagyon finomat, nagyon elegánsát akartunk csináltatni, akkor nyolcat—tízet... Ma ? ... Olyan ára külföldi tőke tartózkodó, mert a külföldi sajtó szemüvegén néz minket. Pénzét magyar vállalatokba alig meri befektetni, hisz’ hogy a vállalat virágozzék, ahhoz békés állapot, társadalmi rend, konszolidáció szükséges. A külföld éppen nem *- karja elhinni, hogy itt rend van; ezért tartózkodó. Amint idővel —hej’ de nehéz kivárni — a meghurcolt igaz ember igazsága napfényre jő ős vádak hegyeit túlszárnyalja az igazság: úgy lassan kibontakozik a valóság is ős a külföld mesterségesen visz- szatartott szimpátiája hozzánk fordul. Angol, francia, német tőke lassan kezd már összeköttetést keresni ívelünk. Legalább ezt hirdetik a «Magyar-Angol», a «Magyar- Olasz», a «Magyar-Német», a «Magyar- Francia» ßankok, vállalatok, beviteli, kiviteli társaságok, depók. Hisszük, vizi pat- ■kányokként tűnnek el a világosságtól rettegő rágalmazók és barátokat kapunk helyettük. . . Lassan bár, de mégis pittymallik «nyugaton». Az angol alsóházban tegnapelőtt rólunk beszéltek. A trianoni béke tartha- tatlan a magyarokra nézve.. . Ezt mondták. Hála Isten, csak már túl vagyunk az első stáción, de vájjon mikór futjuk be mind ? Dr. bs. L. A nagybeteg király. Katasztrófától félnek. — IV. Károly állapota változatlanul súlyos. Becs. M. T. I. A királyhoz közelálló bécsi körökből a Magyar Távirati Iroda szerkesztősége a következő hivatalos értesítést kapta : Tegnap este a lissaboni püspöktől távirat érkezett ide, mely szerint a király állapota oly válságosra fordult, hogy föl kellett adni az utolsó szentséget. Ezekben, a körökben azt mondják, hogy a tegnap Madeirába küldött bécsi orvos, dr. Delug, aki annak idején a királyt Eckertsauban kezelte, már későn érkezik. A király u- gyanis ezúttal már harmadízben kapta meg a spanyol betegséget, amelyhez most mindkét oldali tüdőgyulladás járult. A király ellenáhő erejét a betegség annyira meggyengítette, hogy katasztrófától félnek. Ma délig újabb értesítést nem kaptak, Páris. M, T. I. IV. Károly király állapota állandóan súlyos. A Magyar Hírlap írja: Zita királynőtől a hercegprímáshoz a következő tartalmú sürgöny érkezett: Őfelsége, a király spanyolszerü kétoldali tüdőgyuladás- ban súlyos betegen fekszik. Tegnap este fölvette a halottak szentségét. Kérem Emi- nenciád és minden hűséges magyar imádságát. Zita. Budapest. «A Nép» bécsi tudósítója jelenti: Fél 3 órakor Párisből érkezett leg j utóbbi jelentős szerint a király kétoldali ; tüdőgyuladása annyira elhatalmasodott, ! hogy a légzést is zavarja. Jobbra forduvan, amelyért húsz évvel ezelőtt csinos ős kényelmes polgári házat vettünk. 4—5 szobásat, mellékhelyiségekkel, udvarral, csinos kerttel. Ezért merem én kiírni a Nadrág szót. S ezért írom nagy kezdőbetűvel. Van, vagy lehet benne annyi önérzet, bogy ezt méltán megkövetelhesse. Elvégre az angol is nagy betűvel, írja az Én szót, (I), amely pedig nem tulajdonfőnév, csak személyes névmás. De meg kell tisztelnem ezt a ruhadarabot, amelyet eddig (elég méltatlanul) lenéztek, mert hiszen szellemi ős fizikai erőimnek nagy munkáját öltem bele. Tekintetem simogató szeretettel ömlik végig rajta. Megpihen minden varráson, minden gombon. De hogyisne, mikor minden legkisebb része az én testi-lelki verejtékemből lett s ezek álapján ős eredményeké- pen mondhatom a magaménak. Ez pedig nem kicsiny dolog. Tessék csak elgondolni, hogy 16 esztendeig jártam iskolába sok nélkülözés között, nyomorogva. És tanultam megfeszített szorgalommal, hogy úgynevezett *jövőmet> megalapozzam. Azóta ismét 27 esztendeje tanulok. Dolgozom szinte erőmön felül, hogy a «kor színvonalán» maradva, becsületesen teljesíthessem azt a nemes munkát, amelyet önzetlen szeretettel választottam s amelyre nagy lelkesedéssel fölesküdtem. Nem változtam meg. Lelkesedés le- | felé hajló koromban is csak annyi van j bennem, mint ifjú koromban volt. Munka | kedvein és munkabírásom sem csökkent. Csak a világ változott meg körülöttem nagyon. Úgynevezett «jövöm» nagyon elborult, nagyon nehéz lett. Rettenetes nehéz. Kaptam ugyanis (mivel előkelő fizetési osztályban vagyok) öt hatféle címen az elmúlt 1921-dik esztendőben összesen .............................. 27.853 K A dóra elment belőle . . . 666 K 56 f. Maradt a valóságos fizetés 27.186 K 50 f. Ebből a IV. elemi iskolás gyermek is kiszámíthatja, hogy egy hónapra 2265 K 50 f. esik. Mivel pedig az ón Nadrágom (nem valami «legfinomabb» ám!) 3350 koronába került: 48 K 25 f. hián teljes másfél hónapig dolgoztam azért, hogy egy hétköznapi nadrágot csináltathassak. Nem méltó-e tehát ez a nemes ruhadarab arra, hogy címnek írjam a nevét? i
