Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-03-31 / 74. szám

i£k#>á*ÉttÍl «íjtó MállitiMAi •dr-físf és félévi előfizetést tiem fogadirak el. #i«Bgied évse 150 K. — EgB hóra SOK. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő t BREZNAY IMRE. Sa<Mke«*tdség s Ege*, Licmum,, %iftd4M?ai&21 Líceumi ísg^aidsi • felefon mám 11. Rossz a hírünk a külföldön. Terror, rablás, gyilkosság, ( Térbosszú. Ezek a hírek vannak forga­lomban rólunk', Európa államaiban. Ma­gyarország a külföld szemüvegén Balkán, Ázsia, a legsötétebb Afrika. Mesék egész légiója kering rólunk. Mit a gonoszság ki­eszelni, kimondani merészel, azt mind ránk kenték. Rossz hir — kegyetlen ellenség. Föl­bukkan itt is, ott is. Jár szájról-szájra. Aki a rossz hir középpontjában áll, azon veszi észre magát, hogy az emberek ke­rülik, messziről fogadják a köszönését. Csonkamagyarörszág hitelét — saját- fiai, a hűtlen «emigránsok» rontják. Mit a kommunista bécsi sajtó mocskos szájjal kiabál, ami szennyet, piszkot csak elszór a német nyelvű sajtőbah, azt átveszi a kül­föld, igaznak tartja s a barbárnál alább be­csüli a magyart. Védekezni nem tudunk. Elvégre min­den rágalmat megcáfolni lehetetlenség. A bécsi, berlini, svájci, párisi, londoni, ame­rikai, prágai, belgrádi, bukaresti sajtóval nem polemizálhatunk állandóan. Az angol Daily News, a bécsi Arbeiter Zeitung, a berlini Rückwerts, a párisi La Lanterne, stb. szocialista, agressziv-sajtó tüzel; ha­mut, lávát szőr a keresztény kurzusra, a megujhődni akaró Magyarországra. A külföldön éló magyart, ha bátran magyarnak vallja magát, üldözik; ha letagadja nacionáléját, keresethez jut. A Az én uj Nadrágom. Magyarázattal kezdem, mivel tudom, hogy a «nadrág* szó ezelőtt még csak tíz ével is «shocking» volt a művelt társaság­ban. Éppen azért nevezte el az ánglíus «inexpressible»-nek, ami magyarul tudva­lévőén annyit jelent: kimondhatatlan. Igaz, hogy ebben a «tűrhetőbb* név­ben semmi ésszerűség nem volt. Hiszen az értelmes hangcsoport rendszerint foga- lomjelzó és így — amint természetes is — mindenkor a fogalmat juttatja eszünkbe. Most már: akármely szóval jelöljek is va­lamely fogalmat, a szó kimondásakor csak az a fogalom juthat eszembe és semmi más. Egyrészt ez az ésszerűség bátorított arra, hogy címnek merjem használni ezt a lenézett szót. Másrészt úgy vagyok vele, hogy szerintem manapság meg kell be­csülni ezt a ruhadarabot, mert bizony ak­kor is lóhátról néz reám, ha gyalogos em­ber viseli. . ' Ma igen nagy dolog a Nadrág; ki­vált a szegény ember szemében. Régente csak ruhadarab volt, amelyért leszúrtunk 4—5 forintot, vagy ha nagyon finomat, nagyon elegánsát akartunk csináltatni, ak­kor nyolcat—tízet... Ma ? ... Olyan ára külföldi tőke tartózkodó, mert a külföldi sajtó szemüvegén néz minket. Pénzét ma­gyar vállalatokba alig meri befektetni, hisz’ hogy a vállalat virágozzék, ahhoz békés állapot, társadalmi rend, konszoli­dáció szükséges. A külföld éppen nem *- karja elhinni, hogy itt rend van; ezért tar­tózkodó. Amint idővel —hej’ de nehéz kivárni — a meghurcolt igaz ember igazsága nap­fényre jő ős vádak hegyeit túlszárnyalja az igazság: úgy lassan kibontakozik a va­lóság is ős a külföld mesterségesen visz- szatartott szimpátiája hozzánk fordul. An­gol, francia, német tőke lassan kezd már összeköttetést keresni ívelünk. Legalább ezt hirdetik a «Magyar-Angol», a «Magyar- Olasz», a «Magyar-Német», a «Magyar- Francia» ßankok, vállalatok, beviteli, ki­viteli társaságok, depók. Hisszük, vizi pat- ■kányokként tűnnek el a világosságtól ret­tegő rágalmazók és barátokat kapunk he­lyettük. . . Lassan bár, de mégis pittymallik «nyu­gaton». Az angol alsóházban tegnapelőtt rólunk beszéltek. A trianoni béke tartha- tatlan a magyarokra nézve.. . Ezt mond­ták. Hála Isten, csak már túl vagyunk az első stáción, de vájjon mikór futjuk be mind ? Dr. bs. L. A nagybeteg király. Katasztrófától félnek. — IV. Károly állapota változatlanul súlyos. Becs. M. T. I. A királyhoz közelálló bécsi körökből a Magyar Távirati Iroda szerkesztősége a következő hivatalos érte­sítést kapta : Tegnap este a lissaboni püs­pöktől távirat érkezett ide, mely szerint a király állapota oly válságosra fordult, hogy föl kellett adni az utolsó szentséget. Ezek­ben, a körökben azt mondják, hogy a tegnap Madeirába küldött bécsi orvos, dr. Delug, aki annak idején a királyt Eckertsauban kezelte, már későn érkezik. A király u- gyanis ezúttal már harmadízben kapta meg a spanyol betegséget, amelyhez most mindkét oldali tüdőgyulladás járult. A ki­rály ellenáhő erejét a betegség annyira meggyengítette, hogy katasztrófától fél­nek. Ma délig újabb értesítést nem kaptak, Páris. M, T. I. IV. Károly király ál­lapota állandóan súlyos. A Magyar Hírlap írja: Zita király­nőtől a hercegprímáshoz a következő tar­talmú sürgöny érkezett: Őfelsége, a ki­rály spanyolszerü kétoldali tüdőgyuladás- ban súlyos betegen fekszik. Tegnap este fölvette a halottak szentségét. Kérem Emi- nenciád és minden hűséges magyar imád­ságát. Zita. Budapest. «A Nép» bécsi tudósítója jelenti: Fél 3 órakor Párisből érkezett leg j utóbbi jelentős szerint a király kétoldali ; tüdőgyuladása annyira elhatalmasodott, ! hogy a légzést is zavarja. Jobbra fordu­van, amelyért húsz évvel ezelőtt csinos ős kényelmes polgári házat vettünk. 4—5 szo­básat, mellékhelyiségekkel, udvarral, csi­nos kerttel. Ezért merem én kiírni a Nadrág szót. S ezért írom nagy kezdőbetűvel. Van, vagy lehet benne annyi önérzet, bogy ezt mél­tán megkövetelhesse. Elvégre az angol is nagy betűvel, írja az Én szót, (I), amely pe­dig nem tulajdonfőnév, csak személyes névmás. De meg kell tisztelnem ezt a ruha­darabot, amelyet eddig (elég méltatlanul) lenéztek, mert hiszen szellemi ős fizikai erőimnek nagy munkáját öltem bele. Te­kintetem simogató szeretettel ömlik végig rajta. Megpihen minden varráson, minden gombon. De hogyisne, mikor minden leg­kisebb része az én testi-lelki verejtékem­ből lett s ezek álapján ős eredményeké- pen mondhatom a magaménak. Ez pedig nem kicsiny dolog. Tessék csak elgondolni, hogy 16 esz­tendeig jártam iskolába sok nélkülözés között, nyomorogva. És tanultam megfe­szített szorgalommal, hogy úgynevezett *jövőmet> megalapozzam. Azóta ismét 27 esztendeje tanulok. Dolgozom szinte erő­mön felül, hogy a «kor színvonalán» ma­radva, becsületesen teljesíthessem azt a nemes munkát, amelyet önzetlen szeretet­tel választottam s amelyre nagy lelkese­déssel fölesküdtem. Nem változtam meg. Lelkesedés le- | felé hajló koromban is csak annyi van j bennem, mint ifjú koromban volt. Munka | kedvein és munkabírásom sem csökkent. Csak a világ változott meg körülöttem na­gyon. Úgynevezett «jövöm» nagyon elbo­rult, nagyon nehéz lett. Rettenetes nehéz. Kaptam ugyanis (mivel előkelő fizetési osztályban vagyok) öt hatféle címen az elmúlt 1921-dik esztendőben összesen .............................. 27.853 K A dóra elment belőle . . . 666 K 56 f. Maradt a valóságos fizetés 27.186 K 50 f. Ebből a IV. elemi iskolás gyermek is kiszámíthatja, hogy egy hónapra 2265 K 50 f. esik. Mivel pedig az ón Nadrágom (nem valami «legfinomabb» ám!) 3350 koroná­ba került: 48 K 25 f. hián teljes másfél hónapig dolgoztam azért, hogy egy hét­köznapi nadrágot csináltathassak. Nem méltó-e tehát ez a nemes ruha­darab arra, hogy címnek írjam a nevét? i

Next

/
Oldalképek
Tartalom