Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-03-18 / 64. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG Választási hírek. Eger, 1922. március 17. A politikai hullámverés megkezdődött vármegyénkben is. Egerben minden csöndes, nem úgy, mint Gyöngyösöli, ahol 4—5 jelölt van eddig is. Valószínű azonban, hogy mikor kenyértörésre kerül a dolog, csak két, legfeljebb három jelölt tudja megszerezni az érvényes ajánláshoz szükséges aláírásokat. Hatvanban Somogyi István doktornak, az eddigi képviselőnek Mikovényi Jenő dr. lesz az ellenfele, aki eddig a salgótarjáni kerületet képviselte. Más jelölt komolyan alig jöhet szóba. Az újra felállítandó kápolnai kerületben aligha lesz ellenjelöltje Mayer Jánosnak, aki a kerületet felosztása előtt is képviselte már s akinek helyzete szű kebb hazájában igen biztos. Hevesen, a Mayer János eddigi kerületében, még forrong a jelöltség kérdése. Több név van forgalomban, de jelölés még nem történt. A porossiói kerületet, mint tudvalévő, Vedlik Béla képviselte a nemzetgyűlésben. Most, mint értesülünk, nem akarja vállalni a jelöltséget, hanem vissza akar térni a tiszanánai főjegyzőségbe. Eddigi komoly jelöltként csak Graefl Jenő poroszlói nagybirtokost, vármegyei életünk nek egyik első tényezőjét emlegetik. A pétervásárai kerületben, úgy tudjuk, Plósz István, az eddigi képviselő lesz a hivatalos jelölt, de komolyan dolgozik Barthos János dr. volt képviselő és főispán is. Jelöltként emlegetik továbbá Bell Miklós mátraderecskei téglagyárost, aki a- zonban eddig még nőin nyilatkozott, hogy vállalja e a jelöltséget. Újabban forgalomba hozták a Keglevich Gyula gróf volt főispán nevét is, de hogy ennek a híresztelésnek mi a pozitív alapja, nem sikerült megtudnunk. Eddig vármegyénk hat választókerületében tizenhét jelölt neve van forgalomban, tehát egy egy kerületre átlag három jelölt esik Valaki elment Eger, 1922. márc. 17. Fekete szobában álltam, a halál kapujában egy ravatal előtt. Valaki elment. . . Lefogta szemét a márciusi álom: szenvedő magyar milliók szabadságot váró, édes álma. Valakinek ajkáról az elhervadt örökmosolygás úgy hullt a koporsóba, mint a bágyadt jázmin, hidegen, jégfehéren. . . Arcáról elvitte a jóságos derűt. Halotti párnákra fektette. S fekete rózsát tűzött hajába a ráboruló éjszaka. A szomszéd szobában zokog a férj. Öt apró gyermeki lélekre szakadó dermedtséggel nézi a feketeruhás embereket, akik halkan beszélnek. S amikor suttogásuk elcsuklik a fájdalomban, szemük tükrén megcsillan a könny. S a ravatal fölött, mint szelíd vízió megjelenik a sírkereszt: RUSZTEK KÁROLYNÉ szül. TOLDALAGI NYÁRÁDY ILONA 35. évének viruló fiatalságában, boldog házasságának 17 ik évében osön- deaen elhúnyt — 1922. márc. 16-án. Az Ö. V. F. N. A szövetségesek újabb követelései Németországtól. Berlin. M. T. I. A szövetségközi katonai bizottság felszólította a német kormányt, hogy az államrendőrség létszámát szállítsa le és a lághajós osztagokat, hir szolgálati és automobil alakulatait oszlassa fel, a rendőrségnek kaszárnyákban való elhelyezését pedig szüntesse meg. A birodalmi kormány válaszában utalt arra, hogy az államrendőrség létszáma rendkívül csekély és hogy a rendőrségnek semmiféle katonai jellege nincsen. A birodalmi őrség csekély létszáma folytán a rendőrség létszámának csonkítására gondolni sem lehet. A horvát blokk memoranduma. Belgrad. M. T. I. A cseh sajtóiroda jelenti: A belügyminisztériumhoz jelentés érkezett, hogy a horvát blokk mandátu mát azzal a kéréssel adták át az Olaszkormánynak, hogy juttassa el a legfőbb tanácshoz. Az olasz kormány mint politikai körökben beszélik, elutasította a kérést. Zftllik az orosz hadsereg. Paris. M. T. I. Helsingforsi jelentés szerint a vörös hadsereg pétervári csapata kétséges helyzetben van. A katonák egyrésze rendőri szolgálatot teljesít az utcán, de igen hanyagul. A vörös hadsereg szovjet támasza csak akkor kap kenyeret, ha van. Igaz, ugyan még 6 font kenyeret is kapnak egyszerre, de néha napokon át kénytelenek kenyér nélkül lenni, ha az élelmezési vonat késik. Nappal a katonaság egyrésze a városban dolgozik, éjjel pedig elmegy rabolni. A szabadságuk idejét meghosszabbítják, hogy ne kelljen a katonákat a kaszárnyákban etetni. Bolsevisták szították a délafrikai fölkelést. London. M. T. I. Reuter hírek szerint Pretőria hivatalos kommünikéje kijelenti, hogy bár a határjmentében sikerült a forradalmat elnyomni, egyes vörös hadseregek ellentállnak és megkísérlik a menekülést a fogságbajutás elől. A foglyok száma eddig 6000 re emelkedett. A vasutasok újra munkába állottak. Hivatalos közlemények szerint, a rendőrségnek bizonyítékai vannak arra, hogy a délafrikai lázadás bolsevista összeesküvés volt. Március 15. könnyes arccal búcsúzott el s a magyar hazátlanok egyike követte másnap délután 7 órakor. Elszenderült a visszavágyódások édes álmában, ahol Erdély tölgyeserdői között kuruc-kesergőt zeng a szól tárogatója, ahol a búzásbes- nyői falucska határában egy rövidszoknyás kisleány szedi a réti virágokat. S a fűszálak összehajolva suttogják: Nyárády Iluska megjött. Csöndes a fekete szoba. Ide hallatszik a Maros zúgása. (A búzásbesenyői lankák fölött lebeg a doktorék Iluskája . . .) S a halotti némaságban beszűrődik a férj fájdalma: — Bízzál az Istenben, így búcsúzott. S az élet utólsó erőfeszítésével fölkelt párnáiról, átölelt és azt suttogta: «Csak így jó, csak itt jő lenni, nálad» s visszaha- nyatlott. Meghalt. S a hatodik gyermek, az öt éves Palkó, Erdélyben van. Búzásbesenyőn várja az édesanyját... A napokban írt. ő, szegény, mindig azt a levelet olvasta. Hat gyermek gyászolja a szerető é- desanyát, akinek fején az anyaság koro nája csillogott. Hat gyermeket adott a ma gyár hazának és olyan volt közöttük, mint Stinnes — a vasgyáros. A háború előtt ismeretlen, szürke német név. A háború alatt plutokrata. Ma a német vasipar diktátora. Második Krupp Sőt annál is nagyobb. Hogy ez a lángeszű ember a háború konjunktúrájában mint szerzetté milliárdjait, vette, vásárolta a Ruhr-menti német vasgyárakat, vagy részvényeit, nőm tartozik ide. Szegény, egyszerű polgárember volt, ma Németország Vanderbilt-je. Nevével nem a hirtelen meggazdagodása miatt foglalkozunk. Elvégre a háború alatt sokan jutottak koldúsbotra; sokan szereztek mérhetetlen vagyonokat itt is, külföldön is. Sőt az egész háború a milliárdosok piszkos kezű sakkhúzása, börzejátéka volt. Térjünk a tárgyra. Tehát Stinnes, az új német vasgyáros, összevásárolta a Rhur- menti vasgyárakat. Ugyan mire spekulált? ő tudja. Lehet, megfordult agyában, hogy győzelem esetén a francia vasbányák ércét a Rajna mentőhez közel levő kohók részére olcsón megveheti s így leveri a belga ésta francia vasipart. Lehet, erről álmodott, ámde a kegyetlen végzet széttépte álmát, kalkulációját megsemmisítette, mert a győzelem elveszett, Németország megroppant .. . Es Stinnes? Stinnes nem roppant össze. Mint lángész és vállalkozó, merész fordulattal uj irányt adott — a nőmet vasműveknek. A birtokában lévő vasgyárak a vasércet francia,bányákból kapták. A francia vasérc minette azonban foszforos ; mint ilyen, nyersvas gyártására kevésbbé alkalmas, mert a belőle készült vas és acél törékeny. A német kohók — általuk ismert módszerrel — a foszfort elvonták, a vasat használni tudták, míg az a francia magas olvasztóknak értéktelen volt. És most? A németek jóvátétel címén nagymennyiségű szenet szállítanak Franciaor szágnak. Rengeteg vaggon fut óránként francia és belga területre kőszénnel terhelten. Ezek — bár érintik a francia vaskő, a minette-bányákat — üresen térnek visz- sza: nem kell a francia vasérc. Óriási hegyek emelkednek a ininette-ből, az idő vasfoga mállasztja, porlasztja a francia tőke nagy kárára. A bányászás tovább folyik, hisz foglalkoztatni kell a munkást; a hegyek egyre magasabbak lesznek és a bá nyák kára milliárdos. És mit tesz Stinnes? Beszünteti a Rhur-menti kohókat. Lübeck és Stettin vi a nap. Mesemondó lelke gyermeki vígsá- gának fényében fürdette kicsi palántáit. A vaggonok sivár tanyáin is mosolygó ruhába öltözött a lelke s mikor kirobogott vele a vonat Erdélyből, nem sírt. Magyar asszony volt. Remélt és küzdött az élet ezer gondjával, mert lelkében égő mécsként világított a magyar Hiszekegy. S mindennek vége . . . Fekete itt a szoba, ravatalon nyugszik az álmok szövője, a magyar álmok asszonya. A halál, mint ezüst madár lebeg fölötte. Tollpihéi, hópihéi a szemfödélre szállnak. Az ablakban egy cserép jácint fürdik a napfényben. Piros, mint a Palkó arca. Fürdik anyuka mosolygásában. J. J. * Rusztek Károly, Hevesvárm. kir. tan- felügyelőjeós gyermekei: Károly,Ilona,Margit, Endre, Pál és Erzsébet a «Mindenható akaratában megnyugvást keresve» gyászjelentést adtak ki, melynek megható epi- taphiuma így szól: «Sírja virágival ha játszik a szellő, hazavágyő szive Erdélybe üzenget.» A megboldogult temetése holnap, f. hő 18-án, szombaton délután 3 ő- rakor lesz a Halastéri áll. elemi iskolában levő gyászházból s a «Fájdalmas Szűzről» név. temetőben helyezik örök nyugalomra.
