Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-20 / 188. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921 augusztus 20. szombat. XXVIII. évf. 188. sz. Előfizetési dijak postai szállítással t X jéax és félévi előfizetést nen fogsdnuk el. Slegped évre 110 I. — Egg hör« 40 K. — Szerkesztőségi Eger, Líceum. iatMbivafcaJ j Líceum! agomdaí TeíefOK szám li. E szerint a török világ előtti időben az egri várszékesegyház sok alkalmat talált hivatalos liturgiájában sz. alapítója iránti kegyeletes tisztelete kifejezésére. A tisztelbt nem engedte, hogy ünnepélyes összejövetelek alkalmával föl ne keressék és köszöntsék sz. Istvánt és pártfogását ki ne kérjék. Ma ünnepélyes körmenetben fölkeressük sz. Istvánt és ezentúl minden évben sz. királyunk ünnepén, mert nagyon is rászorulunk hathatós pártfogására. Hol vagy István király, Téged magyar kiván . . . Tekints István király, szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra. Dr. Bőhm János. Emlékezzünk. Eger, 1920. aug. 20. Mostanság talán egy nap sem olyan alkalmas, olyan megfelelő a magunkba- szállásra, mint Szent István ünnepe. Árpád szerezte ezt a szép országot, de István alapozta maradandóvá. Az első magyar vezér a honszerző, az első magyar király a honszervező. Kard szerezte meg ezt az országot, de a kereszt tartotta fenn. Ebben a kőt szóban fejeződik ki a mi politikai meggyőződésünk, a mi hitünk, a mi reménységünk, a mi bizodalmunk a jövőben. A kard jelenti a nemzeti becsületet, a magyarság önbecsülését; a kereszt a kereszténység elveihez való következetes ragaszkodást. És ha ezek a tényezők honszerzők ős honszervező erejűek voltak a múltban : bizonyára ilyen hatékonyak ma is, ős azok lesznek a jövőben is. Szent István épen olyan bölcs politikus volt, mint amilyen bölcs hadvezér volt Árpád. Emez — bár ereje, hatalma megvolt hozzá — mégsem terjeszkedett a Kárpátokon túl, hanem azon belül jelölte ! ki a magyar nemzet helyét. Mintha ismerte volna a természetes és politikai határok azonos voltának szükségességét. Mintha tanulmányozta volna, hogy ez az ország bámulatos közgazdasági egység. Mintha megfigyelte volna, hogy a Kárpátoktól az Adriáig élő vándormadarak minden őszszel együtt kelnek útra és soha egyetlen csapat sem társúl sem a romániai, sem a cseh, sem az osztrák, sem a szerb vándormadarakkal . . . És Szent István látta, tudta, érezte, hogy csak e határok között lehetünk boldogok s megszelídülve, a Nyugathoz simáivá lehetünk maradandók. Átalakította alkotmányunkat, beszervezte a nemzetet a maga természetes bölcsességével s a magyar állam érdekeinek szem előtt tartásával. Nem csinált feudális berendezkedést, pedig akkor hűbéri alapon állott egész Európa. Nem csatlakozott a keleti egyházhoz. Nem lett vazallusa a nőmetrómai császárnak, mint akkoriban egész Közőp- Eurőpa, sőt még Rómával szemben is megőrizte függetlenségünket. A keresztény magyar alkotmányos monarchia így tudott fennmaradni ezer éven át. Mivel azonban szakítottunk e múlttal ; elhagytuk az ősök vallás-erkölcsös életét; félre rúgtuk a józan haladás, az okos konzervativizmus alapjait; idegen szellemnek lettünk a rabjai: össze kellett roppannia ennek az ezeréves országnak... De az Árpád és Szent István politikai bölcsességét ma sem vonhatja kétségbe senki. Földrajzi és közgazdasági, politikai és természeti egységünk ma is megvan. A Nagy-Magyarország vándormadarai ma is együtt kelnek útra s együtt térnek vissza tavasszal. . . Csak a kardhoz és kereszthez, a nemzeti és keresztény irányzathoz legyünk ragaszkodók és kitartva hűek : Árpád és Szent István egységes országa önmagától alakúi ki mindnyájunk becsületes munkája nyomán. . . A dalosok ünnepe. Äve beate Rex Stephane! Légy üdvöz szent István király! Magyarország összes székesegyházai fölött mindjárt kezdetben magasan kiemelkedett az egri székesegyház. Szent alapítója oly szabadságokkal tüntette ki, hogy IV. Béla király szavai szerint: mint a nemzetek királynője trónolt fölsége székében drága diadémmel ékesítve. Viszonzásul, hálából nagylelkű alapítója iránt, az egri egyház kiváló kegyelettel tisztelte szent István királyt, követve nagy királyaink magasztos példáját. Királyaink ugyanis nemcsak törvényhozói dekrétumaikban dicsőségesnek, apostoli férfiúnak, atyjoknak' tisztelik sz. Istvánt, hanem szentté avatása (1083) után csakhamar évforduló ünnepnapot rendelnek dicső emlékének évenkinti megölésére. Sőt önmagukat és királyutódaikat törvényileg kötelezik, hogy sz. István király ünnepét minden esztendőben Fehérvárott tartoznak megülni.1) Szentté avatása után csakhamar sz. István utódai a szent király tiszteletére az egri várban kápolnát és abban préposti méltóságot több kanonokkal alapítottak. A tatárok azonban elpusztították a prépostsági kápolna birtokait és azóta szünetelt abban az istentisztelet. Rozgonyi Péter egri püspök lelke más gondjai ős aggodalmai közepette gyakran arról elmélkedett, hogyan fejleszthetné és mozdíthatná elő az istentiszteletet. «A szívünkben lángoló szeretet, mellyel székesegyházunk ős védője, sz. János apostol és evangélista iránt viseltetünk, arra késztet, úgymond, hogy székesegyházunkban erőnkhöz képest helyreállítsuk az istentiszteletet, mely abban régente volt. A miértis testvéreink, az egri székesegyházi prépost és káptalan beleegyezésével az abaujvári főesperesső- get bekebelezzük a sz. István királyról nevezett és az egri várban levő kápolnába, melyben dicső királyaink régente préposti méltóságot több kanonokkal szerveztek. A tatárok azonban elpusztították a pró- postsági kápolna birtokait. így a kápolnát sz. István királyról nevezett társasegyházzá és a főesperességet sz. István királyról nevezett prőpostsággá alakítjuk.»*) E szerint sz. Istvánnak az egri várban régóta volt kápolnája. A főistentiszteletet a sz. János apostolról nevezett székesegyházban végezte ugyan az egri püspök és káptalan, de az akkori időben az ünnepélyes mise előtt szokásos körmenettel, nyáron vasár- és ünnepnapokon, fölkereste sz. István király egyházát. Miután itt a sz. királyt Ave beate Rex Stephane üdvözléssel köszöntötték, visszatért a körmenet a székesegyházba és folytatták az istentiszteletet. Augusztus 20 án, sz. István király ünnepén pedig a körmenet körüljárta sz. István egyházát. Virágvasárnapon a székesegyházban kezdődött a liturgia, csakhamar félbeszakították ős átmentek sz. István egyházába. Itt folyt le a barka- szentelés szertartása, utána visszatért a körmenet a székesegyházba és folytatták az istentiszteletet.3) ’) Aranybulla. 1222. 2) Sz. István királyról nevezett egervári pré- postság alapítólevele 1436. Káptalani levéltár. 3) Ordinarius ahne Ecclesie Agriensis. 1509. Eger, 1921. aug. 19. A Magyar Dalos Szövetség propaganda-kőrútján, Egert is fölkereste és kíséretében jött a hírneves Budapesti Polgári Dalkör. Csütörtök este nagyszabású hangverseny volt, amelyre az egri közönség sokáig emlékezik majd — meleg szeretettel. A zsúfolt Ijáz megértő lélekkel, szinte áhítatos figyelemmel — mert hisz egyesek tapintatlansága nem írható az összesőg rovására — hallgatta a vendégek és a mieink gyönyörű énekét. A lelkesedést mi sem mutatta, jobban, mint hogy a szerepeket már megjelenésükkor zúgó taps fogadta s minden szám után meleg ünnepeltetősben volt részük. Legnagyobb volt természetesen az összkarok hatása. Mintegy kétszáz, iskolázott énekesnek a legaprőlékosabb részletekig összevágó, minden ízében pompásan árnyékolt előadása — csak nagyhatású lehet. A nagy tömeg, a hatalmas hangerő, a melegség, a bámulatos fegyelmezettség | — mind hozzájárultak az emlékezetes sikerhez. A Himnusz és a Hiszekegy, a Révffy- féle Irredenta dalok ős a Szózat egyaránt hatottak előadásuk jelességével éppen úgy, mint az erős hazafias érzéssel, mely minden legkisebb részletükben megnyilvánult ős Grónay Andor ismert kiváló karnagyi pálcája nyomán érvényesült. A Budapesti Polgári Dalkört minden jelességóvel ismerjük. Emlékezünk reá 1907. évi szerepiésétől, amikor az egyik első díjat vitte el Egerből az országos dalversenyen. Kórusának ereje, tömörsége, nagy készültsége egyaránt meglepte a hallgatóságot. Basszusa és tenorjának szinte üveg- harang-csengósűpiánói bámulatba ejtettek, különösen Lányi : Petőfijében, Farkas N: Az én asszonyom .. . kezdetű dalában, a Púéin: Finn dalában és Palmgren: Tengerészében. Úgy ezeknél, mint a Pogatschnigg: Dal a dalról című karából kitűnt, hogy Farkas Nándor (valamikor az egri őrs. tanítóképző növendéke) vérbeli karnagy ős jeles zenész, akinek lénye szinte összeforr ezzel a jeles dalkörrel.
