Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-10-05 / 225. szám

EGRI NÉPÚJSÁG

(Gyöngyös) 11,163 K. — Kuczora Ferenc birtokos (Eger) 11,158 K. — Dr. Lipcsey Attila földbirtokos (Tiszafüred) 10,818 K.

— Bálint Gyula földb. (Hatvan) 10,789 K.

— Szabó József fakeresk. (Eger) 10,752 K.

— Preszler Zsigmond szeszgyáros (Eger) 10,730 K. — Rosner Rudolf földb. (Vécs) 10,637 K. — Dr. Lestyán Pál orvos (Párád) 10,593 K. — Remenyik László földbirtokos (Dormánd) 10,559 K. —Wohl Lipót földb. (Tar) 10,496 K. — Brezovay István földb. (Nagyréde) 10,478 K. — Mlinkő Bertalan földb. (Tiszafüred) 10,392 K. — Grusbach Ignác kereskedő (Pásztó) 10,008 K. — Platthy Miklós földbirt. 9,993 K. — Ifj. Hám Lajos borkeresk. (Eger) 9,921 K. — Szabó Tamás földb. (Tiszafüred) 9,902 K.

— Gröber Béla ny. v. pénztáros (Eger) 9,759 K. — Müller Ferenc keresk. (Eger) 9,743 K. — Hanák Kolos földb. (Abasár) 9,711 K. — Szántó Béla hentes (Gyöngyös) 9.665 K. — Beniczky György földb. (Egeresein) 9,594 K. — Buchhalter Bernát bérlő (Átány) 9,580 K. — Langó József földbirt. (Csány( 9,522 K. — Rozdry István keresk. (Gyöngyös) 9,425 K. — Dr. Studinka Elemér jószágigazgató (Kompolt) 9,026 K. — Lipcsey Ákos földb. (Tiszafüred) 9,007 K. Perlaky Zénó földb. (Kisnána) 8,989 K. — Foksz Gábor hentes (Eger) 8,918 K. — Spitzer Vilmos bérlő (Heves) 8,849 K. — Káhán Artur kereskedő (Pásztó) 8,705 K.

— Horánszky Béla hentes (Eger) 8,700 K. — Seidner Sámuel birtokos (Gyöngyös) 8,695 K. — Ilerédi Joachim keresk. (Gyöngyös) 8,694 K. — Makra Géza birtok. (Gyöngyös)

8,687 K. — Basch Ernő gyógyszerész (Gyöngyös) 8,685 K. — Engel Pál földb. (Dormánd) 8,630 K. — Báró Hatvány Endre földbirt. (Hatvan) 8,600 K. — Dr. Bokros Sándor orvos (Gyöngyös) 8,564 K. — Ru- zsin Bertalan kereskedő (Eger) 8,551 K. — Buchhalter Miklós bérlő (Atány) 8,5l7 K.

— Farkas b. János földb. (Vámosgyörk) 8,368 K. — Szabó Kálmán földb. (Erdőtelek) 8,327 K. — Móczár Béla földbirtokos (Csány) 8,268 K. — Verebélyi Jakab földb. (Pásztó) 8,252 K. — Infeld Miksa vendéglős (Eger) 8,228 K. — Tóven Zsigmond földb. (Gyöngyös) 8,202 K. — Juhász Lajos földb. (Csány) 8,196 K.

Ezen kivűl megyei virilisek még — oklevelük alapján — kétszeresen számított adóval a következők : Cserján Károly ügyvéd (Gyöngyös) 13,430 K./— Mattyasovszky Kálmán plébános (Tiszanána) 13,332 K. ^ Baráczius József plébános (Makiár) 13,136-'Á K. — Dr. Csepela Lajos plébános (Kápolna)^ 13,088 K. — Dr. Barsy István ügyvéd' (Eger) 13,004 K. — Dr. Alföldi Dávid ügy/ véd (Eger) 12,734 K. — Velcsey István/ gyógyszerész (Eger) 12,718 K. — Novák/ Károly plébános (Domoszló) 10,856 K. — Kekées Kálmán okleveles gazdász és föld-' birtokos (Gyöngyösoroszi) 10,544 K. — Dr. Mészáros Béla orvos (Eger) 9,848 K/

— Nádassy Ferenc plébános (Sarud) 9,464'! K. — Dr. Bazsó Tivadar orvos és birtokos/. (Heves) 9,088 K. — Dr. Grünblatt Armin orvos (Eger) 9,008 K. —- Buczkő János/ plébános (Heves) 8,464 K.

/

mtmmKBBEsmaaaBBB

Az «jzfríM nem merits átvenni jtynptmagynrorszáyot.

Becs. M. T. I. A bécsi napi sajtó még mindig nincs tisztában a békeszerződés határozataival. Ausztria visszautasította a tábornoki bizottságnak azt a felhívását, hogy írja alá az átadási jegyzőkönyvet. Nem irta alá, mert az eddigi tapasztalatok után és a nyugatmagyarországi lakosság hangulatát ismerve, nem meri Nyugat- magyarországot átvenni. Most aztán a bécsi lapok gyalázkodnak és nem elégszenek meg azzal, hogy a nyugatmagyar-. országi felkelőket bandáknak és banditáknak nevezik, amely támadásaikat egye nesen a soproni tábornoki bizottság ellen irányítják. A tajtékzó szidalmazásokban elölj ár a Neue Freie Presse, mely a tábornoki bizottságot egyébként tevékeny bot- ránkozásnair mondja. A Neue Freie Presse mai cikkében a következőket Írja: «Nyu- gatmagyarországot tehát kiürítették a magyarok, de csak papiroson. Bár nincs különbség a) és b) zóna között, mert időközben mindkét zónát fegyveres banditák özönlöttek el; a soproni tábornoki bizottság nem fordított elég gondot arra, hogy megkérdezze a magyar kormányt: milyen kötelezettséget vállal a nyugatmagyaror- szági fölkelők eltávolításával szemben. Nyilvánvaló, hogy ezek miatt nincsen sző a nevezetes jegyzőkönyvről.«

Külföldi hírek,

Berlin. Hindenburg vezértábornok az egyik monarchists lapnak mondott inter- vjuja következtében kijelentette: anélkül, hogy ezzel háborús szándékokat dokumentálna, megmondja nyíltan, hogy a németekben ápolni kell a hazaszeretetei és táplálni a harci szellemet. /

Berlin. A Berliner Tageblatt értesítése szerint Németország és Jugoszlávia között a Kereskedelmi tárgyalásokat október 2-án újra megkezdették.

Paris. M. T. I. A francia kormánynak Franklin Gulosch amerikai tábornok utján sikerült elérnie azt, hogy Komái pasa szabadon bocsátotta az összes francia foglyokat.

Róma. M. T. I. A pápa kihallgatáson fogadta gróf Somsich Lajost, a vatikáni magyar követet.

Helsingfors. M. T. I. A finn kormány válasv jegyzékei küldött a szovjet kormányhoz, melyben visszautasítja az orosz jegyzéknek azt a kifogásait, hogy a finn kormány nem kereste a békeszerződés meg kötésének előfonalát.

HÍREK.

Eger, 1921. október 5.

Emlékezzünk! . . .

Holnap lesz hetvenkét esztendeje, hogy tizenhárom jelesünk lelke fölszállott az örök Bíró elé, miután itt e földön vértanúkká avatta őket az osztrák hatalmi önkény, a gyűlölet, a kegyetlenség.

És a magyar nemzet minden évben gyászolt ezen a napon. Ha pedig valaha szükség volt arra, hogy nemzeti nagyjaink emlékét kegyelettel ápoljuk: manapság fokozottabb mértékben szükséges. Hiszen mindenünkből kifosztottak, koldussá tettek. Csak szentelt hagyományainkat, nemzeti fájdalmunkat, gyászunkat, nemzeti nagyjainkat nem vehették el tőlünk.

Aggódó lélekkel, féltő gonddal zárjuk tehát szivünkbe őket s minden alkalmat föl kell használnunk a nemzeti lélek ápolására.

Ezért vigyük el gyászoló szivünk fájdalmát arra a gyász-istentiszteletre, amelyet a Minoriták templomában 10 órakor mond Nagy János dr. nemzetgyűlési -képviselő.

A gyászmisén az Egri Dalkör énekel.

Gyászmise után a Mecset-utcai Gröber- ház Knézich-emléktáblájához vonúl a közönség, hol a közigazgatási tanfolyam hallgatói kegye- letes ünnepséggel áldoznak az aradi vértanúk emlékének.

A gyászmisére és az azt követő ünnepségre meghívót kaptak a hatóságok, egyesületek, intézetek, iskolák.

Reméljük, hogy Eger emlékezése méltó lesz a nagy idők nagy halcttaihoz.

Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Migaz József fogházgondnokot az egri kir. törvényszéknél, — a VIII. fizetési osztályba fogházigazgatóvá nevezte ki.

arrafelé vasutaink nem voltak, ez a gyászos expedíció mily hosszadalmas és Ka- zinczyra nézve mily költséges lehetett. Az átszállítás tíz napig tartott. Kazinczy a megboldogultat «szent atyám, Kazinczy Ferenc« és kiskorában elhalt testvérének, Ifigéniának hamvai mellé temeltette el.

Ezután visszament kedves huszárezredéhez, mely már akkor nem Prágában, hanem Bécsben állomásozott. De mert imádott édesanyjának átszállítása igen nagy költségébe került, e miatt tiszti állását kénytelen volt átengedni egy igen gazdag fiatalembernek. «Ezért nekem más félezer pengő forintot fizetett, de oly feltétellel, ha én neki a katonai tudománjjpk- ból leckéket adok s ő azért engemet tartozik ellátni élelemmel és lakással«. Kikö tötték még azt is, hogy amenyiben megunja a katonaságot, tiszti állását visszaajándékozza Kazinczynak.

Elképzelhető, hogy az ilyen előkelő családból származott embernek—aki még hozzá rajongásig szerette pályáját, — ez a helyzet mennyi lelki gyötrelmet okozott, amiért testvérei részéről keserves szemrehányást kellett eltűrnie. Ez 1847. elején történt.

«Leírtam eddig röviden az életemnek azt a korszakát, melyet én a szenvedés korszakának neveztem addig, amíg újra katona nem lettem», — írja Kazinczy élet- irásában. 1848. június havában kapott

Mészáros Lázár hadügyminisztertől felszólítást, hogy lépjen be a honvédhadseregbe. Ezt a fölhívást Kazinczy örömmel fogadta. «Azonnal jelentkeztem s megkaptam utász- kapitányi kineveztetésemet avval a megbízással, hogy szervezzek egy utász-zászlóaljat.» Ez a szervezés Kazinczynak annyira sikerült, hogy néhány hét alatt a zászlóalj teljesen begyakorolva, a tűzkeresztséget Szenttamásnál ki is állotta, hol Kazinczy utászaival rövid 16 óra alatt a szenttamási rác sáncokat ellensáncokkal oly gyorsan kiépítette, hogy azokkal azután az ostromló sereg oly könnyen elbánhatott volna, mint egy semmivel.

Mészáros hadügyminiszter ezután Aradra rendelte Kazinczyt, hol is az aradi vár-sáncokkal szemben — a Maros jobb partján — a vártól északra «egy igen erős sáncot hányattam, amelyet olyan jól eszközöltem, hogy abból a várnak minden pontjára lehetett tüzelni». Ezért az ügyesen kieszelt és kiépített sánc műért megkapta Kazinczy az első érdemrendet, «melyet nekem az ón édes jő atyámfia, gróf Leiningen tábornok, küldött a mellemre». Ezenkívül Mészáros hadügyminiszter a jól sikerült sánc-művekért alezredessé nevezte ki s az 1. számú Császár-huszár ezredhez osztotta be. Résztvett Kazinczy a pákozdi csatában, mikor is ezredét először vezette tűzbe.í(311. lap ) «E regement igen jó magyar legényekből állott, többnyire somogy-, zalamegyei fiúkból, de a tisztjeik haszontalan németek voltak, úgy, hogy ez a regement már az első ágyúsző- nál megszaladt, mert a tisztek így rendelték. Ez akkor történt, mikor én egy parancsolat átvétele végett a fővezérhez, Mógához, ki nem volt ugyan fővezér, csak mint kiküldött kormányzó adlatus működött ottan». Amint Kazinczy visszajött, látja, hogy ezrede teljes rendetlenségben hátrafelé húzódik, a tisztek pedig elül szaladnak. «Ezt látva odavágtattam s a trombitással megállást fuvatok. A legénység megállóit, de a tisztek csak vágtattak tovább, mire én rögtön előhivattam a legidősebb őrmestereket, kiket a századok vezényletével bíztam meg és ezután egy szakasz huszárt egy altiszttel utána küldöttem a szaladó tiszteknek és azokat elfogattam. Egyet le is kellett vágni, mert nem akart szót fogadni. E gyászvitózeket azonnal leparancsoltam lovaikról, fegyver közé fogattam és úgy kísértettem őket a főhadiszállásra. Én azután magam állottam az ezred élére s kétszer egymásután Ösz- szecsaptam az ellenséggel. Vitéz katonáim engem megéljeneztek, a nyomorult, gyáva tiszteket pedig össze akarták vagdalni, amit én ugyan nem engedtem meg, de mint gyávákat a hadseregtől elkergetésre ítéltem». Tizennégyen voltak, de Kazinczy csak egyet tartott meg közülük. így lettek — írja Kazinczy, — altisztekből had-