Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-29 / 170. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG Az utolsó parancs. „Minden tiszt lőjje agyon magát.“ Silvestro Leonidász. (A Magyar Távirati Iroda jelenti:) (Szikratávirat). A marokkói spanyol csapatoknak a kabirokkal való harcairól megrázó részletek érkeztek. A legnagyobb vereségek Silvestro spanyol tábornok hadtestét érték. A tábornok látta — így szól a tudósítás — hogy a hadteste körűi van kerítve. Odalovagolt hadsegédjéhez és így szólt: — Fiam, elvesztünk. írja meg■ az utolsó parancsomat. A parancs így szólt: — Tiszt urak, körűi vagyunk véve. Nincs menekvés. Minden reménység oda. Nem engedhetjük meg, hogy az arabok kezei közé kerüljünk. Megparancsolom, hogy végsőkig küzdjünk és elfogatásunk előtt minden tiszt lőjje agyon magát. Silvestro tábornok s. k. A tábornok ezután sző nélkül elővette revolverét és agyonlőtte magát. Ugyanez a jelenet játszódott le mindenütt, ahová a tábornok utolsó parancsa eljutott. A tisztek egymás után lőtték főbe magukat, így többek között Monelli tábornok, Monales ezredes, törzstisztek ás csapattisztek. Siherto tábornok játszótársa volt a spanyol királynak és később tanácsadója. Halála mély részvétet keltett a spanyol udvarnál. Apponyi Albert gróf köszönő levele — Egerváros közönségének. — Eger, 1921. július 28. Apponyi Albert gróf, a nemzet ősz pátriárkája, díszpolgárrá való megválasztása alkalmából Eger város közönségéhez köszönő levelet írt. A levél a következő- képen hangzik : Eger város közönségének ! Közéleti működésem fólszázados évfordulója alkalmából az ország számos önkormányzati testületé abban a kitüntetésben részesített, hogy díszpolgárává méltőztatott megválasztani. Honfitársaimnak e díszes polgári jutalomban megnyilvánult s nekem mindenek között legjobban eső bizalmát életem legbecsesebb emlékei között fogom megőrizni. Minthogy a kitüntető megemlékezések nagy száma miatt lehetetlenség, hogy hálámnak minden egyes helyen személyesen adjak kifejezést, jelen írással mondok a nagyérdemű közönségnek magyar szivem egész melegével köszönetét azért, hogy engem díszpolgárrá való megválasztásával otthonába fogadott. Őszinte örömömre fog szolgálni, ha polgártársaim kulturális és gazdasági boldogulása érdekében Isten kegyelméből teljes mértékben élvezett szellemi és testi erőmet az otthon szeretőiéből fakadó melegséggel latba vethetem. Fogadja a város közönsége őszinte hazafiúi üdvözletem tiszteletteljes kifejezését. Budapest. Apponyi Albefí gróf. Két évvel ezelőtt. — A proletárdiktatúra bukása és a román megszállás Egerben. — Naplószerü föliegyzések. 1919. júl. 21— jul. 29. A Kaszinó előtt sok a lézengő elvtárs. Nagyszerű kedvben vannak, arcuk ragyog. Ügy látszik, a Tiszamenti győzelem hire fölvillanyozta őket. Sietnek is a hir terjesztésével, hogy a holnapra (jul. 22-re) tervezett tüntetés méltó legyen a nagy eseményhez. A plakátok is készen vannak már. Egy jóbarátom látta is őket a nyomdában; ökölnyi bötűk hirdetik majd az örömhírt. A tüntetés azonban elmarad. Valami váratlan esemény történhetett. A zsivajgó tüntetők helyett estefelé a burzsoák csoportosulnak, suttognak a Fő utcán. A csoportokból derült arccal mennek szét az emberek. Hamarosan szétfut a városban: csúnyául kikaptak a vörösök. Az Irgal- masok kórházába sebesülteket is hoztak. Másnap sietek az Irgalmasok patikájába. Biztos vagyok, hogy patikus barátom érdeklődése sok érdekeset megtud a sebesült katonáktól. Várni kell rá; csakugyan a kórházban van, s mint mondják, kérdezgeti a sebesülteket. A sebesültek szörnyű dolgokat beszéltek neki. Volt köztük két parancsnok is. Az egyik a nemzetközi zászlóalj parancsnoka, ezelőtt bécsi aktiv tiszt, a másik pedig egy páncélvonatot vezetett. Szerintük a Tiszán való átkelés nem diadal volt, hanem a fehérek jól kieszelt hadicsele vette át őket. Vakon mentek előre a folyton hátráló fehérek után. A fehéreket azonban nagyon erős hátvéd födözhette, mert olyan erős golyózápor fogadta őket, hogy egy-kettőre megsemmisült a vörös sereg. Teljesen levert, reménytelen a két parancsnok. Azt mondják, evvel a vereséggel el is dőlt a vörös háború sorsa; iszonyú összeomlás lesz a vége. Persze sokan nem hisznek a sebesülteknek. Elbeszéléseiket túlzásoknak tartják. A sebesültek ijedtsége, szerencsétlensége általánosít, a veszedelmet színezi, nagyítja. Nem is csoda, ha a hírekkel szemben szkeptikusak az emberek . . . Annyiszor csalódtak már. Megjönnek a lapok is. Némák. Homlokukon hatalmas betűkkel: A Tisza-frontot szilárdan tartjuk. A győzelmes csata részleteit azonban hiába keressük, azokról mélyen hallgatnak. A közönség tudja, mit jelent, mikor a vörösök valamely frontot «szilárdan« tartanak. Nyílt beszédben azt mondják, megverték őket. Most már a nagy kételkedők és a pesszimisták is kezdik hinni, hogy csak órákra, legfölebb egy-két napra nyűlhatik még a vörös uralom élete. A helybeli, hivatalokban ülő és tudatlanul rendelkező vörösek azonban másként gondolkoznak. Nekik a vörös uralom csak jót ad: állást, jó fizetést, autót, kiszolgálást, meg más egyéb kívánni valót. B'iniB1H1irFll — —M——— \ Ók nem tudják: mi a szenvedés, mi a nélkülözés, mi a lemondás a kommunizmusért. Természetesen nem is akarják elhinni, hogy ennek a nagyszerű életnek, melyben igazán minden «a mienk«, vége lesz valamikor. E hitben nagyon megedzették magukat, erősek. Még mindig úgy intézkednek, mintha hatalmuk örökké tartana. Csodás színészek. Giffkának és társainak járásában még mindig erős az öntudat. Pedig a sürgönydrótok számukra végzetes jelentéseket hoznak. pl, Roosewelt, a magyarok barátja. Eger, 1921. julius 29. Lapunk e hő 22-én megjelent számában megemlékeztünk Roosewelt volt amerikai elnök felfogásáról a magyar kérdésben. Azt hisszük, hogy ha a háború alatt nem Wilson, hanem Roosewelt lett volna az elnök, nem jut szerencsétlen hazánk a mostani szomorú állapotába; mert Roosewelt, amikor a háború előtt néhány évvel hazánkat meglátogatta, irántunk való jóindulatának, sőt teljes értékű megbecsülésének számos jelét adta. A többi között kijelentette, hogy nincs illusztrisabb történelem, mint a magyar nemzeté. Ha ezt nem ismerné, nem tartaná magát művelt embernek. (Aár pedig aki ismer bennünket, nem bánhatott el velünk olyan kegyetlenül, mint az égbekiáltóan igazságtalan antant). Azt is mondotta, hogy az egész világ- adós Magyarországnak a múltjáért. (Szépen fizették meg az adósságot antanték, a többi között Amerika is). Roosewelt nagyon becsülte a magyar írókat. Különösen tetszett neki Mikszáth- nak «Szent Péter esernyője« cimü kedves kis regénye. Minthogy — amint mondotta — szeretne találkozni azzal a jeles Íróval, aki ezt a bájos dolgot szerzetté, üzenet utján felkérte, hogy látogassa meg. Mikszáth, szerinte, szavakból is tud fejteni (fendre avec les mots). Nem láttam, amikről ír, de annak úgy kell lennie. Mikor azután Mikszáth meglátogatta, épen fürdött. «Mondják meg neki, hogy fürdők, de azonnal öltözködöm. De azt is mondják meg, hogy olyan szívesen látom, mint amilyen szívesen látott engem anyám, amikor születtem.» Aki igy gondolkozik egyes magyarokról és az egész magyar nemzetről: az nem lehetett volna olyan brutális és perfid, mint Wilson uraság. Isten csapás volt rajtunk, hogy az egész vonalon gonosz és elbizakodott emberek intézték nyomorult sorsunkat. A turini olasz kommunisták mozgósítanak. A. M. T. I. jelenti: A turini olasz kommunisták kiáltványt tettek közzé, a- mely szerint a fascistákkal való békekötést visszautasítják. Elhatározták a kommunista ifjú munkások mozgósításál. A mozgósítás úgy történt, hogy osztagokat alakítottak. Egy alosztag 10 emberből áll és katonai kiképzésben részesülnek. Fegyelmi tekintetben a pártvezetőség alá tartoznak.
