Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-12-29 / 295. szám
Ära 2 korona. Eger, 1921. december 29. csütörtök. XXVili. évf. 295. u. 2i£az«t*sä dijak postai szállítással t£$éss és félévi előfizetési nem fogadónk el. «Segged évre 150 K. — Egg hóra 50 X. ~ POLITIKÄI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. uiserkesstőség' i Eger, Liceuis. &iRdóJifofital s Líceumi ngomde, Telefaa 11, A sajtó szabadságáról. 0 Eger, 1921. dec. 28. Klebelsberg Kunó gróf, az új belügyminiszter, a karácsonyi ünnepek alkalmából egy újságírónak a következőképen ayilatkozott a sajtó szabadságáról: «... figyelmeztetnem kell minden magyar újságírót, hogy a mi kicsinyke országunk, a forradalmi láztól alig épült társadalmunk, nem bírja el azokat az izgalmakat, amelyeket elbírt a múltban az a magyarság, mely egy erős monarchia nagyhatalmi keretei között élt. Akkoriban nagyon gyakran kimondták a szót: Veszélyben a haza! A haza általában minden héten veszélyben volt. De az izgatásnak nem lehettek olyan végzetes hatásai, mint lehetnek ma. Én tehát el vagyoK határozva arra, hogy nem tűrök féktelen izgatást a sajtóban. . .» Okos beszéd. Minden sorát aláírjuk Kleb9lsberg nyilatkozatának. Nem szabad, hogy ez a figyelmeztetés kiáltó szó legyen s pusztában . . . Komolyan szükség van erre, mikor még mai napság is rejtett és kevésbbó rejtett izgatás van sok újságnak majdnem minden sorában. Országroncs ▼agyunk, lakói pedig sokat szenvedett, e- zor meg ezer gyötrelmen átlábalt emberek. Olyanok, mint nagybetegség után a láb- badozók: gyengék, vérszegények, tétovázók. . . óvni kell őket mindentől, ami hátráltatja a tartós javulást, a teljes fölépülést. A sajtóméreg pedig veszedelmes az elgyöngült szervezetre, visszaesést okoz és — öl. Éppen ezért mai napság minden magyar újságírónak csak egyetlenegy lelki- iemeretbeli kötelessége lehet: vállvetve dolgozni a szerencsétlen haza újjáépítésén. Ehhez nem kell sajtókorlátozás, sem sajtőcenzura, sem külön klebelsbergi sajtó- figyelmeztető : csak becsületes, önzetlen, megalkuvást nem ismerő lelkiisraeret. Ez az újjáépítés persze sok mindent foglel magában. Elsősorban a lelkek harmóniájának helyreállítását. .. Gyönyörűen fenséges munka. . . A sok bolondgombától félrevezetett, becsvágytól feltüzelt, a bosszú által elvakított lelkek nivellálása ez a feladat. És ez nem abból áll, hogy minduntalan felszaggassuk a régi sebeket, hogy napről-napra felpanaszoljuk egyes társadalmi osztályok bűneit és bajait, ha- zafiatlanságát, önzését, a temérdek perpatvart, meghasonlást. Nem! Meg kell találnunk azt a határkövet, amely a keserves és szerencsétlen jelent elválasztja a keservesebb és szerencsétlenebb legközelebbi múlttól . . . Ismerjen végre testvér a testvérre, barát a barátra, magyar a magyarra. . . Egyetlen acélkapocs tartsa össze lelkeinket: a törhetetlen remény és bizodalom egy szebb és biztos jövendőben. A becsületes és alkotó munka a másik, amelyet sohasem lehet a sajtónak e- léggá hangoztatni. Újjáépítés munka nélkül lehetetlen. . . Ebből pedig mindenkinek ki kell vennie a maga részét, hisz’ oly kevesen vagyunk és így minden fejre, minden erős munkabíró kézre szüksége van ennek a hazának. . . De ez a munka ne legyen az önzés munkája, s ne rontson és tegyen tönkre másokat; ne legyen szivattyú, amellyel embertársunk vérét szívjuk ki. . . Végre a megértés, a mások munkájának megbecsülése legyen a cél, mely vezesse tolláinkat. Fáj a lelkünk, ha nézzük azt az áldatlan állapotot, ami jelenleg a közélet porondján folyik. Givakodás, perpatvar, aljas rágalmak, gyanúsítások, káröröm, irigység, harag, megszólás, csalás, panama. . . Brr! Megborzad a jőérzésű magyar, ki ezeket látja és tehetetlen mindezekkel szemben. . . A sajtó? Ne táplálja többé az egyéni érdeket; ne legyen szószólója apró nagyságoknak; ne legyen fizetett szolgája ki- sebb-nagyobb érdekeltségeknek. .. Hanem legyen egy egészséges, erős nemzeti érzésű magyarság önzetlen szószólója ! Tartson terepszemlét a múlton, amely hajdau naSgy& tette ezt az országot s igyekezzék becsületes törekvéssel munkálni a jövendő Nagy-Magyarország ügyét. . . Ha ez így lesz, akkor sajtómegszorításra, — mert a nemzet üzen fiainak a rotációs gépeken keresztül, — nem lesz szükség. Nem lesz szükség cenzorra, aki bakteroskodjék a sajtó munkásain, nem lesz szükség figyelmeztetőkre Karácsony ünnepén. . . De Istenem, vájjon mikor lesz ez ? Lesz-e valaha, vagy — sohasem? A királykérdés nem jutott holt-pontra. . . A szabadkirályválasztás nyitva hagyja a kortézia zsilipjeit. — Schlachta Margit a női választójogról. Eger, 1920. dec. 28. A nemzetgyűlés mai ülését 10 órakor nyitja meg Gaál Gaszton elnök. Az inter- pellációs könyv felolvasása után a mentelmi bizottság előadója jelentést tesz a dec. 15-őn tartott ülési’ől. Karafiáth Jenő két interpellációtnyujt be. Az egyik szerint utasítani akarja a kormányt, hogy az anya- és csecsemő-védelem tárgyában sürgős javaslatot terjesz- szén a nemzetgyűlés elé; ugyancsak sürgős jelentést tegyen a gyámsági tisztség reformja tárgyában. A Ház harmadszori olvasásban elfogadja a szerzői jog védelméről szóló törvényjavaslatot. Az indemnitási vitához elsőnek Schlachta Margit szólal fel. Azt mondja, hogy* az államháztartás vitele nagyon fontos. A pénzügyminiszter expozéjából tudjuk, hogy a deficit 16 milliárdot tesz ki. Minthogy a budget jog gyakorlása belevág minden ember gazdasági életébe és boldogúlásába, kívánja, hogy minden egyes polgárnak közvetlen beleszólása legyen a budget- jog gyakorlásába. Ezt úgy véli elérni, ha továbbra is fenntartják az általános titkos egyenlő választói jogot és nem engedik, hogy az csorbát szenvedjen. Ezután a női választójogról beszélt. A képviselők már többször hangoztatták, hogy a gyengébb nemnek nagy jogi védelemre van szüksége. Tekintetbe véve azt, hogy a nők a vagyonváltságből és az adófizetésből csak úgy kiveszik a részüket, mint a férfiak, ilyenformán a választójog kétszeresen illeti meg őket. Apponvi Albert reflektál Schlachta Margit beszédjére. Nincs egy véleményen Schlachta Margittal abban, hogy az állam pénzügyei mindig rendezetlenek voltak. Minekünk olyan pénzügyi kapacitásaink voltak, mint Wekerle, Teleszky és a mostani pénzügyminiszter Kállay Tibor. Hosz- szasabban foglalkozik a választójog kérdésével. A nők aktiv választójogát helyesnek tartja. Úgy a nőket, mint a férfiakat bele kell vinni a politikába, még pedig a . szeretet politikájába, mert demokratizmus szeretet nélkül annyi, mint demagógia. Az indemnitás kritizálásakor nem tartja helyesnek a 6 hónapi felhatalmazást. Kitér Bethlen bemutatkozó prograinm- beszédére. Kérdi, miért volt három heti kormányválság, azért, hogy Nagyatádi helyett Mayer, Ráday helyett Klebelsberg Kunó jöjjön? Majd a királykórdéssel kapcsolatban elmondja, hogy a szabadkirályválasztás kimondásával a királykérdés nem hogy holtpontra jutott vo’na, hanem annak éppen ellenkezője történt. Bethlen büntetőjogi szankciókkal igyekszik megakadályozni az agitálást. De ha a szabadkirályválasztás sajtója nyitva van, a korteskedés zsilipjei sincsenek — zárva. Senki sem akadályozható meg abban,' hogy ne agitáljon a saját királya mellett. Borovicinit is szabadlábra helyezték. Budapest. Borovicini Aladár felfolyamodással ólt a budapesti kir. ügyészség letartőztatási végzése ellen. Az ügy bekerült a budapesti királyi Táblához, amely dr. Degré Miklós magyar királyi táblai bíró elnökletével ma foglalkozott az ügygyei. Másfél órai zárt tárgyalás után meghozta a döntőst, melynek értelmében Borovicini Aladárt szabadlábra helyezték.
