Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-20 / 162. szám
Ära 2 korona. XXVili. évi 162. ss. Eger, 1921 julius 20. szerda. mSEzeiési dijak postai szállítással? g.'jész és félévi előfizetést neta fogadunk el. Jv'tqpeé évre 110 K, - Egg hóra 40 K. ~ POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. Kiáltás. Eger, 1921. július 19. Az Ural rengetegeiből kiáltás szakad ki, mint a honvágy tűzröptű galambja, amelyet a megláncolt Kárpátok felé röpítenek a szelek. A Kelet összeomlott birodalmából, Oroszországból rabmagyarok küldik Hortobágy felé a ballagó felhők üzenetét. Lángoló fogolyszivek vágynak ki a napsugárba, a magyar ég alá, ahol az ár- valányhajas ezüst fű vek felett harmatot iszik a hajnali szél. A fehér magyar faluk fogolynépe sóvárogva nyújtja ki karját Magyarország felé. Eettegő ajkán elhal a dal, szeméből kiapad a könny. Sáppadt arcát odaszorítja a börtön ablakához. Lázban parázsló szeme előtt tűzfolyamok vágtatnak, látomások kergetőznek. S amíg fölülemelkedik Pétervár vérgőzös utcái felé, tündérek dédelgető karjain röpül hozzá a Délibáb. Kettészakad a kék végtelen és látja, hogy a fehér pihenő gulyára tűz a nap. Látja a vad ménesek lobogó sörényű vágtatá- sát, a- cserényből felszálló füstöt. Illatos székfűvek arany hullámai fölött pihen meg a raboskodás alatt eltörődött lelke, mint a fáradt mosolygás. És jön a falu esti csöndességével, suttogó ablakokkal. Feléje futnak az utak, a régi jó barátok: fekete jegenyék, fényes nyárfák, reszkető akácok. A távolban merengő sárga búza-táblák pihennek. Fölöttük megvergődik a pacsirta. Hintázik a szellős azúrban és vadrózsákról, kakukfű-illatról énekel. És fölriasztja a foglyot a pacsirta csicsergése, rab szivének dobogása. S itt a leigázott magyar földeken hallgat a rög, hallgat a fájdalom. A ke zünk megbénulva hull a tehetetlenségbe Mit törődünk mi azzal, hogy az Uralon in nen 60.000 magyar hadifogoly a pásztor síp szólásái’ól álmodik a szentpétervári börtönök rothadó szalmazsákjain, Szibéria vadonjaiban, várva a szabadulást, vagy a vértanűságot? Mit törődünk mi avval, hogy száztízezer magyar hadifogoly pusztult el a tomszki, irkuczki, orosz-szibériai fogolytáborokban. Száztízezer magyar szívet siratnak Oroszországban a felhők ; száztízezer özvegy könnyét öntözik az Oroszországi záporok. Mi nem tudjuk azt, amikor árvaságra jutottunk, mi az árvaság; mi nem tudjuk azt, amikor elvették tőlünk a hazánkat, mi a hontalanság. Még most sem tanúltuk meg azt, hogy a hazát nem tudja pótolni a Kelet forró napsütése: idegen földnek hideg a cirógatása. S az idegen nóta sohasem érti meg, miért hervadtak el a muskátlik egy kis magyar lány ablakában. S a forró vérű bensziilött előindiai asszony sem tudja meg, miért dalol a magyar hadifogoly csak egy kislányról, amikor ő gyöngyhalászokról, ligetekről ős csodaszép apsaras okról énekel, akik örökifjan isszák a szerelmet. S a felhők szállnak, szállnak Oroszország felől és mi nem akarjuk megérteni az üzenetet, a zápor csapkodásában a rablánc csörgését, éhező, fakó arcok esdeklő várakozását. Gyűljön ki minden magyar lélekben az ősök erényessége. Ha van még magyar szív, amely érezni, szem, amely könnyezni, kéz, amely segíteni tud: jöjjetek ! Kiáltunk ! Jöjjetek, ti magyar verítékkel megszentelt fillérek. Anyák, akiknek gyermekeik ; apák, akiknek fiaik; leányok, akik.Ssííketófiségi Eg«r, Liceas. Kiadóhivatal j Licaumi agom-! >, Taiefosi szása 11 nek mátkáik vannak: adjatok a könyörű- letesség nevében! Gyermekek, akik féltek az árvaságtól; asszonyok, akik rettegtek az özvegységtől: gyűjtsétek össze az áldozatkészség filléreit. Minden kis fillér egy magyar hadifogoly könnyét törli le. Adjatok, ti boldogok, akiknek boldogságát nem dúlta fel a véres harc; akiket nem ölelt át a gyász és mindennap őrzitek a hitvesi csőkot, halljátok a gyermek gügyögését és átölelnek esténként a kicsike karok. Mert addig, amíg ti önfeledten pihentek a családi otthon derűjében, Oroszországban 60,000 hadifogoly szenvedő asz- szonyról, síró gyermekekről ős elszáradt muskátlikról álmodik. (—) Az «Egri Népújság» cikkeit csak a forrás megnevezésével engedi át. Hegedűs pénzügyminiszter fogadja a pénzügyigazgatóság tisztikarát. A kihallgatások. Eger, 1921. július 19. A vasárnapi népgyűlés után, 3/412 órakor a polgármesteri hivatalszobába vonúlt vissza Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter. Vele mentek: Bobory György dr. főispán, Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő, Török Kálmán kanonok és Trak Géza h. polgármester. A miniszter egy percet sem pihent. Magához kérette a pénzügyi tisztviselői kart, amely a titkári hivatalban várta a megtisztelő audienciát. Hegedűs az ajtóban egyenként kézfogással üdvözölte a bemutatkozó tisztviselőket, akiknek nevében Lipovniczky István dr. pénzügyigazgatő, miniszteri tanácsos mondott köszöntő beszédet, amelynek során nyomatékosan kiemelte, hogy a tisztviselői kar átérzi az ország súlyos állapotát és minden igyekezetével azon lesz, hogy a pénzügyminiszter terveihez ős utasításaihoz a leglelkiismeretesebben igazodjék. Beszédét a következőképpen fejezte be: — Fokozott szorgalommal ős köte- lességtudássai szolgáljuk a nemzet ügyét e válságos napokban. Az a tudat, hogy Nagyméltóságod velünk van, nekünk erőt kölcsönöz. S amikor a tisztviselői kar nevében üdvözlöm Excellenciádat, Isten áldását kérem országmentő működésére és életére. Az Isten hozta, az Isten éltesse. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a következőképpen válaszolt: — Nagyon köszönöm a szives szavakat. Az Önök kezébe van letéve az ország sorsa, Uraim. Legyenek büszkék arra, hogy fináncok. Én is büszke vagyok arra, hogy ezt a zöld hajtókát viseltem és viselem. — Amint eddig#ezután is rajta leszek, hogy mindenki becsülje meg a pénzügyi tisztviselőt. Mi nagy csatát vívunk. De ez a csata politikai természetű., A politikánk nem a fegyverkezés politikája. A zöld gallérú fináncot ma úgy kell tisztelni, mint háború időjén a katonát. — Az a legnagyobb büszkeségem — mondotta a pénzügyminiszter mosolyogva — hogy amikor pénzügyi fogalmazói vizsgámat letettem, kilencvenkilenc egységem volt. Azóta miniszter lettem. De minél nagyobb hivatása van valakinek, annál jobban kell szolgálni a közérdeket. — Önöknek segíteniük kell nekem. Az országnak minden hónapban 200—300 millióra van szüksége. Ezt a pénzt Önöknek kell behajtaniok, J nem úgy, mint az elmúlt hónapban, amikor csak 8 millió gyűlt be. Hol van még a hiányzó 292 millió? Kiszámítottam: ez az összeg két óra harminc percig fedezte a kiadásokat. Ez így nem megy. Értessék meg Önök a néppel, hogy jobb, ha most szabadűl meg az adótól, ha most fizet, mert a pénz még nem olyan drága, mint amilyen drága lesz 1—2 hónap múlva. Itt a miniszter kis szünetet tartott. — Hallom, hogy a pénzügyi tisztviselőkkel szemben nem elég lojálisán jár el a lakáshivatal. Hát ez tarthatatlan állapot. A finánc-embernek meg kell köny- nyíteni a munkáját. Hogyan dolgozzék az jókedvvel, akinek nincs lakása, vagy megfelelő otthona ? — Azt hiszem, uraim, hogy önökre számíthatok és számitok is. Lipovniczky István dr. pénzügyigazgató, miniszteri tanácsos utólagosan mutatta be Liman Emilt.
