Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-11-08 / 253. szám

EGEI NÉPÚJSÁG IOSn5SS3»C3aR!(aBgSSOBfi3SSB939iaSHEHE Evvel vége volt a műsornak. Megdob­bant a nagy dob és pörgött a kicsi: a di­ákok kedves indulója, a Hunyady-indulő csengett a cintányéron. A zöld függöny rám nézett szigorúan, de később enyhült a mordsága: rám is­mert a «Mors». Tudta, hogy egy kis diák valamikor nála keresett vigasztalást, aki megfogadta, hogy ünnepli, őrzőangyalának választja. S gyászt visel érte... Mert már akkor is tudtam, hogy a halál az élet, a nagy, az örök felség. Az élet rabszolga. Mors ismét megvigasztalt és elbocsátott. Frank Károly t. kanonok, Tiszapolgár díszpolgára. Lélekemelő ünneplés folyt le csütör­tökön Polgár községben. Egy Isten szíve szerint való, törhetetlen magyar lelkű ősz papot, az egri főkáptalan tiszteletbeli ka- nonokját s lelkipásztorát ünnepelte Tisza- polgár községe abból az alkalomból, hogy lelkipásztori működésének 52 ik, születésé­nek 75 ik esztendejét betöltötte. A buzgó, az igazi lelkipásztornak, a törhetetlen lelkű igazi magyar papnak azt az elismerést nyújtotta Polgár község, amit valamely község csak legjobbjainak adhat: a díszpolgári oklevelet. Ez alka­lommal a község díszközgyűlést tartott, amelynek keretében Újhelyi Sándor fő­jegyző gyönyörű, megható szavai után, Frank Károlyt egyhangú lelkesedéssel Tiszapolgár díszpolgárává választották. A közgyűlés után istentisztelet volt, amelyet Énekes János, prépost-kanonok, nyíregy házai plébános celebrált fényes segédlettel Mise után a képviselőtestület, a vár megye törvényhatósági bizottságának tag jai, a kerületi papság, a különböző fele kezetek képviselői, a káptalani tisztikar, a tantestület és a tiszapolgári hölgyek küldöttségei tisztelegtek az ünnepelt lelki- pásztor előtt, mindannyian meleg szere­tettel 03 ragaszkodással. Végül az iskolás­gyermekek egész serege vette körül az ősz pásztort, akit könnyekig meghatott az ár­tatlan gyermekek szívből jövő köszöntője s az ártatlan ajkakról fölcsendülő ének. A község díszpolgári oklevele fényes bizonysága annak, hogy a hosszú, buzgó lelkipásztori működésnek, a törhetetlen magyar jellemnek tisztelete é3 nagyra­becsülése él még a lelkekben. Ez a tudat Frank Károly hosszú, sok megpróbáltatá­son keresztül ment életének jóleső és meg­nyugtató elégtétele. Az ünnepséget fényes társasebéd zárta be, amelyen a községnek és a vidéknek minden előkelősége megjelent. Külföldi hírek. A pozsonyi szobrok lerombolása. — Szebenikó- ban tüntettek a belgrádi kormány ellen. — Kun- fiék Prágában. — Görög-török háború. Bécs. M. T. I. A Montags Zeitung je­lenti, hogy a pozsonyi szobprművek van- dalisztikus elpusztításánál Szlavicsek és Dusák vitték a főszerepet. A több száz esztendőt hirdető Mária Terézia műemlék alapzatát a Dunába dobálták. Petőfi szob­rát lefejezték. A Stefánia-út sarkán egy emlékművöt, amely egy magyar lányt áb­rázol és amely a magyar földmüvesnőt szimbolizálja, összetörték és teljesen szét­dobálták. Belgrad. M. T. I. Hivatalosan jelen­tik : Szebenikőban néhány nap előtt az ot­tani lakosság nagy tüntetést rendezett a belgrádi kormány rendeletéi ellen. A tün­tetés közben a szerb rendőrség beavatko­zására került a sor, amely fegyverét is használta. Az összetűzés több halottat és számos sebesültet követelt áldozatul. Bécs. M. T. I. Renner dr., Eldorschein és Kunfi dr. e hó 3-ától Prágában tartóz­kodnak, hol állandó összeköttetést tarta­nak fel Benessel és az osztrák szociálde­mokratákkal. Politikai körök azt állítják, hogy Kuufiék egyedüli intenciója az, hogy Csehországot fegyveres beavatkozásra hív­ják Magyarország ellen s rámutatnak arra, hogy a Habsburg kérdés elintézése után, most rögtön meg kell ragadni az alkalmat, hogy a jelenlegi magyarországi rendszert megbuktassák és kikiáltsák a köztársaságot. Athén. M. T. I. A görög külügymi­niszter arról értesítette a nagyhatalmakat, hogy egy nemzetközi bizottságot küldjenek ki a helyszínére a török atrocitások meg­vizsgálása céljából. — Angóráből érkezett jelentések szerint legközelebb oda fog ér­kezni egy teljhatalmú orosz küldöttség, melyet valósziniileg Csicserin fog vezetni. A görög hivatalos jelentés szerint 4 ikóre virradó éjjel a csaridai vonalon az ellen­ség gyöngébb gyalogsági és tüzérségi tüzet folytatott csapataink ellen. Több ellenséges csapat, különösen a lovasság, előnyomulást kíséreli meg. A front többi szakaszain különösebb események nem történtek. 2 felolvasásokat, diák-hangversenyeket, itt 1 ülésezik az Önképző kör. A legtöbb egri ember, aki ide betér, ismerősként üdvözöl minden zugot. S a hangverseny-dobogón szereplő diákok között önmagát keresi. Hiszen itt minden ugyanaz, mint egy évtizeddel ezelőtt. A zöld függöny, amely­nek címerében a «mors» halált hirdet, mindig életet takart. Élni vágyó, lázas, büszke szívek dobogtak mögötte. S a »mors» zöld függönye alázatos hódolattal nyílt meg az élet előtt, mely a lámpák fényében csillogott a kicsiny színpadon. Amikor felvonúltak a diákok a do­bogóra, a nézőtérről száz öreg diák lelke suhant utánuk és velük énekeltek. Beethowen «Dicsőit téged» művét énekelte az énekkar. A diák-orchesterben zengett a hegedű, szárnyalt a kürt, sírt a cselló. Beethowen jött el a diák-szívek­hez, a zárkozott, emberkerülő, mogorva Beethowen. Soltész Jenő főgiran. V. oszt. tanuló • Szent Imre herceghez» szavalt egy hó­fehér verset. S a nézőtérről, az öreg diákok sorá­ból kivált Kriston Endre apátkanonok és a «sorrend* szerint ünnepi beszédet mon­dott. A kisdiákok azonban úgy érezték, hogy beszélget velük. A prépost kanonok egy pillanatra elfeledte, hogy meggyüle­keztek fölötte az évek ős diák lett újra Napsugaras mezőkön kószált. Drukkolt a padban. S meghatottan beszólt a vén gimnáziumról, a diák-életről, az Isten, a haza és az önmagunk iránti kötelességről. Mo­solygott a főpap szelíd lelke és szemüvegén keresztül csillogott a jóság. A «Larghetto« elégikus dallamait szó­laltatta meg ezután a kis Egerland István, zongorán Murányi László kísérte. A sötét tónusok szélesen ömlöttek le a kis művész húrjairól. Licskő Ferenc, Sík Sándor «Szent Imre a magyar ifjakhoz« c. versét sza­valta férfias tűzzel. Zengő orgánumában Szent Imre szózatát hallottuk. A kongre giciói himnuszt adta elő ezután az ének­és a zenekar, amely évről-évre megmarad jó színvonalúnak és minden adott esetben becsületet szerez az öreg falaknak. Elsorolja az Emlékirat, hogy kik je­lentek meg s így végzi: «... ott volt Almássy Pál a «legszeretettebb» közöt­tünk, de a genfi nyomdászt, fájdalom, hasztalan keresték a szemek.» A genfi nyomdász Puky Miklós volt, 1848-ban má­sod alispán, aki az emigráció idejében nyomdász volt Genfben. Nála jelent meg többek között Horváth Mihálynak három kötetes munkája: «Magyarország függet­lenségi harcának története.» Puky Miklóst is hazahozta később az általános amnesz­tia s 1867-ben első alispán lett. Déli 12 órakor Bartakovics Bélánál tisztelegtek, akiről ezeket jegyzi föl az Emlékirat: «... dicső főpap, kinek neve tán­toríthatatlan hazafiságáért egész nemzet által tisztelettel említtetik. . . apostoli férfiú, ki szembe száll hatalmasokkal, hogy ,lege et fide1 kormányozzanak.» Erről a tisztelgésről a következőké­pen emlékezik meg az *Egri Értesítő» fentebb is említett száma : «Legragyogőbb gyöngy a tisztelgések fénykoszorújában a törv. egyesült két megyebeli közönségnek ma déli 12 óra­kor történt tisztelgése volt, melyhez a nagy megye minden részébül fényes nevű férfiak gyültenek városunkban össze, kik, sok városunkbeli lakőssal egyetemben, az érdemkoszorúzott főpap s megye feje előtt megjelenvén, ns. Al- 1 másy Pál úr által üdvözlötte a közsze- , retetű nagy férfiút. A szónok megható szavakkal emelé ki azon nagy érdeme- j két, melyek által jelenlegi főispánunk mindnyájunk szeretetét megnyerte, min- j den böcsületes magyarszivet meghódított. Érsek ő kegyelmessége szokott sze­rény modorában nyomatékos s gyakori éljenzések által félbeszakított szavakkal válaszolt, melyek minden jelenlévő keb­lében visszhangra találtak s melyet ér­sek főispánunk így fejezett be : Éljen a haza! Éljen boldogan!» Ugyancsak az első egri hírlap így számol be a fáklyás zenéről, melyet az érsek-főispán tiszteletére ma 61 éve ren­deztek : • Este 8 órakor a város és megye minden osztályát gazdagon képviselő közönség által nagyszerű fáklyás zene rendeztetett; gyűlhelyűl és kiindúlási pontúi a város udvara lővén kitűzve. Megyénk egyik jelese Csíky Sándor ve­zetése alatt komoly és érett népekhez illő renddel vonulánk az érseki lak elé, hol több mint 500 fáklya lángjai között Csíky Sándor úr szép és velős beszéd­del tolmácsolá ő excelentiája hazafi eré­nyei iránt köteles tiszteletünket, mire az ősz főpásztor és hazafi saját megszokott modorában, röviden válaszok, többi kö­zött mondván, hogy a mint eddig hazá­jának élt, úgy élete hátralévő percei is a hazáé, nemzeté leendőnek: a roppant «éljenzéssel« követett beszéd után Go- bády János horti plébános úr költeményt szavak el, mire a «Hazádnak rendület­lenül« zendült meg. Ezután a tömeg Lévay n. prépost úr laka elő vonúlva az ott szállásoló Al- másy Pál hajdani első alispánunk ős az alsó tábla egykori alelnökét üdvözlő is­mét Csíky Sándor úr, mire a megtisztelt, saját múltjára hivatkozva abban jövő életének garantiáját rejleni nyilvánítá«. Induló. Erre az alkalomra írta Pájer Antal s szarait* Gobády János. Oszlik a köd éje, réme, Fel hazámnak ifja, véne! Ünnepnapja lesz a honnak, Feltámadás lesz, tán holnap. Most legyünk már, most legyünk már Talpig magyarok, S e hazára a dicsőség Napja felragyog. Még csak egy kis fény, egy szikra, S már kicsal, kivonz — a síkra; De kicsiny bár még az a fény, — Láng-oszlop lesz és elül méa. Most legyünk már, stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom