Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-11-06 / 252. szám
EGEI NÉPÚJSÁG 2 Budapesten leégett egy katonai raktár. Hős tűzoltók. -- Provoncsics József csövezetö életét vesztette — Egy őrmester öt ember életét mentette meg, de ő maga odapusztúlt. Budapest. M. T. I. Ma éjjel 2 óra 37 perckor jelentették a rendőrségnek és a tűzoltóknak, hogy a Radetzki-laktanya ég. A kivonulás alkalmával a tűzoltók a tűz részleteiről rögtön jelentést tettek. A Radetzki-laktanya mellett, a laktanya és a gyárak közé épült katonai raktár, amely 70 méter hosszú és 3 emeletes, lángba borult s az egész raktár leégett. Az épület északi részében a parancsnokság engedőimével 2 család lakott, akikről még nem tudtak szerezni bizonyosságot arra nézve, hogy életben maradtak-e? A tűzoltók először is azon a helyen fogtak munkához, hol a bentmaradottak voltak s hogy megmenthessék őket, hősies önfeláldozó munkát végeztek. Bátorságuk több áldozatot követelt. így Provoncsics József csővezető a 2-ik emeleti ablak párkányán állott. Azon igyekezett, hogy vízszolgáltatásával a mentők munkáját megkönnyítse. Az ablak-párkány azonban hirtelen összeomlott s 2 emeletnyi magasságból lezuhant a tűzfészek közé. Egy őrmester, kiről még nincsen megállapítva, hogy hívják, ötször ment be az égő házba és mind az öt esetben egy embert hozott ki onnét. Hatodszorra már nem jött vissza. A tűzoltóság 8—10 emberre teszi az áldozatok számát. A raktár-épület lokalizálása után a tűzoltók munkája arra szorítkozott, hogy a két oldalról szomszédos laktanyát megmentsék. 12 óra tájban sikerült is a tüzet lokalizálni s a tűzoltók visszavonultak, csupán egy tűzoltó osztagot s a katonaságot hagyták ott védelmük A mentők oltás közben 3 embert részesítettek első segélyben. Újabb jelentések szerint az épület lágyulását az okozta, hogy az nap a raktárba nagyobb mennyiségű szenet szállítottak s valamelyik ember a szén közé égő gyufát vagy cigarettát dobhatott. Irodalom. Művészet. Konferánsz az őszi tárlathoz. Eger, 1921. nov. 6. Művészeink az utóbbi években a nehéz megélhetés miatt, vidékre szorultak. Ez egyrészről jó, mert megszűnteti azt az előítéletet, hogy csak azok az «igazi» művészek, akik a középpontban élnek. Ennek a sajnálatos felfogásnak a fővárosi beevezett művészek is hódolnak, akik rendszerint lekicsinylőén nyilatkoznak a vidék művészeiről. Jászai Mari — úgy gondolom, tavaly — a Budapesti Hírlapban értekezett a művészet és a művész viszonyáról. A művészetre nézve mindegy az, ismerik e, vagy nem a művészt. A hír, a reklám, az ismert név nem ad nagyobb értéket a műnek. Az asztalfiókban heverő vers, regény, vagy egy szalonba rejtett kép, szobor mestere avval nem lesz nagyobb művész, ha műve napvilágot lát. És igaza van. Amikor a festő leteszi az ecsetet, az író a tollat, a szobrász a vésőt, szóval, amikor megszületik az alkotás, a művész munkája teljesen befejeződött. Ami ezután következik, másodrangú kérdés, Önérzetes művész nem is igyekszik a középpontba, mert a művészet egoista hitvallása az, hogy a hegynek kell eljönnie Mahommedhez. Még egy pár szót akarok szólni a kritikáról, melynek szerintem, létjogosúlt- sága nincs. A meglévő hibákat már nem tudja orvosolni s az alkotás lázában a művész semmiesetre sem gondol a kritika irányítására. Dolgozik úgy, ahogyan lázong benne a teremtő erő. A művész lelkében forradalom van ilyenkor és C3ak egy lebeg szeme előtt: a téma. A művész enlelkének lángolásában edződik. Fejlődése független a kritikától. S nem is művész az, akire a kritikus hatni tud. Két egyéniség, két felfogás, két világnézet sohasem egyeztethető össze. S ha ez megtörténhetik, csak látszatos az egyesülés. Valójában az egyik legyűri a megalkuvó, másikat. Ha a művészi meggyőződés enged a kritikának, egyénisége elveszett. Felbomlik az egyensúly, mert a művész a kritikustól nem tudja kölcsön kérni a szemét, hogy avval lásson. Tehetetlen vergődésnek lesz az áldozata. Más leikével sem írni, sem festeni, sem szobrot alkotni í nem lehet. Kritikusok helyett tehát inkább esztétikusokra van szükségünk, Wilde Osz- kári értelemben. A művészi ismertetés a fontos: közel hozni a laikus világ lelkét a művészhez. Egyszóval: újra kell teremteni a műveket, amelyek azért hallgatnak, mert arra várnak, hogy megszólaltassuk. De sokan némaságra ítélik őket, pedig az alkotás a művészet ezer nyelvén tud beszólni. Ez az én konferánszom az őszi tárlathoz. Ezek az elvek kisérnek majd a kiállításra, hogy írjak róla. S elvezetlek téged is, kedves olvasó, hogy az elképzelt élet kedves hazugságaiban keressük meg az igazságot, amelyet ember és művész száműzött magától. Be fogom kötni a szemedet, hogy láss. Viszontlátásra! ❖ Az őszi tárlat ma, f. hó 6-án, vasárnap, délelőtt nyílik meg. A kiállító művészek: Handmann Adolf, Tróján Alfonz, Hor- váthné Timon Iza, Kiss József, Bajzáth Lajos, Garai Elvira és Bariss Dezső. Korányi csak tegnap érkezett haza Sajólád- ről és azért nem vehetett részt a kiállításon. Kedden, csütörtökön és a jövő vasárnap villamfény mellett is meg lehet tekinteni a kiállítást (J. J.) HÍREK. Eger, 1921. november 6. A Szent Imre ünnep a Főgimnáziumban. A Ciszterci Rend egri Szent Bernát főgimnáziumának Mária Kongregációja ma, vasárnap d.u. 6 ó. nyilvános ünnepélyt rendez szent Imre hercegnek tiszteletére a következő műsorral: 1. Beethoven: Dicsőít Téged. . . Előadja az énekkar zenekarkísérettel. 2. Szent Imre herceghez. Szavalja Soltész Jenő V. o. t. 3. Ünnepi beszéd. Mondja Kriston Endre apátkanonok 4. Haendel G.: Larghettq, Hegedűn előadja Egerland István V. o. t., zongorán kíséri Murányi László VI. o. t. 5. Sik Sándor: Szent Imre a magyar ifjakhoz. Szavalja Lic3kó F. VII. o. t. 6. Kongregációi himnusz. Előadja az énekkar zenekar-kisé- rettel, — Belépődíj nincs. Mindenkit szívesen lát és jószívű adományokat kér a Kongregáció. Kinevezés. Szmrecsányi Lajos dr. ór- sek-főpásztor Trajtler Gázát a kápolnai r. k. népiskolához igazgató-tanítóvá nevezte ki. Trajtler Géza 14 éves tanítói munkásságával és irodalmi tevékenységével méltán kiérdemelte az érsek-főpásztor bizalmát, s reméljük, hogy űj állásában is nagy hasznára lesz az egyházmegye iskolaügyének. A népfőiskola megnyitása holnap, (hétfőn) délután 5 órakor lesz az állami főreáliskolában, hol ez a korszerű intézmény vendégszerető hajlékot kapott. A megnyitásnál mellőznek minden különösebb ürmeáz egri csizmadia-céh múltjából. Irta Breznay Imre. 3. (Befejező közlemény.) A régebbi idők emberei, úgy látszik, békésebbek voltak, mert ritkán esik sző büntetendő cselekményről. Alig találtam a vaskos kötetben egyet-kettőt. Ezek kőiül ideiktatom a következőket: «Anno 1803. Die 18. September tartatott közönséges Czéh Gyűlés» Fekete József mester ügyében. «... Fekete József gyanúba ejtette magát, mintha Petykó Mária nevezetű szolgálójával titkos Czimboráskodásban állt volna, mellyel az Czéh Privilégiuma articulusának 11 ik Czikkelye ellen vétett.» — «Fekete József magát a Czéh- nek kegyelmébe ajánlotta» s igy csak 25 frt bírságpénzben marasztalták el. Anno 1752. Die 9 na Április Ma- linszky Ignácot szintén elmarasztalták valami erkölcsi tekintetben kifogásolt tétiéért 15 frt büntetéspénz fizetésére, oly hozzáadással, hogy «jövőben magát őrizze, hogy nem hlyeket, hanem még -kisebb causákat sem cselekeggyen, mert netalán az utolsó az első dolgot fogja agraválni». Ezt a határozatot nemcsak a kebel- ! beli céhmester és a komisszárius* írták nlá, hanem ezeken kívül: Udvardy Antal a szabók céhmestere, továbbá a szűcsök céhéből Kebioski Miklós és Sebestyén Ferenc, a bodnárok céhéből Légrády György és Hies Symon. Ugyanennek a Malinszky Ignácnak később is volt baja. Ügyével 1769. dec. 17-én foglalkozott a céhgyűlés. Malinszky u- gyanis: «...nem úgy, mint illik, Betsületes Mester ember józanon, hanem részegséggel terhelő életeit vissel... — Végződött azért, hogy ha ezen túl olly botrán- kozó életnek folytatásába tapasztalódik lenni: 1-ben az B. Czéhbcn 24 pálcza fog adatni, azután N. Város tömlöczében tétetik, utól- lyára ha mind nem lesznek ezek néki jobbúlására, az B. Czéh Lajstromából ki fog töröltetni, hogy semmi Baja többé ollyan Szó fogadaiian emberrel ne le- gyen.» Van eset arra is, hogy a csizmadiacéh tekintélyének egész súlyával általános természetű büntető határozatot hoz. így például: * Úgy látszik, hogy ilyen főbenjáró ügyek tárgyalásánál a kettős földesuraság megbízottja is jelen ■ volt. Boross Imre tanácsbéli legalább ily minőségben I írja alá ezt a jegyzőkönyvet. «Anno 1837. Esztendőben Mártius 5-én végződött az Btes Nemes Céh béli Urak egyenlő akarattal feni kiáltással, hogy ennek utánna amely 1 a Céh tagok közűi a Kántor Sz: Misére Nem jönne — húsz Krajtzárra büntetődik, amely késű jön tíz Krajtzárra. Hasonlóképen amely az Mester Ember vagy Mester embernó temetésére meg nem jelenne, azon Urakat is húsz Krajtzárok- nak az megfizetésére határozódott ennek utánna. Fel Jegyzetté Madarász Imre s. k. Nótárius. Jelen létemben Pet- kovits András (s. k.) Fő Nótárius és Deputatus.» * Az egri csizmadia-céh históriás könyve azonban nemcsak a saját belső ügyeit, eseményeit őrizte meg, hanem — mint a szerzet-házak «História domus» a — a városban, sőt az országban esett fontos dolgokat is megörökíti. így példáúl: «1848. Évben Február 29-én Emlék Midőn Eő Excellentiaj a Pirker László Pátriárka, meg halálozván, és Eger Várossá nagy Ceremóniával az rékviemet vitte végben Három püspökök. Eger vá- rossában tsak a Szívet hoztak eltemetni, testét pedig Liliom Földre * vitték. * Tulajdonképen: Lilienfeld, ahol Pyrker a cisztercita rendbe lépett s ahol 18il-ben prior, 1812-ben pedig apát lett, mely tisztségét 1818-ig viselte, amikor is egri püspökké lett.
