Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-11-04 / 250. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG ügyészség a bűnvádi eljárást, szorgalmazhassa és a nevezett képviselőket további letartóztatásba helyezhesse. (Óriási nagy zaj.) Egyúttal közli a miniszterelnök azt, hogy a magyar kormány ezért felelősséget is vállal. Jelenti továbbá, hogy személyesen megjelent nála Gieswein Sándor képviselő és mentelmi jogának megsértését adta elő. Bemutatja több vármegye feliratát, melyben a vármegyék a kormányzót a nemzetgyűlésen ért támadások miatt tiltakoznak. (Nagy zaj.) Törvényjavaslat a Habsburg-ház trónörökösödesének megszüntetése tárgyában. — A király jogainak átruházása vissza száll a nemzetre. Bánfy Miklós gróf külügyminiszter ratifikálás céljából beterjeszti az Egyesült Államok békeszerződésének becikkelyezését. Ezután Bethlen István gróf miniszter- elnök emelkedik szólásra: — Tisztelt Nemzetgyűlés! Vagyok bátor egy törvényjavaslatot beterjeszteni IV. Károly Őfelsége uralkodói jogának és a Habsburg-ház trőnörökösödésének megszüntetése tárgyában. (Felkiáltások Friedrich- és a balközép párton: Éljen a király ! Nagy zaj. Élénk szóváltások a kisgazda- pártban. Dömötör Mihály felkiált: Gyászmagyarok ! További zaj. A kisgazdapárton kiabálják: Éljen a nemzetgyűlés.) A miniszterelnök folytatja: — Kérem az illetékes bizottság mellőzésével, sürgős letárgyalását és jelentéstétel végett a közjogi bizottsághoz való utalását. Kérem egyúttal a Ház határozatát arra nézve, hogy a házszabályok értelmében a közbejövő 3 napi időköz mellőzésével, a bizottság jelentését már a holnapi nap folyamán napirendre tűzze. Az elnök szavazást rendel el, mire a Ház abszolút többsége: a kisgazdapárt teljesen és a kereszténypártiak közül né- hányan hozzájárulnak. Bethlen István gr. miniszterelnök a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló törvényjavaslat beterjesztését a következő szavakkal fejezi be : — A sokat szenvedett magyar nemzetre újabb megpróbáltatások ideje következett el. A közelmúlt eseményeivel kapcsolatban a magyar állammal szemben azt a követelést támasztották, hogy koronás királyát trónjától és uralkodói jogától fossza meg. A magyar állam sohase állott oly nehéz elhatározás előtt, mint ezekben a sorsdöntő órákban. Idegen államok a békeszerződésben biztosított függetlensége ellenére, beavatkoztak belső ügyeibe és oly intézkedéseket követeltek tőle, melyre magát sohasem kötelezte, melynek teljesítését a béke- szerződésben sem rótták reá és amely az alkotmány alaptörvényeivel össze sem egyeztethető. A követelés elutasítása esetére pedig az országot fegyveres támadással fenyegették. A kormány nem vállalja a felelősséget, hogy a világháború és a forradalmak pusztítása után meg- gyöngitett nemzetet egy újabb, a helyzet fenmaradását is veszélyeztető háború elé állítsa, mert az ország megerősödését és felvirágoztatását csak a békés viszonyok között kifejtendő munkálkodástól remélheti. Bátorkodom a jelen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés színe elé beterjeszteni. A törvényjavaslat oly módon tesz eleget a külföld kívánalmainak, hogy az első szakaszában kifejti a király uralkodói jogainak megszűnését, második szakaszában hatályon kívül helyezi az 1723. I. ős II. t.-c.-ben foglalt úgynevezett Pragmatica Sankciót és minden egyéb jogszabályokat amelyek a Habsburg-ház trőnörökösödését előírják. Egyúttal kimondja, hogy a király jogainak átruházása visszaszáll a nemzetre és amennyiben szükségesnek mutatkozik gondoskodik arról, hogy az uralkodó trónörökösödési jogának megszüntetése mellett messzebbmenő következtetéseket lehessen adni, Magyarország államforma tekintetében ma is királyság. A törvényjavaslat megállapítja, hogy a nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja és őzzel együtt a nemzetgyűlés az 1920. t.-c. 2. §-a értelmében az államhatalom gyakorlásának további módjait é3 jogait mint az állam szoverinitása gyakorolja. Az államforma kérdését a jövőre nézve már elintézettnek veszi, amennyiben határozottan és kifejezetten a királyság ősi intézménye mellett foglalt állást. A beterjesztés után szünet következett; majd Friedrich István, Weisz Konrád, Giessvein Sándor mentelmi jogának megsértéséről szólt. Hornyánszky Zákány mentelmi jogának megsértését tette szóvá. Az elnök ismét 5 perc szünetet rendel el. A szünet alatt a közjogi bizottság hozzáfog a törvényjavaslat tárgyalásához. Szünet után az elnök újból megnyitja az ülést. Rubinek István dr., a közjogi bizottság előadója, beterjeszti IV. Károly király őfelségének uralkodói jogai ős a Habsburg-ház trónörökösödésének megszűnéséről szóló törvényjavaslatot és Kéri annak a következő napon való letárgyalását. Az előadó javaslatát a ház szótöbbséggel elfogadta. Az elnök ezután napirendi javaslatot olvas fel, mely szerint a Nemzetgyűlés folyó hő 4-én, pénteken, d. e. 10 órakor ülést tart, melynek tárgya a beterjesztett törvényjavaslat elfogadása lesz. Az elnök az ülést 2 órakor rekesz- tette be. A délszlávok offenzivát kezdtek az albánok ellen. Belgrád. M. T. I. Üszkübi híradás szerint albán csapatok megszállották azt a vonalat, melynek elfog alása szükséges volt azért, hogy jugoszláv támadással szemben a határt megvédjék. A helyzet igen feszült. Belgrádi értesülés szerint a délszlávok Mirjavics tábornok vezetése alatt általános tervszerű offenzivát kezdtek az albánok ellen. A Neue Freie Pressének azt jelentettek Belgrádból, hogy ma délelőtt a király koronatanácsot tartott, amelyen megállapították Sándor király eskütételének formáit. stb. stb. név. Akárhány olyan család van, ahol szinte öröklődik ez a tisztes mesterség, amely valamikor «aranybánya» volt, mint a régiek mondották. Akárhány akadt azután, amelynek fia kiemelkedett és előkelő egyházi és világi állást, méltóságot töltött be. * A «becsületes, nemes Csizmadia Céh» hűségesen megtartja évnegyedenkint a kántor-gyűléseket, vagyis a kántorböjtök alkalmával testületileg megy a templomba s utána gyűlésre. Az évi generális gyűlés pedig rendszerint Szent Imre herc9g nap ján (nov. 5-én) ül össze. Ilyenkor megvizsgálják a számadá sokat s mindenkor jegyzőkönyvbe igtat- ják a következőképen: «Anno 1746 dik Esztendőben Novembernek 6-dik Napján az B: N: Czének Czéh Mesterei Számadása, úgy mint: Siffrik Jakab Uram és Fekete Joseph Uram Czéh Mesterségekben meg vizsgáltalak és az B: N: Czéhtűl aprobáltattak és az B: N: Czéh Ládájában resignáltak, az Uj Czéh Mesterek az régi adósságon kívül, tudni illik: az az tíz forintokon s egyeb régi adósságokon kivűl: Nem külömben az hat Böcsületes Czéhbeli Mester Embereknél lévő harmincz har- mincz forintokon kivűl marad az B: N: Czéh Ládájában jövendő Számadássokra Rf 48 id est negyven nolcz rénes forintok. Melly pénzekről tartoznak az hites Czéh Mesterek úgy mint Jósvai Mártony Uram és Vészeli Adám Uram elegendő Számot adni.» 1774 tői kezdve a városi hatóság kiküldötte is ott szerepel a Czéh-vagyon átadásánál és a választásoknál. Az első ilyen «Comissárius» Farkas János <Ta- nátsbéli» volt öt éven át, majd 1779 tői öt éven át Tajthy Ferencz tanácsbéli, ismét hót éven át Eöttvös András, hót évig Kilián István, azután több évig Bozsik László, a «Város Nótáriussá.» Van több olyan év is, amikor a városi «Fő Nótárius» a céhbiztos, sőt később a tanácson kívül álló ügyvéd. 1839 ben például Makáry Imre hites ügyvéd. A számadás nem mindig ment ilyen simán. Volt eset arra is, hogy néminemű hiány mutatkozott. így pld. 1849 ben, amikor Lukáts József ügyvéd és Czéh Biztos jelenlétében megállapították, hogy «... az pénz menyisógbűl 36 forint és 23 krajczár hibázol, annálfogva az Bes Csizm. Czéh azon pénz hiánzását Zakkai János és Kutsár Antal uraktól egyformán vissza fizetni rendelte.» Ki is mondották nagy kemény határozattal, hogy «Szentgyörgyi Ferentz Fő Céhmester, Zakkai János All Cőhmester és Kutsár Antal C Jegyző soha többé az Egri Csizmadia Cénél semmiféle hivatalba» részt nem vehetnek ős kandidálni sem szabad.» A céh vagyona nem valami nagy. Ez a rendes évi számadásokból látszik. 1837-ben pld. «457 váltó forintok ás 33 kr.-ok az ezüst gombokkal együtt«. 1803- ban 313 Rforint és 13 krajcár; 1790-ben 405 frt. 56 kr. 1791 ben 359 frt. 53 kr. volt a bevétel, 215 frt. 20 kr. a kiadás, tehát mint maradvány «resignáltatott 144 frt. 33 krajcár«. Megjegyzendő, hogy mint a fenti számadásból látszik, nem is volt valami nagy kiadásuk. Hiszen a Céheknek nem annyira az anyagiakban, hanem inkább az erkölcsiekben volt az erőssége. Szinte ritkaság volt az olyan rendkívüli kiadás is, mint 1845-ben, amikor zászlót csináltattak. Erről a következőket jegyzi föl a «protoculum«. «1845. áprilisában az «Egri Ns. Csizmadia Czéh uj zászlót készítetet az az fsak az matériája vevődött uj, úgy mint Hat rőföt, amely volt rőfe 7 frt. 30 kr., az kép pikturája 40 forint, az rúdja újításával az Sas reparálása 12 frt. 3» kr., az rojt ki pótolás 14 forint, pántlika 14 krajtzár. Szabónak 16 forint. Az té- szen összvesen 127 frt. ős 44 kr. A’ mely készült Stészel Ferentz Fő Czéh Mester Uram Idejében«. (Folijtatása Wövetkeetk.)
