Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-07-02 / 147. szám
Ära 2 korona. előfizetési dijak postai szállítással! 1 igész és félévi előfizetést nem fogadunk el. I ftegged évre 110 K. — Egg bóra 40 K. — I „A számok erdejéből.“ ii. Minden állampolgári érdekelni fog annak a szédületes milliárdokban, tehát ezer milliókban beszélő költségvetésnek rövid ismertetése, melyet Hegedűs pénzügy- miniszter terjesztett a parlament elé és amelynek rövid záradéka ez : a deficitünk 4 ’/2 milliárd, de ezt a valutánk javulása el fogja tüntetni. A kiadások: rendesek, rendkívüliek s az utóbbiak átmeneti és beruházási kiadásokra oszlanak fel. A rendes kiadásokban érdekesek a következők: A kormányzó & millió tiszteletdíja, a 800 ezer koronás kabinetiroda és 18 7 milliós katonai iroda és testőrség. A nemzetgyűlés 1572 millióba kerül. Nyugdíjakra kicsi hián 100 milliócrkát fizetünk, melyek között a honvédelmi tárca 28, az igazságügyi 15*8, a kereskedelmi 14, a pénzügyi 10 millióval vezet. Az államadósságok évi terhe 1393 millió. A legfőbb állami számvevőszék 1*3, a közigazgatási bíróság 2 02, a miniszter- elnökség 17*4, (ezek között az Informatív- osztály 2'5, Menekültek, hontalanok 6, Koronaőrség 19) millióba kerül; a külügyminisztérium 48 34, a belügyminisztérium 821, (közte a városok segélyezése 109, a jegyzők 33, közbiztonsági szolgálat 0*97, a csendőrség 305 9, a székesfővárosi rendőrség 114-2, államrendőrség 210‘3) milliócs- kát emészt fel; a pénzügyminisztérium fenntartására 1104‘8 (ebben az adóhivata- talokra 20, a pénzügyőrségre 25 o, a dohányjövedékre 551*2, a mesterséges édesítőszerek állami monopóliumára 28‘3, a bányászatra 2'46, bányászati egyedárúság- ra, kutatásra 3339, pénzverésre T9, kó- szénbányászatra 6'7, állami nyomdára 43*47) millió kell. A kereskedelmi miniszternek, hogy élhessen, 2137*1 (ebben közutakra 6569, posta-táviróra 442, postatakarékra 40, államvasutak személyzetére 5774, fenntartására 476-6, tűz és elemi károkra 20, a zálogházakra 2*9, a vasgyárakra 414 6) millió kell. A földművelési miniszter már sokkal kevesebbel megelégszik, ő 353 mil- liócskából is megél, de ebből sok máson kivül a központban 13'8, állami erdőkre 359, erdészeti szakiskolákra 189, a ménes- birtokokra 64'3, kopár területek fásítására 3 6, a lótenyésztésre 80, állategészségügyre 9*6, gazdasági akadémiákra 6 96, egyéb gazdasági szakoktatásra 16, szőlészetre 5 6, méhészetre 2‘2, kertészetre 10 6, selyem- tenyésztésre 54 45 gyenge milliócskát kell kiguberálnia úgy, hogy a végén neki semmi sem marad. Eger, 1921. julitis 2. szombat. XXVHÍ, éri. 147. sz. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R EZ N ÄY IMRE. | Szerkesztőségi Egei, Líceum. r Eíadéfrivatal % Licey ai ngomda. Telefon ssám ít, S! A vallás- és közoktatásügyi miniszter nem enged az 583 millióból; no de ád is a budapesti klinikákra 787, a Pasteur- intézetre 2*5, a menekült klinikákra 36*9, az állami középiskolákra 52*7, a felekezetiek segélyezésére 10*5, az állami népiskolákra 93 3, nem állami népiskolákra 118*3, a kisdedővásra 12*4, polgári iskolákra 27, iparostanúlókra 1*5, bábaképzőkre 5, a színészetre 30, egyházi célokra 13 6 milliót. Az igazságügyi minisztérium (bíróságok, fogházak stb.) 258 millióval nyomja a baloldali serpenyőt. A honvédelmi miniszternek 1249 3 millió kell, melyből a nemzeti hadseregre 1000 millió jut. A népjóléti miniszter 302*88 milliót markol ki a kasszából, a közélelmezési 6*3-t, a többi, kisebb minisztórumnak is 7*3 millió kell. Ami a rendkívüli kiadásokat — a költség farkát — illeti, hát ez sem valami csekélység, me-rt csak az átmeneti kiadások is, amik jobbadán a háború keserves gyümölcsei, 10,773 millióra rúgnak és ilyen furcsa madarak fészkelnek benne: a többvalutás és aranyforintos vagy idegen valutára szóló kölcsönöknél felmerülő árfolyam (agio) különbözetek: 2071*2 millió; nyugdíjak (hadi rokkantak, özvegyek, árvák, ezek családjai számára kedvezményes árú élelmiszerek) 218*7 millió; idegen értékben teljesítendő kiadásoknál fölmerülő árfolyam különbözetekre 350 millió; entente, jóvátételi, kárfelvételi, fegyverkezést ellenőrző, katonai, szövetségközi, Duna, határmegállapító bizottság költségei 75 rongyos millió; vitézségi érem-pótdíj 9*5 millió. Román, szerb, cseh katonaság által elrabolt csendőrségi felszerelés pótlására 6, ágyneműikre, berendezéseikre 4 mil- liócska; a filloxéra ellen is kell 5*3, a deb- reczeni egyetemre 36, a posta- és táviró kifoltozására 51, vasúti kocsikra 315, mozdonyokra 300, építmények kiegészítésére 4*3, vasúti vonalak teljesítő képességének fokozására 21, budapesti pályaudvarokra 20, második vágányokra 17*8, műhelyekre, téglagyárra 21*8, személyzeti és munkásházakra 30, új vonalak építésére 16, új elemi iskolákra 2*4, törvénykezési és fogház építésekre 8*85 még pedig nem krajcár, se nem forint, hanem millió korona. Ezeket látván, bizony meggondolhatja mindnyájunk a jövőben, kimondjuk-e ezt a sokszor hangoztatott jelszót: Adjon az állam ! Csináltasson az állam ! Szinte eszembe jut a hámori (Borsod m.) bíró sokhelyen szállóigévé vált szava: «Csináltatni, csináltatni, de mibul?!> No hogy «mibul,» azt elmondtam a bevételeknél. —hns. «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen« A lakásínség és a menekültek. A városunkban mindinkább érezhető lakásínség okozójául többnyire az itt megtelepült menekülteket emlegetik, holott a bajok máshol rejlenek, mert a menekültek nagyrészt ma is hajléktalanok. És ha a menekültek létszáma felől érdeklődünk, megállapítható, hogy ezek elhelyezése nem ütköznék nehézségbe, ha polgárságunk több jóakarattal és emberszeretettel viseltetnék a menekültek iránt. Tagadhatatlan, h°gy a háborús évek alatt a máról-holnapra meggazdagodott parvenűk igénye is megnövekedett. A falu nem felel meg többé ízlésüknek; a városba tódultak, vagy ha itt volt is kisebb lakásuk, csupán kényelmi szempontból — miután telt a duzzadt tárcából — nagyobb lakás, több fényűzés és szórakozás után vágytak. A háborús évek alatt megismerték az emberek a láncolás, uzsoráskodás és az üzérkedés minden nemét. Az önzés sokakat megfertőzött és majdnem mindenkit hatalmába kerített a gyors meggazdagodás vágya. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy amidőn a kenyerüktől és otthonuktól megfosztott menekült tisztviselők idevetődtek, a lakás-kereslet megnövekedett és ezzel karöltve megindult a lakás-spekuláció, az üzérkedés. Valósággal piszkos hadjárat a már amúgy is kifosztott menekültek sovány tárcái ellen. Lakást ma itt leginkább csak uzsora béren lehet kapni. Egy bútorozott szobáért havi 5—700 koronát is elkérnek. Élénken ecseteli a mai állapotokat a következő eset: Egy menekült tisztviselőtől, egy el nem rekvirálhatő lakrészért, mely 2 kis udvari szobából és egy lyukból állott (amelyben takaréktűzhely sincsen) havi 500 korona lakbért kértek irgalmas lelkek. Mikor pedig megtudták, hogy a menekült tisztviselő felesége varrónő, lemondják az üzletet avval a kifogásolással, hogy a varrónőhöz felek is járnak, már pedig ők nem szeretik, ha a házban idegenek is megfordúlnak. A lakáshivatal evvel az emberi önzéssel és szívtelenséggel szemben tehetetlen, mert a paragrafusokat ügyes fogásokkal, ellenérvekkel mindig ki lehet játszani és igy a menekültek, illetve hajléktalanok elhelyezése az emberek önzésén és kénye- lem-szeretetén megtörik. Pedig csak egy kis kényelemről kellene lemondani és el lehetne helyezni mindenkit. A szegény menekült állami tisztviselő természetesen nem képes a mostani uzsorabéreket fedezni. Belátásra, méltánylásra pedig szintén nem számíthat, mert az emberek szive isipét megkövesedik akkor, amikor profitról van szó.
