Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-16 / 235. szám
EGRI NÉPÚJSÁG 2 ratot és mielőtt képviselőtestületi közgyűlést hívnának össze, vagy a miniszterrel tárgyalnának, kiváncsiak voltak arra, hogy a szomszéd város, Miskolcz, milyen föltételeket vállalt magára a szükséglakások megépítésénél. Miskolcz vezetősége átadta áttanulmányozás végett Frank tanácsnoknak a szükséglakásokra vonatkozó egész aktacsomót. Amikor Frank Tivadar tanácsnok elolvasta Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszternek a szükséglakások építését, mintegy egyenesen elrendelő leiratát, elcsodálkozott a leirat kategorikus hangján. Eger egész másfajta leiratot kapott ebben az ügyben. Az egrieket csak arra hivta föl a miniszter, tegyenek javaslatot a közgyűlésnek a szükséglakások építésére nézve. Közöljék vele, hogy milyen föltételek mellett volnának hajlandók a lakásokat megépíteni, a miniszter és az országos lakásépítési akció vezetősége aztán döntenek a javaslat fölött. csak játék és egész biztosan kibékülnek. A kis Bilitzky kadét nyakába élőkét kötöttek, mert mindig azt hajtotta: «Én méd ticsi vadot. Sotat nem mondhatott. — Bocsánatot, — mondja Bárdosa rendező űr, — az elég baj, önnek sokat kell beszélnie. — Nem veszem el Tuzneldát, — siránkozik a kadét. — No, ha kicsi a kadét, pólyába vele — mondja a százados. Halló Szerkesztő úr. Itt egy kis szünet. A kadétot pólyába gyömöszölik. Halló. A műtét nem sikerűit. Bilitzky szájába dudlit adnak. Notabene, a cuclisüvegben pezsgő van. Halló. Halló, Tarján minden áron őrmester akar lenni. Nem értem ezt az embert! Aktív főhadnagy — strázsamesíer! E. N. U. Telefonjelentés. 7 óra. Halló. Rémes. . . Szentirmayné kétségbeesetten zokog. . . Szentirmay kiabál. No, ezek biztosan megindítják a válópert. Odaugrom. — Hallja, ne kínozza azt az asszonyt! Nézze, nagyságos asszonyom, elválik és punktum. Halló, valaki galléron ragadott és fülembe menydörögte: — Tudja, én vagyok a darab-papa! Hiéna! Jérum. Egy vadállat nevű úr jött sunyogva felém és a szájamba pofozott egy cigarettát. — Hallgasson — sziszegte — merrt úgy kássává apprítom, mint a káddárle- gényekket! — Ja, persze, huszártisztnek tetszik lenni! — nyöszörögtem a — folyosón. Odabenn Vilma és Tarján között szi- vettépő jelenet játszódott le. (Szörnyen szeretik egymást, csak egy a baj, hogy nincs kaució.) Hősies elhatározással beugrottam. Nem hagyom őket tovább szenvedni. — Áldásom rátok', gyerekek! Halló. Szünet. Ez alatt az idő alatt félre lódítanak. Eger. E. N. U. Telefonjelentés. 8 óra. A darab-papa megfogta a galléromat. É3 morzsolta fogai között a szavakat. — Maga mar ... — Kérem, én nem vagyok ... ősi úr! — Maga nem tudja, hogy én vagyok a darab papa? Maga meg Merlin, ami passzol, mert be lehetne zsindelyezni a fejét. Ilyenkor kell jönni próbára ? Mi ? Tudja, itt a dolovai nábob leányára készülnek. Ez egy darab, amiben maga is játszik ős megházasodik, tökfilkó. (Tessék megkérdezni a lakáshivatalt.) A felesége lett Domaházyné. Szentirmayné nem válik A dolovai nabob Egerben. A Magyar Ahália Iroda telefonj elentése. — Az E. N. U. tudósítójának szikratávirata és telefonjelentései. Eger, 1921. okt. 15. Budapest. A M. T. /. (Magyar Tliáiia Iroda) szikratávirata. A dolovai nábob családjával Eger ben időzik. A feje fölött már összecsapott a hullám. Eladósodott. Éppen ezért Merlin báróval tárgyalásokba bocsátkozott, hogy zilált anyagi helyzetét rendezze. Az ügyvédek a jövő héten megszövegezik az adás-vételi szerződést. Dolova Merlin báró tulajdona lesz. De ez egyelőre titok. A lányos mamák, illetve a mamás lányok örömére a napokban egy huszár svadron érkezett Egerbe. A svadron parancsnoka Szentirmay huszárszázados, aki nagyon különös egy ember. Beosztott tisztek: Tarján főhadnagy, Lóránt főhadnagy és Bilitzky Maróth Géza herceg, Bilitze vár ura, Maróth vármegye örökös főispánja, cs. és kir. hadapród őrmester többi s ; a;|többi. A nábob egy főúri kastélyt bérelt ki. A svadron tisztjei tegnap leviziteltek ; alsó dolovai és felső dolovai Jób Sándor- \ nál. A M. T. I. nak (a Magyar Thália Irodának) eddig nem sikerült többet megtudnia, mivel báró Merlin még alá sem írta az adásvételi szerződést, ami lényeges kelléke a cselekmény megindulásának. Egyébként Herczeg Ferenc író a M. T. I. (Magyar Thália Iroda) munkatársának rövidesen nyilatkozni fog, mivel a nábobbal régi baráti kötelékek és drámai csomók fűzik össze. Eddig tart a tudósítás. Az Egri Népújság munkatársa tegnap a hír vétele után frakkba vágta magát és elhatározta, hogy meginterjúvolja a legendás nábobot. Szörnyen érdekelte továbbá az is, hogyan tudtak elhelyezkedni a nábobék ebben a lakásinséges időben. Munkatársunk jelentését a következőkben ismertetjük az Egri Népújság olvasóival. Eger. E. N. U. tudósítójának telefon- jelentése. 6 óra. Semmi hír. A város csöndes. Az Űjkaszárnyától a Fekete Sasig mindent összejártam. Se kastély, se nábob. Tegyék le a kagylót, Szerkesztő úr. Halló. Kérem, vegye föl a kagylót. Apropó, a frakkom összegyűrődött, a cipőm leszakadt a lábamról. Ez 1500, uszkve 1600 korona. Kérem, ne tegye le a kagylót! Halló! Éppen most beszéltem egy úrral. A dolovai nábob és a svadron a Városi Színházban időzik. Tudomásunk szerint színészek Egerben nincsenek. Úgy látszik, a nábobnak társulata is van. Rohanok. Eger. E. N. U. Szikratávirat. Halló, Szerkesztőség. Este V27- Összeütköztem egy pasassal, aki úgy pofon hajított, hogy szikrázott a szemem. így módomban van szikratáviratot küldeni. Sajnálom, hogy ezt a ritka alkalmat nem tudom kellően kihasználni. Újság nincs. Azaz, igen, a pofon 1000, uszkve 1200 korona. Eger. E. N. U. Telefonjelentős. Szin- ház-főhadiszállás. 6 őrá 50 perc. Halló, Ön az, Szerkesztő űr? Oda va-vagyok, kérem itt vá-városi szin-szinház. Re rekordot értem a fu-futásban. A dolovai ná nábobot megtaláltam. A Műkedvelők Köre nábo- bosdit játszik. Hallő, nem nábabásdit, ná- bobosdit. Ja, 'igen. Amikor beléptem, a Bárdoss rendező úr éppen azt mondta Domaházynénak, hogy ne pártoskodjunk. Persze, mert Domaházyné Merlin oldalán pártoskodik. De ezt a rendező úr írígyli és kérte Domaházynét, hogy inkább bár- doskodjon. Csuda dolgok történnek itten. A Szentirmay századon, haragos egy era- j bér. Nem hagy békét Tarján föhadaagy- nak. Az ember verejtékezik, amikor őket I nézi. Szerencsére felvilágosítottak, hogy Mikor még rímeltünk. A múlt század végén, sőt még ennek j a századnak elején is nagy divat volt a j rímelés. Nemcsak a nagyobb diákok között, hanem a felnőtt emberek körében is mindig akadt egy-egy jókedvű rímelő, aki több-kevesebb szerencsével csinálta a szavak ős szőtagok «összecsengésót». Kerekes Sámuel marosvásárhelyi tanár és szerkesztő országszerte hires volt hihetetlen tökéletességű rím-rögtönzéseiről. Minden sokadalomra, országos kongresz- szusra elment ős folyt ajakáról a pompás rímek kábító özöne. 1897 tői azonban elhallgatott, mert Rákosi Viktor, valami ilyen országos sokadalom alkalmával, ezt a dik- ciót mondotta reá Kolozsvárott: Kerekes Sámuel, Én téged bámuel. . . Egerben Makáry György ügyvéd és ' író volt híres rímelő a XIX. század má- \ sodik negyedében. Vele történt, hogy mi- ; kor bemutattak neki egy Benkő nevű ópí- j teszt, így válaszolt: Hm, hm. . . Benkő ? Üsse meg a menykő! Egyébként mint költő Í3 jónevú volt Makáry. Szenvedélyesen rímelt Kapácsy Dezső is, akinek, mint poétának, különben — kenyere volt a verselés. Minden diákja ismerte továbbá b. e. Sajóssy Alajos gimnáziumi rajztanárnak ős festőművésznek j azt a gyengéjét, hogy nagyon szeretett rímelni. Rendkívül készséggel rímelt végül Orel Géza p. ü. titkár is, aki a nyolcvanas években volt kedvelt alakja Eger társadalmának. Mi Polgár Iván dr. szókesfe- | liérvári cisztercita tanárral csináltunk 10— í 15 évvel ezelőtt a vakációkban nagy rím- tornákat. Oly ügyességre tettünk szert, (az egész rímelés különben kellő szőbőség mellett csak technikai készség), — hogy ! úgyszólván sommi nem hozott zavarba. í Ekkortájt történt, hogy kétfillőres j kalábriászban így kontrázott meg egyik érdemes partnerem : Erre mondjon rímet: Van nekem egy kontrám.,. És a nagy gyakorlat folytán már a következő pillanatban kész volt a válasz: Ejnye, direktor úr, Ily keményen ront rám!! No, d8 nem erről akarok beszólni, hanem arról, hogy a rímeléshez jókedv is kell. Akkor pedig volt. A drágaság nem fojtogatott; a iiáború és a forradalmak nem tették tönkre az idegeinket; a nemzet szomorú sorsa, a bizonytalan jövő nem nehezedett szivünkre, agyunkra. Abban az időben tehát még volt jó kedélyünk s megfelelő körben igen sokat nevettünk a rímelős játszi tréfáin. Egy ilyen esetet akarok elmondani az én rímelő koromból. Sajóssy Alajos, valamikor kedves ta nárom, megtisztelt avval, hogy be végzett oltárképeit mindig megmutatta. Halála előtt egy két évvekjj talán a 90. oltárképét készítette el, szintén meghívott egy ilyen be mutatóra — ebéddel kapcsolatban. Kapd csy Dezsőt már ott találtam. Akkor már özvegy ember volt a mester s így hármasban ebédeltünk. Feledhetetlenül kedves társaság. Ivót galamblelkü idealista, aki mindenben a szépet, a nemeset, a jót kereste — és találta meg. Ezenkívül naiv, bohémlelkü hajlandóság, kedves humor. . . Kell e több ennél, hogy boldog legyen az ember a társaságukban ?! Persze megindult és hamarosan zúgott is a rím áradat. Senki nem szólhatott úgy semmit, hogy innen is, onnan is ne dűlt volna reá a kádencia. Soha ilyen kedélyes, ártatlan mulatságot, mint ez a farsanghétfői ebéd volt! Ömlött a rím ebéd alatt és után, a fekete ős a kvaterka mel- í lett majdnem három órán át úgy, hogy a | nevetéstől bizony megfájult az olialunk s I a rekeszizmunk kegyelemért könyörgött. i Félnőgy elmúlt, mikor elbúcsúztunk vendégszerető házigazdánktól. Jövet köz bon azt mondom Kapácsy Dezsőnek: — No, Dezső bátyám, régen mulat-
