Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-10-12 / 231. szám

EGRI NÉPÚJSÁG 2 A velencei konferencia, «Viharfelhők a Duna fölött«, — Megérkezett Velencébe a ma­gyar delegáció. — Keveset várnak a velencei találkozástól. A must minősége jő. Sajnálattal jelenti a gazdasági felügyelő, hogy a Magyar Föld R. T. a Károlyi-uradalom bérletét fölmondta. A fölszámolások folyamatban vannak. A Magyar Föld R. T. távozása gazdasági veszteség, mert ideális hozzáértéssel ke­zelte a birtokot s magnemesítő állomása is volt. Az állatállomány egészségügyi hely­zetéről tett ezután jelentést Osinger Nán­dor megyei állatorvos. Lépfene 3, veszett­ség 6 községben fordúlt elő. A takonykor kiirtásán Tiszafüred ős Tófalu fáradozik. Száj- és körömfájás 24 községben lépett föl, de elhúllásről még eddig jelentés nem érkezett. Rüh 3 falu­ban, sertésvész 15 községben jelentkezett, Egerben és Gyöngyösön is. Ezután a tárgysorozat részletes tár­gyalása következett. A közúti költségelő­irányzatról most csak annyit jegyzünk meg, hogy az 1921ik évre 8.358,854 korona (mondd: Nyolcmilliónyolcszázötvennyolc­ezer nyolcszázötvennégy korona). A költ­ségvetéssel részletesen holnapi számunk­ban foglalkozunk egy interjú keretén belül. Az iskolai év szorgalmi idejé­nek meghatározása. Kisebb fontosságú ügyek tárgyalása következett ezután. Figyelemreméltó volt Rusztek Károly tanfelügyelő propoziciója, aki 12 község kérését terjesztette elő 8 hőnapi szorgalmi idő engedélyezése tár­gyában. Kifejtette a miniszter idevonat­kozó rendeletét. A kultuszminiszter inten­ciója ugyanis az, hogy csak 10 éven felüli gyermekeknél korlátozható a szorgalmi idő, de tekintettel kell lenni a gyermekek fizikumára is, amely a mezőgazdasági munkát még nem bírja. A tanfelügyelő ki­jelentette, hogy ebben az értelemben 24 munkanapot lehet engedélyezni. A köz- igazgatási bizottság utasította a tanfel­ügyelőt, hogy a miniszter intenciói szerint járjon el s a javaslathoz hozzájárult. Hevesi Gusztáv másodfőjegyző,,terjesz- teít még be egy érdekesebb javaslatot a ti- losbajárás büntetéspénzének, a hajtáspénz­nek a fölemelése végett. Eddig ugyanis nevetséges összegeket fizettek. Tiz korona volt a legmagasabb büntetés. A bizottság ügy határozott, hogy a kártalanítási díja­kat tízszeresére emeli föl. Graefl Jenő birtokos interpellációja kapcsolódott szervesen a kérdéshez a csend­őrség fokozottabb ébersége és ügybuz- galma irányában. A közigazgatási bizott­ság ülése ezután véget ért. Eger, 1921. okt. 11. Velence. M. T. I. kiküldött munka­társának jelentése. A magyar delegáció ma reggel 8 óra 15 perckor érkezett Ve­lencébe és a Grand Hotelben nyert elhe­lyezést. A Grand Hotel első emeleién 9 termet bocsátottak az értekezlet résztve­vőinek rendelkezésére. A konferencia va­lószínűleg délután 3 órakor kezdődik. Az osztrák delegáció a Britt szállóban helyez­kedik el. Della Torretta olasz külügymi­niszter és kísérete ma reggel érkeztek meg Velencébe. A Gozetta Venezie mai száma hosszasan foglalkozik a nyugatma­gyarországi kérdéssel, bár úgy látszik, első közleményét osztrák értesítések alap­ján nyerte. A antant hatalmaknak jelenleg számos újságírója tartózkodik Velencében. Berlin. M. T. I. A Deutsche Algemeine Zeitung «Viharfelhők a Duna fölött« cím­mel, foglalkozik a velencei konferenciával és azt írja, hogy a bécsi és budapesti állam­férfiak remélhetőleg meg fognak egyezni. Az igaz, hogy Ausztria egyes részein ál­landó elszakadási rázkődtatásoknák van kitéve. Németország tökéletesen megérti Ausztria sanyargatott helyzetét, de viszont még élénken emlékezetében van Magyar- országnak az iránta való hűsége és fegy­verbarátsága. A nyugatmagyarországi né­met községek elvesztése nem is igen érinti Ausztriát. Ausztriának egyes férfiai Cseh­ország idegen börtönében élnek ugyan, de viszont az sem lehetséges, hogy tősgyöke­res magyar polgárok idegen állam fenn­hatósága alá kerüljenek. Becs. M. T. I. A Neues Wiener Journal jelentése szerint, már csekélyebb kilátáso­kat várnak a velencei találkozástól. Hang­súlyozzák, hogy jogosulatlan minden olyan optimista túlzás, mely előre megmondaná, hogy mi lenne a velencei értekezlet ered­ménye. A remény az, hogy Della Torretta márki személyes befolyásának sikerül el­simítani a fennforgó ellentéteket. Nem titok az, hogy az értekezlet programmjának első pontja a vitás területi kérdések meg­vitatása lesz. Ä szivattyú. Eger, Í921. okt. 12. * A tisztviselők sorsán egyetemleges akarattal óhajtott segíteni a nemzetgyűlés. Ebből az egységes jóakaratból látható, hogy mily nagy szükség van a segítségre. Érdekes volt a vita folyamán Ernszt Sándor felszólalása. Aggodalmaskodott, hogy a segítséggel arányban — vagy ta­lán még nagyobb mértékben — nő majd a drágaság s így az állam áldozatkész­sége kárbavész. Nem oda kerül a segítség, ahová szánták. Valóban — fején találta a szeget ez a régi érdemes politikus. Sajnos, még meg sincs a tisztviselői segély, de már is pá­lyázik reá . . . mindenki. íme, az alábbi kis eset . . . Egy kisebb tisztviselő, aki csak most tudott összekuporgatni annyit, hogy a januárban megígért ruhaszövetet kivált­hassa és megcsináltathassa, — boldogan ment a szabóhoz. Tudta barátaitól, hogy még legutóbb is 750—800 koronáért varrt meg egy ruhát «Zugehör» nélkül. Tiszt­viselőnk is ott szorongatta már zsebében az — októberi illetményéről írott nyugtát. Remélte, hogy egyetlen vásott, foszladozó ruháját levetheti a hűvösebb idő beálltával. Reményei elhervadtak, mert a szabó­mester kijelentette, hogy most már 1250 korona az ára egy ruha varrásának. — Miért? — kérdezi megütöd ve sze­gény ember. — Hát kérem, — feleli a szabó, — 50 korona kell a forgalmi adóra . . . 400 koronával pedig azért drágább, mert most úgy is kapnak segélyt a tisztviselők. Az illető szabómester tehát mindjárt át is utaltatta volna magának a meg sem kapott segélyt, amit tulajdonképen a tiszt­viselőnek szántak. De mi lesz, ha ugyan­erre a segélyre más is pályázik majd? — Mert úgy hisszük, hogy nemcsak a szabó­mester gondolkodik igy, hanem más’is .. . Ernszt Sándornak igaza volt. Még meg sem született a segély, máris szökdel fölfelé az ő édes gyermeke, a drágaság . . . S úgy látszik, hogy mindenki másnak lesz belőle haszna, csak éppen a tisztviselők­nek — nem. %BB£§&BSKttSB£SBBKKSíSBBKBnKtKnBBBKA — „Fittyet hánytak.“ Bukarest nem szívesen nézné, ha Ausztria le­mondana Sopronról Becs. M. T.I. (Magánjelentés.) A Neues Wiener Journal bukaresti jelentésére hivat­kozva a következőket írja : Aromán sajtó sajnálkozik - amiatt, hogy a kis antant Nyugatmagyarországon eddig nem lépett Én nem vagyok fogarasi! — Egy öreg csendőr naplójából. — Ez még abból a világból eredt és terjedt el Erdélyünk alján szálló igeként, amikor a magyar katonát is németül ve zényeiték. Hozzá még a dereknek titulált ezebeni és fogarasi szászok földén esett meg, ahol épen úgy nem engedték el egy­másnak a szász községek a rajtok meg­történt bohóságokat, mint a Szepességen is jobban el lehet igazodni sokszor az ilyenek után, mint ha a városka nevét mondja az ember. A múlt század harmincas éveiben történt, hogy a legfelsőbb vezénylet éppen úgy fejébe vette néha az átcsoportosítás műveletét, mint a sóhaj közt említett vi­lágháborúban annyiszor megesett. Egy ezred szép, magyar, verbungos huszárnak Nagyszebenből Bukovinába kellett áítele- pednie. Útközben estére Fogarasba értek, melynek vára akkor még nem viszhan- gozta a szegény, politikai foglyoknak mos­tanában bűsongó panaszait, Fogaras városa büszke volt vendé­geire. Maga a polgármester vonúlt ki az ezred elő nagy ezüst kapcsos mundérban és még nagyobb ezüst kapcsú, felleghajtó köpenyegben. Illő szavak után az egész tisztikart vendégéül hívta meg a város a nagy fogadóba. Az ezredes előre is kijelentette, hogy hajnalhasadás előtt, 2—3 óra tájban in­dúlni fognak Bukovina felé, hát nagyon sokat ne is készülődének. A meghívást I egyébként köszönettel elfogadják, de ké­rik a polgármester urat is, hogy töltse velők az estélyt jő barátaival együtt. Ez akkor nagy megtiszteltetés volt! A polgármester már a mellén látta lógni azt a ... no tetszik tudni, mit. Hiszen ak­kor még nem termett olyan nagyon a jó ás gonosz tudás fája, mint a levitézlett évtizedekben, mikor már elég férges is akadt a gyümölcse között, ami rontotta a többinek ízét is. A társaság a kitűnő, erdélyi borok mellett, ropogós pecsenyét falatozva, pom­pásan mulatott. Táncra is perdültek a tü­zes cigányzene mellett. Az ezredes ki is adta a parancsot, hogy nem fognak lefe­küdni ; hiszen úgy sem érdemes. A polgármester széles jő kedvében beszédessé lett. Ontotta a tósztot. Be is csípett amúgy igazi szászosan. Mikor azután már a bizalmasabb hú­rokat kezdték pengetni, elárulta az ezre­desnek, hogy a Bukovinába vivő út, kivált a Persányi hegység körül, nagyon vesze­delmes, mert telidesteli van oláh rablóval. — De ne tessék félni, biztatta a bá­tor huszárt borközi olvadozással a polgár- mester. Van a városnak tíz szálas, erős darabontja. Ezeket majd kirendeli és meg fogják védelmezni a tiszteket. Az ezredes nem tudta: nevessen-e, vagy haragudjék az együgyűségen. Látta azonban az elgyengült Bürgermeistert és magas stratégiai terveit ezzel a válasszal húzta keresztül: — O, dummer Kerl von Fogarass! Ekkor horkant fel a polgármester, hogy mekkora ostobaságot mondott: egy ezred magyar huszárt tíz darabonttal akar megvédelmeztetni. Persze a vígság ködében csak a tisz­tek libegtek az emlékezetében; az ezred­ről, mely a termen kívül volt, elfelejtkezett. No bezzeg kész lett a szálló ige, a friss, a metsző, a Déli Kárpátoknak med­vék lakta alján: Én nem vagyok fogarasi! Ez azt jelentette, hogy az eszem nem­csak az orrom hegyéig ér. Meg a másik is: O, dummer Kerl von Fogarass! Ez meg azt jelentette, hogy Hékás! tán be vagy icipálva?! No, hanem jaj annak, aki ezt a két szálló igét Fogaras vármegyében idézni meri. hns.

Next

/
Oldalképek
Tartalom