Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-07-10 / 154. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG, Séta az egri piacon. Hogyan alakulnak az ár8k? — A szemfényvesztő táblák. — Mi van a szűr alatt? — A keletről importált cikkek aránytalan olcsósága Eger, 1921. július 9. Reggeli hét óra van. A piaci hid előtt hatalmas kosarakban sárgul az újszedésű !. zöldbab. A háziasszonyok, karjukon kosár ral, élénken vitatkoznak, perlekednek a zöldségárusok között. A krumpli, zöldbab, uborka, saláta, vöröshagyma, zöldpaprika között már meg­jelent a paradicsom piros gyümölcse is, a vereskáposzta, a fehér húsú gyenge karfiol. Az árak körülbelül így alakulnak: Egy puttón új krumpli 100 K, egy ko­sár uborka 50 K, a zöldség csomója 1—1 K, a vöröshagyma csomója 1 K, egy put­tón zöldbab 20 K, egy drb kalarábé 50 fillér. Egy csomó paradicsom (5 drb van egy csomóban) 15 K. Egy paradicsomalma 5 K, néha több, mert alaposan kihasznál­ják a konjunktúrát, ami az «újsággal» jár. A vörös káposzta 10, a karfiol 20 K-ba kerül. Általában a kofák gyanakodó termé­szetűek s amikor meglátják a jegyezgető embert, egy két percre maguk maximálják > meg az árakat. A Minoriták temploma előtt a földre kuporodott asszonyok kőiül tolonganak a vevők. Tojást, vajat, meg tehéntúrót árul­nak. A tojás párját 6, a túróét 5 koroná­jával vesztegetik. A vaj kilója 140—160 K. A gyümölcsös kofák a legzárkózot- tabbak. Ha hivatalos személyt látnak, mindjárt előkerülnek a táblák, amelyek arra lennének hivatva, hogy az árakat föltüntessék. Az újságíró kérdezősködéseire csak a táblára mutatnak: — Tessen elolvasni. S ha rajtakapják árkülönbözet miatt, mentegetőzik: — Kérem ássan, én nem tudok ol­vasni. A gyümölcsárak körülbelül (a táblá­kon !) a következők : a cseresznye kilója 12 K, a meggyé 12—14, szilváé (még újság) 20, baracké 30, a Sándor barack darabja 4—5 K. A körte kilója 25, az almáé 16, az egresé 20 K. Ezek az árak azonban soha­sem igazodnak a jámbor táb­lák után s ha véletlenül elszámítja jnagát a kofái kész a mentsége: — Nem tudok olvasni. A gombás asszonyok átlag a legsze­rényebbek, bár az üzleti fogásokat már ők is elsajátították. A csirke gombának, ga­lamb gombának 3, a keserű gombának 10, az úri gombának egy-egy csomóját 15 koronáért kínálják. De van eset, hogy kót-három koronával többet vasalnak be a vevőn. A kénsárga gomba-halmok mellett il­latozik cserép-csuprokban a gyönge piros­ra pirúlt málna. 30 koronát kérnek egy szilkényi málnáért. • A tejet még 6—7 óra között elkap­kodják. Literje 8 — 10 koronába kerül. A sajtos asszonyok valóságos keserű­túró hegyek előtt üldögélnek. Kilójáért 72 koronát kérnek; ugyancsak ennyiért adják a goinolyát is. A kofáktól követelt tábla-rendszer csak szemfényvesztés. A hatósági közegek nem tudják eléggé ellenőrizni az így el­követett visszaéléseket. Az igazság az, hogy ha a detektívek, rendőrök letűnnek a szemhatárról, minden árú és így a közönség is, .a szemtelenül követelőző szabad verseny áldozata lesz. így nem lehet csodálkozni, ha a házi­asszonyok elkeseredve kérik a sajtót, hogy illetékesek figyelmébe ajánlja az egri piaci árak fölfelé való züllését. Szűr alatt dühöng itt az árú-uzsora és keztyűs kézzel nem lehet fölötte napirendre térni. Takács István helybeli kereskedőt megkérdeztük a keleti élelmi cikkek árára vonatkozóan. A sok közűi csak a rizskását említ­jük meg, amelynek finomabb minősége kilónként 30 koronába kerül, de 26 koro- ! náért is lehet kapni. Hol van az arány ■ az árak között? A vaj 140—160 korona, | egy puttón krumpli 100, egy kosár uborka 50, a zöldbab 20 koronába kerül egy na­gyobb kosárral; ha csomózva van, egyszer olyan drága. Az új káposzta kilója 20 korona, egy drb. paradicsom 5 korona, a karfiol 20 kor. S még ezek az árak sem megbízhatók, mert a kérdezősködés .gya nakodővá teszi az árúsokat és begombol­csendes, mozdulatlan minden, mintha ha­lóit városban járnánk. Itt nappal nincs élét a nagy hőség miatt. Vezetőnk után belépünk a rőm. kath. templomba. Kívülről is szép nagy góth templom, de benn a pazarul feldíszített püspöki székesegyház a kincses Kelet min­den pompájában tündöklik. Pedig ma ép- ! pen Nagypéntek van és a drága keresztek | és képek kék vászonnal vannak letakarva. Különös látvány: finom francia hölgyek és urak, szerecsenek, hinduk, anamiták és Kina sárgaarcú fiai egymás mellett egy­formán vetnek keresztet és borulnak térd­re. Mély áhítatba merülve imádkoznak a világért a mai napon keresztre feszített Ég Érához. A város csak a késő délutáni órák­ban mozdul meg. Kigyúlnak a gáz- és vil­lamos ívlámpák s a kinyitott ablakokon (azaz zsalugáterokon) át látható, hogy mint óriási denevérszárnyak forognak a leve­gőt hűsítő nagy ventillátorok az asztal fö­lött a szoba közepén. Megnyílnak a kávé- házak ajtói, megelevenednek az utcák és szemünk előtt ragyognak a legtarkább toalettek. Francia urak európai fehér ru­hában, panama kalappal; a tisztek is a trópusi sisak helyett most már az arany- zsinórzatú fekete sapkákban. Elegáns nők rohannak el bámuló szemeink előtt európai, mélyen kivágott, suhogó selyem kosztümökben, kis fehér cipőkkel; anamita nők rikító színű selyem nadrágokban, vékony, könnyű, csipkés, se­lyem kabátokban. Mandula-szemük mere­ven néz előre, mintha nem is látnának ol­dalt. Nyakuk ős kezük sűrűn megrakva csillogó-villogó drágaköves arany — vagy talán hamis — ékszerekkel. Itt ott felsötét lik néhány göndör hajú szénfekete arc is, majd japán férfiak és nők tipegnek el i mellettünk büszkén kopogó fapapucsaik- I ban, tarka kimonójukban. Eredeti látvány, mint legyezik magukat színes, nagy le­gyezőikkel. Megnézzük az állatkertet, hol különö­sen a tigris és a rengeteg sok majom kü­lönösebb érdeklődés tárgya. Sok-sok apró majmot kínálnak megvételre, mely nem drágább, mint Európában a csirke. Betérünk az anamita színházba is, hol lehetetlen szerszámokkal úgy csikorog­nak és mély torok hangon úgy rikoltoz- nak, hogy európai fül talán még egy eset­ben sem birta tovább tíz percnél. Késő este vetődünk el a buddhista ünnepre. Rikító színű sátrakban rikító buddhisták. Torz maszkok, torz .taglejté­sek. Éktelen lárma, éktelen óbógatás, nyö­szörgés. De ne szóljuk meg őket, mert szerintük ez a legmagasabb rendű szín­művészet és legklasszikusabb zene. 1921. Husvótján fáradtan támolyog­tam haza hat napos lakóhelyemre, a gyar­mati kaszárnyába. Különös gondolatok tarkádnak fejemben. Egerre gondolok. Ott voltam ezelőtt hat évvel. Sohase álmod­tam, Szajgon, rólad. Hogy kerültem ide ? ! Igazán: Ember tervez, Isten végez. (k. a.). koznak, vagy a valóságnak meg nem felelő adatokat diktálnak be. Kitűnik az óriási ár aránytalanság a rizsnél, melyet — mondjuk — Kínából szállítanak. Ha eltekintünk a rizs elveté­sétől, megművelésétől, becsomagolásától, még akkor is nagy összeget emészt föl a kikötői rakodás, a rizs körforgása. A ter­melőtől a világkereskedelmet lebonyolító vállalatok egyike vásárolja meg a rizst, amely így exportáltatván, megjárja az Indiai és a Csendes-óceánt, a Földközi-, és Adriai tengert. Egyik országból a másikba röpíti a vasút, nagyobb üzleti alakúlások- ból kisebbekbe jut, angró üzletből detail- be, megterhelvén a ki- és behozatali vá­mokkal s mégis csak 30 K egy kilo ára. S azok a termelvények, amelyek itt­hon kelnek ki a rögből s a termelőt nem sújtja vám, csomagolási, vagy vasúti-tarifa sallang, sokkal drágábban adja az élelmi- cikkeket, mint amennyibe az exotikus vi­dékekről importált rizs, kakaó-bab, vagy kávé kerül. __________________ _______ Á rvalányhajas legények. A sportkedvelő földmives ifjak kérelme. Még élénk emlékezetünkben van az a gyönyörű sportünnepély, mely a múlt június havában zajlott le az érsekkerti sporttelepen, amelyen első ízben vettek részt városunk földműves legényei is. Aki ott volt ős látta azt a szép igye­kezetei, melyet ez8k a legények kifejtettek, sohasem felejti el a magyar jövő fiatal, erős oszlopainak megjelenését és szerep­lését. Biztató reménység ez a feledhetetlen ünnepély arra nézve, hogy ezentúl együtt lesz a földmives társadalom is a nemzet­építő nagy munkában a magyar társada­lom többi osztályaival. Ezek az ifjak már megértik a kor szavát és többek akarnak lenni, mint apáik voltak. «Ép testben ép lélek», szintén ez a jelszó náluk és erre teljes igyekezetük kel törekszenek is. Hogy mit műveltek, fölösleges bő­vebben magyarázni, mert hisz’ nem is ez a fontos, mivel nyár lévén, nem is igen volt idejük — aránylag kevés idő alatt — sokat elsajátítani a sportágakból, de az erős akarat, a bátor föllépés sok mindent javukra írt. A megkezdett úton tehát tovább akarunk haladni, mert félmunkával, fél­eredménnyel nem érjük be. Méltók akarunk lenni az előlegezett közbizalomra. Minden igyekezetünk oda fog irányulni, hogy ön­magunkat fegyelmezve, képezve, bármely pillanatban készek legyünk édes Hazánk javára és védelmére bármit is tenni; ha kell, még életünk árán is. Az önfegyel- ,mezősre pedig legjobb eszköznek a sportot látjuk, ezért ezt akarjuk minden ágazatá­ban folytatni. Sajnos azonban, óriási nagy akadálya van buzgó igyekezetünknek. Teljes hiányá­ban vagyunk a sport-eszközöknek, melyek nélkül semmire sem fogunk haladni, bár­mily erős is legyen máskülönben akara­tunk. Hogy többet ne említsünk, a már megalakult és működésben is levő foot­ball csapataink sem tudnak kellően gya­korolni, a football cipők ős más fölszere­lés hiánya miatt. Tisztelettel fordulunk tehát városunk tehetősebb sportkedvelőihez, legyenek se­gítségünkre e nagy akadály elhárításában és nemes adományaikkal szerezzék meg nekünk az olyannyira hiányzó sport-eszkö­zöket, mert mi még ezt önmagunktól nem vagyunk képesek beszerezni, szüléink pe­dig többnyire szegény földmívesek ős így ők sem sokat segíthetnek rajtunk. Bármily csekély összeg erre a nemes célra egy-egy tégla a jövő földmíves tár­sadalom kialakítására és a boldogabb Ma­gyarország fölépítésére. Adományokat a Földmíves Ifjak Tor­nakörének céljaira köszönettel fogad anya­egyesületünk, az Egri Kér. Szociális Egye­sület, valamint a «Hangya« főüzlet pénz­tára, amit hirlapilag nyugtázunk. Hazafias üdvözlettel 1921. jul. 6 án: Az árvalányhajas földmíves legények.

Next

/
Oldalképek
Tartalom