Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-09-24 / 216. szám
Ära 2 korona Eger, 1921 szeptember 24 Szombat. XXVIII. évi. 216. ss. MaMMasati 22<5fisetésl dijak postai ssáilitássií ‘\mz é# félévi előfizetést nem fogadnak eL f •jed évre 110 K. — Ecjg hóra 40 K. — j| POLITIKAI NÄPILÄP. Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. J« Eger, Licsaas, Iladébivateli Líceum! sgonjuls Telefon m ?* éj m Ave.. Mélységes hódolattal üdvözöljük ősi egyházmegyénk székhelyén a Római Szentszék követét, Schioppa Lőrinc jusztinianopoliszi érseket. Üdvözöljük mindannyian, mert ámbár látogatása egyházmegyénk fejének szól, illeti azért egyszersmint a terjedelmes egri főegyházmegye nyolcszázezernél több hívét is. . Üdvözöljük mint Krisztus Egyházának hívei s üdvözöljük mint magyarok. Méltán olvad össze e napon a magyar nemzeti lobogó piros-fehér-zöld színe a pápai zászlók fehér-sárga színével. Nemcsak Krisztus földi helytartójának szól ugyanis a mi hódolatos érzésünk, hanem hazafias érzelmeink is fölbuzdúlnak ez alkalommal. Vallásos és nemzeti érzésünk dobban össze, mert XV. Benedek — híven nagy elődeinek magyar-barát politikájához — most küldte hozzánk követét. Mert most becsül meg minket, szegény magyarokat, amikor az egész világ legázolt. Most fordűl felénk szívének nagy szeretetével, amikor mindenek csak gyűlölettel veszik ajkaikra a magyar nevet. Bizonyos jogosult büszkeséggel tekintünk vissza az elmúlt évezredre, mert a vallásosság és hazafiság ősi városában, annak a Szentszéknek nunciusát üdvözöljük, amely Szentszék sohasem hagyta el Hazánkat és nemzetünket. Iszonyú megpróbáltatások szakadtak reánk az egymást követő évszázadok alatt. És e századok folyamán a katolikus Egyház — jelesebben a pápaság — nem pusztán és egyedül az örök üdvösség letéteményese hazánkban, hanem tényezője a földi jólétnek is. Nemcsak a magyar állam megalapításában, hanem oltalmazásában is részt vesz. Moghonosítja és fejleszti a műveltséget; utat jelöl, sőt kezemunkájával ad példát édes hazai földünk dús kincseinek kiaknázására. Mint kőszirt állotta hazánk a keleti népek háborgó tengerének ostromát. Történelmi hivatásának példás és kitartó betöltése menti meg Nyugatot. És mégis hányszor, de hányszor történik meg, hogy Nyugatnak egyetlen népe, egyetlen országa sem nyújtja ki segítő kezet már-már kimerülő nemzetünk felé! • . És ekkor mindig mellettünk van a pápa a maga roppant erkölcsi súlyával s legtöbbnyire anyagi segítségével is. S miként a múltban a pápaság egymaga volt kitartó és áldozatos barátunk, mikor az elmúlás veszélye fenyegetett: úgy most is XV. Benedek volt az első és majdnem egyetlen, aki szívesen ismerte el nemzeti önállóságunkat, hozzánk küldvén követét. . . Ezért mondjuk Őszentsége nunciusának a vallásos és hazafias lélek nagy melegségével: Ave! Légy üdvöz körünkben! . . m m * Ä diplomáciai követekről. Abból az alkalomból, hogy XV. Benedek pápa követe, Schioppa Lőrinc érsek, városunkba érkezik, nem lesz talán érdektelen, ha megvilágítjuk a követek szerepét, állásuk roppant súlyát és jelentőségét. Köztudomású tény, hogy az államok és államfők inár a legrégibb időkben is tartottak fenn egymás között bizonyos érintkezést esetről esetre küldött követeik útján. Azt is mindenki tudja, hogy az ilyen követeket mindig megkülönböztetett tisztelettel fogadták, mert személyükben azt az államot tisztelték meg, amelyet azok éppen képviseltek. A rómaiaknál szent és sérthetetlen volt a Követ személye s még a kevésbbé művelt, sőt fél vad népek is féltő gonddal őrködtek a más népektől hozzájuk küldött megbízottak testi épségén, sérthetetlenségén. A diplomácia, vagy az állam külső ügyeinek vezetése, irányítása tehát olyan régi, mint m3ga az állam-élet. És téved, aki azt hiszi, hogy a régi államok és államfők csak háborút megelőzően, vagy békekötés okából küldötték egymáshoz megbízottaikat. Már az ó korban sok nem zetközi vonatkozású és nagy jelentőségű ügyet intéztek el diplomáciai utón, ma pedig — hogy csak egyet-kettőt említ síink — a rabszolga-kereskedés megszün! tetése, a tengerek szabadsága, a magán- ' tulajdon védelme háborúban, a sebesültek és hadifoglyok védelme, egy-egy nagyobb folyó hajózhatóvá tétele stb. stb. mind diplomáciai utón jut tető aiá. Természetes, hogy ezekben már állandó jellegű követek munkálkodtak, nein úgy, mint régente, t. i. | esetről-esetre küldött megbízottak. Állandó megbízással tartanak követeket a hatalmak más államok székhelyén a XVII. század közepétől. A harmincéves háború zavaros ügyeinek nemzetközi rendezése ugyanis éveken át tartott már a vesztfáliai béketárgyalások alatt is, de szükség volt különösen a békepontok megtartásának ellenőrzése miatt arra, hogy az államok és államfők kölcsönösen kép viseltessék magukat más országokban. így alakult ki az állandó diplomácia intézményesen s így találjuk minden modern állam székhelyén a diplomáciai testületeket, vagyis a diplomáciai képviselők összességét, akik egy és ugyanazon helyen működnek. A követeket négy osztályba sorozta a bécsi kongresszusnak vitás diplomáciai kérdéseivel foglalkozó aacheni kongresz- szus 1818 ban. Legelőkelőbbek az úgynevezett nagyhatalmak követei (nagykövetei) és a pápai nuncius. (Ha ideiglenes megbízással küld követet a Római Szentszék, akkor «legátus a latere«, vagy — de latere a címe). Sorra jönnek azután a meghatalmazott miniszterek s rendes és rend kívüli követek, harmadsorban az államfőnél elfogadott miniszteri rezidensek; végül negyedszer az illető állam külügyminisztériumánál elfogadott miniszter rezidensek és konzulok. A nagykövetek, követek stb. megbízólevéllel foglalják el roppant fontosságú állásukat s mint államuk és uralkodójuk képviselői rendkívüli jogaik vannak. így: jelentkezhetnek ünnepélyes kihallgatásra az államfőnél és annak feleségénél.’ Mivel pedig saját szuverén uralkodójukat képviselik, föltett föveggel beszélhetnek az uralkodóval, aki akreditálta, vagyis átvette megbízó levelüket. Joguk van ahhoz, hogy a kormány, illetve a külügyminiszter megkerülésével, közvetetlenül tárgyalhassanak az uralkodóval (áilamfővel)Á Ünnepélyes alkalmakkor hatlovas fogatot használhat nak, fogadó termükben mennyezetet és alatta trónszéket állíthatnak föl stb. stb. Fontos joga továbbá minden követnek, meghatalmazott miniszternek és konzulnak az exterritorialitás, vagyis az a jog, hogy saját háza és hivatala sérthetetlen; annak területén saját államának törvényei vannak érvényben. Ezen kívül — > különösen a konzuloknak — külön és saját törvényhozásuk által megállapított esetekben bíráskodási joga is van ott lakó honfitársainak peres ügyeiben. A diplomáciai testület feje a doyen,
