Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-07-07 / 151. szám

4 EGRI NÉPÚJSÁG. A múlt hét a belpolitikában. Junius 28—julius 5. A múlt hét elején bizalmas értekez­letre jöttek össze a főrendek, hogy állást foglaljanak a kormánynak a főrendiház reformjára vonatkozó tervezete tárgyában. A tervezet a bölcs mérséklet arany közép- űtján halad, s a szélsőségek kerülésével igyekszik az átalakult korszellem igényeit kielégíteni. Leglényegesebb újítása az, hogy az örökös főrendi családok tagjainak közvetlen főrendiházi tagsága megszűnik, s az eddigi örökös főrendek maguk közül 57 tagot választanak az új főrendiházba. Ugyanennyi főrendiházi tagot választanak a törvényhatóságok tiz évről tiz évre és helyet foglalnak a főrendiházban még a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, tudo­mány, művészet ős közművelődés törvé­nyes szervezeteinek választottjai is. Ezen felül tagjai maradnak a főrendiháznak az egyházi és világi főméltóságok, s az ál­lamfő által életfogytig kinevezett 25 érde­mes magyar állampolgár. A főrendiház tagjává csak 35. évét betöltött férfi vá­lasztható. A főrendiház tagjainak száma körülbelül 350 lesz. Hegedűs Loránd junius 28 án (ötve­nedik születésnapján) a szentesi kisgazdák előtt ismertette pénzügyi és közgazdasági programmját. A földbirtokreformot illető­leg kijelentette, hogy a kormány a magán- tulajdon alapján áll. Nincs többé bolyse- vizmus. Ingyen nem kap senki semmit. A földért meg kell dolgozni, termelni kell, hogy a magyarság megélhessen. A föld­birtokreformmal kapcsolatban valósítja meg a földbirtokváltságot. A nagybirtok földben, a kisbirtok búzában fogja leróni a váltságot. A következő napon Hódmező­vásárhelyen tizezer kisgazda viharos lel­kesedése mellett mutatott rá arra, hogy mi nem fogunk koldulni, mint Ausztria, hanem a magunk verejtékes becsületes munkájával fogjuk fentartani a magyar államot. A Keszthelyen, julius 2-án ős 3-án rendezett Helikoni irodalmi ünnepség első­rendű politikai eseménnyé nőtte ki magát, részben politikai életünk legkiválóbbjainak jelenléte folytán, részben a nemzetünk dicső múltját, gyászos jelenét és biztos jövőjét elénkvarázsló irodalmi és szónoki megnyilatkozások révén. Dicső múltúnk hagyományaiból erőt merítve fejlesztjük és izmositjuk azt a magyar kultúrát, amely kiemel minket balkáni szomszédaink kö­zül, s újra biztosítani fogja nekünk a nemzetek társadalmában azt a helyet, amely bennünket kultúránk értékessége alapján megillet. Erdélyben ismét magyar vér folyt. A csikmegyei Szárhegy községben egy brutális román főhadnagy grcul ütötte, majd megkardlapozta a község főjegyző­jét, s azután a község főjegyzője pártjára álló nép közé lövetett, miközben több em­ber meghalt, s a község biráját is lövés érte. Az eset alapos megvizsgálása után a román hadügyminiszter parancsára egy román alezredes a község háza elé ren­delt elöljáróság és nép előtt kijelentette, hogy a hadsereg nevében őszintén saj­nálja a történteket. «Megállapítom, — mon­dotta — hogy a csapat parancsnokai a bűnösök s ők okozói az eseményeknek. Szigorú büntetésben lesz részük.» — Per­sze ez a vallomás nem támasztotta fel ár­tatlanul legyilkolt székely testvéreinket. A felvidéki magyarok Rimaszécsen 28 község jelenlétében nagygyűlést tartot­tak. Szentiványi József képviselő tartott méiyhatásu beszédet. Bátran kimondotta : «Vissza kell szereznünk a vezérszerepet azon a földön, amelyen ezer évig vezér- szerepünk volt.» A gyűlés egyhangúlag tiltakozott a cseh kormány ama rendelete ellen, hogy a rimaszécsvidéki Kóburg-ura- dalmakra cseh légionáriusok telepíttesse­nek le. A nemzetgyűlés július 2.-iki ülésében a külügyminiszter bejelentette, hogy újabb jelentések szerint Baranyában előkészüle­tek történtek a megszállott területek ki­ürítésére. A megszálló hatóságok részéről sok erőszakoskodás történik. A nemzetgyűlés julius 3-ki ülésén pe­dig azt a szomorú kijelentést tette a kül­ügyminiszter, hogy «a békeszerződés élet­belépte után a magyar kormány nem en­gedheti meg olyan egyesületek működését, amelyek cime, vagy alapszabályai a békü- lékenység szellemével össze nem egyeztet­hetők«. Bizony idáig jutottunk. Ma az án- tánt parancsol, s a magyar kormány kény­telen ilyen rendelkezéseket tenni, de vi­szont minden becsületes magyar embernek megsúgja a magyar szive, hogy mi a te­endője. Mert nagy úr az ántánt, de a ma­gyar léleknek még se fogja soha se meg­parancsolni tudni, hogy gyalázatos meg- rablásunkba belenyugodjék, (m. k.). Antant misszió érkezése. A gyászkeretes trianoni papíros-bé­kének vannak oly pontozatai, melyek a mérhetetlenül nagy veszteségi tételek mel­lett látszólag kevésbbé fontosaknak tűntek fel. Vannak oly tételek, melyek haszonál­lataink létszámáról, földeink termőképes­ségéről, a lakosság vagyoni helyzetéről ellenségeink hamis bemondása alapján lettek eldöntve. Ehhez ráadásul még olyan pontok is vannak, melyek szerint tőlünk még jóvátételi járulékot is követelhetnek, jelesen lovakban, szarvasmarhákban, hízott sertésekben, gabonában, esetleg pénzben. A békeokmány pontozatok végrehaj­tásának ellenőrizésőre a közeli napokban nagy antant küldöttség jön megyénkbe is. Különféle nemzetek katonai és polgári egyénei, megfelelő kiszolgáló és védőkisé- rettel. Ezek, minthogy papíron a békét megkötöttük, nem mint ellenség jönnek, de nem is mint megértő jóbarát. Saját vélt fölényük tudatában jönnek, mint győ­zők (?) a leigázoítakhoz. Huzamosabb időt fognak itt tölteni. Elvegyülnek a nép közé, hogy tapasztalatokat szerezzenek és né­mely dolgokat kitudakoljanak. Alakosság­nak saját érdekében áll, hogy a netaláni személyes érintkezésben el ne ragadtassa magát. Le kell küzdeni a virtust. Takaré­koskodni kell a megelégedett, dicsekvő és jóhiszemű kijelentésekkel. Kutató kérdé­sekre legjobb szűkszavú kitérésekkel vá­laszolni, mert régi dolog, hogy okos ember elhallgatja azt amije van, s csak a meg­gondolatlan ember dicsekszik azzal is, amije nincs. A magyar nép megváltása* A szétzüllésre ítélt magyarság lelkét egyfelől reménnyel töltik el a helikoni na­pok kellemes fuvalmai, másrészről aggo­dalommal az utolsó évszázad történelmi tapasztalata. Mert voltak bár nekünk herkuleseink, de ragyogó elméjüknek elég dolgot adott azoknak a bajoknak gyógyítása, amit a jóra való restség és nagyképűség nyava­lyáitól fertőzött közélet szenvedett. Végeredményben lecsúsztunk és még most is sok betegünk kiabál, hogy az án- tánt a gonosz, mert okosabb nálunk. Hogy az országok alapja az erkölcs, s ennek táplálója az a munka, melyből nemcsak az egyesnek, hanem egyidejűleg a köznek is üdve fakad, azt apró, tevé­keny méhek a 21 milliós Magyarhonban nemcsak vallották, de gyakorlatban is iga­zolták már. Ezek közé tartozik a magyar nép ma mindennél előbbvaló gondozásának gyakorlati mestere is: Bene Lajos. Alig van az országnak pontja, ahol ne tudnák mit jelent e szó: Kalotaszeg. Volt egy idő, mikor az ország miniszterei, képviselői csak kalotaszegi mellényt viseltek. Bene Lajos indította ezt a mellényt országos hódító körútra és felvirágoztatta vele egy erdélyi falu ínséges népét. Ezt a falut a házi ipar más nemével is (faipar) jó mó­dúvá tette. Pedig nem szónokolt sokat, csak cse­lekedett. Most félbehagyva a menekülés 1900,} Nyomatott sz érseki líceumi msornaápan. gondja között az erdélyi vidékek irodalmi népkincsének gyűjtését, a nemzetet sür­gető kérdést: a nép gondozását írta meg. Hogy mit kell a falun, városon a nehezen idomúló magyar néppel csinálni, azt már ezren elszavalták. De tudva azt, hogy ná­lunk éppen nem próféta senki a falujában az érdekelte a hivatottakat, akik nem hízni a zsírján, de hizlalni igyekeztek a népet lelkűk kincseivel, hogy miként kell hát a népet gondozni? Erre alig kaptunk fele­letet ! Most sajtó alá rendezett könyvében erre ad útbaigazítást Bene Lajos. Nagy várakozással tekintünk a tapasztalat em­berének munkája elé, melyet a szerzőnél 40 korona beküldésével lehet megrendelni. B—s. Látogatás az új gépgyárban. Vidéki ember, ha bejön Egerbe az első változást a volt érseki magtáron cső dálja meg. A tavaly még néma épületből a magyar valutát javító termelő munka zaja hangzik. Üveges vasablakok mögött serényen forgó kerekek viszik át az erőt teremről-teremre hajtva vasfűrőt, vasesz­tergát, vasgyalut. Jól esiK a haladást becsülő lel kenun k ez a változás, bizalommal lépek be a gyár irodájába, ahonnan Kiss könyvelő kész­séggel körülvezet. A gépszínben éppen Hangács Flórián egerszalőki géptulajdonos benzinmotorját gyógyítják, az utolsó csa­varig szétszedték, hogy hibája ne marad­jon. Beljebb a nagy gépteremben Ifj. He­ring János művezető ellenőrzésével készül­nek az új részek. Gőzgépek dugattyúi, hengerei, kényes szervei az erőcsinálásnak válnak itt a holt anyagból életképessé. A gépházat elhagyjuk nagy gőzgép­jével és tartalék acetilén-motorjával. A sza­badban alig kész épületeket látni, mik körülzárják a javításra váró gazdasági gépekkel rakdft udvart. Cséplők és moz­donyoktól a szolgálatképtelenné vált per­metezőkig van itt gép. A kovácsműhelytől nem messze az autogénhegesztő néhány pillanat alatt egyesíti a törött részeket. Már felépült a vasöntöde is, mely nem-, sokára koksz és nyersolajra lép üzembe. Odébb olaj raktár. Felmegyünk az árú­raktárba. Gazdasági gépek várnak itt. A háború következtében megapadt munkás­kezeket fogják ezek évről-évre jobban pó­tolni. Aratógép, marokrakó (Kovalik féle) 17000 korona. Fűkaszáló 13,500 k. Szecska­vágó 4000—6000 k. Amerikai járgányos 2 lóerős cséplő, mely nem kér szenet, ten­geri vetőgép vár vevőre. Répavágó 2000, Boronák 1650. Vetőboronák 2300. Töltö­gető ekék 1550. Egy vasú ekék 2300—3200 koronás árban. Gabonarosta 6000 k. árban. Olajkannák 70 k. Ötös destillált galíciai olaj is kapható. Elsőrendű sárga gépzsír 43 k., szíjviasz 26 k. kilónként. Jól esik látni, hogyan fejlődik a hazai ipar. — Ha gazda leszek az első ekét itt veszem meg, egyelőre csak tollat vásárlók. — Óh! Legyen egy fél év múlva újra szerencsénk, akkorra teljes üzemmel dolgozunk. Befelé tartok a városba. A vonatról jövők olvassák az új betűket: HERINGH- FÉLE MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR ÉS VASÖNTÖDE R. T. —RAB—. Hírek a vármegyéből. Irredenta kirándulásos mesedél­utánok tették szebbé az egri belvárosi áll. iskolák tanulóinak iskolai életét, Eddig 16 alkalommal rándultak ki. Vadász Lajos igazgató ezek szünidei folytatását is tervezi. Ä pásztói polg. isk. magyar jövő ünnepét vasárnap ülte. Szónok: Szenko- vics László igazgató volt. Begyült: 350 k. Bessenyőteiek és Füzesabony fiatal­ságának legutóbbi mérkőzésén a vendég­látó besenyők 4: 1 arányában verték az abonyiakal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom