Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-08-30 / 195. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG Az apátfalvi zarándok-út. sőgbe, úgy ahogy, majd csak elhelyezkedünk. Az a fő, hogy hajlékunk van. Idővel egész barátságos otthont tudunk magunknak teremteni. — Az intézetünkben hat tanárnő is van alkalmazva, akik a felügyeletet gyakorolják, nyelveket és zenét tanítanak. Majd csak megleszünk valahogy. A fő, hogy tornatermünk is lesz. Egy kocsiszínt alakítunk át tornateremmé. A beszélgetés során megtudtam az igazgatónőtől, hogy az intézetnek Koval- esik százados a gondnoka. Amikor elbúcsúztam, az igazgatónő megkért, hogy abból az alkalomból, amikor az intézetet idehelyezték, tolmácsoljam Eger városánaK üdvözletét és azt a nagy kérést, hogy Eger város szeretettel gyá- molítsa az intézet működését. Ha ez a szeretet nem fog hiányozni, akkor Egerben barátságos és meleg otthonra találtak. Azt hiszem, hogy Vaczesz Janka igazgatónőt már most megnyugtathatom. Eger város szeretete nem fog hiányozni. Tisztviselő-sors. Eger, 1921. agusztus 29. Izgatott hangulatú, puskaporos gyűlés volt tegnapelőtt a vármegyeházán. A tisztviselők, a közalkalmazottak jöttek ösz- sze, hogy elmondják jogos panaszaikat, hogy meghányják-vessék egyáltalán nem irigylendő sorsukat és megbeszéljék: mi- képen lehetne segíteni mostoha sorsukon. A tényállás az, hogy nálunk minden osztály a másikat írigyli. Mind azt hiszi és val'ja, hogy neki sokkal rosszabb sora van, mint a másiknak, amelyik bőségben úszik, jól élhet, sőt még gyűjthet is valamit. Egy tekintetben mégis egyezik a vélemény : legjobb dolga van a tisztviselőnek. De hogy is ne lenne jó dolga, mikor potom áron kap minden szükségeset, hogy ellátják ruhával, cipővel, fával, kőszénnel... így van a közönség tudatában, de a valóság egész mást mutat. A sok gyermekes család kap egy öltözet ruhára való szövetet — másfél év alatt; kap egy pár cipőt, de olyan árban, hogy pár száz koronával megtoldva bármely üzletben vehetne sokkal különbet. . . Fát kaphat 2-3 métert egy évben igen becsületes áron ; a szenet csak papiroson látja ... Az élelmi szerek pedig lassan jönnek és ma már ehetetlenek. Ennek a hónapnak legeslegvégén vagyunk s augusztusra eddig csak lisztet kaptak, de olyant, hogy megsütve — vályog lesz belőle, nem kenyér. Aki ilyen élelmiszert ad embertársainak, még ha ingyen adná is, — le kellene csukatnia az államnak. Még hozzá ezért az ehetetlen gyurmáért is órákat, napokat kell ácsorog- nia, tolongania, mig végre — igen sok esetben — arcpirító módon adják ki neki szükséget, nyomorúságot nem érző, tele- hasú, telezsebű emberek. Ezt sokallották meg végre az egri közalkalmazottak s rend- és rangkülönb- ség nélkül a legkeserübb panaszokban, elkeseredett vádakban törtek ki a szombati gyűlésen, amikor is csaknem másfél óráig tartó tanácskozás után amint azt jnár az Egri Népújság megirta, hat tagú bizottságot választottak. Ezt a bizottságot felhatalmazták, hogy a panaszokat gyűjtse össze és terjessze fel a pénzügyminiszterhez. Panasz az van sok. Leginkább amiatt van elkeseredés, hogy a fejadagokat későn és rendetlenül kapják meg. Példáúl az augusztusi kvantumot mindezideig nem adták ki. Olyan liszttel látják el a tisztviselőket, amely teljességgel élvezhetetlen. Nagyon sérelmes a Dózsa-ügy. Ennek az embernek mennie kell! A bizottságot a tüzelő-anyag beszerzésével is megbízták. Ilyen az irigyelt tisztviselő sors. Eger, 1921. aug. 29. Bangha páter a közelmúltban búcsút vezetett a legendás Nyulak-szigetére, amelynek királyi szénijéről, Margitról, Gárdonyi Géza írt legkedvesebben. Végh Kálmán Mátyásnak, aki a Keresztény Sajtótudósítóban foglalkozott egy zarándok út gondolatával, Bangha páter azt a tanácsot adta, hogy nem is kell olyan messzire mennie. Itt van az apátfalvai ciszterci templom, amelyhez a tatárdulás után is sokan járultak. Ugyanis, amikor a tatárok lerombolták a templomot, az oltár csodálatosan épségben maradt. A poros egri utcák kihaltak. Még álmodik a város. A távolban falusi szekerek zörögnek. Egy asszony hatalmas kosarakkal megrakodva jön felém. Hápogó kacsákat visz az egri piacra. Előttem lustán vánszorog egy szénás-szekér. A főszékesegyházban hatot üt az óra. Utána nyomban fölhangzik a toronyőr panaszos tutú- lása. Az óraütés sietésre serkent. Már bennjárok az Érsekkertben. Szélcsend van. Meg sem rezdűlnek a lombok. Hallom a tolató mozdonyok lihegését. Vaggonok barna utcáiban sietek tovább. Magam sem tudom, hogyan érkeztem ide. Tán még most is álmodom. Az állomás vadszőlóvel befutott tornáca előtt állnak a búcsúsok. Lehetnek vagy ezren. A felpántlikázott feszületek előtt leveszem a kalapom. Az érkezők csókolják a Krisztus-sebeket. Elgondolkozom. t. . — Neked nincsenek festve a sebeid, ember fia. A Fa-Jézusok neked adták az öt sebet örökségül. A búcsűsok tömegét fehérszallagos férfiak rendezik. Halk beszélgetésben telik el másfél óra. S megkezdődik a beszállás. Hajlott korú vénasszonyok igyekeznek a vaggonokba. A nyakukban nagyszemű olvasó, a hónuk alatt imakönyv. A kezükben zöld madzagra fűzött rőzsafűzér. Sep- pegik a mennyei titkokat. Öreg szemükben az áhitat mosolyog. Némelyik szent éneket zümmög. A fiatalok nevetve összesúgnak. De az öregek dorgáló tekintete kezükbe adja a rózsafűzért. Elhallgatnak. Az arcukon azonban meg tehet látni, hogy a lelkűk kacag. Szívük tavaszában a vígság pillangói hancűroznak. Én magam is fölszállok egy Ill ik osztályú fülkébe. Nemsokára indulunk. A vonat elhagyja az állomást. A mi fülkénkben is fölhangzik az ájtatos ének : «Boldogasszony Anyánk. . .» Az egervári állomáson félezer ember ostromolja meg a különvonatot. A Keresztényszocialista Dalkör is most száll föl. Féltizenegy órakor érkezünk meg Apát- falvára. A vaggonokból színes rajokban ömlenek ki az emberek. Templomi zászlók lobognak. A feszületek megindulnak. Kar- inges papok vegyülnek a nép közé, mely nyolcas sorban helyezkedik el. A Dalkör a menet élén halad háromszínű zászlaja alatt. Másfélezer ember énekli a Mindenszentek litániáját. Egypár apátfalusi is csatlakozik a menethez, leginkább asszonynépség. Az apátfalvi lányok viselete nagyon A zarándok-űt terve meg is fogam- zott. Yégh Kálmán Mátyás, Czillinger Lajos és felesége, Erdélyi Lajos postatiszt és Horánszky Etel fáradozásainak meglett az eredménye. Vasárnap reggel %8 órakor Egerből másfélezernyi tömeg zarándokolt el különvonaton a kegyhelyre. A búcsút Kiszely Imre, Kele István dr., Vízi Miklós dr., p. Konkoly Barnabás minorita házfőnök, p. Prieszter Ágoston és p. Convalle Tamás áldozópapok vezették. A búcsúról a következőket írja az Egri Népújság kiküldött munkatársa: érdekes. Szeretik a rikító színeket. A derekukat tenyérnyi széles szalag övezi, amely oldalt két ágban omlik alá a kri- nolinszerfl szoknya aljáig. A falusi házak rozmaringos ablakai kinyíltak. A haranglábban vékonyka hangon szólaltak meg a harangocskák. Homlokon csókolták a zarándok-sereget és ujjongva szökkentek az ég végtelen harangjához, amely keblére ölelte az Istent dicsérő, vig szavú gyerekeket. Dr. Karikás József orvossal a menet végén haladtam. Az egész meneten végigláthattunk. A templom előtt Máriaházakat vivő nyoszoló- leányok csatlakoztak a búcsúhoz. A be- kölczei leányok világoskékkel díszített fehér ruháján sarkig érő fátyol lengett A mónosbéli lányok magas ezüstszálas koszorúkban hordozták az Istenanya szobrát. A balatoni lányoií is szerfölött ízlésesen öltöznek. Tiszta fehér, flitteres, arany- sujtásos ruhájukon nincsen semmi szín. Csak az övük fekete. Remek volt ez a felvonűlás. A feszületeken szalagok repkedtek, a lobogók színes szövetén szikráztak a szentek képei. Az emberhullámokban szín-orgiák csatáztak. Habos selyemkeudők színtjátszó selyme, égő piros kartonok, esti kék, bőrszínű szoknyák, almazöld bekötők, fehér napernyők, teasárga csipkék szinhatásai birkóztak a nagy rőzsájú sálok bíborával. A férfiak fekete ruhái sötéten karolnak bele a női nyári ruhák sáppadt rózsaszíneibe. Mint tündérhajók ringatóznak a tömeg fölött a csipkeköpennyel beborított Máriaházak. A mikófalvi menyecskék ruhája emelkedik ki olykor a színtengerből. A fejre boruló aranytokot selyemrózsák övezik. A fejekről hátul csokros, tenyérnyi sarkig érő szalag omlik alá. Néha föltűnnek a fehér, vagy lila stólás papok lebegő karingjeikben. A nap keresztül törve a zöld lombokon, opálos fátyollal vonta be a búcsújáró népet, mely kilométeres hosszú útvonalon hömpölygőit a kegyhely felé Ügy látszott, hogy a templom a Bélkő sötétzöld tölgyerdejéből emelkedik ki. Teljesen összeolvad a komor fenségű háttérrel. A templom előtt két sorban fehérlő sátrak voltak a zöld gyepen. És mindenütt nép, harangzúgás, koldúsrimánkodás, énekszó, gyerek-kacagás. S ezt a sok hangot a szelíd távol áhítatosan lecsendesítette. A búcsú kiemelkedő mozzanata volt Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselő beszéde. Százados égerfák alatt, a 700 éves forrás előtt, ahol az Istenanya szobra őrködik, hangzottak el ajkáról a szavak: A bélkői áldozat.
