Egri Népujság - napilap 1921/2

1921-08-26 / 192. szám

Ara 2 korona* Eger, 1921. augusztus 26. péntek. XXVilí. évi. 192. S2. Szerkesztőség t Eger, Líceum. Kiaúőhivaial > Líceumi ngomdii Telefon szim 11. Előfizetési <ü}ak postai számlással i $k-.ész és félévi előfizetést nerc fogadunk el. •"‘egged évre 110 S. — Eg?? Íróra 40 K. ­POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: BREZNÄY IMRE. IX Majd jönni log .. . Eger, 1921. aug. 26. A mai lapok öles betűkkel adják hírül Csonka-Magyarországnak, hogy a szerbek újra megszállták az újszegedi háromszöget. Megszállották Királyhalmát, Átokházát, Nagyszéksóst, Mórahalmát, a Szegedhez tartozó tanyai kapitányságokat, sót a régi demarkációs vonalai is átlépték. A szerbek csapatostűi véresre botozzák azokat, akik a nemzeti hadsereg bevonúlása alkalmá­val kitűzték a nemzeti lobogót. A magyar haderő nem fejt ki semmi ellenállást, mert a hadműveleti intézkedések a békeszerző­dés alapján állanak. így szól a szomorú tudósítás, amely szégyene az antant te­kintélyének, szégyene a missziók erély- telenségének, szégyene nemzeti önérzetünk­nek. A lovagias magyar nemzet Összeszo­rított fogakkal fegyver-gúlában nézi egy erőszakos faj rabló hordáinak garázdál­kodását, a drága magyar vér hullását, mert a jog tisztelete vérébe idegződött, mert a szerződést tiszteletben tartja. Le­hető megtartani ilyen szerződést, amelyet a kisantant el sem ismer ? Értéktelen rongy az, amelyen a trianoni palota papírvára, a diplamoták játékkatonái belőlünk bábokat csináltak. Úgy rángatnak, ahogy nekik tet­szik s ha fölserked húsunkból a vér s az elnyomott, elkínozott népben fölordít a fáj­dalom, hivatkoznak meggyalázott, lealázott mivoltunkra, hivatkoznak a békeszerző­désre. S a paragrafusokkal bunkózzák agyon és némítják el bennünk a panaszt. Lángban áll az ország s egy kultúr-ország kiált segítségért. Az ántánt demarsokkal gyógyít, hiteget, missziókat küld, de egy kibúvót mindig hagy magának, hogy mo- sakodhassék, hogy letörülhesse arcáról a megkínozottak halál verejtékét. Nyugaton most készülnek leszakítani csonka testünk­ből egy darabot, délen fölrúgják a tria­noni békét. Bennünket nem tud megoltal­mazni az ántánt, kimerült, beteg, belső ba­jokkal kell küzdenie. Nincs tekintélye, nin­csen súlya. De mi újra erősek vagyunk s ankor, amikor élet-halálharcról van szó, nem fogjuk kérdezni, mit szab meg szá­munkra a trianoni szerződés. A Magyar Távirati Iroda ma a délutáni órákban megcáfolta ezt a hírt. De nem titkolhatjuk el, hogy ez a cáfolat úgy hat, mint a vész­harang. Rettegnek tőle Délen, mert jönni fog a megtorlás. A mellünknek irányított szurony gyilkos lendülését nem nézhetjük szótlanul. Ha a politikusok nem tudnak rendet és hazát teremteni, akkor jönni fog az ifjúság és amit nem tud megcsinálni a félénk politika, megteremti egy szent őrületben fogant, bosszúért lihegő viadal! (-) Ä szegedi háromszögnél a szerbei által történt ismételt megszállását megcáfolja a Magyar Távirati Iroda. Aug 25. d. u. 4 óra. A Magyar Távirati Iroda miskolezi fiókja jelenti: A tegnapi szegedi tudósításokkal szemben a Magyar Távirati Iroda megálla­pítja, hogy azok a hirek, amelyek a kiürített területeken a szerbek újbóli felvonulá­sáról és a mi csapatainknak a visszavonulásáról szól, nem felelnek meg a valóságnak. A további vitás területek kiürítésére az intézkedéseket megtettük és folyamatban vannak. A kert-város. , , - % Egerváros kertészetében. — Átalakítják az Érsek-kertet. — Par­kírozzák a Káptalan-utca másik részét is. — A Deák Ferenc-utca villasora előtt b ikrosítanak. Eger, 1921. agusztus 25. A siketnéma intézet háta mögött, a Gólya-utca jobb oldaláu húzódó kőfalon a napokban megjelent egy új festésű cég­tábla : VÁROSI KERTÉSZET ÉS FAISKOLA A kőfalon belül terül el a város ker­tészeti telepe, amelynek most Jéhn László városi kertész a vezetője. A kertészeti viszonyokról munkatár­sunk, aki megnézte a városi kertészetet, a következőkben tudósítja az Egri Nép­újság olvasóit: Enyhe napsütésű délelőtt volt, ami­kor áthaladtam a kertészet szűk udvarán. Nem hatol be ide fény. A komor falak hűvös árnyakat teregetnek a szürke föld­re. A sötét háttérből izmos fák emelked­nek ki. Gyümölcsfák. A kékhamvas szil­vákról a pázsitra hull az őszies napfény bágyadt permetegje. Pár pillanat múlva benn járok a vi­rágtengerben. Vakít a nap ezüst ragyo­gása. Kóbor szél hintázik a bolyhos őszi­rózsákon. A kerti út két oldalán feje­delmi tölcsérvirágok sorakoznak. A tűz méhében fogantak meg szirmaik. Piros lángnyelvekként lobognak a nap hevében. Jéhn László a kertész mosolyogva siet felém, hogy üdvözöljön. Én még min­dig a kertet csodálom, a hűvösbe húzódó margaréta-bokrokat, a színzuhatagot, a lengő szivárványszőnyeget, amely nem más, mint ezer meg ezer virág. Jéhn is hallgat, nem akar zavarni, de azután csöndesen beszélni kezd, mint a kertészek szoktak. Minden szavával egy virágot simogat meg. — Érdeklik a virágok ? Látja, amott vannak a fürtös szalviák, meleg piros a színük, szinte perzselnek. Ez a tölcséres virág, amit úgy szeret, a Canna Indica. Az a tarka sáv cínia. Olyan, mint egy mozaik-kép. Ezek az aranysárga dolmány­gombok matrikáriák. Nagyon szeretem eze­ket a sziromtalan aranyvirágokat. Egyéb­ként teljesen új fajzás. A szegfüvek közül most a Diantusz Hedewiginek van évad­ja. Micsoda színskála! Minden szegfű alap­színe más, tarkasávos, szeszélyes színvál­tozatokkal. — Látja — és megmutat egy rózsa­tőt — még mindig nyílik a rózsa. A Mar- sallok késő őszig virítanak. Sokszor az őszi dér törli le róluk a rózsaszín zo­máncot. Ezután a krizantemumos ágyakhoz vezet a kertész. A fekete földből duzzadó kövérséggel emelkedik ki a Krizantémum Japonicum. Vannak cserepesek és földbe ágyazottak. Ősszel fehér virágerdő suttog itten. A virágágyak szélein lombos dáliák emelkednek, most egy narancssárga színű faj nyílik és a Dália Hildegard, mely a majolika edények rózsaszínével pompázik. A két legnagyobb ágy volt a leg­szebb. Hűvöset tartó fák mellett mosolyog­tak a szélben hullámzó őszirózsák. Egy kéz mindig fölöttük lebegett és cirógatta fodros fejüket. Ezek a virágok ellopták az ég kékségét, a felhők fehérségét, az alkonyok bíborát, a hajnalok rózsaszínét, a derengések lila ködét, az ősz opálos le­vegőjét és a fejükre szórták ékességül. —: Az aszterok — mondja a kertész. S melegség cseng a hangjában. — Vala­mennyi Aszter Hohenzollern. A kert hátúlsó részében gazdag ró­zsatelep van. — A kert erre a részére kanníférákat, fenyőket akarok ültetni, Abbiasz Balsa- minát, balzsam fenyőt, Glaukát, Konkulort. Ez a két utóbbi szomorú fenyő. A faisko­lában már javúltak az állapotok. Minden­féle gyümölcsfánk van. De ki akarom fej­leszteni. A faiskola Egerre nézve nagyon fontos. Rozmaringok és bíbor oroszlánszájak mellett mentünk le az üvegházba. Ez majd csak az ősszel telik meg. Egy beteg filo- dendront mutatott a kertész. Szaporítani

Next

/
Oldalképek
Tartalom